Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2017.11.24. 22:46
Jó éjszakát kívánok! Angel

2017.11.24. 21:51
Szia Katicabogár Smile Nem aludnod kéne már? Cool

2017.11.24. 21:48
Szia Miklós! Smile

2017.11.24. 19:47
Szép jó estét mindannyiunknak! Smile

2017.11.24. 17:01
Kelemes estét kivánok ! Smile

2017.11.24. 13:55
Ó, de jó lenne Jégmadár!! Előbb is szólhattál volna... Nagyon sajnálom, hogy nem lehetek ott! Sleepy

2017.11.24. 12:59
Szép napot kívánok mindenkinek. Amennyiben van kedvetek ma délután fél négytől Kőbányán az Újhegy sétány 7. szám alatt (Könyvtár mellett) Ari Fabr... Bővebben

2017.11.24. 12:12
Szép napot mindenkinek. Smile

2017.11.24. 10:03
Szép napot kívánok mindenkinek! Heart Miklós

2017.11.24. 09:57
Szép napot Holnaposok Heart Józsi Smile Köszönöm a feltöltést !

Archívum
Felhasználók
Cikk hierarchia
Bakos József: Életünk színháza

Korunk Shakespeare-jei köztünk élnek

Amikor kényelmesen elhelyezkedünk otthoni fotelünkben az íróasztalunknál, bekapcsoljuk a számítógépünket és megpróbáljuk összerendezni gondolatainkat a virtuális naplónkban, nem is gondolunk arra, hogy amit leírunk, lehet, hogy egyszer életre kel és kívülről szemlélve, mint egy álmot, újra átélhetjük saját életünket. Újra láthatjuk boldog és kevésbé vidám pillanatainkat is, színészek előadásában.

Réges-régen…, na nem egy messzi-messzi galaxisban, hanem csak néhány évtizeddel korábban, még a félhomályos szobában az ágyunkon összekucorodva álmodoztunk a jövőnkről. Csatos kis könyvecskénkbe írtuk gondolatainkat és párnánk alatt rejtegettük, vagy kis lakattal zártuk le, nehogy valaki beleolvasson. Ma már blogokban kommunikálunk szuper intelligens gépeinkkel, és ha akarjuk az Internet segítségével gondolatainkat, akár az egész világgal megoszthatjuk. Divattá vált papírlapok sercegése helyett billentyűk csattogása mellett gondolkodni. Hétköznapjainkba befurakodott a technika és átrendezte a családi életünket, ami áldozatokat is követelt. Kevesebbet beszélgetünk, hiszen ott a Chat, az MSN és egyéb szolgáltatók, akik megspórolják nekünk a „fárasztó szájtornát”. Elég, ha leülünk a gépünk elé és leírjuk véleményünket a napi eseményekről, a világ dolgairól, érzelmeinkről, gondjainkról. Sokan ezért azt mondják, hogy elszemélytelenedik az életünk és már csak e-mailben, esetleg webkamera társaságában beszélgetünk egymással. Ez azonban csak részben igaz. Éppen a személyes naplóinknak köszönhetően, új ismeretségeket köthetünk és tényleges, vagy virtuális közösségek tagjai lehetünk, hiszen akik rendszeresen használják ezt a lehetőséget, nem csak önmagukkal vannak elfoglalva, hanem társaságot is keresnek, egymást is figyelik.

Becslések szerint, naponta 120 ezer blog születik a világon, megannyi apró kis életregény. Magyarország 10-15 éve kapcsolódott be ebbe a körforgásba. A blogok segítségével, nem csak a tizenévesek szerelmi csalódásait ismerhetjük meg, hanem tájékozódhatunk is a világban. Szinte minden témakörrel kapcsolatosan születtek már ilyen írások, legyen az gasztronómia, zene, kultúra, vallás, vagy éppen valamilyen tanácsadás.

Ezzel azt hihetnénk, hogy ki is merült minden lehetőség, amely a webnaplókban van. Csakhogy ezt nem mindenki gondolta így, ezért 2007 őszén, az ausztriai Schaubühne színház kezdeményezésére, született egy „Blog the theatre” nevet viselő projekt, amelynek támogatója, az Európa Tanács Kultúra 2000 programja. Ebben még további négy színház vesz részt. Lengyelországból a krakkói Stary Teatr, Romániából a bukaresti Bulandra, Olaszországból a palermói Teatro Garibaldi és a hazánkat képviselő budapesti Örkény István Színház.

A mai modern technika eszközeinek segítségével az internetet jól ismerő és használó fiatalok és a fiatalos gondolkodású közönség érdeklődési körét próbálják feltérképezni, egy új színházi műfaj létrehozásának céljából. A szervezők munkáját blogvadászok segítik, akik kreatív szövegeket keresnek egy mai modern színdarab színpadra állításához. A csendes kis lakásokban született élettörténetek részleteit összefűzve olyan művek születnek, amelyeknek a színháztermek képzeletbeli és valós falainak határait kitágítva, mindenki a főszereplője és a történet írója is lehet.

2008-ban minden résztvevő ország megrendezte a saját 25-30 perces színdarabját a kiválasztott 15-20 blog szövegéből, és egy közös fórumon megbeszélték tapasztalataikat. Magyar oldalról a résztvevő három fiatal rendező, Dömötör András, Rusznyák Gábor és Tóth András volt. Ők hárman a színház művészei közreműködésével 2008. január 26-án felolvasó-színházi estet tartottak az összegyűjtött írásokból, majd a következő három hónapban létrehozták a végleges színpadi előadások szövegét. 2008. májusában, kezdték meg a próbákat és előadták az elkészült színdarabot, Mácsai Pál rendezésében, olyan neves színészek közreműködésével – a teljesség igénye nélkül – mint Pogány Judit, Für Anikó, Hámori Gabriella, Gálffi László, Végvári Tamás, magyar részről a kezdeményezés jó kezekbe került.

Az internet generáció közös érdeklődési körét megismerve a színházak segítséget kaphattak ahhoz is, hogy olyan színpadi darabokat tűzzenek műsorra, amelyek nagy sikerrel futhatnak, akár éveken keresztül is. A naplók szövegéből készített előadásokat a világháló segítségével, bárki nézheti majd, így szinte végtelen számú néző lehet tanúja a szokatlan kezdeményezés sikerének. A színházak emellett, közös fórumot is üzemeltetnek, amelyen bárki elmondhatja a véleményét, ötleteit, személyes élményeit. A rendezvények csúcspontja, 2008. május végén Graz-ban volt, ahol megrendezték a Blog-txt fesztivált.

Az elkészült darabok:
A Zsírember
a www.nemjoember.freeblog.hu alapján írta: Dömötör András
Szereplők: Bíró Kriszta, Kerekes Viktória, Máthé Zsolt, Széles László, Takács Nóra Diána
A rendező munkatársai: Várady Zsuzsa, Izsák Lili, Zolka
Rendező: Dömötör András

Sebtolvaj
a www.sebtolvaj.freeblog.hu alapján írta Tóth András
Szereplők: Bíró Kriszta, Für Anikó, Takács Nóra Diána, Máthé Zsolt, Széles László
Dramaturg: Jeli Viktória
Díszlet-jelmez, rendező: Tóth András

Zetor Leila
a www.combfiksz.freeblog.hu alapján írta Rusznyák Gábor
Szereplők: Bíró Kriszta, Für Anikó, Máthé Zsolt, Mácsai Pál
Dramaturg: Orbán Eszter
Díszlet-jelmez, rendező: Rusznyák Gábor

A történetnek azonban itt nem lett vége. A tervek szerint ugyanis bárki csatlakozhat a kezdeményezéshez és újabb bemutatókat létrehozva, bővítheti a repertoárt. Aki csak most kapcsolódik be az internetes naplóírás világába, annak is lehetősége lesz olyan művet alkotni, amely színészek által megelevenedve milliókat szórakoztathat.
Te, aki most ott ülsz a számítógéped előtt, segíts egy kicsit a szervezőknek a sikerben. Írd meg az életed történetét, bánatodat, örömödet, hiszen lehet, hogy valahol egy másik gép előtt egy blogvadász, éppen ezekre a sorokra vár!

Bakos József
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
163
Timoca - 2009. január 30. 12:35:28

Kedves Józsi!

Érdekes volt a cikked, én minderről nem sokat tudok. Engem nem érdekel a blog, meg a chatelés, soha nem foglalkozom ilyenekkel. Én maradi vagyok ilyen tekintetben (is), a verseimet, novelláimat, gondolataimat füzetbe írom, aztán később legépelem. Nincs időm sem és igényem sem a blogolásra, chatelésre. Ha tehetném, inkább személyesen beszélgetnék mindazokkal, akiket a szívembe zártam. A cikk ettől függetlenül jó volt.

Üdv.:

Timóca

298
keni - 2009. január 24. 15:31:32

Kedves Józsi !

Én úgy gondolom, hogy ez a Magaim közel lesz egy éve, hogy ezt teszi, csak még nem kész dramaturgiában. Azért - ennek ellenére már itt is válogathatnak a blogvadászok, legföljebb, még tovább kell dolgozniuk egy-egy versen, vagy folytatásos történeten, vagy egy jó párbeszédes íráson, ami egyetemes mondanivalót tudhat nyújtani ennek a virtuális 'bent' élő emberi, de kinti nagyvilágnak.

Édrekes dolgokat tudhattunk meg, egy jó összefoglalásban, melynek apróbb részleteit- azért már mi is kapisgáljuk..
Tisztelettel !
keni