Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.02.23. 12:24
Szép tavaszváró napot kívánok mindenkinek! Smile Rose

2019.02.23. 10:26
További szép napot kívánok.

2019.02.23. 10:20
Szép napot és jó hétvégét mindenkinek. Smile

2019.02.23. 06:47
Kellemes napot kívánok kedves Holnaposok! Rose Heart

2019.02.23. 00:02
Jó éjszakát mindenkinek.

2019.02.22. 21:42
Jó éjt mindenkinek! Ma is sok szépet olvashattam, köszönöm. Jó itt lenni, köztetek... Smile

2019.02.22. 16:41
További szép napot kívánok kedves Társaimnak ! Heart

2019.02.22. 09:22
Mindenkinek szép, tavaszváró napokat kívánok sok szeretettel és jókedvet az alkotó munkához. Heart Rose Heart

2019.02.21. 23:17
A mai feltöltés befejeződött. Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.02.21. 22:32
Mindenkinek szép estét! Coffee cup

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: domianica25
» Online vendégek: 4
» Online tagok: 0
Cikk hierarchia
Tóth Sarolta: A tanári pálya megítélése


Az emberek döntő többsége – tapasztalataim szerint – helytelenül ítéli meg a pedagógusok munkáját. Nem becsülik és tiszteletlenül beszélnek róla saját gyermekeiknek elfogultan mindig igazat adva – mérhetetlen károkat okoznak tanárnak, diáknak és az egész társadalomnak. Ennek oka leegyszerűsíthető abban, hogy nem ismerik eléggé,
felületesen ítélik meg a sokrétű oktató, nevelő munkát. Nem gondolnak arra, hogy a tanár számára a tanítási időszak befejeztével nem ér véget a tanév. Mind a tanév megkezdésekor, mind befejezésekor sok feladatot el kell végezni /értekezletek, adminisztráció/ a szabadság, illetve a tanítás megkezdése előtt.
Bármikor nem vehet ki szabadnapot sem, csak akkor, amikor tanítási szünet van. Az osztályfőnökség sok és nagy felelősség: adminisztráció, családlátogatás, szülői értekezletek, fogadó órák és a több napos osztálykirándulás – mondjuk harmincöt főnyi kamasz gyerekkel. Mintha egy zsáknyi bolhára kellene vigyázni, hogy baj ne érje, ne részegedjen le, el ne tévedjen stb. Tartalmas, de mégis érdekes programokat szervezni, erről utólag beszámolót írni. Fizetés ezért külön – az én aktív koromban - még nem járt, de sok probléma annál inkább.
Az sem mindegy, milyen tantárgyat tanít az ember. Vannak füzetjavítós tárgyak, ami azt jelenti, hogy naponta több osztály írásbeli feladatait kell javítani és ezeket a javításokat otthon – családjától elvonva az időt – végzi a tanár. Az érettségi dolgozatok javítása rendkívül időigényes és felelősség teljes. Szöveges értékelés több szempontból – tartalom, helyesírás, szerkesztés, stílus, külalak – alapján két osztályzattal indokoltan értékelni, mert ettől függ, mehet-e szóbelire és a végső jegybe beleszámít az írásbeli teljesítménye is. Egy dolgozat lelkiismeretes kijavítása legalább negyven percet igényel. Pályám kezdetekor semmit, később – nevetséges összeget, két forintot fizettek darabonként ezért a munkáért.
A tanítási órákra bizony készülni kell. Téves nézet az, hogy az egyetemen megtanítják a tananyagot. A valóság az, hogy az egyetemi oktató saját kutatási témáját adja elő fél éven át, a tananyag túlnyomó részét jegyzetekből, könyvekből – manapság az internetről – kell elsajátítani olyan szinten, hogy a vizsgán megfeleljen. Az így összegyűjtött ismerethalmazból kell a tanulók számára érthetően és érdekesen elmagyarázni, amit a tanterv előír tananyagként. Ha ez nem elég jól sikerül, akkor nem figyelnek és az óra fegyelmezéssel telik el és eredménytelen a munka.
Azt is érdemes megemlíteni, hogy az egyetemi oktatás ideje alatt sok felesleges ismeretet kell elsajátítani, aminek soha nem veszi hasznát a tanár későbbi munkája során. Ismert tény, hogy a tanári fizetés nem áll arányban a befektetett munka és felkészülés arányával – annyira kevés. Pedig a tamártól elvárható, hogy lépést tartson a kultúra fejlődésével, olvasson, színházba, hangversenyre járjon, ápolt külsejével is példát mutasson diákjainak.
Sógorommal sem tudtam ezt megértetni, többször csúnyán összevesztünk azon, hogy én heti húsz-huszonkét órát dolgozom és utána csavargok, mert a sok „áldott jó szabadságom” ezt lehetővé teszi. Ilyenkor felajánlottam, javasoltam neki: próbálja ki, hisz műszaki érettségije alapján szakoktatónak alkalmazhatják. Ezt azonban gorombán elutasította. Viselkedése azonban bizonyíték volt számomra, hogy sokan hasonlóan ítélik meg a pedagógusok munkáját.
Természetesen sok kedves élményt is jelentett nekem a tanítás, soha nem bántam meg, hogy ezt a pályát választottam, hivatásnak tekintettem. Megoldottam rögtönözve kényes helyzeteket tanítványaimmal – a szép szó és a türelem segítségével, -amire bizony nem készítettek fel az egyetemen.
A rögös utat ez tette nem csak elviselhetővé, hanem varázslatosan széppé és feledhetetlenül emlékezetessé is.
Ma már sokkal nehezebb a helyzet – lányomtól ismerem – aki panaszkodik, de főként a szülők, a felettes hatóság és az örökös változtatások, a kicsi bérért aránytalanul megterhelő sok munka és a megbecsülés teljes hiánya miatt. Az ifjúság még nem látja, nem érzi ezt, de szülőként megváltozik majd véleményük, és egyszer talán a kívül állók is belátják, hogy helytelenül és igazságtalanul ítéltek és ezzel kárt okoztak gyermekeiknek és az egész társadalomnak

Tóth Sarolta
3177
mamuszka - 2012. október 03. 11:44:45

Kedves Katalin!

értékelem és köszönöm, hogy elolvastad és válaszoltál pályámat védelmező levelemre.
Úgy gondolom, mindenki - főként saját és gyermekei tapasztalatai alapján alkot véleményt olyan szakmákról, amik közvetlenül sok, szinte minden embert érintenek életük során - mint az orvos vagy a pedagógus.
Minden orvos és tanár lehet jó vagy rossz emlékeket hagyó bennünk és ennek alapján hajlamosak vagyunk summás, általánosításokra. Éppen ez a bajom!
nekem is voltak tanárim, akiket nem kedveltem, mégis erre a pályára vágytam és jó tanár voltam, a diákok visszajelzései igazolják. Viszont rengeteg lelkiismeretlen, felületes, nagyképű orvossal találkoztam, aki magát felsőbbrendű lénynek képzelte és ezt betegeivel is éreztette. Mégsem állítom, hogy nincsenek jó és lelkiismeretes, felkészült orvosok, legfeljebb kevés, és talán én nem sokkal találkoztam -a halálos, sok kínt okozó betegségeim oka éppen egy ilyen professzor, aki nem végezte el a szükséges beavatkozást időben, sőt egyáltalán nem, és ezzel tönkre tette az életemet már tíz éve...
A tudatlanság nem fáj, ezért a tanárt lehet szidni, nem tud bosszút állni, le lehet cserélni és gyakori, hogy a buta ember jobban érvényesül, mint a művelt.
Érdeklődéssel olvastam történetedet és egykori tanáraidról írt jellemzésedet - ami alátámasztotta azt a véleményemet, amivel válaszomat kezdtem:
mindenki saját példájából ítél - sajnos, többnyire negatívan és egyoldalúan.
szeretettel küldöm üdvözletem - Sarolta-mamuszka

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.