Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.01.18. 23:46
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.01.18. 23:46
Az ÚJ Verselő vers cím és Tollforgató cím: NAPLÓ. Várjuk írásaitokat a címhez kötődő verseket és prózai alkotásokat.

2019.01.18. 23:40
Imre, javítottam.

2019.01.18. 23:39
Margit, mindenkinek postáztuk a magazint.

2019.01.18. 19:19
Kellemes estét kívánok szeretettel Mindenkinek ! Heart

2019.01.18. 17:01
Este lett, kellemes pihenést és alkotást mindenkinek.

2019.01.18. 13:14
Szép napot mindannyiunknak! Smile Coffee cup

2019.01.18. 12:26
Szeretettel gratulálok a decemberi nyerteseknek! Örömmel olvastam mindet. Jók! Üdvözlettel

2019.01.18. 11:51
Kedves Józsi! Írd meg, kérlek, mi van a decemberi nyomtatott magazinnal, még nem lett postázva? Mert nem kaptam meg üdvözlettel Margit

2019.01.18. 07:20
Kedves Józsi... Szokásomhoz híven Holgernek neveztem Horger Antalt...kérlek javítsd már ki a 2019-re feltett utolsó versem címét Holgelről Horge... Bővebben

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: Zsoka111
» Online vendégek: 2
» Online tagok: 0
Cikk hierarchia
Bakos József: Legyünk hétköznapi angyalok

Van egy „rossz” szokásom. Figyelem az embereket. Nézem, ahogy járnak az utcán, töprengve, elgondolkodva, mosolyogva, netán szomorúan, vagy éppen sírva. Megannyi apró kis külön világ egymás mellett. Ez még nem lenne baj, ha törődnének is egymással. Ez azonban mostanában nem tűnik annyira fontosnak.
Egy ideje sokat utazom buszon, villamoson, HÉV-en és azzal töltöm el ezt az időt, hogy hallgatom a körülöttem utazókat. Nagyon tanulságos elfoglaltság, ajánlom mindenkinek. Így karácsony közeledtével előtérbe kerülnek egy kicsit az emberi kapcsolatok. Számot vethetünk azzal, hogy milyen volt a hátunk mögött hagyott év. Mindenki másképp éli meg az ünnepvárás időszakát. Van, aki nagyon várja, készül rá, díszítgeti az otthonát, és ünneplőbe öltözteti a lelkét is. Van, aki közömbösen elsétál a dolog mellett, és csak legyint, ha szóba kerül a fenyőünnep és az ajándékozás. Van, aki ingerült és nem érti, hogy mire ez a nagy felhajtás, hiszen három nap szeretet után úgyis tovább gáncsoskodunk és rugdossuk egymást, jó magyar szokás szerint. És végül van, aki szenved, mert lehetősége sincsen arra, hogy meghitten ünnepelje ezt a néhány napot.
Nem tisztem bírálni mások viselkedését, csak azon gondolkodom magamban, hogy nem lehetne ezt egy kicsit másképp intézni? Olyan nehéz lenne figyelni azokra az emberekre, akik a közvetlen környezetünkben élnek? Netán még segíteni is nekik, ha látjuk, hogy rászorulnak?
Rengeteg segélyszervezet működik, próbálkoznak megbirkózni a lehetetlennel, áthidalni az emberek közötti mély szakadékot, kiküszöbölni a hibákat és biztosítani azt, hogy mindenki ember módjára élhessen. Mindenkinek nem segíthetünk, hiszen ez képtelenség, de ha mindannyian csak egy helyet választunk ki, akkor máris több esély van a sikerre.
Így karácsony előtt néhány nappal számoljuk össze, hogy hányszor mentünk el egy koldus mellett, fejünket elfordítva, vagy lehajtott fejjel, azzal áltatva magunkat, hogy úgyis italra költené, és mennyi kóbor kutyát, macskát zavartunk el, anélkül, hogy enni adtunk volna neki.
Én magam már többször megtapasztaltam, hogy milyen érzés látni azt, amikor egy emberen segítettem és ital helyett, friss kenyeret majszolva, megtört arcára mosolyt csalogatva lépett ki a bolt ajtaján. Azon a napon nem maradt éhesen. De azt az érzést sem tudom leírni, amikor egy csontsovány kis állatka, csillogó szemekkel néz rá az emberre, aki néhány falat ennivalót adott neki.
Végül beszéljünk arról is, hogy nem csak anyagi segítségre szoruló emberek vannak. Néha elég az is, ha meghallgatunk valakit, egy kicsit figyelünk rá. Sokan most azt mondhatják, hogy szentimentális vagyok. Lehet, de én így érzem jól magam. Próbálok úgy élni, hogy ne a morgolódóknak legyen igazuk és az egymásra figyelés, ne csak három napig tartson.
Minden év végén fogadalmakat teszünk. Legyen az idén az, hogy a következő évben nem megyünk el szótlanul a problémák mellett. Nem fordítjuk el a fejünket akkor, amikor valaki hozzánk fordul segítségért, és nem rúgunk bele a másik emberbe csak azért, hogy előbbre jussunk, mint ő.
Még most az év végén is tehetünk másokért egy kicsit. A Baptista Szeretetszolgálat „cipősdoboz” csomagjait még nem zárták le teljesen. Akad még egy kis hely a mi ajándékainknak is. A méltán népszerű kereskedelmi rádió angyalai sem bírják a sok munkát, ezért ha van egy kis erőnk és porosodik a polcainkon néhány számunkra felesleges játék, könyv, plüssállat, vagy bármi, amit felajánlhatunk, tegyük meg! Gondolkodjunk egy kicsit gyerek fejjel. Mit éreznénk, ha karácsony napján üldögélnénk a fenyőfa alatt, néznénk a zöld tűleveleket és várnánk, hogy egyszer csak valaki behozza az ajándékunkat, szép fényes papírban és mosolyogva leül mellénk játszani, de nem történne semmi. Csak üldögélnénk szótlanul és kérdezgetnénk, hogy hol van a Mikulás? Nem szeret már minket?
Ne felejtsük el, hogy a gyerekek még őszinték, ártatlanok és hisznek az angyalokban, a csodákban. Tegyünk róla, hogy ne csalódjanak! Legyünk mi az angyalok, de ne csak karácsony három szép napján, hanem a szürke hétköznapokon is!

Bakos József
230
Torma Zsuzsanna - 2009. január 06. 12:54:55

Kedves Józsi!
Ez az írásaod megint csak nagyon tetszik nekem. Azonosulni tudok mondanivalóddal, az egész lényeddel, s örülök, hogy olyan vagy, amilyen!
Most, ebben a számunkra is nehezebb helyzetben, világban még jobban szükségük lesz ránk azoknak, akik eddig is nélkülöztek, vagy sokkal rosszabb az életük a miénknél. Ha mindenki csak egy kicsit segítene a másikon, az is meglátszana. A sok kicsi sokra megy - ahogy mondani szokták.
Örülök, hogy ilyen figyelemre méltó témákkal foglalkozol.

Üdvözlettel: Torma Zsuzsanna
SmileSmileSmileSmile

227
kondrakati - 2008. december 30. 14:29:44

Senki nem tehet csodát, de mindenki tehet valamit, ami jó, amire szükség van.
Olykor viszont nem elég egy pár jófalat, mert ha csak egy lyukat tömünk be, attól még van sik másik.
Társadalmi összefogásra lenne szükség, olyan társadalomra, ahol természetes az, hogy amire nincs szükségem oda adom annak aki szükséget szenved. A hozzáállásunkat kellene átformálnunk és ne jótékonykodjunk csupán, mert attól könnyebb lesz ugyan a lelkiismeretünk, de nem oldottuk meg a problémát, hanem segítsünk önzetlenül.
Ez nehéz, ez áldozattal jár, ez senkinek nem megy egyedül. Együtt minden könnyebb, tegyük meg együtt!
Pl: önkéntes munka, rendszeres lomtalanítás, ami fölösleges azt el lehet ajándékozni, stb.

Nagyon tetszett a cikked, ezért is jött ki belőlem ennyi hozzáfűznivaló.

298
keni - 2008. december 28. 19:19:32

Kedves Józsi !

Mély emberi érzésektőll sugárzó, szép gondolataidat ebben az őszinte írásodban adtad át nekünk, akik - nap, mint nap találkozunk, hasonló jelenségekkel és gondolatainkat is birtokba vevő érzésekkel. Néha szívettépő, néha bosszantó mindenféle körülvevőkkel. - Adni nagyobb öröm, mint kapni.
Egy szó semmibe sem kerül, de sok mindent elnyerhetünk vele....

Most a napokban olvastam ezt a pár sort, amit ide idézek, - e téma adtán:

*Uram,

tégy a béke eszközévé,
hogy szeretetet vigyek oda,
ahol gyűlölet van,
hogy megbocsássak,
ahol bűn van,
hogy egyesítsek,
ahol széthúzás van,
hogy igazságot hozzak,
ahol tévedés van,
hogy hitet vigyek,
ahol sötétség van,
hogy örömet vigyek,
ahol szenvedés van...

mert amikor adunk - kapunk,
amikor megbocsátunk - bocsánatot nyerünk,
amikor meghalunk - új életre kelünk.*

/Assisi Szent Ferenc/

--Én is kívánok továbbii sikeres munkáidhoz: egy 'Angyali Üdvözletet' ! --

-keni
l

366
MajorGabi - 2008. december 25. 21:14:21

Kedves Józsi !

Írásod szép és igaz. Sajnos az emberek többsége kiábsándultak embertársaikból és ha éppen segíteni akarnak nekik, ők legtöbbször ellenségessen fogadják. Nem régen volt egy ilyen fajta tapasztalatom. Remélem hamarosan mindez megváltozik és ismét bízhatunk egymásban.
Én úgy gondolom, hogy ilyen oldalak is, mint a tiéd ebben segítenek, hiszen nekem is sokat jelent, hogy itt lehetek és rossz hétköznapjaimba beférkőzött valami igazán jó és ez nekem is nagy segítség. Hiszen életembe beköltözött egy kis öröm is. Ezért én úgy gondolom, hogy a Te munkád egy kicsit ANGYALI.

Szeretettel: Major M. Gabriella

277
farkas viola - 2008. december 24. 13:30:52

Kedves Józsi!
Öröm volt olvasni lélekhez szóló írásodat. Kívánom, hogy Téged is csupa ANGYAL vegyen körül és ne csak most, hanem mindíg.
Így kívánok Neked Áldott Karácsonyt, sikeres Boldog Új Évet s ugyanezt kívánom a Honlap minden olvasójának szeretettel: Viola

288
Pegazus - 2008. december 24. 12:34:40

Kedves Józsi! -
Azt, amit leírtál már én is sok-sok éve átéltem, átélem. Nagyszerű az írásod, egyben kór- és korkép. Sajnos a mai világ az ilyen emberekre, mint te vagy azt mondja, ahogy írtad - na milyen szentimentalista. Én is hasonló ciőben járok. Igyekszem segíteni másokon, de volt már olyan is, akin segítettem, köszönet helyett még nekem "támadott". Én hiszek abban, ha mindenki csak egy picivel többet tenne a másikért, vagy egyáltalán meghallgatná a másikat, akkor ez a világ más lenne. Remélem a te írásod is elősegíti ezt az emberi szívekben.
Gratulálok a szép és megrendítő írásodhoz és Békés Boldog Karácsonyt kívánok neked és kedves családodnak! - Pegazus

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.