Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2017.11.25. 00:55
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2017.11.24. 22:46
Jó éjszakát kívánok! Angel

2017.11.24. 21:51
Szia Katicabogár Smile Nem aludnod kéne már? Cool

2017.11.24. 21:48
Szia Miklós! Smile

2017.11.24. 19:47
Szép jó estét mindannyiunknak! Smile

2017.11.24. 17:01
Kelemes estét kivánok ! Smile

2017.11.24. 13:55
Ó, de jó lenne Jégmadár!! Előbb is szólhattál volna... Nagyon sajnálom, hogy nem lehetek ott! Sleepy

2017.11.24. 12:59
Szép napot kívánok mindenkinek. Amennyiben van kedvetek ma délután fél négytől Kőbányán az Újhegy sétány 7. szám alatt (Könyvtár mellett) Ari Fabr... Bővebben

2017.11.24. 12:12
Szép napot mindenkinek. Smile

2017.11.24. 10:03
Szép napot kívánok mindenkinek! Heart Miklós

Archívum
Felhasználók
Cikk hierarchia
Bakos József: Amatőr és Profi? - Kortárs irodalom az interneten


(Részlet: A XXI. századi művészek kommunikációs szerepe a társadalomban (Kortárs irodalom az interneten) c. szakdolgozatomból.)

Kortárs irodalom megfogalmazása, jellemzői:

A kortárs művész abban a jelenben él, amiben mi is. Attól kortárs, hogy még köztünk él és alkot, a mi korunk ihleti (például társadalmi, gazdasági, politikai, kulturális, stb.. helyzet) és erről, ezt felhasználva hozza létre műveit. A korszak eleje számunkra a huszadik század második fele, és most is tart.
Minden kornak voltak saját irodalmi sajátosságai, amelyek állandóan változtak, de a költők, írók szándéka többé-kevésbé ugyanaz maradt – megosztani a gondolataikat másokkal. Száz évvel ezelőtt talán még nem is használták azt a kifejezést, hogy kortárs irodalom, viszont az adott kor alkotói a szűkebb lehetőségek ellenére is ismertek voltak.
A kortárs irodalom helyzete azonban annak ellenére, hogy napjaink része, sokkal nehezebb, mint a klasszikus irodalomnak. Az Aula.info és a Magyartanárok Egyesülete gondozásában megjelent kötet a kortárs irodalom tanításának lehetőségeiről szól, gyakorló magyartanárok tollából, Hézagpótlás címmel.
Ebben a kötetben a kortárs irodalom tanításainak nehézségeiről fejtik ki véleményüket a szerzők, akik kihangsúlyozzák a kötet elején, hogy már a kortárs szó fogalma is problematikus. A kortárs fogalom a mai értelemben, a vizsgakövetelményekben leírtak szerint az 1980-tól napjainkig tartó időszakot jelöli. Nincsenek még biztos kapaszkodók, amelyek segítséget nyújtanak az eligazodásban a tanárok számára. Beletartozik az a magyar irodalmi alkotás is, amely a hagyományosnak nevezhető irányzatot képviseli és az is, amelyik a modern, vagy posztmodern stílust, kitérve arra is, hogy a posztmodern és a hagyományos fogalma is pontatlan.
Loj Zsuzsanna ezt így fogalmazza meg a kötetben:
„A kanonizáció folyamata szükségképpen kezdeti, bizonytalan fázisban van; autoritásként a »biztosnak« nevezhető irodalmi hagyomány (és az ehhez kapcsolódó tankönyvek) helyett »csak« a kortárs recepcióra és a saját jó ízlésére támaszkodhat a magyartanár.”
Megfogalmazza azt a gondolatot is, hogy a mai szaktanárok a klasszikus irodalmon nevelkedtek, de a lehetőségekhez képest megpróbálják megtalálni ebben a környezetben is azokat az alkotásokat, amelyek értékeket közvetítenek.
A kortárs irodalom folyamatosan új utakat keres, amelyek segítségével közelebb kerülhet az olvasókhoz. Ebben komoly támogatást kapott az internet világtól, amely része lett mindennapi életünknek.

Amatőr irodalom

Az amatőr szó jelentése, az idegen szavak gyűjteménye szerint:
„Aki nem a foglalkozásából adódóan, hanem kedvtelésből foglalkozik valamivel.”
Viszont mára az amatőr szó jelentése megváltozott. Közhasználatban, képzetlen vagy éppen ügyetlen emberre használatos. Ezért talán a kezdő író, költő kifejezés szerencsésebb.
Minden irodalmi érdeklődésű emberben él a vágy arra, hogy megismerjen más világokat, más életeket, olyan helyeket, ahová talán soha sem juthat el. A leírt történetek, versek ezt a vágyat elégíthetik ki. A sorokat olvasva részesei lehetünk mások gondolatainak, életének, vagy éppen fantáziavilágának. Az érdeklődés megmaradhat olvasói formában, de sokan megpróbálkoznak az írással, több, kevesebb sikerrel. Az internetes oldalak pedig széles lehetőséget biztosítanak azoknak, akik közzé szeretnék tenni alkotásaikat.
Az azonban mindig eldöntetlen kérdés marad, hogy mitől amatőr valaki az irodalom berkein belül és mitől profi? Mi dönti ezt el és hol a határ a két fogalom, vagy csoport között? Mi a különbség egy „amatőr” és egy profi költő, vagy író között?
A Virtus.hu portál egyik cikke: Profi írók, amatőr írók - Tanulmány a gyűlölködésről. Vagy csak simán kenyéririgység? ezt a témakört tárgyalja ki, rávilágítva a jellemző hibákra, amelyek a mai társadalomban elválasztják a két kategóriát, ahelyett, hogy együttes erővel dolgoznának azon, hogy aki olvasni, írni szeretne, lehetőséget kapjon rá és igényes, értékes alkotásokkal, élményekkel gazdagodjon.
Vegyük sorra azokat a pontokat, amelyek megkülönböztetik ma az amatőr írót, költőt, a profitól.
A cikk írója szerint nem az dönt, hogy melyik írás jó, vagy rossz, hanem a legfontosabb különbség az, hogy a profi pénzért ír, az amatőr pedig ingyen. Arra is kitér, hogy a különböző korokban alkotók között is létezett már ez a különbség és az utókor emelt fel egyes írót, költőt, vagy feledkezett meg róla. A minőség pedig nem minden esetben volt döntő ebben a kérdésben. Sokszor csak valaki jókor volt, jó helyen, vagy olyan témát választott, amely szélesebb érdeklődésre tartott számot.
A szerző szerint egyes irodalmi alkotásokat szinte csak egyetemi professzorok, vagy ahogyan ő fogalmaz, sznobok olvasnak. Itt megjegyzi, hogy a sznob szó ugyanolyan rossz felhanggal bír, mint az amatőr meghatározás:
„Ugye milyen csúnya felhangja van ennek a szónak, sznob? Bár semmivel sem csúnyább, mint az amatőr vagy dilettáns. Pedig ezek a csúnya szavak csak azt jelentik, valaki szereti azt, amivel foglalkozik. Ez pedig, úgy látszik, nagy probléma.”
A továbbiakban megfogalmazza, hogy a „profi” is szereti az írást, de a munkáját csak pénzért végzi és esetenként nem a minőség, hanem a megrendelés, vagy a mennyiség határozza meg azt, hogy mit ír: „Eladásra termel.”
A probléma gyökere itt fogalmazódik meg a cikk írója szerint:
„Az amatőrt lesajnáljuk, a dilettánst megvetjük, ugyan miért? Mert nem keres pénzt, ez az első dolog. De a második sem kevésbé fontos. Az amatőrök komoly konkurenciát jelentenek a profiknak. Olyan terepre merészkedtek, amely már „foglalt.” A profi megjelöli a területe határait, mint a kutya. Vau-vau, ez az enyém. Ide nem léphet be senki. Itt csak én írhatok, csak engem olvashatnak, természetesen csak azután, hogy megfizették a nekem járó, nem csekély obulusokat. Felháborító ez a sok amatőr irodalmi portál a neten! Felháborító, hogy ezt merik mondani: Don't pay the ferryman! Ne fizess a révésznek!”
Az úgynevezett profi alkotók tehát konkurenciának tekintik az ismeretlen írókat, költőket és igyekeznek megakadályozni, ha tehetik az érvényesülésüket is -, tisztelet a kivételnek. A szerző szerint az egyik és legfontosabb kifogásuk az, hogy az amatőr írók, költők nem tanulták az irodalommal történő munka alapjait, pl.: műfajelmélet, szavak, nyelv és maga az élet! Továbbá nem bírják elviselni a kritikát sem. A profi író, emelt fővel fogadja a negatív véleményeket, ha kell, visszavág, vagy visszaüt! Sőt egyes esetekben még a saját hasznára is fordítja, hiszen a negatív reklám is reklám. Az amatőr pedig ha szembe találja magát ezzel, elkullog, feladja az írást, mert ő csak arra vágyik, hogy az az irodalmi portál, ahol jelen van, minél több regisztrált taggal rendelkezzen és a barátai, ismerősei körbe dicsérjék.
Mivel én is vezetek egy ilyen irodalmi weboldalt, magam is találkozom ezekkel a problémákkal. Erről a következő fejezetben térek ki részletesebben.
A szerző ezután kitér arra, hogy a magyar irodalomban számos olyan költő élt, akik ebbe a „dilettáns, elkullogó” kategóriába tartoztak. Pl.: Balassi, Berzsenyi, vagy Csokonai, akik nem tudtak megélni a verseikből. A maguk korában szegény, tehetségtelen senkik voltak. Megjegyzi, hogy velük ellentétben pl: Dugonics András (1740-1818) profi író volt, aki sikerkönyveket írt és jól megfizették. Ma azonban rá senki sem emlékszik, Balassi, Berzsenyi, Csokonai munkássága viszont tananyag, műveik a mai napig olvasottak.
Megjegyzi azt is a cikkben, hogy sok költő és író, nem képezte magát, hanem az élet tanította azt, amit papírra vetettek. Például hozta fel Rimbaud, vagy Petőfi személyét, akik egyszerű, „hétköznapi” emberként éltek, mégis olyat alkottak, mindenféle egyetemi szintű és műfajelméleti tudás nélkül, ami a mai napig megállja a helyét az élet és az irodalmi értékek között. Összegezve az eddigieket a szerző így fogalmaz:
„Van tudós költő, poeta doctus. Van ihletett költő, a természet vadvirága. Mindenféle kategória van, de az értéket, az értékteremtést nem az fogja eldönteni, hogy valaki mennyi pénzt keres. Emlékszünk még Beniczkyné Bajza Lenkére vagy Berczik Árpádra? Soroljuk fel a műveiket! Pedig milyen nagy profik voltak, és volt idő, amikor ők folytak még a vízcsapból is. Emily Dickinson viszont amatőr balfék volt… vagy dilettáns, nem tudom. Az egész életében csak négy verse jelent meg. Nem tanult nyelvtant, mint ahogy József Attila sem. ”
A cikk végén összefoglalva megjegyzi a szerző, hogy értelmetlen pénzkereső, vagy kritikatűrő képesség, esetleg szakmai képzettség szerint csoportosítani az írókat, költőket. Csak két kategória van: jó és rossz írás, igaz ez elég erősen szubjektív. Az irodalmi internetes portálokon pedig éppen annyi jó és rossz író, költő van, mint a profik között.
Lezárva írását megfogalmazza azt a gondolatot, hogy a kritikán nem kell megsértődni. Aki pedig kritizálni szeretne, előbb felejtse el a tüskéket és írjon jobbat.
Záró gondolatával pedig én is teljesen egyetértek:
„Hajrá amatőrök! Mutassuk meg csak azért is, hogy a művészetben nem mindig a pénz dönt.”

Bakos József
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
3300
kandracs roza - 2012. augusztus 24. 10:12:58

Kedves Józsi!!! ezer köszönet!!! ezt nem lehet ragozni!! tudod hány embernek adtál erőt biztatást,hogy lehet tovább.Mi is emberek vagyunk,Gratulálok szeretettel..LexirózsaGrin

298
keni - 2012. augusztus 24. 09:46:19

Kedves Józsi !

Örömmel vettem és olvastam írásodat a 'kezembe, nagy- nagy bátorításként, mert lehetünk mi is profik a magunk módján, még-ha kontároknak is neveznek egyesek...

A művészet tehetség + emberi sorsok átélése megismerés útján, ami katalizálódik bennünk, és megjelenik érzéseinken át valamilyen magunk alkotta stílusban, vagy anélkül, de a lényeg tényleg az, hogy az olvasónak tetszik-e, átéli-e s, hogy örömet nyújt e számára az eseteleges önazonulásban... vagy részében...

Dolgozatod lényegével messze egyetértésben - köszönöm meg Neked és munkatársaidnak, hogy lehetőséget adtál nekünk is /kontároknak, amatőröknek, vagy profiknak/ ezeket a határok ingatagsága miatt írom, hogy megmutassuk lényegünket mások részére is, amitől mi is kicsit megkönnyebbülünk...

Tisztelettel !

- keni -

3313
paltetel - 2012. augusztus 24. 09:20:18

Tisztelt József!
Köszönet, hogy betekintést nyerhetünk értékes szakdolgozatodba. A téma valójában "mindenkor" sürgetően fontos. Egy hétköznapi embernek az életben több élményben van része, mint ... és ha ezt megossza társaival - már tanított!
Mi a mi feladatunk /magyaroknak/? Gyógyítani, tanítani!
Ezzel a dolgozatoddal, ezt tetted!
Gyógyírt adtál az amatőröknek, reményt és biztatást.
Tanítottál és tanítasz - leegyszerűsítve: nem csak a pénz érték!
További sikereket kívánva, fogadd gratulációmat.
szeretettel: etel

2730
Boss - 2012. augusztus 24. 08:57:12

Tisztelt Józsi!
Hiszem, hogy MI amatőrök sokat teszünk az irodalom fejlődéséért. Miután van internet. Szerintem, de ehhez olyan Emberekre, és olyan lehetőségekre, kapcsolatokra van szükség, aki vagy akik Minket felkarolnak, és lehetőséget adnak az írásra.
A "Virtus" már megszűnt, sajnos. E világunkban az a gond, hogy Mi is szeretnénk alkotni egy maradandó "emléket" (kötetet), de sajnos technikai okok miatt nem lehetséges, hiába vannak már kedvezmények. Nem telik rá. Se hírnevünk, se bázisunk, és mégis olvasnak.

277
farkas viola - 2012. augusztus 24. 03:33:22

Kedves Józsi!

Kitűnő és értékes írásod elolvasva, egyből jobb kedvem kerekedett. Többször is elfogom olvasni, mert érdemes, de most hajnalban annyit jegyeznék meg, "A profi megjelöli a területe határait, mint a kutya. Vau-vau, ez az enyém" stb. EZ MEG AZ ENYÉM, ide mindenki beléphet.

Szeretettel gratulálok, örömmel olvastam: Viola SmilePfftSmile

2135
mami - 2012. augusztus 24. 00:23:31

Kedves Józsi! Élvezettel és nagy tisztelettel olvastam írásod. Tudom mennyi munka előzte meg. Milyen igazad van, Lehet erőltetni, hogy szeressen az ember egy írást. Egy-egy írót. Egyik, általam nagyra becsült író írta, Az író műve, ha azt megossza az olvasókkal életre kell. Másiktól azt olvastam, hogy a vers nem terem mint a fű, hangszer kell hozzá.....! Ami biztos, igény van arra, hogy szép írásokat olvassunk. Szép verseket, szép novellákat, szép kisregényeket, szép regényeket. Bárki és bármiért ír, azt szívből teszi és nem öncélúan. Gratulálok írásodhoz.
Szeretettel: Jártó Róza

3392
lambrozett - 2012. augusztus 24. 00:13:08

Kedves Józsi! Látod, még mindig nem tudok aludni.Smile S elkezdtem olvasni írásodat, mely gyógyírként hat kissé fájó lelkemre. Nagyon jólesett most ezt elolvasnom, mindenféle külső avagy belső gondolattársítás nélkül.
Köszönöm. Éva