Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2017.08.21. 08:04
Jó reggelt és szép napot Holnaposok Smile

2017.08.20. 21:24
Szép estét, Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2017.08.20. 20:53
Kedves Józsi! Bocs a figyelmetlenségemé
rt! (bár ezek szerint más is elnézte) Semmi gond , én hajnalban még láttam, hogy fejlesztés történik, így t... Bővebben

2017.08.20. 19:48
Kellemes estét kivánok szeretettel ! Smile

2017.08.20. 17:15
Kedves Sophie! Én köszönöm a segítséget és elnézést az esetleges kellemetlenségekér
t. Smile

2017.08.20. 17:01
Ilonáknak, Emíliáknak utólag, Istvánoknak pedig frissiben kívánok boldog névnapot! TIBOR Wink

2017.08.20. 16:36
Kedves Botond! Köszönjük az észrevételt, javítottuk. Most már olvashatóak ismét a hozzászólások az írásaidnál. Elnézést a kellemetlenségért.

2017.08.20. 16:01
Egész pontosan - ahogy én láttam - 2015 közepétől minden hozzászólás elszállt.

2017.08.20. 15:56
Sziasztok! Úgy vettem észre, hogy néhány versemnél törlésre kerültek a hozzászólások. Ezt ki lehet javítani? Smile

2017.08.20. 15:48
Kedves Edit! A fejlesztés ki volt írva a főoldalon, fent, már pénteken reggel. Igyekszünk minél kisebb időre kikapcsolni az oldalt, de néha szükséges.

Archívum
Felhasználók
Cikk hierarchia
T. Pandur Judit: Murmur jelenti 15. Ennyi!


Lassan közeledünk Panni második születésnapjához, és szinte hétről hétre szemmel láthatólag, és füllel hallhatólag fejlődik a picikém.
Már elmúlt, hogy babának hívta magát, tisztában van vele, hogy ő Panni. Ha valamit el szeretne kérni, vagy ő szeretné csinálni – ami a kezünkben van, vagy éppen mi csináljuk – odaszalad hozzánk, és két kis kezével maga felé integetve sürgetőleg mondja: Panni! Panni! Panni! /Ő akarja azt a dolgot, vagy ő akarja csinálni/.
A nemrég még botladozva totyogó kisbabából sürgő-forgó, szaladgáló kislány lett. A fejecskéje fölött gyakran összemosolygunk a férjemmel, annyira hasonlít az édesanyjára, ahogy intézkedik, sürög-forog. A lányunk is pont ilyen volt kicsinek, ebben a korban, ő is ugyanígy fáradhatatlanul sürgölődött, játék közben. Kedvenc játéka még mindig az étel készítés, etetés. Rendületlenül csavargatja le az üres flakonokról a kupakokat, és töltögeti a baba poharakba a tartalmát, közben mondja, hogy „s, s, s,” /folyik a víz/. A nővérkéje által összedarabolt szívószálakból, és egyéb apró dolgokból készíti a baba tányérokra az ételeket, a játékoknak. Lankadatlanul rakosgat, ülteti a játékokat a tányérok mellé, és kanalazza a szájukba, amit készített. Közben mondogatja, hogy ham, ham.
Imádja az üres tégelyeket, üvegcséket. Az üres tégelyről lecsavarja a tetőt, és bekeni a babák arcát, kezét /meg a mienket is/, a benne lévő – láthatatlan – kenőccsel. Az üres fülcseppes üvegecskéből is minden játék baba, és játékállat kapott fülcseppet, mert mindegyiknek fájt a füle. Végül leültetett engem is, és a fülembe csepegtetett, aztán kaptam egy cuppanós, nyálas puszit tőle, mert ügyes voltam. A nagypapája sem akarta kihagyni ezt a remek játékot, ő is leült, hogy Panni elérje, és panaszkodni kezdett, hogy neki is fáj a füle. Panni azonnal neki is adott fülcseppet, és a nyálas kis puszit is megkapta, mert papi is ügyes volt. El voltunk bűvölve tőle.
Már nagyon sokat beszél Panni, még csak szavakat, de már nagyon sok szót tud, és ha nem tudja valamiről, hogy mi az, akkor hozza, és dugja az orrunk alá, hogy: Mi? Mi? Mi?
Egyszerűbb mondatokat is tud már mondani, kiszalad a konyhába, és mondja a nagyapjának, hogy „Papi, kérek vizet!”
Azért legtöbbször még szavakban beszél. Ha megelégelte az evést, akkor még nem tudja mondani, hogy már nem kér többet az ételből, hanem megfogja a tányérkáját két kézzel, és az etetőszéke asztalkájáról felteszi a konyhaasztalra, és közli, hogy: „Ennyi!” Ha kapacitáljuk, hogy egyen még egy kicsit, akkor nyomatékosabban megismétli, hogy: „Ennyi!” De ezt a szót használja, ha valamivel nem akar már játszani, vagy nem akar már hintázni, akkor is határozottan kijelent, hogy „Ennyi!” Sőt már azt is mondta, amikor nem akart már valamit csinálni, hogy „Vége!” /a játéknak/
Soha nem sír, mindig csupa mosoly, és lelkesedés, öröm vele játszani, vagy együtt lenni. Most, hogy elmúltak a nagy hidegek, végre az udvaron is lehet sokat játszani. Elszántan rakosgatta a madáretetőkbe a kicsi és a nagy magokat, és lapátolta a vödörbe az etetők alól a maghéjakat. Amikor látta, hogy a feladat meghaladja azt, amíg van kedve hozzá, akkor nekem is hozott egy lapátot, és kijelentette, hogy „Mujmi segít!”
Már elég jól kitudja mondani a családi becenevemet /Murmi/, már nem mama vagyok, hanem Mujmi. A papit, és a Lucát is megtanulta kimondani az elmúlt pár hónapban.

A múltkor, amíg elhoztuk hozzánk őt, az autóban játszottunk, és a férjemet is be akarta vonni a játékba. Mondtam neki, hogy papinak nem szabad játszani, mert az autót kell vezetnie, oda kell figyelnie. Majd ha hazaérünk, akkor játszhat papi is.
Panninak roppant módon tetszett, hogy a nagypapájának valamit nem szabad csinálni. Ragyogó szemekkel ismételgette, hogy „papinak nem”, és várta, hogy hozzátegyem nem szabad neki játszani. Azóta ahányszor csak autóba ülünk, Panni mindig kijelenti, hogy „papinak nem”.
Útközben sokszor megkérdezni, hogy mi az a jármű, amit megelőzünk. Mondom neki, hogy kamion. Erre Panni mondja, hogy „pápá kamion”, és integet neki. De a teherautóknak, buszoknak, dzsipeknek, tankereknek is buzgón köszön, és integet. A nővérkéje, Lucácska, amikor ennyi idős volt, a plakátokat nézte az út mellett, meg a madarakat, mindig azokról csacsogott, Pannit az autók érdeklik.

Ha megállunk vásárolni, Panni mindig elmondja, hogy mit vegyen a boltban papi. A tej, és a banán sosem marad ki a felsorolásból, pedig aztán otthon nem kér egyikből sem. Úgy gondolja, hogy jó, ha mindig van a háznál banán, és tej.

Nagyon szereti a macskákat nézni, és kergetni őket. Amikor esznek, akkor az egyiket meg lehet simogatni /direkt nincsenek kézhez szoktatva, mert a szomszédunk nem szereti a macskákat/. Panni azonban még nem érti, hogy csak az egyiket lehet megsimogatni, és csak akkor, ha eszik. Mindegyiket megpróbálja hangos visítással becserkészni, amitől azok rémülten menekülnek. Akkor tele kell rakni a tálkáikat cicakeksszel, hogy visszajöjjenek. Amíg csurig nem rakott minden tálkát, addig nem nyugszik. Nem győzöm aztán visszacsempészni a fölösleget a szatyorba. Egyébként is hajlamos mindent hosszadalmasan, és alaposan megcsinálni, nagyobb türelme van, mint Lucának volt ilyen idős korában.
Az alváshoz is másként áll hozzá, mint a nővérkéje. Lucánál – ilyen idős korában - a kiságya mellett kellett feküdni, amíg elalszik, és hangos sírással jelezte, ha felébredt. Panni kiválasztja, hogy kivel akar aludni /többnyire a zsemle cicával/, hozzábújik a cicához, és már le is hunyja a kis szemét. Nyugodtan ki lehet jönni a szobából. Amikor felébred, akkor kiabál, hogy „Mujmi!”, és én rögtön vissza is szólok, hogy megyek már. Mire felérek, már mosolyogva áll a kiságyban, és nyújtja a kezét, hogy vegyem ki.

Jó lenne, ha a második születésnapja után is megtartaná ezeket a szokásait, mert kicsit félek, hogy a két éves kor után bekövetkező dackorszakban elmúlnak.
Egy két éves frissen látja a világot, és nagyszerű érzés, hogy amikor elkezd beszélni, akkor bepillantást enged az ő egyéni, különleges kis világába.


2017. március

T. Pandur Judit
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
686
T Pandur Judit - 2017. július 16. 23:42:22

Kedves Rita!

Panni is olyan gyorsan nő, hogy szinte nincs időm megörökíteni a sok aranyos történetet róla, mert már jön egy újabb.
Köszönöm, hogy olvasod őket.

Judit

5694
ritatothne - 2017. július 14. 12:25:56

Kedves Judit!

Nagyon jó, hogy megörökíted ezeket a valóban aranyas, kedves kis történeteket, mert bizony hamar elmúlik ez a kor is, ahogy a gyerekeinknél tapasztalhattuk.

Nem biztos, hogy lesz dackorszak, nem előírásszerű és ahogy foglalkoztok és bántok vele, cseppet sem csodálkoznék, ha elkerülné őt.

Szeretettel: RitaRose

686
T Pandur Judit - 2017. július 10. 15:18:29

Kedves Mami!

Egy új, érdekes világot lehet megismerni minden kisgyerek szemén keresztül. Egy élmény minden kisgyerek találkozása a világ dolgaival - egy felnőtt számára is. Smile
Köszönöm, hogy elolvastad, és hozzám is szóltál. Smile

Judit

2135
mami - 2017. július 02. 12:16:16

Kedves Judit!

Mostanság kezdem olvasgatni a HM-i írásokat. Eddig csak épp "beugrottam"...Panniról olvasva ugyan úgy elbűvöl az írásod mint Lucáról... Most visszafelé olvasok meg rendkívül bájosnak találom a kis leánykák napi életének a megismerését....

Szeretettel: Jártó Róza /mami/

686
T Pandur Judit - 2017. július 01. 14:36:55

Kedves Zsófi!

Murmi szív olvasztó mosolya van Pannikának, és minden napra jut egy újdonság.
Azért én is szolgálok neki újdonsággal, mert a múltkorában én mentem érte a bölcsibe, és nagyon elkerekedett a kis szeme, mert engem még ott sose látott. Ez új volt neki. Éppen fenn állt a csúszda tetején az udvaron, egy darabig csak nézett rám kétkedően, aztán egy hatalmas mosoly keretében hitetlenkedve suttogta: Mujmi...

Judit

2952
bruxinelli - 2017. június 27. 06:29:32

Kedves Judit !
Végig olvastam mindkét gyermekről írt sorozatot és meg kell állapítanom az általad leírtak alapján, hogy a két testvér két különböző egyéniség. Nem lehet tudni milyen irányú lesz a fejlődés náluk, Ez már most látszik, hogy reál és humán érdeklődésűek. A kis Luca érzékenyebb, míg Pannikában a reális érzék jobban dominál. Ugye írsz még róluk? Érdekelne a folytatás.
Szeretettel, gratulálok, Zsófi

686
T Pandur Judit - 2017. június 14. 23:19:50

Kedves Viola!

Pannika azóta már sokat fejlődött. A szókincse megnőtt, kifejezés módja javult. Már mondatokban beszél. "Féjek a csigátój!" - közli velem, amikor meg akarom neki mutatni a járdán csúszó csigát. Smile
Nagyon vagány kislány egyébként.
Köszönöm, hogy még olvasod a Murmur történeteket.

Judit

277
farkas viola - 2017. június 09. 09:33:49

Drága Judit!
Elbűvölten és élvezettel olvasom kitűnő, szívbéli írásodat. Ez a kislány egy csodalény lehet, nagy boldogság lehet együtt lenni Vele. Ő most szerzi meg az alapokat. Örülök, hogy olvashattam. Várom a következőt. /Holnaptól egy hétig nem leszek, ne küldj semmit, Alkotótáborba megyek/.
Szeretettel: Viola RoseIn LoveRose