Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Kozák Gabriella: 22. Interjú - ÉVA LAMBROZETT
- Szeretettel köszöntelek a Sétapálca riportsorozatban. Kérlek, mutatkozz be pár szóval. Hogy hívnak, hol laksz?

- Elöljáróban: őszintén mondom, hogy gondolkodtam a felkérésen. Én az a fajta vagyok, aki inkább visszahúzódna, mint kitárulkozna. Borzasztóan nehéz nekem magamról beszélnem. Azt vallom, hogy épp eléggé beszédes az a tartalom, ami kiárad belőlem szövegeim által. Ennek ellenére mégis szükséges mutatnom magamat, ha már elhatároztam, hogy közszemlére teszem a bájaimat, azaz az írásaimat. Végül...azt a nyomós érvet találtam helytállónak, miként - nagy valószínűséggel - azok olvassák a verseimet (ha használhatom ezt a megnevezést rájuk vonatkozólag) és majd ezt az interjút is, akik kedvelik azt, amit csinálok. Nekik pedig tartozom annyival, hogy nem hátrálok meg és ezúttal, ezzel is hálámat fejezem ki a figyelmükért. Akik meg fanyalgóak és szemükben alig érek valamit, ők biztosan elkerülnek, s nem pazarolnak időt olyasmire, ami feléjük semmit sem közvetít. Képtelen vagyok prózában tömören fogalmazni, ezért előre elnézést kérek. Ilyenkor elszalad velem az a bizonyos ló. Fut vele az önkontroll. Ám mégsem szeretném, ha beszédem meg lenne szabdalva, akkor dirib-darabban érezném magam. Kozma Zsuzsannának hálásan köszönöm, hogy rám esett a választása.

Éva Lambrozett néven írogatok és Budapesten élek, közel tíz éve. Születési évem és fotóm ott díszlik a HM-lapomon. Négy gyermekem van, két fiú és két lány. Unokám pedig éppen ebben a hónapban egy éves. "Szerelmem" iránta óriási mértékű.
Egészségügyi/óvodapedagógusi végzettségeim mellett sokáig tevékenykedtem a kereskedelem területén. E különféle hivatások (melyek közül az anyaság áll első helyen) kitartásra (alázatra?), formaváltásra és sokszínű látásmódra neveltek. Tanítgattak, beleérte az emberekkel való kommunikációt, alkalmazkodást és az empátiát. Távolról sem voltam/vagyok a legjobb diák, de az ambícióm és az életrevalóságom figyelmet és fegyelmet sulykolt belém. Emellett mégis inkább játékos és ironikus énem viszi a prímet. Hosszú ideig vidéken laktunk, az ország több pontján. Édesanyám szülőfalumban él Békés megyében. Édesapám sajnos néhány éve felülről tart szemmel.

- Mióta foglalkozol az írással, és mi késztettet rá, hogy hosszútávon tollat ragadj a kezedbe?

- Természetesen mindig szerettem az irodalmat, hiszen anélkül elképzelhetetlen lenne az írás íránti rajongás. Valamikor színjátszó körökben vettem részt, szavaltam verseket, mint mások, akiket vonzott ez a téma. Jól éreztem magam ebben a közegben. Fogalmazásaimat általában dicsértek és erősségemnek tartották, amit szívesen műveltem, mikor időm engedte. Iskoláim végeztével sem zárult le a belső tartalmam kifejezésre juttatása prózában. A fiókommal békében éltek. Később a család lett a fő elfoglaltságom. Gyermeknevelés, háztartás, tanulás (mellettük végeztem el a főiskolát) munka és ezek összehangolása/szervezése, tehát leginkább a megélhetésre és az ő igazgatásukra összpontosítottam. Mostanában már megengedhetem magamnak, hogy lehessen figyelmem a saját kedvtelésemre. Nagyjából másfél éve (szinte napi szinten) koptatom a klaviatúrát, ami nekem remek kikapcsolódás. Ezen kívül élvezem a szavakkal való játékot, a hozzá tartozó agytornával együtt. Sokáig halmozódott bennem a gondolat-tömeg, ami kikívánkozik, talán ezért (is) tűnik úgy, hogy nagyon termékeny vagyok. Egyelőre az eddigi ténykedésemet nem nevezném hosszútávnak. Majd kiderül (vagy sem) hogyan tovább.

- A vers vagy a próza áll hozzád közelebb?

- Régebben főleg prózában fejeztem ki magam, ám ez teljesen átfordult nagyjából másfél-két éve a vers felé. Szinte vonzalmat éreztem (igen komolyat!) iránta. S ez azóta sem csihadt, sőt: egyre lángolóbb méreteket ölt. Hogy Ő szeret-e engem? Elég szeszélyes és nyughatatlan figura. Hátha egyszer összecsiszolódunk. 

- A civil életben mivel foglalkozol? Kérlek, meséld el pár szóban, mondatban.

- Az utóbbi években visszatértem az eredethez. Ismét egészségügyben dolgozom, de már inkább a háttérmunkát végzem. Gyermekeim is noszogattak, hogy végre csináljak már olyat, mint mások, a "normális" emberek. Reggel menjek el dolgozni és estefelé érjek haza. (vendéglátásban pl. sokszor van ez fordítva) Így tettem, hisz egyre jobban elnyűttem az idők folyamán. Kértem teljesgenerált, de még csak az igényt adtam be, válasz nem érkezett.

- Mi jut eszedbe, ha azt a nevet hallod, hogy: Ligeti Éva?

- Az Éva azonnal ismerős. Komolyra fordítva: több versét olvastam, de nem állítanám, hogy nagyon alaposan ismerem a munkásságát. Tudok könyveiről, mik megjelentek, a honlapjára pedig már régebben ellátogattam, de nem követem folyamatosan. (a Bíborló naplemente című verse pl. gyönyörű) Tényleg! Adtál egy kósza ötletet!

- Ki, vagy kik a kedvenc íróid, költőid, a profi, illetve az amatőr irodalomban?

- Gyermekkoromban a mesék rabja voltam, később saját csemetéimnek meséltem rengeteget. Benedek Elek és Andersen örökre beégette magát a szívembe. Tanulmányaim és az élet során természetesen megismertem az épp aktuális kortárs-irodalmat és a mindig aktuális időt-állót. Neveket nem szívesen említenék, hiszen ezekkel csak a sorokat tölteném, mert nagyjaink szinte belénk épültek. Az amatőr irodalomban mostanában kezdek eligazodni. Itt sem kívánnék nevesíteni. Számomra az a fontos, ha a mű olvasásakor azt érzem: Ez igen! Ettől kaptam valamit. Szórakoztatott vagy épp elmélyedésre késztetett, emlékeket idézett bennem vagy egész egyszerűen csak szépnek találtam a gondolatsorokat, a mondatok fűzését. Előfordul, hogy a létrehozóját csak azután nézem meg, mikor tetszésemet elnyerte. S ez megtörténhet egy egyébként "ismeretlen" alkotó lírai, avagy prózai művével éppúgy, mint közismertekkel. Azt vallom (mint sokan mások) hogy majd az idő eldönti, ki válik maradandóvá és ki enyészik feledésbe. Kevésbé marasztalnak a ripsz-ropsz összetákolt versek, prózák és az elnagyolt szerkesztés.   

Az utóbbi években szívesebben töltöm az időmet mondat-farigcsálással, mint könyvmolyként. Ami nem kizárólag azért van, mert inas lettem a palettán.
Sokba kerül a kultúra. Főként nagylányommal művelődök közös irodalmon, cserélgetünk egymás között. Aztán...az ember életében váltogatják egymást az olyan korszakok, hogy mikor mit szeret szívből csinálni, akkor éppen mi az, ami leginkább kedvére van. Változik az ízlésünk is, mint ahogy mi magunk.

- Meséld el, hogy dolgozol egy írásodon. Miként születik meg egy történet ötlete, és hogyan lesz belőle teljes sztori?

- Néha hetekig talonban tartok szavakat, mondatokat, versszakokat. Aztán jön egy-két "bevillanás" és hirtelen képes leszek folytatni a félbehagyottakat. Máskor azonnal kiírom a lényeget és következhet a fazonírozás. Bőséges szivárvány-fantáziával áldott (vagy vert?) meg az ég, bele tudom képzelni magam könnyedén olyan helyzetekbe, melyek velem sosem estek meg. Jellemző rám a maximalizmus, mint az élet egyéb területén. Sajnos. Azért sajnos, mert a felszínesség néha kifizetődőbb, úgy tapasztaltam. De én már nem fogok változni. Sokszor előveszem a régebbi szösszeneteimet és újrafogalmazom. Nem tetszenek. Egyre inkább észreveszem, hogy akkor mennyivel selejtesebb voltam. Azt hittem, hogy nem szükséges tovább lépni, meg...felesleges. De ez nem igaz! Mindig van tovább és tovább. És ez az élet egyéb területeire is vonatkozik. Csak el kell jutnia az embernek ahhoz a felismeréshez (önmagában), hogy belássa: tényleg idétlenül csinálom, avagy szükséges változtatnom magamon ebben-abban. Ha kívülről tanácsolnak, az még kevés. A lelkünkben kell ezt érezni.

- Hogyan találtál rá a Holnap Magazin oldalára?

- Regisztráltam néhány irodalmi oldalra, egyikük kapcsán bukkantam rá a Holnap Magazinra. Ezen a portálon (eddig azt érzem) hazaértem. Köszönhető ez többek között Bakos Józsinak, aki a kezdetektől támogatott. Néha elmélázom, hogy mivel érdemelhettem ki a jóindulatát. Örök rejtély marad. Megkedveltem az itteni légkört, az alkotógárdát. Ezúttal jegyezném meg az ismerőseim, munkatársaim körében észlelt tapasztalatomat a mai irodalmi közélettel kapcsolatosan. Nem ismerik, de zömüket nem is érdekli. Leragadtak a klasszikusoknál. Ami persze felemelő és csodás és örök érték, de...vajon tényleg nincs tovább? Vagy bele kell törődnünk, hogy általában ezen a téren is az épp aktuális politikai szféra szava dönt? Az internet egyre intenzívebb elterjedésével mára túl sok művészeti ág felduzzadt, kilépett medréből, követhetetlen. (szándékosan kerülöm a felhígult szót, hisz biztosan akadnak olyanok, akik szerint én sem vagyok egyéb, mint hígító; nade! nélkülünk miből is tudnának kiemelkedni a nagyok?) Nos, az igazság odaát van, vagy sem. 

- A közel, s távol jövőre nézve mik a terveid, milyen ötletekkel szeretnéd még meglepni olvasóidat?

- Úgy futottam neki 2011 őszén egy nagy levegővétellel, hogy: megfosztom a fiókomat önmagamtól és elválok a bezártságtól. Nyitok a külvilág felé, lesz, ami lesz. Eleinte kilóra kaptam a negatív kritikákat, de páran biztattak. Később beláttam, hogy némely vélemény igazságot is tartalmaz. Jobban odafigyeltem a munkáimra, ami egyáltalán nem esett nehezemre. Az internet (rengeteg hátránya mellett!) azért előnyökkel is bír. Meg tudsz mutatkozni, ha van mit "mutatnod", lehetőséget biztosít arra, hogy különösebb anyagi kiadások nélkül a közvélemény elé tárd ilyen/olyan alkotásaidat. S majd eldől az idők folyamán: van-e hosszútávú képességed arra, hogy fenntartsd az érdeklődést. Honlapomat ápolgatom, azt (szinte napi szinten) szerkesztgetem. Néhány HM-kiadvány és egyéb (pl. Kláris) folyóirat szokott még megtisztelni azzal, hogy számít írásaimra. Olykor (hirtelen fellángolásból) benevezek pályázatra, antológiába, ami kevésbé jellemző rám. Ha e kérdést két éve teszed fel, akkor a kérdést sem értettem volna, nem hogy feleletet gyártani rá. Azért...dédelgetek itt legbelül pár ötletet. Netán szeretném, ha a közeljövőben (még életemben) megjelenhetnének vers-készletem vállalhatóbb darabjai egy helyen, könyv formátumban. Mivel családom tagjainak sem sokat árultam el eddig ezirányú elfoglaltságomról...meglepetésnek, ajándéknak (is) szánnám. Buta gondolatok keringenek bennem a maradandóságról és a nyomhagyásról. Ezek közhelyek. Azokat pedig utálom. De hátha lesz egyszer néhány dédunokám a távoli jövőben, amikor én már az égen szaladgálok a felhőkkel és kinyitják a padlásajtót (ha lesz még akkor padlás) és rábukkannak az ősük kesze-kusza soraira, agyának menetére. Nekem nagyon érdekes, tanulságos lenne, ha velem esne meg.    

- A Sétapálca riportsorozat következő részében mely Holnap Magazinos tagról szeretnél olvasni?

- Nos, ha az imént feldobtad a labdát... hallgassuk hát: Ligeti Évát.
S nagyon szépen köszönöm még egyszer a megszólalási lehetőséget.

Éva Lambrozett írásai ITT OLVASHATÓAK

Kozák Gabriella
3392
lambrozett - 2013. március 21. 18:38:08

Alfonzina kedves!
Nagy szeretettel fogadtalak, köszönöm szépen, hogy erre vezetett utad. Smile Igazat adok a "röviden-sokat" kijelentéseddel kapcsolatosan. De nekem már nincs annyira sok időm hátra, mint...előre. Wink Nem érek rá semmit-mondani (pedig biztosan sokszor megesik!) és azon vagyok, hogy legyen értelme annak, ami kijön belőlem. 20-30 évvel ezelőtt még más járt a fejemben, nem az, hogy papírra vessem a gondolataimat rakoncátlan versekként. Szerintem sokkal tapasztalatlanabb és tudatlanabb voltam az élettel kapcsolatosan. Mi a csodáról írhattam volna, amikor (szinte) még az egész előttem állt? Jó, ez hülye megközelítés...persze, verselnek tizenévesek is.
Tehetséges fiatalok akadnak, tudom. Hosszú lenne most, ha ezt kivesézném. Wink Még egyszer: nagyon örültem Neked, hálám a kedves mondataidért. Éva

3392
lambrozett - 2013. március 21. 18:27:29

Kedves Zsuzsanna!
Nagyon szépen köszönöm, hogy ilyen kedvező véleménnyel vagy a fogalmazási készségemről...ez a Te szádból nagy szó, hiszen ebben a műfajban (is) kiemelkedőket alkotsz. Én kevésszer szólok hozzá a prózákhoz, de azért sokszor szemlézem azokat. Smile
Talán össze kéne fogni (mondjuk 2-3 illetőnek) és együtt jelentetni meg könyvet. Persze akkor nem "csakazenyém" érzésünk lenne, de kezdetnek megfontolandó ötlet. Én egyébként sem ragaszkodom roppant mód a magántulajdonhoz, nem is nagyon van semmim. Wink Természetesen ezt a kézzelfogható, anyagi dolgokra értem. Legbecsesebbek a gyerekeim, s az, amit mindig magammal hordok a testemben. Wink
Ölellek. Éva

3392
lambrozett - 2013. március 21. 18:10:56

Drága druszám, Éva!
Nyűgnek nyűg, az igaz...Wink, de most már ezt sem bánom.
Amennyire ódzkodtam tőle - a "kitárulkozástól" - mostanra lassan megbarátkoztam önmagammal. Smile
Téged pedig szívesen olvasgatlak. Tetszik a mondatfűzésed, nekem valóak a gondolataid.
Köszönöm szépen biztatásodat a könyvvel kapcsolatban, de bizony arra rengeteg időt kéne szánnom és nem utolsósorban pénzt, ám egyikből sem vagyok hosszú pórázra engedve. Smile Sad
Kíváncsian várom a jövő hétfőt. Wink Puszillak. Éva

3392
lambrozett - 2013. március 21. 18:00:17

Drága Zsike!
Nincs miért mentegetőzni, Smile természetes, hogy mindenki a saját tempójában - idejétől függően - olvas. Nekem az is csodás, hogy ennyien kíváncsiak rám, s átvergődnek néhol nyakatekert mondataimon. Örömmel hallom, hogy nem a leépülésemről beszélsz. Wink Hálás szívvel köszönöm becses mondataidat és kedvességedet, kívánságaidat nem feledem. Smile Éva

3652
zina - 2013. március 21. 16:54:15

Hát nem szeretem túlzottan a cizellált megfogalmazásokat, csak így egyszerűen: kedvelem, amit csinálsz Smile Néha olyan érzésem van a verseidet olvasva, hogy túl sokat szeretnél beletömöríteni 1-1 sorba, versszakba, és úgy gondolom ez azért lehet, mert rengeteg közölnivalód van. Függetlenül attól, hogy lesz-e saját köteted vagy nyersz e pályázaton, kívánom, hogy legyen elég hited és jó kedvű alázatod mindazt megírni, ami benned munkál. Wink
Sikeres összekovácsolódást és hosszú távú, termékeny kapcsolatot szerelmeddel, a verssel!
Grin

230
Torma Zsuzsanna - 2013. március 21. 12:32:48

Kedves Éva!

Igazán nagy örömmel olvastam végig a párbeszédet, és válaszaidat a feltett kérdésekre. Örülök jól megfogalmazott, jól meggondolt válaszaidnak, kerek mondataidnak.
Én is elképzeltem már, hogy verseimet és egyéb prózáimat jó lenne nyomtatásban is látni, hogy legalább majd gyermekeim olvashassák, ha már én nem leszek! Én is úgy vagyok ezzel, hogy kevés a pénz, vagy legalábbis van a pénznek fontosabb helye is!
Remélem, hogy én is még sokáig olvashatom írásaidat, költeményeidet, amihez továbbra is erőt és egészséget kívánok!

Szeretettel: Zsuzsa
Smile

1748
Ligeti Eva - 2013. március 21. 11:28:49

Kedves Éva!
Lenyűgöző a bemutatkozásodGrin A mélységeket mutattad meg magadból és nem a felszínt. erre kevesek képesek. Megtisztelő számomra, hogy verseim olvasod, és mindaz amit írsz róla. Köszönöm, hogy engem választottálGrin
A könyvkiadáshoz nyugodtan kezdj hozzá, mert a maximalizmusod alapján, sok időt fogsz rá fordítani. Sok sikert az alkotásban és az álmaid valóra váltásában! Ölellek: Éva

2175
hzsike - 2013. március 21. 10:34:48

Kedves Éva!

Csak most jutottam ide, hogy olvassak Rólad, és nagyon sok mindent megtudhattam arról, hogyan élsz, miként dolgozol, és mik a terveid.
Jólesik, ha az ember az alkotótársairól kicsit többet is megtudhat, talán közelebb hoz bennünket egymáshoz.
Én is szívesen olvasom a verseidet, véleményem szerint egyre igényesebbek, és ezt jó látni.
Gazdag szókinccsel, tapasztalattal rendelkezel, és ez látszik a munkáidon is.
Szívemből kívánok Neked, a jövőt illetően jó egészséget, inspiráló "Múzsát", sok boldogságot.
Szeretettel:ZsikeSmile

3392
lambrozett - 2013. március 20. 23:41:44

Veronika kedves!
Nekem öröm, ha szívesen olvastál. Smile
S az még inkább, hogy folyamatosan követed az én elkövetéseimet. Wink Ezer hála és virágcsokor érte. Szépéjt Neked és nagyon jó egészséget, virágzó alkotókedvet kívánok szívből. Éva

3392
lambrozett - 2013. március 20. 19:34:57

Drága Mami!
Örömmel fogadtam, hogy megtiszteltél látogatásoddal.
Tudod...én (ahogy említettem is) már hűtlen lettem a prózához. Nekem valóban nem megy együtt a kettő. Mostanában azt érzem, hogy képtelen lennék összehozni egy történetet, másra áll a kezem és az agyam. Wink De elképzelhető, hogy ez sem marad örökké így. Belebolondultam a tömörített, rímes-versszakos szövegelésbe. Remélem hosszabb távú szerelemre számíthatok, mert én nem szándékozom őt elhagyni. Szavaid lelkesítőleg hatnak, azokat őszintén köszönöm. Kívánok Neked még sok-sok alkotói évet! (azért elolvasom én a novellák többségét, még ha nem is fűzök hozzájuk sok kommentet...már kevésbé érzem magam kompetensnek ebben a témakörben) Éva

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.