Bige Szabolcs Csaba: Pax et bonum (Pace e Bene)*


- mondjuk el egyszer úgy is, hogy komolyan gondoljuk.
(Nádori Gergely)

A katedrális mellett álldogál 5-6 turista, s néhány helybeli. Az autóbuszt várjuk, amelyik felvisz Assisi-be. A járdára nagy betűkkel felfestették, hogy Pax et bonum. A felirattól téglaszín kerámiatéglából kirakott járda, ösvény indul Assisi irányába. Párkilométeres zarándokút csupán. Közadakozásból épült, s aki megvásárolt hozzá akár egyetlen téglát is, annak nevét őrzi a járdányi ösvény.
Mit is jelent ez a szent ferenci mondás? Fordíthatjuk így, hogy békét és jót, vagy békét és áldást - valószínűleg ebből származik a szép magyar köszönés is, hogy „áldás, békesség!” Nem véletlen, hogy elterjedt ez a köszönési forma, hisz abban az időben, mikor szárnyra kapott, nagy szükség volt mindkettőre: békességre és áldásra is! Békétlen és áldatlan idők voltak. Bár ekkor keletkezett a Halotti beszéd, és 1217-ben II András királyunk elindul a Szentföldre, 1222-ben pedig kiadja az Aranybullát, de a mongolok ereje, hatalma és hódításai is erre a századra estek. A későbbi századok is adtak elég okot a béke és áldás utáni könyörgésre…
Elkalandoztam. Visszatérek a zarándok járdához. Sok ezer ember adakozása kellett az 5 kilométeres út megépítéséhez. Végig gyalogolni rajta, ha nem is El Camino, de lélekemelő és gyönyörködtető, az adakozóknak hála. Az említett autóbusz megálló a Santa Maria degli Angeli Bazilika mellett van – innen indul a gyalogút is. Gyönyörű, hatalmas templom a bazilika, és érdekes a története. Eredetileg egy régi, kis kápolna állt itt, melyet Szt. Ferenc renováltatott, később pedig – több mint 400 év múlva – egy háromhajós, impozáns, díszes barokk bazilikát építettek rá, köré, úgy, hogy a kis kápolna, Porziuncula néven, a helyén maradt. Templom a templomban a szó szoros értelmében!
Itt, Porzunculában alakult ki Szt. Ferenc közösségének központja, itt szeretett legtöbbet tartózkodni, és itt halt meg.
Elnézem a szerény kápolnát, és szinte látom a szerzeteseket, akik Assisi Szent Ferencet követték és szegénységi fogadalmat tettek. Mezítláb, szürkésbarna ruhában, kötéllel a derekuk körül járják a vidéket, adományokat gyűjtve, s a kápolna körüli faágakból font kunyhókban húzódnak meg éjszakára. Most a gazdagságot hirdető templom emelkedik az égre nyújtva büszke tornyát, s előtte gondosan karbantartott kövezett tér várja az ájtatos híveket, kik a szombat esti mise után kivonulnak, és ott a téren folytatódik a szertartás – a halk zsolozsmától a messze hangzó énekig.
Induljunk el a „jelzett” ösvényen, melynek neve „Via Padre Giovanni Principe”. Utunkat fenyők, tuják, ciprusok, platánok és a levegőt betöltő illatot árasztó hársak kísérik. A város forgatagából kilépve egy-egy ódon palota örvendezteti meg a szemet, s az út végén felsejlő város. A sziklára épült város!
Santa Maria degli Angeli-t elhagyva, szántóföldek között vezet az ösvény. Éppen aratják a búzát. Hét ágra süt a nap, s nem is vállalkoznak az útra rajtunk kívül talán, ha még ketten. A nagy út menti fák alatt meg-megpihenünk, aztán tovább...
A lapályon könnyedén haladuk, de hegyre érve sem volt olyan nehéz, mint amennyire előre elijesztettük magunkat! Itt már több jövő-menő emberrel találkozunk, s olyannal is, aki felfele sprintel mérve az időt – hegynek fel 10,09-et futott. Szerintem nagyon jó idő!
Kissé lihegve, de közel sem fáradtan elérkezünk az ösvény végéhez, a Szent Péter térre (Piazza S. Pietro). Itt derül ki, hogy ez a nyúlfarknyi út a nagy Il Cammino della Luce része. Ez a zarándokút Aquileia-tól indul és többek között Assisit is érintve Rómáig tart. (Budapestről, a Deák térről autóbusz járat indul Aquileiába, de vonattal is elérhető a város. )
A zarándok Renato Corazzini* arra a kérdésre, miért vágott neki a Róma – Assisi zarándoklatnak, azt az egyszerű mondatot válaszolta: „azért, hogy kitöröljem a mindennapok szokásait”. Ez be is következik még az olyan rövid útszakaszon is, mint a S.Maria degli Angeli-bazilika és a Piazza S. Pietro közötti. Út közben azon kívül, hogy nézzük a tájat, a középkori villákat, figyeljük a körülöttünk fel-feltűnő embereket, valahogy kilépünk a megszokott világunkból, megérint az időtlenség... és elképeszt az a gyorsaság, ahogy annak idején elterjedtek Szent Ferenc elvei, gondolatai, példája és rohamosan nőtt híveinek sokasága – hiszen néhány év alatt ötezret is meghaladta követőinek száma, (így a pápa jóvá is hagyta a rend működését). Az akkori embereknek szükségük volt visszatérni az egyszerűséghez, a hithez, az anyagi függőség tagadásához. És a napsütötte téglákon lépdelve felötlenek a Naphimnusz szavai:
„Áldott légy, Uram, és minden alkotásod.
Legfőképpen Urunk-Bátyánk a Nap,
Aki a nappalt adja, és ránk deríti a te világosságodat”*
A tértől, ahova beérkezünk, rövid séta a Szent Ferenc Bazilika. Ennek ismertetése, bemutatása már az útikönyvek világába tartozik...

Bige Szabolcs Csaba

Assisi 2012. 07. 01

-.-
*Assisi Szent Ferenc (Assisi, 1182. július 5. – Porziuncula 1226. október 3.)
Renato Corazzini: Diario (6-16 Gennaio 2010)
*Sík Sándor fordítása
2720
bigeszab - 2017. december 15. 14:51:00

Rita kedves, köszönöm az érdeklődésedet! Vakációt adtam magamnak, s most épp Rómában vagyok.
Szeretettel: Szabolcs

2720
bigeszab - 2017. július 15. 19:08:30

Kedves Rita!
Igen a "létforgatag", melyből csak úgy szabadulhat ki az ember, ha az Utat követi. De ez egy más tétel és nehezen értehető - tibeti kolostorban kell ehhez élni, mint Kőrösi Csoma Sándor.
Visszatérve erre a másik útra, a „Via Padre Giovanni Principe” nevű jelölt ösvényre; meg kell mondanom, hogy magával ragadja az embert az áhítat, ha rálép a zarándokok koptatta kövekre.
Az alábbi vers?
Nem is tudom, hogy ez a hozzászólásom hogyan került most ide. Mint verset nem teszem fel, mert nem akarok költőként szerepelni. Ha valaki mégis elolvassa és tetszik, az külön öröm számomra.
Szeretettel: Szabolcs

2720
bigeszab - 2014. november 13. 19:38:40

Kedves Katalin!
Köszönöm a szavaidat. Nem volt még szerencsém meglátogatni a szentkúti kegyhelyet, de a csíksomlyói kegytemplomban voltam és nagy élmény volt. Egy hitetlen kísérőmhöz írtam az alábbi sorokat:
A szentély küszöbén

Minden érthető
Kézzel fogható dolog
Ami körbe vesz
Áhítatnak helye nincs
De mi ez a szorongás?


Egy lépéssel beljebb

Derengő homály
Csönd és színes ablakok
Majd halk zsolozsma
Szívemben nagy nyugalom
Mi történik itt velem?

Újra kint

Forrón tűz a nap
A benti hűvös után
Magas a kék ég
Azúr sátort borít rám
És a hálám végtelen

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.