Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2017.10.18. 22:11
Jó éjszakát mindenkinek! Smile

2017.10.18. 21:47
Jó éjt mindenkinek! Rose

2017.10.18. 21:43
Szép álmokat kivánok ! Smile

2017.10.18. 21:18
Jó éjt mindenkinek.

2017.10.18. 17:58
További szép estét kívánok! Angel

2017.10.18. 12:52
Szép napot Holnaposok Heart

2017.10.18. 12:12
Szeretettel köszöntök mindenkit. Smile

2017.10.18. 11:16
Kellemes napot kivánok ! Smile

2017.10.18. 10:21
Szép napot kívánok én is mindannyiunknak! Smile Coffee cup

2017.10.18. 09:43
Szép napot mindenkinek! Smile

Archívum
Felhasználók
Cikk hierarchia
Sophie: Interjú Simon Dáviddal
Kedves Olvasók! 
 
Hosszabb kihagyás után, ismét jelentkezünk a Sétapálca rovatunkkal, amelyben elsőként Simon Dávidot szeretnénk Nektek bemutatni. Dávid régóta tagja a magazinnak, számos remek verset, és prózát is olvashattok Tőle. Bízunk benne, hogy sikerül úgy bemutatnunk Nektek Dávidot, ahogyan mi megismertük Őt. A kereső, filozofikus, mély gondolatokat megfogalmazó embert, zenészt. Fogadjátok szeretettel a vele készített interjút. 


Bakos-Kapási Zsófi: Szeretettel köszöntelek a Sétapálca riportsorozatban. Július hónapban újból elindítjuk ezt a sorozatot, rendhagyó módon szerkesztőségünk választott ki Téged, így veled indul útjára ismét ez a rovat. Kérlek, mutatkozz be pár szóval, mesélj magadról.  

Simon Dávid: Először is köszönöm, hogy rám esett a választás!
Nehéz magamat definiálnom. Elmondhatnám, hogy harminckettő vagyok, vagy, hogy hat évet éltem Németországban, és ezek a dolgok valóban meghatározzák valamennyire a személyem, de végső soron aligha ez vagyok én. Egy kereső ember, azt hiszem. Talán akkor tudom leginkább, hogy ki vagyok, amikor nem is számít, ki vagyok. Mármint, amikor ki tudok lépni személyiségem rabságából.
 
B.K.Zs.: Aki megnézni a profilod, az láthatja, hogy 2013 óta publikálsz verseket, 2016 óta pedig már a próza is szerepet kapott. Mióta foglalkozol írással, és mi inspirált, hogy tollat ragadj? 
 
S.D: Tizenegy- két évesen már írogattam verseket, ha egyáltalán annak lehet nevezni őket. Aztán ezt felváltotta a zeneszerzés, ami idő hiányában elmaradt, meg talán azért is, mert a zenéhez jobban értek, jobban beleláttam, hogy mennyire megírtak már mindent előttem. Korunk kényszere, hogy mindenáron valami újat mondjunk, mivel azonban amatőr vagyok a versírás terén, ezért ez a veszély nem fenyeget, nem gondolom, hogy nekem valami forradalmit kéne mondanom, így sokkal szabadabban írhatok. A prózát pedig még csak próbálgatom.
 
B.K.Zs.: Látható, hogy eddig javarészt verseket publikáltál, az utóbbi években megjelentek a prózák is. Melyik áll hozzád közelebb, és miért? 
 
S.D.: Egyértelműen a vers. Ezt tartom a nyelvi kifejezés csúcsának. A vers a kimondhatatlan körbejárása a legtömörebb módon, sorokba rendezve. Olyasvalami, amely az értelemnél mélyebb régiókba hatol, és a legpontosabb felismerések itt születnek.

B.K.Zs.: A mindennapokban mivel foglalkozol, amikor éppen nem az írásra fordítod az idődet?  

S.D.: A foglalkozásom zenész, egy szimfonikus zenekarban játszom. Ez kitölti az egész életem, de persze vannak hobbijaim, ilyen például az írás.

B.K.Zs.: Kik azok az írók/költők, akik hatnak rád? Kik a nagy kedvenceid, és miért? 

S.D.: Az első nagy hatás azt hiszem, Radnóti volt. Olvastam a verseit, és vigaszt találtam bennük. Azt éreztem, hogy valaki megért, valaki átélte ugyanazt, amit én, csak éppenséggel sokkal szebben le tudja írni az érzéseit, mint azt én valaha is fogom.
Hosszú lenne felsorolni, hogy kik hatottak rám. Ha egyvalakit ki kéne emelnem mondjuk a magyar lírából, akkor Pilinszky. Nála a misztérium valami olyan csodás, tömör nyelvi kifejezőerővel párosul, hogy az embernek az az érzése, ez egy másik nyelv. Talán az angyalok nyelve, vagy az a nyelv, amivel Istenhez beszélni lehet.

B.K.Zs.: Kérlek, meséld el, hogy dolgozol egy írásodon. Miként születik meg egy történet, egy vers,  és hogyan lesz belőle teljes sztori, hogyan bontakozik ki, és nyeri el végső formáját? 

S.D: Nem nagyon tudatosan. Talán úgy tudnám a legjobban leírni, hogy egy- egy gondolatot elindítok, szabadjára engedem őket, a végleges formát a sorok közt valami belső törvény szüli meg aztán a legtöbbször. Az igazság az, hogy nem értek a versíráshoz, fogalmam sincs, hogyan kell verset írni, ezek leginkább ösztönös írások.

B.K.Zs.: Miért fontos számodra az írás, milyen pluszt ad, és nem utolsó sorban milyen céllal születnek meg a művek? 

S.D.: Belső kényszerből írok. Sokszor egyfajta gyógyulás, máskor meg önmagam szórakoztatására születnek az irományaim. Aztán, ha ez esetleg néha másoknak is tetszik, és nem csak nekem ad megkönnyebbülést, annak nagyon örülök.

B.K.Zs.: Hogyan találtál rá a Holnap Magazin oldalára? 

S.D.: Az interneten. Egy versemet akartam beküldeni valamilyen pályázatra, akkor találtam az oldalt, aztán azóta is itt vagyok. Van egy-két ismeretlen ismerős, akik rendszeresen olvassák az írásaim, kedves közösség.

B.K.Zs.: A közeli és távoli jövőre nézve mik a terveid, milyen ötletekkel szeretnéd még meglepni olvasókat? 

S.D.: Azt hiszem, most egy darabig nem írok többet.
Egy korszakom lezárult, az utóbbi időben elég sokat írtam, ezeknek a forrása közös volt, egyetlen dolog, amely azt hiszem, most kiapadt, elfogytak a szavaim. De aztán lehet, hogy már holnap valami újba kezdek.

B.K.Zs.: A Sétapálca riportsorozat következő részében kit szeretnél megismerni közelebbről a Holnap Magazin alkotói közül?  

S.D.: Fövényi Sándor, de rég nem írt a Holnap Magazinba sajnos. Illetve a mai napig nem találom azt a verset, és sajnos a szerzőjét se tudom, de valahogy úgy kezdődött, hogy három szótag a neved, de hány szóköz a csend, amikor nem látlak. Sajnos pontosan már nem emlékszem, de ez a legszebb, amit a honlapon olvastam.

B.K.Zs.: Végül hallgassátok meg Dávid egyik videó versét, amelyet ide kattintva érhettek el.



Bakos-Kapási Sophie
Szerkesztő
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
2135
mami - 2017. október 17. 12:59:45

Rose

2952
bruxinelli - 2017. július 10. 10:30:33

Kedves Dávid !

Jó volt olvasni a történetedet magadról, egy kicsit többet tudni rólad, mint amit az alkotásaidban olvashattunk. Köszönet az élményért . A szó pihen írtad, de aki írásra adta a fejét az úgysem tud pihenni.
Szeretettel gratulálok, bruxinelli !