2017. Június 28.
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2017.06.28. 21:04
Szép álmokat kivánok szeretettel ! Smile

2017.06.28. 18:41
Kívánok minden kedves holnaposnak kellemes estét, békés, nyugodt éjszakát! Vigyázzatok magatokra - amíg távol leszek! Szeretettel ölellek Bennet... Bővebben

2017.06.28. 18:35
Szép estét kívánok mindenkinek! Remélem mindenki jól van ebben a nagy melegben... Coffee cup Maria

2017.06.28. 17:22
Szép délutánt kívánok Mindenkinek! Rose

2017.06.28. 17:16
Köszönöm Józsi. Smile

2017.06.28. 15:16
Javítottam Erzsike.

2017.06.28. 13:09
Kefves Józsi a a Hivatlan vendég című versemnél a Cím is bele csúszott a versbe.Köszönöm,ha
kijavítod.

2017.06.28. 12:17
Szép napot mindenkinek. Smile

2017.06.28. 08:13
Jó reggelt Smile Legyen szép a napunk,hűvös szobában !

2017.06.28. 00:09
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

Archívum
Felhasználók
» Online vendégek: 8

» Online tagok: 0

» Regisztráltak: 5,550
» Legújabb tag: Holdember

In Memoriam:
Laskodi Éles Ferenc
Lengyel Jolán
Niedermayer Anna
Orosz Dávid
Leonardovics
Varnusz Xavér
Szabó Ferenc
Cikk hierarchia
Bige Szabolcs Csaba: - levelek Umbriából 3 - Sziklahegyre épült város


Sziklahegyre épült város

Nos, itt vagyunk Szent Ferenc városának kapuja előtt. Nagy tábla hirdeti, hogy a turisták, látogatók nem hajthatnak be gépkocsival a városba. Nosza, forduljunk vissza, s keressünk egy parkoló helyet. Kanyargó út után, a város alatt, a hegyoldalban aztán nem túl tágas, de megfelelő helyet találtunk. Kiszállás után magunkra szedtünk minden pulóvert, kabátot olyan hideg, csípős szél fújt. Ez kitartott egész nap. A parkoló végénél lépcső vezetett felfelé, és alig száz méter után, ott álltunk a kapu előtt, amelyiken át kocsival nem mehettünk át. Most már gyalogosak vagyunk, úgy hogy nyugodtan beléphetünk. A monumentális templomok lenyűgözően emelkedtek a magasba, a jellegzetes zárt kőházak középkori hangulatot árasztottak, s az emberek bámészkodva sétálnak.
A hideg szél elől bemenekültünk egy cukrászdába meg, hogy egy korty kávéval erősítsük magunkat a ránk váró városnézés erőpróbájára gondolva. Valóban csak egy korty kávét kaptunk a csöppnyi csésze alján, de méregerőset. Figyeltem, amint az olaszok belépnek, rendelnek egy kávét, bekapják, és már mennek is tovább. A nálunk megszokott kávézgatás ismeretlen náluk. Nem ülnek le beszélgetni egy kávé mellé, az „igyunk egy kávét és beszéljük meg” elve ismeretlen. A cukrászda mellet ismerős feliratot vettem észre az üzlet felett: „Brancaleone”. Ohó! Hiszen ezt a céget Norciában is láttam, s valóban ott díszlik fennebb a szöveg: „Norcineria”. Egész otthon éreztem magam!
Tovább sétáltunk, s mintha a szél is alábbhagyott volna, de lehet, hogy csak megszoktuk. Az utca baloldalán impozáns templom vonja magára a figyelmünket, érdekes támpillérek támasztják a falakat, negyed körívei alatt a járdán sétáló látogatók csodálják a különös csíkos mintázatú falakat. Ez a Szent Klára Bazilika (Basilica di Santa Chiara). Előtte tágas tér várja a látogatókat, a furcsán nyírt magas fák állnak körülötte. Ezek a felnyírt törzsű fák mindig csodálatba ejtenek. A hatalmas fák lombja csak fenn van sok méter magasan, s így nem zavarják sem a kilátást, és nem is árnyékolják el az alattuk levő park növényeit. Szent Kláráról annyit jegyeznék meg, hogy élete végéig szellemi társa volt Szent Ferencnek, ő alapította meg a klarissza apácarendet (a ferencesek női rendje), melynek alaptörvénye a teljes szegénység, „nemcsak egyenként, hanem közösségben sem birtokolhatnak semmit” – írja a Regula, ezért is nevezték őket Szegény Úrnőknek (Povere Dame).
A tér mellől autóbuszok indulnak, különféle útvonalakon a városba. Kis, 15 személyes autóbuszok közlekednek. Jegyet vettünk az automatából, és a néhány perc múlva érkező járműre felszálltunk, miután a gépkocsivezető elmagyarázta az útvonalat (corsa semplice). A keskeny utcákon nyaktörőnek tűnő tempóban száguldoztunk keresztül a városon, a sokszor tűhegyes kanyarokon, kerülgetve a parkoló autókat, a gyalogosokat, az üzletek elé kirakott reklámtáblákat, az árutól roskadozó polcokat. (Mindent a turistákért, a vásárlókért!) Bár nem volt velünk túravezető (cicerone), mindent megbámultunk útközben egy városi vonal áráért. Szinte egy óráig tartott a 7 kilométeres körút. Miután így nagyjából – autóbuszból – megnéztük a várost, nekiindultunk gyalog is felfedezni. Caplattunk kifulladásig a meredek utcákon. Most minket kerülgettek az autók, buszok, kis teherkocsik. Imádni valóak a vevőcsalogató kis boltok nyitott kirakataiba kirakott tarka csecsebecsék. Kínálnak mindenféle emléktárgyat az agyag szerzetestől a kézzel faragott Pinocchióig.
A Szent Ferenc-bazilikáról nem írok beszámolót, megtették ezt nálam illetékesebbek. 1997-ben súlyosan károsodott az országot sújtó földrengés miatt. Két évig tartott a sikeres helyreállítás.
„Minden nagyon szép”, csak azt nem értem, hogy a szegénység szószólójának miért építettek ilyen grandioso templomot.
A Szent Ferenc születését ábrázoló primitív színes relief ellenben egy ház falán nagyon tetszett. Továbbá a kutak! Az egész országban különös jelentőségük vannak a kutaknak, forrásoknak – már az ókor óta. A görögöknél a naiadok egyike: Pegaeae (Πηγαῖαι) nimfa a tiszta vizű források lakója volt. Vannak a kutak között díszesebbek, egyszerűbbek, de mindegyiknek van neve, például „Fonte Oliviera”, vagy „Fonte Marcella”. Hát nem bájos?
Tíznél több kút/forrás található a városban – van a Santa Chiara terén, van a központban (Fonte di Piazza del Comune), egy kripta (San Nicolo) bejáratánál is található, és mindenütt, ahol csak felfakad a víz a föld alól.
Ide még visszajövünk, majd ha nem fúj úgy a szél!

Bige Szabolcs Csaba
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
2720
bigeszab - 2017. június 04. 11:18:54

Kedves Zina!
Ürólök, hogy olvasod a leveleimet. Kérdésedre válaszolva, úgy tudom, hogy azok a felnyítr törzsű fák Assisi környékén és szerte Umbriában vörösfenyők (Larix).
Szeretettel üdvözöllek, áldott pünkösdi ünnepet!
Szabolcs

3652
zina - 2017. június 04. 01:55:25

Köszönöm ezt a kis kirándulást, Szabolcs! Olvastam előző két leveledet is Umbriából, szinte elvágyódik az ember lánya.Smile A profiloldalad szerint a környéken élsz, biztosan tudod, hogy hívják azokat a felnyírt törzsű fákat. Először mandulafenyőre gondoltam, de azok már eleve úgy nőnek. Nekem a környékre, főleg Toszkána vidékére jellemző ciprusfák a kedvenceim, bár Lombardiánál délebbre még nem jutottam Olaszországban. No, de egyszer majd oda és ide is elmegyek! Smile

Áldott Pünkösdöt!