Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.03.19. 23:33
Nagyon köszönöm Smile Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.03.19. 23:19
Józsikám, névnapod alkalmából a legjobbakat kívánom szeretettel: PiaNista (M.P.László)

2019.03.19. 22:51
Boldog névnapot kívánok a Józsefeknek, de elsősorban édesapámnak! ❤️ Szép estét!

2019.03.19. 22:16
Köszönöm a magam nevében is és én is minden József nevű olvasónknak, magazin tagunknak nagyon sok sikert és boldog névnapot kívánok! Smile

2019.03.19. 21:36
Boldog Józsefnapot! Erzsike Smile

2019.03.19. 21:04
Ma névnapjukat ünneplő Józsefeket szeretettel köszöntöm! Rose

2019.03.19. 20:48
Szép estét kívánok mindenkinek! HeartMiklós

2019.03.19. 20:30
Sándor, József,Benedek nevű kedves holnaposokat szeretettel köszöntöm.

2019.03.19. 17:48
Minden Sándornak, Józsefnek és Benedeknek boldog névnapot kívánok szeretettel ! Rose Rose Rose

2019.03.19. 17:46
Kellemes estét kívánok szeretettel ! Heart

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: zentai
» Online vendégek: 1
» Online tagok: 0
Cikk hierarchia
Bakos József: Kortárs remete


Irodalomtörténészek és kritikusok megkövezhetnek, de véleményem szerint XXI. századi civilizációnk elköveti ismét azt a hibát, amelyet sok-sok évszázadon keresztül elkövettünk. Miről beszélek? Nos, a köztünk élő mai írók, költők megbecsüléséről! Szép dolog megsárgult könyvlapok között töprengeni arról, hogy egy-egy verssel mit szeretett volna kifejezni a költő. Talán érdemes lenne megkeresni, felkarolni a mai tehetséges alkotókat még életük során és megkérdezni tőlük.
E bevezető után térjünk rá kritikám tárgyára, ami nem más, mint Vasi Ferenc Zoltán: Sok nagy malőr c. vékonyka kis verses kötete, amely 56 oldalas terjedelmével sokak számára talán nem is igazán könyv. Pedig nagyon is az, és érdemes kézbe venni. Címe ellenére nem egy szórakoztató irodalomba tartozó újabb förmedvény, mert ezekből található jó néhány a könyvesboltok polcain. Ez a kis kötet egyszerű borítójával, halkan mesél nekünk, akik bepillantunk a fedele mögé és nyitottak vagyunk Vasi gondolataira.
A keserűség cseppjei már az első oldalakon felütik fejüket. Nem csak Petőfi, Radnóti, József Attila szenvedett élete során, hanem Vasi is. Átélve hasonló kínokat félve egyensúlyoz a világ és a túlvilág között Hit, veszélyek között c. első versében: „Tátong a mély,/átjár a nagy szakadék szédülete,/s én ezen a pillesúlyon röptömben élem/ a világ kavalkádját,/a távlattalan űrhöz képest/parány magam álmait kergetem,/reménye nélkül…”
Mondhatnánk azt, hogy miért olvassuk tovább, ha a költő már a kötet elején mindent feladott, reménytelenül tekint a jövője felé, de a kíváncsiság hajtott és tovább olvastam. Előkerülnek a válaszok a miértekre a Márianosztra és a Pokolélmény c versekben, már rögtön a folytatásban. A korán elvesztett édesanya motívuma, és a jeles elődökkel való élete párhuzamának képe: „Elővillanni látom/a történelmi arcok/tükörreflex-bánatát,/a vonásaim mögé rejtett/Igazság/derengő nevetését.”
Nem finomkodik Vasi a szavakkal, naturalisztikusan fejezi ki véleményét a mai társadalomról és a képmutató emberekről, világról: „Szivárványról zuhantomban/’pokol-éjjel’/belülről rothadó emberekkel/találkoztam…/vérük szurok volt,/szájuk gennyt rózsállott…”
A sorok nem olvasóbarát rímes rigmusok, hanem egy megtört élet pillanatképei, „egyszerű” őszinteséggel írva, mint a továbbiakban az édesapa halálos ágyán történő kínok közti vergődése, amelyet a család hidegen néz végig. „Ember embernek farkasa” tartja a mondás és ez úgy tűnik Vasi esetében is igazolódni látszik. Saját életünket leginkább saját szeretteink tehetik tönkre, ha megszűnik a másik iránti figyelem és összetartozás érzése, ami sokszor mostani elferdült és sarkaiból kifordult világunk egyik nem túl kellemes jellemzője.
A mindenéből kisemmizett fiú képe rajzolódik ki a kötet további verseiben, az önmagába forduló remete képe: „Felveszem a betegek kenetét,/ezentúl magamba vagyok zárva,/gyónástalanul sötét a lelkem…”
A kötet közepén egy éles fordulattal vidámabb képek villannak fel, esküvőről, a fiatalok boldogságáról, megkapó természeti képek: „arcodba zuhognak az álmok/vér-parazsos minden éjszaka/tulipánnal pofoz fel a hajnal…” A képeket azonban itt is bevonja a nyomasztó hangulat, a szóképek magukért beszélnek: mutált hangon szóló madár beszél az emberekhez, majd a testiség képei is előkerülnek nevén nevezve kertelés nélkül a beteljesülő vágyakat, majd újra visszatérnek a természeti képekbe csomagolt félelmek: „Arcot nyit feléd egy virág,/Szája nincs, bár hallom a hangját,/hisz szótlanul is szól hozzád,/s oldja a csöndje a görcsöt…”
A nyomokban felbukkanó fekete humor, az érdekbarátok, kocsma hangulata, felszínes boldogság pillanatmorzsái tarkítják a folytatásban a versek sorait. Korkép és kórkép a mai élet sötét oldaláról, naturalisztikusan, néhol durva szavak szándékos használatával. Finnyáskodhatunk, hogy ez nem költészet. Talán a szó hagyományos értelmében nem egészen, mert nincsenek mindenhol rímek, rímképek, viszont vannak helyettünk őszinte érzelmek, kifejező sorok. Az ösztönösen megírt, leírt gondolatok, egy lecsúszott élet pillanatképei, elkeseredett küzdelem az alkohollal, társtalansággal, megtűrtséggel, kilátástalansággal, ahol egyetlen társ maradt csak, a papír, amire leírhatja Vasi minden bánatát: „Köszönöm, hogy vagy!/Két leplezetlen orcád/elbír ezer simogatást,/elbír ezer pofoncsapást,/Szia! Papírlap!”
Nem maradhatnak el az Istenhez szóló versek sem, a Hitbe kapaszkodó költői fohász: „Eltűnik a nap, sötét van,/add vissza Isten az eget,/szárnyai nőttek a fáknak,/értő kezek nélkül szenvedek.”
A kötet rövid prózai oldalai a versek között csak erősítik a kötet nyomasztó hangulatát, bemutatva a család hidegségét. Valós, vagy álomvilág villódzó részletei? Csak a költő tudja igazán, de a versekből kiindulva hajlok a valódi történések ábrázolása felé.
Humorként fogható fel Aladdin története XXI. századba helyezve ahol nem olyan szerencsés, mint a mesében, mintha nem találná a helyét ebben a világban, de végül kicsit másképp mégis azzá válik. Követik hasonlók: Vers az Unicumhoz, majd az útkeresés pillanatnyi kikötői és beszélgetések a már nem élő édesanyával (Anyám, megbocsátasz nékik?), vagy kitalált figurákkal, pl. hó-angyallal (Bú-támasztó).
Elkeseredetten keres párhuzamokat, más hasonló sorsú történeteket annak igazolására, hogy nincsen egyedül, hogy vannak hasonló sorsú életek. Talán a megnyugváshoz szükséges Vasi számára, aki mindennapi félelmeinket is belefogalmazza saját sorsának bemutatásába. A kiszolgáltatott kisember mindennapjai köszönnek vissza a lapokról, akik robotként élik sorsukat és apró piszkálódásokban élik ki kegyetlen hajlamaikat.
Az utolsó vers (Beszédrostok – ízesül) utolsó sorai védő motívummal záródnak, fájdalmas lezárással, újra a magány hangulatával, de egyfajta bensőségesebb megnyugvással: „Szavak szárnya a falakon, Erika szerint képzelődöm./A függöny eltakar mindent. A fényt is./A magányt nem.”
Lehet szeretni és nemszeretni Vasi költészetét, bizonyára nem tökéletes, viszont egyedi, őszinte, szókimondó és felhívja a figyelmünket arra, hogy legfélelmetesebb ellenségünk az elmagányosodás. Sötétebb és félelmetesebb minden másnál, mert eltorzítja az ember életét, megnyomorítja minden napjait. Érdemes ezen elgondolkodni, és becsengetni „elfelejtett” rokonainkhoz is, egy-egy jó szóval.
Ajánlom azoknak ezt a kis kötetet, akik nem a látványos könyvespolcon csillogó vastag bulvár könyvekre vágynak, hanem egy csendes segélykiáltás perceinek megismerésére. Talán az is segít Vasi Ferenc Zoltánnak, ha olvassuk műveit és ismeretlenül is üzenünk neki. Talán…

Bakos József
2
Jozsi-foszerkeszto - 2015. január 15. 10:50:56

Kedves Ági!
Köszönöm, hogy olvastad a könyv kritikát.
Vasi versei húsba markolóak és őszinték, az olvasónak nem nehéz átérezni.
Vasi Ferencnek személyesen is üzenhetsz privát üzenetben a könyvvel kapcsolatban.

Szeretettel
Józsi

4932
liliom54 - 2014. december 16. 22:57:17

Kedves Józsi!
A kötetről írt kritikád, elemzésed megérintett. Gratulálok fantasztikus írásodhoz!Rose
Szerintem, - Vasi verseit, érzelmeit, gondolatait az tudja igazán megérteni, értékelni, -aki beleérzéssel olvas a sorok között és átlátja a mondanivalót! Vagy, - aki maga is átélt hasonló helyzeteket..... Utána nézek, hol lehet megvenni a kötetet. Jómagam, - nagyon kedvelem azokat a műveket, amelyeknek témájához az ÉLET maga adta az indítékot.....
Azok a szív és a lélek hangjain szólnak.......
Szeretettel: Ági

2
Jozsi-foszerkeszto - 2014. november 26. 21:37:36

Kedves Ilona!

Örülök, hogy olvastad a kötetről írt kritikámat, írásomat.

Szeretettel
Józsi

3649
Oroszlan08 - 2014. november 20. 11:44:49

Kedves Józsi!
Meghatott az írásod. Köszönöm, hogy olvashattam. Együtt érzek! Előttem sok minden elhangzott.
Szeretettel: Ica

2
Jozsi-foszerkeszto - 2014. november 20. 10:36:27

Kedves Zsermen!
Örülök, hogy olvastad írásomat. A kötetet nem mi adtuk ki, írok a szerzőnek, megérdeklődöm, hogy hol kapható a kötet. Bizony mélyre kell menni versei megértéséhez esetenként, és aki szerencsés helyzetben van, rendezett élettel, nem is biztos hogy megérti, vagy meg akarja érteni. Ettől azonban még az értékes mai irodalomhoz tartozik Vasi költészete is, mint jónéhány más mai sorstársáé is, akikre oda kellene figyelnünk.

Üdvözlettel
József

2
Jozsi-foszerkeszto - 2014. november 20. 10:33:37

Kedves Mami!

Örülök, hogy olvastad írásomat a kötetről. Vasi kötete éppen arra hívja fel a figyelmet, hogy sokan élnek úgy, elhagyatottan, magányosan, mint ő. Ha erről nem akarsz olvasni, az természetesen a te elhatározásod. Viszont attól ez a társadalmi jelenség létezik és amíg így marad a világ sok ember számára a keserűség és a nyomor jut, nem azért mert nem szeretnének ebből kitörni! Te a leírtak alapján erős voltál, végig küzdötted a nehéz éveket. Ebben erőt adtak a gyerekeid, de neki nincs ilyen szerencséje. Aki egyedül, család és segítség nélkül él, létminimumon, vagy az alatt, nehezebb számára a kitörés, a mindennapi élet is. Vasi próbál tenni azért, hogy ne maradjon így az élete, ez is kitűnik a verseiből. Nem sajnáltatja magát, hanem kiírja magából mindazt a fájdalmat, ami az évtizedek során érte. Írtad, hogy visszaolvasod a verseit, hogy erőt gyűjts a továbbiakhoz. Az utókor számára éppen ezért fontosak ezek a versek is, mert a XXI. századot is dokumentálják. És persze arról se feledkezzünk meg, hogy sok elődje is leírta szenvedéseit és ma az irodalomórák alapfeltétele műveik ismerete. Így véleményem ellentétes a tieddel, mert szerintem a hasonló íróknak, költőknek kell, hogy legyen helye a későbbi évszázadok során pl a tananyagban is. Nem állhatunk meg a XIX. századnál és évezredeken keresztül csak azt oktatva bukdácsolni tovább az életben. Fel kell ébrednie a társadalomnak és frissíteni a tananyagot is. Nem hunyhatunk szemet! Ismerje meg végre a fiatalabb korosztály és mindenki azt, hogy ma is élnek költők, akiknek nem az a sors jutott, amit megérdemeltek és becsüljük már meg végre őket most, amíg élnek! Ne várjuk meg azt, hogy eltávozzanak és utána emeljük őket fel. Ez már nekik nem segítség.
Szóval remélem sokan olvassák írásait és erőt merítenek belőle, mint ahogyan te is. Ez a költészet, az irodalom célja is. Megmutatni a világot saját szemünkből, életünk tapasztalataival. Így talán sokan tanulva a hibákból jobb életet élhetnek. Egy kis szerencsével...
Szeretettel
Józsi

2
Jozsi-foszerkeszto - 2014. november 20. 10:22:37

Kedves Katalin!
Köszönöm, hogy olvastad a könyvről írt soraimat. A remete csendje a jövő számára is megmarad én bízom benne. A kötet pedig lenyomata egy ember nehéz életének.
Sok sorstársa volt az előző évszázadokban, így az ő költészete is fennmaradhat, ha a társadalom úgy ítéli meg, hogy az igazi irodalmi értékek a fontosak és nem a gagyi.

Szeretettel
Józsi

2135
mami - 2014. november 18. 09:29:38

Kedves Józsi!

Érdeklődéssel olvastam Vasi Ferenc Zoltán SOK NAGY MALŐR című verses könyvének a bemutatását. Szép a könyv. A borító egyszerűségével súlyos sorokat sejtett. Mégis azt mondom, hogy nem akarok 56 oldalon keresztül egy a világfájdalmából kitörni nem tudó vagy nem akaró, elkeseredett ember sorait olvasni. Én is ebben a világban élek. Tudom, hogy van kiút, van minden földi jóra és szépre lehetőség aki valóban vágyja azt. A költő egyik írásában olvastam, hogy mily keserves, de 28 m2-en kell tengődnie (?!). Az én szobám ahol negyedmagammal (három gyerek) meghúztuk magunkat több évig még 20 m2 sem volt. A szoba közepére tettem a kályhát mert ott volt luk a födémen és kivezetve a kályhacsövét fűtöttem. Mikor erre rászántam magam akkor november végén már mínuszok voltak. Most, 25 évvel később is itt lakom. Nem volt hova mennem. De rendbe tettem a kis háza és innen indítottam el a siker felé a gyerekeimet. Háromból kettő diplomázott. Az én dolgom az volt, hogy megteremtsem az anyagi fedezetet az övék az, hogy tanuljanak, süssenek, főzzenek, takarítsanak, mossanak. Nem nyávogtunk, nem panaszkodtunk, csak próbáltuk a rendszerváltást túlélni. Én Vasi Ferenc Zoltán verseiből a meg nem értett ember tehetetlen vergődését olvasom ki aki nem akar tenni azért, hogy kikerüljön ebből a csapdából. Pedig tenni kell, vagy ott marad örökre. Nem mondom, hogy nem szépen megírtak a versek, azt sem, hogy egyszer-egyszer nem érez az ember "kényszert" arra, hogy visszaolvassa egy-egy írását, de ezt csak azért teszem, hogy erőt gyűjtsek a továbbiakhoz, vagy, hogy érezzem én mennyivel különb vagyok, mert letaposva is fel mertem, - vele ellentétben -, állni. Nem hiszem, hogy ezek a versek lesznek amiket az utókor elemezni vágyik, hisz azt, hogy nem akarok... azt nem lehet se elemezni se megérteni és főleg egy olyan korban ahol az elesetteknek minden lehetősége megvan adva, a talpra állásra. Azt gondolom, hogy az összefoglalásban minden benne van ebben a kritikus könyvbemutatóról:

"Lehet szeretni és nemszeretni Vasi költészetét, bizonyára nem tökéletes, viszont egyedi, őszinte, szókimondó és felhívja a figyelmünket arra, hogy legfélelmetesebb ellenségünk az elmagányosodás. Sötétebb és félelmetesebb minden másnál, mert eltorzítja az ember életét, megnyomorítja minden napjait. Érdemes ezen elgondolkodni, és becsengetni elfelejtett; rokonainkhoz is, egy-egy jó szóval."

Ebben minden benne van. A valahová- valakihez tartozás ereje ami nem csak talpra állít, de képes a fellegekbe is röpíteni.

Szeretettel: Jártó Róza /mami/

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.