Kozák Gabriella: 88. Interjú - Horváth Szabolcs
1. Szeretettel köszöntelek a Sétapálca riportsorozatban. Kérlek, mutatkozz be pár szóval!

Horváth Szabolcs vagyok, 25 éves tatabányai lakos. Tatabánya külső városrészén, Óvárosban születtem, nőttem fel, és élek. Jelenleg a versírás mellett azon munkálkodom, hogy idegen nyelvből megszerezzem a nyelvvizsgám, és kézhez kapjam a diplomámat. Az írás mellett szeretek sportolni, ez főként a kerékpározás, és a dartsozás. Olyan típusú ember vagyok, akinek mindig vannak céljai, és mindig megküzd azért, hogy megszerezze azokat. Sajnos ez gyakran a szerelemben is igaz. Több éve munkálkodom már rajta, hogy a megfelelő társat találjam meg magamnak, és az viszont szeressen.

2. Mióta foglalkozol írással, és mi késztetett rá, hogy hosszútávon tollat ragadj a kezedbe?

Volt kedvesemnek írtam életem legeslegelső versét 16 évesen, ha emlékeim nem csalnak, akkor hónapfordulónk volt… Valami különlegessel akartam meglepni, ami belülről jön, és személyes is. A vers neki nagyon tetszett, és az ő tanácsára folytattam az írást. Amikor elváltak útjaink, akkor abba is hagytam az írást, végül másfél évvel később betoppant egy másik lány, és végül ismét írásra adtam fejem. Neki nem igazán tetszett sem én, sem a vers, de szerencsémre volt mögöttem egy apró kis társaság, aki elolvasta a verset, és javasolták jó lenne „visszatérni”… azóta is csinálom. Ők azóta is olvasnak, és támogatnak engem.

3. A vers vagy a próza áll hozzád közelebb?

Egyértelműen a vers. Prózával nem is igen foglalkozom, de későbbiekben szeretnék majd regényt is írni. A témák, történetek egyelőre csak a fejemben vannak meg. De ott hatvan százalékban készen. Két regény van eddig a fejemben. Az egyik egy szerelmi kapcsolat keserű vége, ahol a fiú meghal, majd szellemként tér vissza kedveséhez. A regény az ő kettőjük történetét mesélné el. Nagyon érdekelnek a túlvilági élet kérdései, és a szellemek. A másik történet pedig egy húsz év körüli fiatalemberről szólna, és az ő magánéleti kálváriájáról, majd sivár életének végéről. Barátnő, volt barátnők, megcsalások, árulások és ehhez hasonlók.
Versekben alapvetően szerelmes verseket szeretek írni. Kezdetben tudtam múzsa nélkül is ily verseket alkotni. Ma már inkább olyan szerelmes verseket szeretek írni, amik szólnak is valakihez. Közel állnak még hozzám a tájversek, illetve a filozofikusabb, mélyebb, elgondolkodtató versek, amelyek közel állnak az élethez, és az érzésekhez.

4. A civil életben mivel foglalkozol?

Jelenleg hivatalban dolgozom, de ha megszerzem a diplomámat, akkor szeretnék majd olyasmivel foglalkozni, ami közel áll az egyetemi tanulmányaimhoz. De ha ez sem sikerül, akkor pedig olyan munkát szeretnék végezni, amely leköt, és picit szellemileg megmozgat.

5. Ki vagy kik a kedvenc íróid, költőid, a profi illetve az amatőr irodalomban?

Az amatőr irodalom a Holnap Magazinon van néhány szerzőtársam, akitől szeretek olvasni, valamint ismertségi körömben van még két ember, akik ha idejük engedi, akkor verseket alkotnak. Az ő műveiket a közösségi oldalon egy jó beszélgetés közepette szoktam olvasni. A kortárs, amatőr irodalomban fontos számomra az, hogy akitől olvasok, valamennyire ismerjem is. A professzionális költészetben pedig Petőfi, és Puskin. Imádom az Anyegint. Ugyanis nem olyan régen, a történet egy részének cselekménye velem is megtörtént. Annyira megfogott a mű, hogy fontolgatom már hosszú idő óta, hogy az egyik regényemből nem regény lesz, hanem verses regény.

6. Meséld el, hogy dolgozol egy írásodon. Miként születik meg egy történet ötlete, és hogyan lesz belőle teljes sztori?

Nagyon jó kérdés. Kicsit nehéz számomra, de megpróbálok reá válaszolni. Először a címet találom ki, a témát. Ez általában csak úgy jön. Buszon, utcán, sétaközben, utazva. Akkor a címet, a témát azonnal fel is írom. Számomra a cím megalkotása a legfontosabb, mert már itt behatárolom a témát, hogy miről lesz szó. Egyszer volt rá példa utólag adtam címet egy versnek. Olyan is lett. A gondolataim nagyon elkalandoztak, és igazából három-négy másik téma is kavargott a szövegben, amit aztán már nem tudtam megfogni, többszöri próbálkozásra sem. Ha megvan a téma, akkor pár napig, vagy hétig hagyom magában állni, had pácolódjon a lében. Majd amikor hangulatom van az írásra, és érzem, hogy tudnék is alkotni, akkor veszem elő a címet. Utána meg attól függ, hogy mennyire vázolom fel a verset. Többségében nem készítek „felvázolást”(rímezés, versszakszám, milyen szavak, gondolatok lesznek benne, mikor, hol, mi hangzik el). Van, amikor ennyire megírom a forgatókönyvet, de ritka. A leghosszabb ideig „pácban” hagyott versem a Feltörekvő ifjúság című versem volt, ami három és fél évig állt. Szeretem azt a verset, akihez meg az szól, azok meg kevésbé, csak az benne a szellemes, hogy én is és ők is tudják, hogy igazam van. Visszatérve, volt rá példa, hogy egy nap felírtam öt vagy hat címet, de végül kettőből lett vers később. A többit nem tudtam volna jól kivitelezni. A kérdés az, hogy lehet-e belőle vers? Kivitelezhető? Megoldható? Ezen is szoktam egy ideig gondolkozni fejben, hogy hol, mit hogyan. A minap pontosan így alkottam verset. Barátommal beszélgettünk egy témáról, dobálóztunk egy gondolattal, amit magam kreáltam, de benne is megmaradt. Hogy ki az-az ember, aki összevarrja a szívemben a sebet. Erről így egy-két hétig beszéltünk, majd egy nem várt pillanatban beugrott, hogy erről verset lehetne alkotni. Az alkotási inger, pedig a munkahelyemen ért, így kénytelen voltam ott megalkotni a művet. Ha vártam volna vele még néhány órát hazáig, nem lett volna jó. Ezt akkor kell megírni. Van erre egy hasonlatom, de azt nem mondanám el.

7. Hogyan találtál rá a Holnap Magazin oldalára?

2013. Novemberében ajánlotta egyik barátom. Akkor az Ifjúsági pályázaton neveztem, majd eltűntem. Pesszimista ember vagyok, és nem számoltam azzal, hogy bármi sikert elérhetek. Elindult a verseny, egy ideig követtem, láttam, hogy nálam sokkal jobb művek vannak itt, és úgy gondoltam, hogy esélytelen vagyok. Majdnem egy évvel később tudtam meg, hogy a pályázat egyik nyertese lettem a Mindened lennék című versemmel. Azóta is itt vagyok, és olykor rontom a levegőt.

8. A közeli és távoli jövőre nézve mik a terveid, milyen ötletekkel szeretnéd még meglepni olvasóidat?

Hamarosan befejezem harmadik kötetem írását. Lehet mire ez az írás megjelenik, addigra már be is fejeztem. Jelenleg ezen dolgozom, gőzerővel. Augusztusban jelenik majd meg a második kötetem. Szeretnék életemben az eddigi három után még legalább öt kötetet írni. Abból az egyik szeretném, ha olyan lenne, hogy csak egy valakinek, valakihez szólna, és mindaz, ami abba van. Egyelőre számomra ez a legnehezebb akadály. Szívem szerint, már régen elkezdtem volna, de ehhez egy másik fél is kell, aki mellettem van, és mellettem is marad. Továbbá szeretném megélni, hogy az ezredik versemet is megalkothassam. A nyáron megélhettem, hogy nyilvános rendezvényen két versem hangzott el. Amikor írni kezdtem, ezzel nem is álmodtam, de már úgy vagyok vele, ha hívnak, megyek. Mint írtam, sok-sok év múlva pedig szeretném azt a regényt, regényeket megírni, amelyek fejemben élnek.

9. A Sétapálca riportsorozat következő részében mely Holnap Magazinos tagról szeretnél olvasni?

Juhász István P. (JIstvan)

Horváth Szabolcs írásai ITT olvashatóak!