Kozák Gabriella: 87. interjú - Mészáros Botond
1. Szeretettel köszöntelek a Sétapálca riportsorozatban. Kérlek, mutatkozz be pár szóval!

Mészáros Botond vagyok, 15 éves erdélyi diák. Egy Szilágycseh nevű kisvárosban élek, ahol tanulmányaimat folytatom. Az iskola miatt nem volt túl sok szabadidőm a versekkel való foglalkozásra, ezt a lemaradást próbálom meg bepótolni nyáron. Ami azt illeti, nem tartom magam egy "apró zseninek", mint ahogy egyesek mondják, mert tudom, mit és mennyit nem tudok.
Alapvetően egy reális világszemléletű embernek vallom magam, olyan típus vagyok, aki mindig mindent meg akar magyarázni. Persze, egészséges mérték szerint. Szeretek utána nézni dolgoknak, rácsodálni az ember alkotta világra, de épp' ezért néha kritikus szemmel nézek egyes magatartásokra, melyek felrúgják az írott és íratlan szabályokat egyaránt.

2. Mióta foglalkozol írással, és mi késztetett rá, hogy hosszútávon tollat ragadj a kezedbe?

Komolyabban —illetve, sajnos még most sem elég komolyan— 2014 novemberétől, szüleim és testvéreim buzdítására kezdtem el foglalkozni versek írásával, több-kevesebb sikerrel. Egy pályázati felhívás keltette fel érdeklődésemet a költészet iránt, amit akkor könnyűnek véltem, mára viszont volt időm rájönni, hogy nem is olyan egyszerű foglalkozás. Néhányan úgy hiszik, egy vers megírásához csak egy kupac rímelő szó kell, amit valahogy "összefűzünk", mert valamivel ki is kell tölteni a sorokat. Ez hatalmas tévedés. Nos, szerencsémre sikerült egy olyan közösségbe kerülnöm, mely fejlődésemet szolgálja az elérhetetlenül magas szintűnek tűnő költészet révén, mely mind stílusilag, mind képileg a helyén van. Ezáltal kialakult bennem egy egészséges mértékű versenyszellem (habár sokat kell még futnom, hogy bárkit megközelíthessek), ez pedig folyamatos alkotásra sarkall.

3. A vers vagy a próza áll hozzád közelebb?

A szívemhez egyértelműen a vers áll közelebb. Valahogy kifinomultabb módon tudom kifejezni érzéseim, gondolataim, és a többezer éves hagyományoknak köszönhetően a saját stílus fejlesztésének legfeljebb önmagunk vagyunk akadályai. Ezt annak ellenére vallom, hogy tudom, sajnos a mai világban az emberek többsége nem szeret verseket olvasni. Ez benne a kihívás: ahhoz, hogy valaki élvezettel olvassa soraimat, bizony egyedi stílusú, "áttetsző" vers kell. Bár prózában is nagy örömmel írok, de az így keletkezett cikkek sokkal inkább tudományos, esetleg társadalmi jellegűek. Nem vagyok elég bőbeszédű egy színvonalasabb novella írásához, habár nagyon szeretek beszélni, de nem tudom kellőképpen fenntartani az olvasó figyelmét. Cikkek esetén ezt a sajátos témaválasztással, illetve az egyedi példák felmutatásával igyekszem orvosolni, a végeredmény ekkor számomra kielégítő "színvonallal" bír.

4. A civil életben mivel foglalkozol?

Ahogy már írtam, jelenleg tanulmányaimat folytatom, remélhetőleg nemsokára megtalálom életem útját is, melyen elindulva eljuthatok célomig és tovább. Iskolámban rengeteg versenyre mentem, ahol szép eredményeket értem el, és rengeteg új ismerőst szereztem.

5. Ki vagy kik a kedvenc íróid, költőid, a profi illetve az amatőr irodalomban?

Ami azt illeti, számomra lírában mindig nagy kedvenc volt József Attila és Petőfi Sándor, epikában Móricz Zsigmond és Wass Albert, de ettől függetlenül bármilyen más író/költő tollának a hagyatékát nagy örömmel olvasom, függetlenül attól, hogy az illető profi vagy amatőr. A versírás szépsége abban áll, hogy csakis olvasással lehet elsajátítani, de csak olvasással nem. Más művek olvasása felépítési tapasztalatot ad, ezzel szemben más érzése visszatükröződésének az ismerete nem pótolhatja saját érzéseinket, ezáltal tagadhatatlanná válik, hogy a gyakorlat teszi a jó költőt.

6. Meséld el, hogy dolgozol egy írásodon. Miként születik meg egy történet ötlete, és hogyan lesz belőle teljes sztori?

Nos, ez egy nagyon jó kérdés. Van, hogy csak úgy eszembe jut egy jó gondolat, amit versbe akarok foglalni, ritkán mások írásainak gondolatai ihletnek meg, de van, hogy csak elkezdem, és magától folytatódik az egész.
Témáimat a való életből merítem, olyan gondolatokat szoktam megszólaltatni, melyek mindenkiben felmerülhetnek. Az utóbbi időben saját elképzeléseimet is papírra vetem, az így keletkezett művek hangulata néha kicsit sejtelmes, kicsit sötét, átláthatatlan, de számomra mégis érthető a mondanivaló. Van, hogy szatírák írására sarkall egy esemény, néha kiírom magamból érzéseimet, ezt általában megkönnyebbülés követi. A történet kidolgozása a legsokoldalúbb. Először kiválasztom, milyen formát akarok neki (gyakran ragaszkodom a klasszikus, jól meghatározható, szabályos formához), aztán kiválasztom, mihez hasonlít egy dolog, mi jut eszembe róla, vagy miről juthat eszembe. Végül ezeket egy kalap alá veszem, ügyelek a ritmusra, azt akarom, hogy kellemes olvasmány szülessen.

7. Hogyan találtál rá a Holnap Magazin oldalára?

Az oldalra egy pályázat keretében találtam rá még akkor, amikor csíráit hajtotta "foglalkozásom".
Ifjúsági versek írására volt meghirdetve, a pályázat feltétele az oldalra való regisztráció volt. Azzal, hogy jelentkeztem, gyakorlatilag el is kezdődött ez a meghatározó esemény életemben.

8. A közeli és távoli jövőre nézve mik a terveid, milyen ötletekkel szeretnéd még meglepni olvasóidat?

Habár konkrét terveim még nincsenek, de reménykedem esetleges antológiákban és más publikálásokban való szereplésekben. Szeretném olvasóim figyelmét továbbra is fenn tartani műveim iránt, mindig valami újjal meglepni őket.

9. A Sétapálca riportsorozat következő részében mely Holnap Magazinos tagról szeretnél olvasni?

Horváth Szabolcsról (ralyi).

Mészáros Botond írásai ITT olvashatóak!