Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.04.23. 22:15
Ajjaj Józsi! Nem a vers címében, hanem a 8. Szonettben így: "Mért hosszú az éj?"

2019.04.23. 22:10
Még nem látom Józsi! Sad

2019.04.23. 21:45
Szép estét és jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.04.23. 21:41
Javítottam István.

2019.04.23. 16:35
Józsi! Amikor feltöltöttem a szonettkoszorúmat a 8. szonettben a "Mért hosszú az éj?"-nél a két idézőjelet nem voltam képes betenni, mindenfé... Bővebben

2019.04.23. 15:14
Vidám szép Tavaszi napokat Tinéktek kedves Holnaposok Rose Smile

2019.04.23. 13:59
Mindenkinek kellemes napot írást és olvasást kívánok. Heart

2019.04.23. 13:11
Kellemes napot kívánok szeretettel ! Heart

2019.04.23. 12:24
Szép napot kívánok mindenkinek! HeartMiklós

2019.04.23. 11:49
A feltöltés befejeződött. Szép napot mindenkinek. Smile

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: Gini
» Online vendégek: 4
» Online tagok: 1
kolto1946
Cikk hierarchia
Kozák Gabriella: 84. interjú - Dreska Ildikó
1. Szeretettel köszöntelek a Sétapálca riportsorozatban. Kérlek, mutatkozz be pár szóval!

Dreska Ildikónak hívnak, 1972 telén, Zircen láttam meg a napvilágot. Két éves koromig a nagyszüleimnél laktunk a Bakonyban, majd Székesfehérvárra került a családom, ami már apró gyerekként is nagyon megviselt, hiszen kiszakadtam abból a tündéri világból, csendes- és mesebeli kis faluból, ami számomra a legnagyobb nyugalmat és biztonságot jelentette. Később igyekeztem gyerekkorom minden nyarát a nagyszülőknél tölteni. Ez a hely, ez az időszak életem talán legcsodálatosabb, legmeghatározóbb szakasza, a mai napig töltekezem belőle, és igen gyakran emlékezem vissza az írásaimban is.
Az általános-közép- és felsőbb tanulmányaim nagy részét Székesfehérváron végeztem, jelenleg is itt élek.
1990-ben ismerkedtem meg a férjemmel, és 1994 augusztusában házasságot kötöttünk.
1995 szeptemberében született meg Hanna lányom, aki nagyon korán, 16 évesen az United World College nemzetközi ösztöndíjával két évre Szingapúrba került, és ott is érettségizett. Ma pedig az Amerikai Egyesült Államokban ösztöndíjas egyetemista: molekuláris biológia-biokémia, általános biológia és kémia szakokon. Emellett zseniálisan rajzol, ír, zenél, állat- és természet védő, több önkéntes szervezet tagja, vegetáriánus és a természetes életmód híve.
2001 szeptemberében született második lányom Dana, a székesfehérvári Vasvári Pál gimnázium német tagozatán tanul. Elképzelhető, hogy ő is a nővére nyomdokaiba lép, mert főként a kémia, fizika, biológia és a nyelvtanulás az erőssége. Tehetséges zongorista, ügyesen ír és 13 éves létére komoly, megfontolt, határozott, talpraesett lány.
A legnagyobb dolog az életemben, és amire egyértelműen a legbüszkébb vagyok, az a két lányom. Minden helyzetben ők a motivációim.

2. Mióta foglalkozol írással, és mi késztetett rá, hogy hosszútávon tollat ragadj a kezedbe?

8 éves koromban vetettem papírra az első versemet, azóta folyamatosan írok. Alkotói időszakom főleg a késő este, éjszaka. A biztonság kedvéért az ágyam mellett mindig ott van egy füzet és toll, mert a legjobb gondolatok, ötletek éjjel születnek a fejemben. Az írás lételemem. Ha tehetném, csak írnék, elmélkednék, filozofálnék. Kommunikatív, nyitott és könnyen barátkozó ember vagyok, de néha nem elég elmondani valamit, hanem le/meg kell írni. Érzékenyen érint a világ, az élet minden rezdülése, ezért a téma - bármerre megyek, bármit csinálok - a lábam előtt hever és akarja, hogy megírjam. Az írás számomra jó barát és kiváló pszichológus is.

3. A vers vagy a próza áll hozzád közelebb?

A verset és a prózát is szeretem olvasni, írni. De ha választanom kell, akkor mindenképpen a nagyobb lélegzetű alkotásokat részesítem előnyben, pld. a novellát, elbeszélést. Talán azért, mert engem is jobban hagy „kibeszélni”.

4. A civil életben mivel foglalkozol?

A civil életben adózás, pénzügy, számvitel területén tevékenykedem. Ha újra kezdhetném, akkor tanítanék és/vagy programszervezőként, menedzserként dolgoznék. Rendkívül szeretem a kihívásokat, a kreatív munkát, az ötletelést és a pörgést.

5. Ki vagy kik a kedvenc íróid, költőid, a profi illetve az amatőr irodalomban?

Arra a kérdésre, hogy kik a kedvenc íróim/költőim, nem tudok és nem is szeretnék konkrét választ adni. Mert nem igazán lehet olyan írót, költőt kiragadni, akinek minden munkája ugyan úgy eljutott hozzám, ugyanúgy megérintett és hagyott nyomokat bennem. A hiteles válasz inkább az, hogy sosem az alkotót nézem, hanem a produktumot. Olvastam már csodásan megkomponált gondolatot kezdő 17 éves diáktól, korombeli anyukától, hajléktalantól, és József Attilától.

6. Meséld el, hogy dolgozol egy írásodon. Miként születik meg egy történet ötlete, és hogyan lesz belőle teljes sztori?

Hogyan dolgozom egy íráson? Sosem erőltetem, ha nincs pillanat, nincs ihlet, akkor nem írok. Ahogy már említettem számomra főként az esti-éjszakai időszakok a termékenyebbek, amikor lecsendesül körülöttem minden, és nem csak testileg, de lelkileg is elvonulhatok. A legtöbbet akkor írok, amikor erős és meghatározó impulzusokat kapok a külvilágtól, melyek nem hagynak nyugodni és kikívánkoznak belőlem. Nem igazán szoktam gondolkodni, szavakat keresgélni írás közben, Ha ezt kell tennem, nem vagyok kész arra, hogy közöljek. Akkor születtek a legjobb munkáim, amikor hagytam, hogy kifröccsenjenek belőlem a szavak, és mondatokká álljanak össze. A munkáimba nem szeretek sokat belejavítani, hiszen megszakítom azt a folyamatot, azt a láncot, amivel egy adott pillanatban közölni akartam, és kevésbé jutnak el tisztán, valósan az érzéseim és velük együtt a gondolataim az olvasóhoz.

7. Hogyan találtál rá a Holnap Magazin oldalára?

A Holnap Magazint az egyik kedves ismerősöm ajánlotta, és nem bántam meg, hogy csatlakoztam az alkotókhoz és olvasókhoz. Sok értékes, egyedi írással találkoztam.

8. A közeli és távoli jövőre nézve mik a terveid, milyen ötletekkel szeretnéd még meglepni olvasóidat?

Terveim mindig vannak, és céljaim is. Az írásra vonatkozóan pedig egy életre tervezek.
Most már harmadik éve könyv-blogot írok a nagyobbik lányom kalandos életéről. ( HANNA MENT SZINGAPÚR… és HANNA MENT USA… címmel). Az egészet átszövi, a sorokba csendesen belebújik az elszakadás, a honvágy, a felnőtté válás, a megtapasztalás, megvilágosodás, nehézségek, örömök, lehetőségek, miközben elkalauzolom az olvasót ebbe a két teljesen különböző világba. Érdekes témákban interjúkat készítek, folyamatosan kutatok és segítségül hívom a művészet eszközeit: az irodalmat, a grafikát és a fotózást. A tervem mindenképpen ennek a folytatása, „ki tudja még hány évig?” – mert ki tudja, hogy hány évre szakadtunk el még egymástól?

9. A Sétapálca riportsorozat következő részében mely Holnap Magazinos tagról szeretnél olvasni?

Szeretném megköszönni az interjúra felkérést. Én Szabó Jolánt szeretném felkérni egy bemutatkozásra.

Dreska Ildikó írásai ITT olvashatóak!
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.