Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2017.10.18. 22:11
Jó éjszakát mindenkinek! Smile

2017.10.18. 21:47
Jó éjt mindenkinek! Rose

2017.10.18. 21:43
Szép álmokat kivánok ! Smile

2017.10.18. 21:18
Jó éjt mindenkinek.

2017.10.18. 17:58
További szép estét kívánok! Angel

2017.10.18. 12:52
Szép napot Holnaposok Heart

2017.10.18. 12:12
Szeretettel köszöntök mindenkit. Smile

2017.10.18. 11:16
Kellemes napot kivánok ! Smile

2017.10.18. 10:21
Szép napot kívánok én is mindannyiunknak! Smile Coffee cup

2017.10.18. 09:43
Szép napot mindenkinek! Smile

Archívum
Felhasználók
Cikk hierarchia
Szabó László István: Azt mondják


Azt mondják a munka nemsít.
Ha ez igaz lenne, én már főnemes lennék. Nekünk a három hónapos nyári szünet munkából állt. Mi testvéremmel 10 éves korunktól jártunk nyáron a Tsz.-be ribizlit szedni, almát szedni, szénát forgatni, cukorrépát, tengerit kapálni, krumplit ásni, mindent ami jött. Senki sem küldött minket, de tudtuk, hogy segíteni kell szüleinket, mert nehezen tudják biztosítani a neveltetésünkhöz a feltételeket. A fizetésünket, haza adtuk édesanyámnak, ahogy édesapánktól láttuk. Büszkék voltunk rá, hogy az iskolatáska árát, vagy a füzetcsomag árát mi kerestük meg. Felnőttként sem volt ez másként, nappal az irodában dolgoztam, éjszaka pedig vagont raktam. Édesanyám sírva könyörgött, hogy ne menjek, de tudtam menni kell. Édesapám a munkahelyen kapott kesztyű utalványból nem magának vett kesztyűt, hanem nekünk. Leírhatatlanul büszke vagyok a szüleimre. Nekünk nem voltak játékaink, a földről felvettünk egy fadarabot, az volt a puskánk, 4 forintos olcsó könyveket olvastunk vagy a bibliát. Én nem kaptam fagyit, nyalókát, csokit, szép ruhát, kaptam helyette gondoskodást, jó tanácsot, és dorgálást. Volt úgy, hogy zsírban pirított kenyeret ettünk teával hetekig, mert nem volt más étel otthon, még sem éreztük, hogy nélkülöztünk volna. Csirke farhátból főtt a vasárnapi leves és gyakran azt kaptuk a krumpli mellé, ami a levesben főtt. Édesanyámnak csak a kaparója jutott, meg a feje, édesapám a nyakát meg a püspökfalatját ette, hogy mi a combját és a mellét ehessük. Mindketten azt mondták, hogy ők azt szeretik és mi elhittük. Édesanyám 47 évet élt édesapám 49-et, Isten korán magához szólította őket, talán mert túl jók voltak a földre. 6 éves koromig kopott klott gatyában és szakadt atlétában rohangáltunk orrán kivágott olcsó tornacipőben, taknyosan és maszatosan. Rokonainktól kaptunk ruhákat, amiket az unokatestvérek kinőttek, mi amíg ronggyá nem kopott hordtuk. Édesanyám mindent megvarrt, foltozott takarékos bölcs asszony volt. Édesanyámmal közölték 18 évesen, hogy meg fog halni, ne vállaljon gyereket. Mi megszülettünk és felnőttünk, és csak akkor halt meg édesanyám, amikor már Isten engedte. Amikor már elértem az asztal tetejét, akkor már én nyújtottam és vágtam a tésztát. Mindent megtanultunk a házimunkát a főzést, a takarítást, a mosást, a vaslást, mert édesanyám paralízisben szenvedett 30 éven át. Kedvenc virágai voltak a pünkösdi rózsa és a liliom, amiket elhoztam a virágoskertből, mikor eladtuk a szülői házat, és már 27 éve az ő virágait hordom a sírra, ha visszamegyek a falunkba, ami már város lett azóta. Egész életemben azért küzdöttem, hogy méltó lehessek az emlékükhöz. Főiskolai és egyetemi tanári diplomákat szereztem, mert akkora áldozatot hoztak értem, hogy úgy éreztem, ez jár nekik.

Szabó László István
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
1593
pilla - 2017. július 11. 12:44:24

Kedves István, büszke vagyok rá, hogy egy ilyen embert is megismerhettem az oldalon, mint te , és drága szüleidet - ha csupán az írásodon keresztül is.
Tudom, hogy most még büszkébbek rád, hiszen - az előzményekből gondolva - hatalmas fába vágtad a fejszéd, és íme, kitartásod sikerrel járt!
Szívből gratulálok őszinte szavaidhoz:
Pilla

5150
szli - 2017. július 10. 17:25:24

Köszönöm a kedves szavakat.

5694
ritatothne - 2017. július 03. 18:22:34

Kedves Szli!

Megható, szép és igaz történeted szeretettel olvastam. Talán olyan szempontból nemesít a munka, hogy ilyen becsületes emberré nevel, mint amilyen Te is lettél. Már gyermekként is volt szemed arra, hogy meglásd, segítened kell, amivel tudsz. Bizony, jobb dolog adni, mint kapni, amit Te is átéltél, mikor a fizetést édesanyád kezébe tetted.

Gratulálok. Örülök, hogy elolvashattam ezt a fájdalmasan megható és szép történetet.

Szeretettel: Rita

2135
mami - 2017. július 01. 20:33:29

Kedves István!

Hogy nemesítene a munka? Azt nem tudom, de azt igen, hogy épp azért éltem át, viszonylagosan nagyobb sérülés nélkül a megpróbáltatások okozta ifjabb életem, mert sokat dolgoztam és mindenért meg kellett küzdenem. De annak örülök, hogy a mai gyerekek nem tudják, hogy mi is volt az a kapca és azt hogyan is hordtuk.... és hogy milyen volt azért hajnalban elindulni a tanyáról iskolába, mert előtte a hátunkra kötött kannákból a tejet le kellett adnunk az átevőnek.... és nem tudják, hogy milyen a hangja a vagonból kiömlő szénnek mikor kinyitottuk az vagon ajtaját vagonhányás közben.... István! Jó volt olvasni erről az emlékedről!

Szeretettel: Jártó Róza /mami/