Cs. Nagy László: A költészet az emberiség anyanyelve
'

A címből kiindulva, eleve adja magát a gondolat, hogy ketté kell választani a hétköznapi, és az irodalmi/költői nyelvet, mint ahogy ezen belül a prózai, és költői nyelvezet is különválik egymástól. Hamman német filozófus nem véletlenül vetette papírra ezt a gondolatot, elgondolása szerint a költői nyelvnek mindenek mellett jelentős tudatformáló szerepe van, gondoljunk csak a gyerekeknek szánt irodalmi alkotásokra. Képiségében, ritmusában, dallamában olyan kincsek rejtőznek, amiken keresztül egy apróság valójában megismerkedik a nyelv világával, és azon keresztül a környezetével. Nincs ez másképp a felnőtteknek íródott költeményekkel sem, az olvasó ösztönösen keresi, vágyik a szavak zenéjére, dallamára, bár manapság nem trendi élni ezekkel a költői eszközökkel. Külön lehet, és kell választani a hétköznapi beszéd nyelvét a költészet nyelvétől, mert mindegyiknek meghatározó sajátosságai vannak. Ez persze koránt sem jeleni azt, hogy a hétköznapi nyelv használatával ne lehetne verset írni, de ezt a nyelvi világot használva kifejezetten zseniális gondolati tartalommal kell a versnek töltekeznie, amire még a nagyok közül is kevesen voltak képesek. Ugyan korról-korra változik értelemszerűen a költői nyelv, változnak az eszközök, amikkel él, de alaptételei mindig megmaradnak, és innentől tekintünk az alkotásra költeményként, ami már kiemelkedik a „vers” világából. A költői nyelv nem céltalan, sőt kifejezett céllal olyan amilyen, hogy mindazt a tartalmi világot, amit a költő megjeleníteni kíván, mintegy kaleidoszkóp módjára kiszínezze, felnagyítsa, befogadhatóbbá, élményszerűbbé tegye. Sokan megfeledkeznek róla, hogy a versírás „szent” tevékenység, olyan belső kitárulkozás, ami többet érdemel a hétköznapi nyelvnél, mert az olvasót olyan belső világba vezeti el, ahol a sablonok, a pongyola nyelvhasználat nem megengedhető, hisz egy darabkáját veti papírra az író. Költőnek lenni, nem tanulható mesterség, költővé válik/emelkedik valaki, aki képes olyan magaslatokba emelni a nyelvi eszközöket, ahol irodalmi élményt nyújt az olvasónak. Vannak tanulható elemei a versírásnak, de ezek elsajátításával még senki nem válik költővé, legfeljebb jó mesteremberré a versfaragás terén.A versírás egy örök tanulási folyamat, ahol egyre csiszoltabb, cizelláltabb, képibb, dallamosabb alkotásokat „zenésít” meg aki tollat ragad, és aki úgy gondolja, hogy mindezen már túl van, nem csak olvasóit, de önmagát is becsapja, és bár lehet, képes volna felemelkedni a költői nyelv szintjére, valójában önmagát rekeszti be a hétköznapiság szürkeségébe.

Cs. Nagy László titus56

5099
picurnagyi - 2016. augusztus 08. 09:50:39

Kedves titus56

Köszönöm szépen egyetértő szavaidat!

Edit (Picurnagyi)

3439
titus56 - 2016. augusztus 07. 21:09:06

Kedves Edit!

Örömmel láttalak itt, és csak az Általad leírt hozzáállás fogadható el, ha valaki tollat ragad.

titus56

5099
picurnagyi - 2016. augusztus 07. 18:47:37

Kedves László!
Még "újnak" számítok itt a Magazinban - így szörfölök, ahogy mondani szokták. "Véletlenül" kattintottam a költői nyelvről vallott írásodra, mely gondolatok megragadtak, s itt tartottak. Én nem tanultam "versírást" - egyszer csak rajzolgatás közben, szólt a zene, s egy gondolat fogalmazódott meg bennem - úgy éreztem, ezt le kell írnom .... félretettem a portrét, amin dolgoztam, s azóta írok...
Érzem, nagyon sokat kell még fejlődnöm - ha a jó Isten is ad rá időt -, amíg képes vagyok rá, gondolataimat, érzéseimet, emlékeimet, tapasztalataimat versbe öntöm. Remélem, lesz, akinek megsimogatja a lelkét, hitet, reményt ébreszt egy-egy alkotásom.
Köszönöm, hogy ilyen szépen írtál a költői nyelvről, melyet útmutatásod szerint igyekszem én is "csiszoltabbá, cizelláltabbá, képibbé, dallamosabbá" alakítani olvasóim s magam örömére egyaránt.

Szeretettel olvastalak - hitet adtál írásoddal, hogy érdemes továbbra is tanulni -
Edit (Picurnagyi) HeartRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.