Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Kozák Gabriella: 22. Interjú - ÉVA LAMBROZETT
- Szeretettel köszöntelek a Sétapálca riportsorozatban. Kérlek, mutatkozz be pár szóval. Hogy hívnak, hol laksz?

- Elöljáróban: őszintén mondom, hogy gondolkodtam a felkérésen. Én az a fajta vagyok, aki inkább visszahúzódna, mint kitárulkozna. Borzasztóan nehéz nekem magamról beszélnem. Azt vallom, hogy épp eléggé beszédes az a tartalom, ami kiárad belőlem szövegeim által. Ennek ellenére mégis szükséges mutatnom magamat, ha már elhatároztam, hogy közszemlére teszem a bájaimat, azaz az írásaimat. Végül...azt a nyomós érvet találtam helytállónak, miként - nagy valószínűséggel - azok olvassák a verseimet (ha használhatom ezt a megnevezést rájuk vonatkozólag) és majd ezt az interjút is, akik kedvelik azt, amit csinálok. Nekik pedig tartozom annyival, hogy nem hátrálok meg és ezúttal, ezzel is hálámat fejezem ki a figyelmükért. Akik meg fanyalgóak és szemükben alig érek valamit, ők biztosan elkerülnek, s nem pazarolnak időt olyasmire, ami feléjük semmit sem közvetít. Képtelen vagyok prózában tömören fogalmazni, ezért előre elnézést kérek. Ilyenkor elszalad velem az a bizonyos ló. Fut vele az önkontroll. Ám mégsem szeretném, ha beszédem meg lenne szabdalva, akkor dirib-darabban érezném magam. Kozma Zsuzsannának hálásan köszönöm, hogy rám esett a választása.

Éva Lambrozett néven írogatok és Budapesten élek, közel tíz éve. Születési évem és fotóm ott díszlik a HM-lapomon. Négy gyermekem van, két fiú és két lány. Unokám pedig éppen ebben a hónapban egy éves. "Szerelmem" iránta óriási mértékű.
Egészségügyi/óvodapedagógusi végzettségeim mellett sokáig tevékenykedtem a kereskedelem területén. E különféle hivatások (melyek közül az anyaság áll első helyen) kitartásra (alázatra?), formaváltásra és sokszínű látásmódra neveltek. Tanítgattak, beleérte az emberekkel való kommunikációt, alkalmazkodást és az empátiát. Távolról sem voltam/vagyok a legjobb diák, de az ambícióm és az életrevalóságom figyelmet és fegyelmet sulykolt belém. Emellett mégis inkább játékos és ironikus énem viszi a prímet. Hosszú ideig vidéken laktunk, az ország több pontján. Édesanyám szülőfalumban él Békés megyében. Édesapám sajnos néhány éve felülről tart szemmel.

- Mióta foglalkozol az írással, és mi késztettet rá, hogy hosszútávon tollat ragadj a kezedbe?

- Természetesen mindig szerettem az irodalmat, hiszen anélkül elképzelhetetlen lenne az írás íránti rajongás. Valamikor színjátszó körökben vettem részt, szavaltam verseket, mint mások, akiket vonzott ez a téma. Jól éreztem magam ebben a közegben. Fogalmazásaimat általában dicsértek és erősségemnek tartották, amit szívesen műveltem, mikor időm engedte. Iskoláim végeztével sem zárult le a belső tartalmam kifejezésre juttatása prózában. A fiókommal békében éltek. Később a család lett a fő elfoglaltságom. Gyermeknevelés, háztartás, tanulás (mellettük végeztem el a főiskolát) munka és ezek összehangolása/szervezése, tehát leginkább a megélhetésre és az ő igazgatásukra összpontosítottam. Mostanában már megengedhetem magamnak, hogy lehessen figyelmem a saját kedvtelésemre. Nagyjából másfél éve (szinte napi szinten) koptatom a klaviatúrát, ami nekem remek kikapcsolódás. Ezen kívül élvezem a szavakkal való játékot, a hozzá tartozó agytornával együtt. Sokáig halmozódott bennem a gondolat-tömeg, ami kikívánkozik, talán ezért (is) tűnik úgy, hogy nagyon termékeny vagyok. Egyelőre az eddigi ténykedésemet nem nevezném hosszútávnak. Majd kiderül (vagy sem) hogyan tovább.

- A vers vagy a próza áll hozzád közelebb?

- Régebben főleg prózában fejeztem ki magam, ám ez teljesen átfordult nagyjából másfél-két éve a vers felé. Szinte vonzalmat éreztem (igen komolyat!) iránta. S ez azóta sem csihadt, sőt: egyre lángolóbb méreteket ölt. Hogy Ő szeret-e engem? Elég szeszélyes és nyughatatlan figura. Hátha egyszer összecsiszolódunk. 

- A civil életben mivel foglalkozol? Kérlek, meséld el pár szóban, mondatban.

- Az utóbbi években visszatértem az eredethez. Ismét egészségügyben dolgozom, de már inkább a háttérmunkát végzem. Gyermekeim is noszogattak, hogy végre csináljak már olyat, mint mások, a "normális" emberek. Reggel menjek el dolgozni és estefelé érjek haza. (vendéglátásban pl. sokszor van ez fordítva) Így tettem, hisz egyre jobban elnyűttem az idők folyamán. Kértem teljesgenerált, de még csak az igényt adtam be, válasz nem érkezett.

- Mi jut eszedbe, ha azt a nevet hallod, hogy: Ligeti Éva?

- Az Éva azonnal ismerős. Komolyra fordítva: több versét olvastam, de nem állítanám, hogy nagyon alaposan ismerem a munkásságát. Tudok könyveiről, mik megjelentek, a honlapjára pedig már régebben ellátogattam, de nem követem folyamatosan. (a Bíborló naplemente című verse pl. gyönyörű) Tényleg! Adtál egy kósza ötletet!

- Ki, vagy kik a kedvenc íróid, költőid, a profi, illetve az amatőr irodalomban?

- Gyermekkoromban a mesék rabja voltam, később saját csemetéimnek meséltem rengeteget. Benedek Elek és Andersen örökre beégette magát a szívembe. Tanulmányaim és az élet során természetesen megismertem az épp aktuális kortárs-irodalmat és a mindig aktuális időt-állót. Neveket nem szívesen említenék, hiszen ezekkel csak a sorokat tölteném, mert nagyjaink szinte belénk épültek. Az amatőr irodalomban mostanában kezdek eligazodni. Itt sem kívánnék nevesíteni. Számomra az a fontos, ha a mű olvasásakor azt érzem: Ez igen! Ettől kaptam valamit. Szórakoztatott vagy épp elmélyedésre késztetett, emlékeket idézett bennem vagy egész egyszerűen csak szépnek találtam a gondolatsorokat, a mondatok fűzését. Előfordul, hogy a létrehozóját csak azután nézem meg, mikor tetszésemet elnyerte. S ez megtörténhet egy egyébként "ismeretlen" alkotó lírai, avagy prózai művével éppúgy, mint közismertekkel. Azt vallom (mint sokan mások) hogy majd az idő eldönti, ki válik maradandóvá és ki enyészik feledésbe. Kevésbé marasztalnak a ripsz-ropsz összetákolt versek, prózák és az elnagyolt szerkesztés.   

Az utóbbi években szívesebben töltöm az időmet mondat-farigcsálással, mint könyvmolyként. Ami nem kizárólag azért van, mert inas lettem a palettán.
Sokba kerül a kultúra. Főként nagylányommal művelődök közös irodalmon, cserélgetünk egymás között. Aztán...az ember életében váltogatják egymást az olyan korszakok, hogy mikor mit szeret szívből csinálni, akkor éppen mi az, ami leginkább kedvére van. Változik az ízlésünk is, mint ahogy mi magunk.

- Meséld el, hogy dolgozol egy írásodon. Miként születik meg egy történet ötlete, és hogyan lesz belőle teljes sztori?

- Néha hetekig talonban tartok szavakat, mondatokat, versszakokat. Aztán jön egy-két "bevillanás" és hirtelen képes leszek folytatni a félbehagyottakat. Máskor azonnal kiírom a lényeget és következhet a fazonírozás. Bőséges szivárvány-fantáziával áldott (vagy vert?) meg az ég, bele tudom képzelni magam könnyedén olyan helyzetekbe, melyek velem sosem estek meg. Jellemző rám a maximalizmus, mint az élet egyéb területén. Sajnos. Azért sajnos, mert a felszínesség néha kifizetődőbb, úgy tapasztaltam. De én már nem fogok változni. Sokszor előveszem a régebbi szösszeneteimet és újrafogalmazom. Nem tetszenek. Egyre inkább észreveszem, hogy akkor mennyivel selejtesebb voltam. Azt hittem, hogy nem szükséges tovább lépni, meg...felesleges. De ez nem igaz! Mindig van tovább és tovább. És ez az élet egyéb területeire is vonatkozik. Csak el kell jutnia az embernek ahhoz a felismeréshez (önmagában), hogy belássa: tényleg idétlenül csinálom, avagy szükséges változtatnom magamon ebben-abban. Ha kívülről tanácsolnak, az még kevés. A lelkünkben kell ezt érezni.

- Hogyan találtál rá a Holnap Magazin oldalára?

- Regisztráltam néhány irodalmi oldalra, egyikük kapcsán bukkantam rá a Holnap Magazinra. Ezen a portálon (eddig azt érzem) hazaértem. Köszönhető ez többek között Bakos Józsinak, aki a kezdetektől támogatott. Néha elmélázom, hogy mivel érdemelhettem ki a jóindulatát. Örök rejtély marad. Megkedveltem az itteni légkört, az alkotógárdát. Ezúttal jegyezném meg az ismerőseim, munkatársaim körében észlelt tapasztalatomat a mai irodalmi közélettel kapcsolatosan. Nem ismerik, de zömüket nem is érdekli. Leragadtak a klasszikusoknál. Ami persze felemelő és csodás és örök érték, de...vajon tényleg nincs tovább? Vagy bele kell törődnünk, hogy általában ezen a téren is az épp aktuális politikai szféra szava dönt? Az internet egyre intenzívebb elterjedésével mára túl sok művészeti ág felduzzadt, kilépett medréből, követhetetlen. (szándékosan kerülöm a felhígult szót, hisz biztosan akadnak olyanok, akik szerint én sem vagyok egyéb, mint hígító; nade! nélkülünk miből is tudnának kiemelkedni a nagyok?) Nos, az igazság odaát van, vagy sem. 

- A közel, s távol jövőre nézve mik a terveid, milyen ötletekkel szeretnéd még meglepni olvasóidat?

- Úgy futottam neki 2011 őszén egy nagy levegővétellel, hogy: megfosztom a fiókomat önmagamtól és elválok a bezártságtól. Nyitok a külvilág felé, lesz, ami lesz. Eleinte kilóra kaptam a negatív kritikákat, de páran biztattak. Később beláttam, hogy némely vélemény igazságot is tartalmaz. Jobban odafigyeltem a munkáimra, ami egyáltalán nem esett nehezemre. Az internet (rengeteg hátránya mellett!) azért előnyökkel is bír. Meg tudsz mutatkozni, ha van mit "mutatnod", lehetőséget biztosít arra, hogy különösebb anyagi kiadások nélkül a közvélemény elé tárd ilyen/olyan alkotásaidat. S majd eldől az idők folyamán: van-e hosszútávú képességed arra, hogy fenntartsd az érdeklődést. Honlapomat ápolgatom, azt (szinte napi szinten) szerkesztgetem. Néhány HM-kiadvány és egyéb (pl. Kláris) folyóirat szokott még megtisztelni azzal, hogy számít írásaimra. Olykor (hirtelen fellángolásból) benevezek pályázatra, antológiába, ami kevésbé jellemző rám. Ha e kérdést két éve teszed fel, akkor a kérdést sem értettem volna, nem hogy feleletet gyártani rá. Azért...dédelgetek itt legbelül pár ötletet. Netán szeretném, ha a közeljövőben (még életemben) megjelenhetnének vers-készletem vállalhatóbb darabjai egy helyen, könyv formátumban. Mivel családom tagjainak sem sokat árultam el eddig ezirányú elfoglaltságomról...meglepetésnek, ajándéknak (is) szánnám. Buta gondolatok keringenek bennem a maradandóságról és a nyomhagyásról. Ezek közhelyek. Azokat pedig utálom. De hátha lesz egyszer néhány dédunokám a távoli jövőben, amikor én már az égen szaladgálok a felhőkkel és kinyitják a padlásajtót (ha lesz még akkor padlás) és rábukkannak az ősük kesze-kusza soraira, agyának menetére. Nekem nagyon érdekes, tanulságos lenne, ha velem esne meg.    

- A Sétapálca riportsorozat következő részében mely Holnap Magazinos tagról szeretnél olvasni?

- Nos, ha az imént feldobtad a labdát... hallgassuk hát: Ligeti Évát.
S nagyon szépen köszönöm még egyszer a megszólalási lehetőséget.

Éva Lambrozett írásai ITT OLVASHATÓAK

Kozák Gabriella
2135
mami - 2013. március 20. 19:01:13

Kedves Éva! Ki nem hagynám a veled készített riportot. Érdekes az életutadat szívesen olvastam. Én (is) amondó vagyok, hogy HM-esnek lenni egy életforma. Szeretek itt lenni. Szeretem a szép verseket. Igaz még nem találkoztam nem szép verssel! És szeretem a novellákat, prózákat is. Azt is nagyon szeretem, hogy mint Te is ezt is és azt is műveled. Hosszú ideig nem is találkoztam illetve el se tudtam képzelni hogy valaki verset is írjon és prózát is. De már tudom, hogy ez lehetséges. Annak is örülök, hogy neked is örömet szerez egy-egy mű megalkotása és megosztása velünk. Szeretettel olvasom műveidet.
Szeretettel: Jártó Róza

3392
lambrozett - 2013. március 19. 22:09:34

Ida kedves!
Köszönöm szépen az irántam tanúsított érdeklődést, örömmel fogadtam. Ez is egy kis ablakocska, amin keresztül bepillanthatunk a másik szobájába. Látunk valamit, amit épp akkor mutat, de talán másnap mást látnánk. Wink Azon vagyok, hogy ne lankadjak...bár vannak esték, amikor eléggé kimerít a nap és csak áramolnak fejemben a gondolatok és nincs energiám leírni. Szeretettel láttalak. Éva

3392
lambrozett - 2013. március 19. 22:02:00

Drága Ili!
Bizony, nehéz engem lelőni, ha egyszer belelendülök. Wink
Öt éve vagyok újból az Eü-ben, még ha most már nem is tevőlegesen, "ágy-mellett". De embert-próbáló, mint sok egyéb szakma. Hálás vagyok figyelmedért, értő olvasásodért és szavaidért, köszönöm. S a gratulációt - családom felé - szintúgy. A fele saját lábán igyekszik álldogálni, a másik fele még nem teljesen. Kis bice-bóca módjára. Smile
Múzsácska alatt unokámat érthetted...egy igazi tündérkirályfi. Wink A Pendelyem persze nem hagyom el, hogyan is néznék ki akkor!? Ölellek. Éva

2678
Emperor - 2013. március 19. 20:32:17

Kedves Éva!
Érdeklődéssel olvastam vallomásodat. Örülök, hogy megismerhettelek egy kissé közelebbről is, mert ugye, a verseink sokat elárulnak rólunk, azokon keresztül már egy kissé megismertelek. Mégis, jó volt bepillantani egy kicsit a magánéletedbe is. További ihletadó alkotókedvet kívánok neked, hogy még sokáig gyönyörködtess bennünket szépséges verseiddel.
Szeretettel
Ida

3392
lambrozett - 2013. március 19. 19:10:06

Kedves dudas1949!
Óh, miket nem gondolsz Te felőlem? Smile
Semmiféle "kötet-tervem" nincs, csak irományom három kassal. Wink Tisztában vagyok azonban azzal, hogy nagyjából a harmada állná meg a helyét nyomtatásban, átírással kicsit több. Legalábbis az én (szigorú) szabályaim szerint. De nem sürget a tatár, nincs miért ezzel küzdenem. Smile Egyelőre úgyis ohó!, mert nincs reá zsozsó! Smile Persze azért néha elképzeltem már, hogy miként csinálnám meg, ha...módom volna rá. Igen, volt szerencsém (valamennyire) megtapasztalni ennek az útnak a göröngyeit, csapásait és dorongjait is. Wink Köszönöm biztatásodat és azt, hogy érdekelt Téged az én énem. Üdv. Éva

3392
lambrozett - 2013. március 19. 19:00:54

Kedves Lexim!
Nagyon szépen köszönöm, hogy végig-verekedted magad ezen a töméntelen mennyiségű betűn. Wink Smile
Örülök, hogy láthattalak itt és őszintén köszönöm soraidat. Puszillak. Éva

3392
lambrozett - 2013. március 19. 18:57:57

Drága Viola!
Hogyne lennél képes, Te (ahogy eddigi írásaid bizonyítják) igen erős vagy. Smile S maradj is, még nagyon-nagyon sokáig! Mikor tavaly kisorsoltak a Verselőben, akkor a Te egyik könyvedet kértem. Örülök, hogy így tettem, pedig akkor még alig hallottam felőled. (én vétkemSmile ) Elismerő szavaidra (szerintem) kevésbé vagyok méltó, de hálásan köszönöm. Nagy ölelés. Éva

3392
lambrozett - 2013. március 19. 18:52:38

Drága Zsuzsa!
Kérésednek lehet-e ellenállni? Smile
Gondoltam...eddig nem olvasott tőlem itt senki prózát, most akkor legyen. Wink Noszogattak néhányan, hogy írjak olyat is. Megtettem. Smile Elég terjedelmesre sikerült, majd beosztjuk pár hónapra. Újfent köszönöm az invitálásodat erre a kitárulkozásra. Remélem, hogy türelmet-próbálón, jócskán szószátyár voltam. Kedves szavaid dallama velem tart...akárhova. Örülök, hogy effélére számítottál tőlem. Puszillak. Éva

3392
lambrozett - 2013. március 19. 18:45:57

Kedves Etel!
Remekül ráéreztél az alaphangulatomra. Smile
Nagyon szépen köszönöm, hogy itt jártál és végig-olvastad e terjedelmes önvallomás-szerűt.
Jókívánságaidat szívből köszönöm. Éva

2901
dudas1949 - 2013. március 19. 13:45:02

Kíváncsian olvastam bemutatkozásod. Ha van kötet-terved, akkor nagyon szűkíteni kell a verseket, tisztán jelenjen meg, éljen a gondolat, a saját ötlet... nem könnyű mesterség ez! Sok sikert!Smile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.