Tóth Sarolta: Elidegenedett világunk



Már az ipari forradalommal kezdetét vette az a folyamat – és napjainkra óriási mértékben felgyorsult, ami - az egykori tudós emberek jóslatai szerint - az emberi életminőség gyökeres átalakulásához és ezzel együtt az emberi faj elkorcsosulásához vezet.

Egyre többféle energiát ismerünk meg és használunk fel az emberi munka megkönnyítésére, luxusigények kielégítésére és az élővilág, - beleértve az embert is - elpusztítására.
Mélyen beleavatkozunk a természet körforgásába, törvényeit átformáljuk és ezzel megbetegítjük, de meggyógyítani már nem elég az ismeretünk.
Ezzel saját pusztulásunkat készítjük elő.
A régészek feltárják az ősi, ókori csodás nagy civilizációk maradványait... miközben megcsodáljuk, nem jut eszünkbe, hogy hasonló sors várhat ránk is.
Rabjai lettünk a technikai vívmányoknak... és minden érték, ami emberi léptékű volt, veszni látszik.
A fizikai munka ma már nem kíván tőlünk erőfeszítést, a gép drága energiák felhasználásával elvégzi helyettünk /takarít, mos, mosogat, állatokat ellát, vet, arat...stb./
A szellemi munkához sem kell képzelet, fantázia, kreativitás, olvasás, számolás, írás - van már számítógép, internet, mobil – elvégzi helyettünk.
A gyerekek gépi játékokkal játszanak, bambulnak a TV készülék előtt és ostoba meséket, nem nekik való, öldöklő krimiket, szexjeleneteket néznek, példaképeket a képernyőről vesznek és utánozzák. Nem tudnak egymással természetes játékokkal - labda, ugrálókötél, társasjátékok szórakozni, beszélgetni, fogócskázni, sántikálni homokba rajzolt ábrában...
A művészeteket is gépiesíthetik - lehet festeni, verset, regény írni, panelekből fantáziátlan háztömböket létrehozni… és nem kell kézügyesség és alkotó tehetség ehhez. Ami még megmaradt a régi időkből - múzeumba kerül, gyűjtemények őrzik /jó esetben!/ vagy megsemmisül az új, modern eszközökre való csere révén. Az ifjú nemzedéket egyre kevésbé érdekli, hogyan éltek régen, mit írtak, milyen dalok mellett mulattak, milyen zenékre, hogyan táncoltak, hogyan barátkoztak, hogyan kerestek szerelmet... Talán nevetnek is rajta, ha az idősebbek mesélnek.
Mi lesz a következménye ennek a folyamatnak?
Az emberek - már gyerekkoruktól ellustulnak, elhíznak, ha sportolnak, túlhajszolják magukat, mert az emberi teljesítőképességet messze meghaladó teljesítményt várnak tőlük és ezt drogokkal is elősegítik, ha szükségesnek érzik. Eredménye a korai lerokkanás, fiatalkori halál.
Lelkileg is eltorzulunk, elidegenedünk a munkánktól - ha van! – mert nem leljük benne örömünket, nincs benne a mi ügyességünk, fantáziánk, csak irányítottuk a gépet, ez rabszolgamunka, monoton, nem ad igazi sikerélményt. Elidegenedünk egymástól, mert nem beszéljük meg gondjainkat, érzéseinket /ha vannak/ - és végül elidegenedünk önmagunktól is, mert nem tudunk szívből örülni, szeretni... csak negatív érzések törnek elő lelkünkből: irigység, kapzsiság, bosszú, harag, közöny...
Pótcselekvéseket keresünk - ital, drog, szerencsejáték, mesterségesen szított izgalmak, vágyak - és kiábrándulás.
Ilyen a mai elidegenedett világ, és minél sivárabb, annál inkább halad a végkifejlet felé, mint a kihalt régi civilizációk.

Tóth Sarolta
1403
titanil - 2012. július 29. 14:54:24

Kedves Sarolta!
Egyetértek írásoddal. Egyre többször gondolok én is arra, hogy amint nő a technika, az emberek érzelmileg olyan mértékben távolodnak el egymástól. Ez megfigyelhető családon belül is.
Gratulálok gondolatébresztő írásodhoz!
Sok szeretettel: Titanil

3177
mamuszka - 2012. július 23. 10:59:21

Kedves Józsi!

Köszönöm, hogy megjelentetted - szeretném, ha el is olvasnák és elgondolkodnának rajta.
üdv. szeretettel Sarota

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.