Kozák Gabriella: 86. interju - Nuszpl Sára
1. Szeretettel köszöntelek a Sétapálca riportsorozatban. Kérlek, mutatkozz be pár szóval!

Nuszpl Sára vagyok, decemberben leszek 13 éves, Barcson élek, van két nagytestvérem – Zoli 26 éves, és Móni 25 éves, és van egy 6 éves ikerlány húgaim. Édesapám orvos, édesanyám pedagógus. És van egy kiskutyám egy Máltai selyemszőrű, ő is kislány, Lola. Nagyon szeretem a családom. Minden támogatást, szeretetet megkapok tőlük!

2. Mióta foglalkozol írással, és mi késztetett rá, hogy hosszútávon tollat ragadj a kezedbe?

Igazából már óvodás korom óta folyamatosan találtam ki meséket. Az esti mesélések alkalmával szerepet is cseréltünk sokszor édesapámmal, és én meséltem neki. Akkor ezek a mesék nem kerültek rögzítésre, mert szerintem nem is gondolták volna szüleim, hogy ez a későbbiekben milyen fontos lesz az életemben. Már alsós koromban nagyon sok olvasónaplót írtam, hiszen nagyon szeretek olvasni. Sok könyvet elolvastam már akkor is – jellemzően 4-5 könyvet egy tanévben, és magyartanárom sarkallt arra, hogy ezekről készítsek olvasónaplót. 4. osztályos voltam, mikor az iskolában adventi meseíró versenyt hirdettek meg. Ez volt az első próbálkozásom, ami helyi szinten első helyezést ért el. Azóta többször ragadok tollat és papírt… számos elismerésben részesülten, helyi, megyei első, országos második, sőt még egy nemzetközi harmadik helyezést is elértem. Igazából nem is volt olyan meseíró, ahol nem értem volna el eredményt. Hogy mi késztet rá – sokszor nem jut eszembe semmi, van olyan, hogy hónapokig nem írok semmit, aztán látok, tapasztalok vagy átélek valamit, ami gondolkodásra késztet. Valamikor elég egy film vagy egy reklám is – legutóbb autista gyerekekről láttam egy kampányfilmet, most ennek a feldolgozásán dolgozom. Általában megálmodom a történet lényegét, majd tollat ragadok. Ilyenkor elég 1-2 nap és megírok egy mesét. De nem csak írok, rajzolok és festek is. Meséimet illusztrálom. A Művészeti iskolában is sok elismerést kapok, legutóbb az országos festészet versenyen lettem harmadik.

3. A vers vagy a próza áll hozzád közelebb?

Inkább a próza. Eddig csak egy verset írtam.

4. A civil életben mivel foglalkozol?

13 éves vagyok, a 6. osztályt fejeztem be Barcson, a Deák Ferenc Általános Iskolában. Ez mellett a Vikár Béla Alapfokú Művészetoktatási intézmény grafika tanszakos növendéke vagyok, szintén 6 éve. Nekem a rajzolás, festés és az írás, olvasás hobbi. Kikapcsol, lenyugtat, kipihenem magam közben. Ki tudom adni a bennem lévő érzéseket, fájdalmakat vagy éppen az örömöket. Ez az, amit soha nem szeretnék abbahagyni!

5. Ki vagy kik a kedvenc íróid, költőid, a profi illetve az amatőr irodalomban?

Konkrét kedvencem nincs. Vagyis mindig más, éppen az aktuális, akiről tanulok irodalom órán. Szeretem a szépirodalmat, de a könnyű lányregényeket is (Leiner Laura könyvei). De nagyon szeretem a „csíkos” könyveket is. Nagy könyvtáram van itthon, és nagyon szeretek könyvesboltba járni. Szeretem a könyv lapjainak illatát (ezért nem szeretnék E book-ot kapni, számítógépen nem jó könyvet olvasni). Most jelenleg Fekete István Hú könyvét olvasom. A Holnap Magazin szerzői közül kedvencem Bakos Józsi bácsi. Az ő gondolatai olyanok, mint az enyém, csak én állatmesékben írom le azokat.

6. Meséld el, hogy dolgozol egy írásodon. Miként születik meg egy történet ötlete, és hogyan lesz belőle teljes sztori?

Látok, tapasztalok, vagy átélek valamit, ami gondolkodásra késztet. Általában megálmodom a történet lényegét, majd tollat ragadok. Készítek egy kivonatot, majd mondatba foglalom. És akkor jön az utómunka. Sokat ülök a gép előtt, amikor szinonim szavakat keresek, hogy a szóismétléseket elkerüljem. És persze figyelek arra is, amit irodalomból, nyelvtanból megtanulok – mondatszerkesztés, nyelvhelyesség, meseelemek, hogy legyen benne metafora. Ha készen vagyok, viszem tanáromnak. Általában nagyon keveset javít bele. Sajnos az iskolában rajta kívül nagyon kevesen ismerik el az irodalmi eredményeket, de igazából nem is ezért csinálom. Ha ez miatt írnék, már rég abbahagytam volna. Volt, hogy Janikovszky Éva meseírón különdíjas lettem, és még egy igazgatói dicséretet sem kaptam.

7. Hogyan találtál rá a Holnap Magazin oldalára?

Egy pályázati kiírás keretében, a Zsebkönyvsorozat első kötetében megjelenő mesékre, versekre írtak ki pályázatot, erre jelentkeztem, mesém be is került a könyvbe – A kis vízcsepp. Anyukám segített regisztrálni.

8. A közeli és távoli jövőre nézve mik a terveid, milyen ötletekkel szeretnéd még meglepni olvasóidat?

Én gyermekmesekönyv író szeretnék lenni, állatmeséket írok, és én szeretném a könyvet illusztrálni is. A nagy vágyam az, hogy egyszer egy rendező lásson fantáziát a meséimben és vigye színre akár musical akár prózai formában. Művészeti gimnáziumba készülök, grafika tanszakra, majd második osztály után a dráma tanszakon szeretném felvenni az írói, rendezői szakot. Ez nekem nem álmom, hanem célom! A célunkért teszünk is valamit. Én a művész kortársaim között érzem jól magam. Ott érzem, hogy hasonlóan gondolkodnak, mint én. Ott nem vagyok „furcsa”.
Anyukám szerint sokat beszélek, ez szerintem a válaszaimon is látszik, elnézést, ha hosszúra sikeredett!

9. A Sétapálca riportsorozat következő részében mely Holnap Magazinos tagról szeretnél olvasni?

Mészáros Botond

Nuszpl Sára írásai ITT olvashatóak!