Móritz Mátyás: Könyvajánló: Móritz Mátyás: Számvetéseim


Számvetéseim

A Napút című folyóirat legfrissebb és legújabb 2016/1-es számának, Káva Téka Napút-füzetek mellékletének, 101. számát ajánlom ez úton és ezen a fórumon mindenki figyelmébe, amely A belakott magánzárka (alcím: hogy ne legyek saját hálátlan utókorom) cím alatt jelent meg, és amely 24 oldalas munkát a szerény személyem jegyzi. A kis kötetben szó esik többek között (dióhéjban) tizenegy vers, és egy próza keretei között

– a hitemről, a bizalmamról, a reményemről
– a nagy elődök köpönyegéről, amelyből minden költő előbújt
– részeg napokról, és részeg éjekről, a tovatűnő könnyű emlékekről
– a karóba-húzóról, és a jelenkor vérszipolyairól
– a derék magyar Petőfi Sándor rejtélyes elestéről
– a költészetről, ami nem tudom, hogy másnak (vagy nekem) pontosan mit jelent
– Faludy Györgyről, homlokán a kék éggel
– a kínverejtékről, és a sebes térdekről
– József Attiláról az istentelenségben
– (megint csak) a nagy elődök (ez esetben) kincstári nagykabátjáról
– és záródarabként egy közeli hozzátartozó (Édesapám) haláláról, amikor nem ad tanácsot se az érzelem, se az értelem
– és egy nagyobb lélegzetvételű prózába oltott tanulmányban bújok bele egy hajléktalan és számkivetett ember bőrébe, hogy tolmácsoljam a szavait, és történetét. Eme írásom talán meg sem születhetett volna Tar Sándor: Szabadulni című novellája, és a Gyomok között című film elolvasása és megtekintése nélkül, amely kettőst ez úton is ajánlok minden kedves Holnapos figyelmébe, ahogy még egyszer a kötetemet is.

Részlet a kötetből:

Mikor a lelked ajánlottad föl összetörten

Setét eperlevelek hullanak a vállamra

József Attila

Mikor a lelked ajánlottad föl összetörten,
mikor a bánatod mint a csipkebokor égett;
én megszántam minden könnyed és le is töröltem,
a zárkádban lettem volna áldott menedéked.

Mikor elboruló értelmed neked engedett,
mikor fázó lélekkel az élettől riadtál;
én melléd települtem volna, mint a vén ebed,
hogy ne hidd el, hogy egészen egyedül maradtál.

Mikor bizony kék volt minden tagod és reszketett,
és úgy érezted, hogy nem tölt ki semmit a lényed;
mikor a magányos éj gázolta át az eszed,
hidd el, én lettem volna neked a verőfényed.

Nem lettél volna elfeledett és árva halott,
a nagy fényesség nem bántotta volna a szemed;
mikor csak a fortélyos félelem igazgatott,
én megadtam volna neked boldogabb éneked.

Mikor a vaskarmok meleg húst téptek belőled,
mikor a Szent Jobb nem vigyázott és nem is áldott;
én megadtam volna új világod és erődet,
hogy ne másoknak remélj tűzhelyet és családot.

Mikor magad voltál és nem volt, aki egy veled,
akkor Szárszón a sínekre veled együtt léptem;
mikor nem tudták a lányok, őket hogy kedveled,
én veled voltam a halott (fényű) istentelenségben.



Életrajz:



Budapesten születtem 1981. december 17-én. A rendszerváltozás környékén költöztem családommal Csepelre, és azóta is itt élek. Verseket, és egyáltalán saját önszántamból írni, mi több, olvasni, csak a szakközépiskola első évében kezdtem el. Szerintem azt még a nálam tehetségesebb, okosabb és szakavatottabbak sem tudnák pontosan megfogalmazni, hogy milyen különleges, nálam feltétlenül magasabb rendű erők vezéreltek az első művem megírásakor, hogy miféle varázslat vezetett kézen fogva. De én nem ellenkeztem egy percig sem, és a világ legtermészetesebb módján megadtam magam és követtem a rendkívüli áramlatot. Aminek idővel meg is lett az eredménye, hiszen a Nap Sziget c. irodalmi folyóirat a legjobb lírai mért járó Bánkúti Miklós-díját is sikerült kiérdemelnem, a Napút egyik tematikus haikupályázatán (Kavics) különdíjban részesülhettem. Írásaim több antológiában is olvashatóak, ahogy nem egy nyomtatásban megjelent folyóiratban is, többek között a Napútban, a Kapuban, a Klárisban, vagy éppen a Fedél Nélkül -ben, és nem utolsósorban a Sport Pluszban. A Napút című folyóirat 2016/1-es számának mellékleteként megjelenő Káva Téka Füzetek 101. számában napvilágot látott A belakott magánzárka (hogy ne legyek saját hálátlan utókorom) cím alatt megjelent anyagomban vesszőparipámként próbálom megfejteni, hogy a költészet és a költők vajon mi és mik, és a szociális érzékenységemről egy emlékirat formájában teszek fényes tanúbizonyságot a nagy nyilvánosság előtt. A kötet anyagát nemrégiben elhunyt Édesapám, Móritz György emlékének ajánlottam.

Móritz Mátyás
2016 Március 21.
Budapest, Csepel
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.