Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2017.10.18. 21:47
Jó éjt mindenkinek! Rose

2017.10.18. 21:43
Szép álmokat kivánok ! Smile

2017.10.18. 21:18
Jó éjt mindenkinek.

2017.10.18. 17:58
További szép estét kívánok! Angel

2017.10.18. 12:52
Szép napot Holnaposok Heart

2017.10.18. 12:12
Szeretettel köszöntök mindenkit. Smile

2017.10.18. 11:16
Kellemes napot kivánok ! Smile

2017.10.18. 10:21
Szép napot kívánok én is mindannyiunknak! Smile Coffee cup

2017.10.18. 09:43
Szép napot mindenkinek! Smile

2017.10.18. 09:36
Szép napot mindenkinek! Smile

Archívum
Felhasználók
Cikk hierarchia
Tóth Sarolta: Anyanyelvünk sorvadása


Tapasztalható, hogy a sajtótermékekben, televíziós szövegekben nem csak a helyesírási hibák, hanem nyelvhelyességi bakik is gyakran előfordulnak.
A beszélgetős, betelefonálós műsorokban nem csak a vendégek, a műsorvezetők, de megnyilatkozó politikusok sem használják helyesen nyelvünket. Túl sok a feleslegesen használt idegen - főleg angol -kifejezés, a szleng és a helytelenül értelmezett szókapcsolat, szólás.
„Vaj van a füle mögött” - ez különösen szembetűnően kedvelt kifejezés, bár ez ostobaság, hiszen nem keni senki füle mögé a vajat, leolvadna és belefolyna a ruhájába. Miről is van szó? Van egy közmondásunk: „Akinek vaj van a fején, ne menjen a napra!” - Ez ugye logikus! Aki titkolja hibáját, annak van valami a füle mögött. Nem folytatom a példák sorát, mert elszomorít. Nyelvész kutatóink -mint Lőrincze Lajos volt - keserűen látnák ezt.
Magyar szakos tanárként magam is fájlalom ezt a nyelvi sekélyesedést. Hallgató koromban sokkal inkább kedveltem a nyelvészeti tárgyakat, mint az irodalmat, szakterületi ágait érdeklődéssel tanulmányoztam. Különösen érdekelt a magyar nyelv és szókincs eredete, nyelvjárásaink, nyelvrokonaink és a magyar helyesírás alakulása. A kötelezően előírt tárgyak mellé a speciálkollégiumokra is jártam. Szakkönyveimet még ma is szívesen lapozgatom.
Rácz Endre nyelvésztanárként oktatott bennünket a leíró nyelvtan szabályaira, könyvet is e témakörben, ízes példákkal illusztrálva a szabályokat. / Kis magyar nyelvtan/. Vizsgán a belépő a szóbeli feleletre nála egy többszörösen összetett mondat elemzése volt. Egy alkalommal előfordult velem, hogy az utolsó félévi vizsgám éppen a mondattan volt, és mivel minden korábbi vizsgám jó /!/ jegyre sikerült, itt sem akartam jelest, ezért nem akartam elemezni a hosszú mondatot, de a tanár úr rám parancsolt és bekapott egy savanyúcukorkát, ez nála a mérgelődés jele volt. Tudta, hogy nekem ezt tudni kell, igaza volt. Megesett, hogy előadásán megkérdezte: - „Tóth kollegina! Magának mi a véleménye erről?”
Nem reagáltam, mert volt egy Tóth Júlia nevű csoporttársam, aki nyelvészetből írta szakdolgozatát, és ő fel is állt, válaszolt a kérdésre, de a tanár úr csodálkozva megjegyezte: - „Nem is tudtam, hogy két Tóth kis kartársnő van az évfolyamon”. /Ez elég kellemetlen volt mindkettőnknek./
Az előadásokat gyakorlati foglalkozások, akkor szemináriumnak nevezett csoportokra szabott gyakorlatok egészítették ki.
Ilyenkor régi kódexeket olvastunk, régi magyar nyelvű nyelvemlékeket értelmeztünk, és egy-egy témából dolgozatot is kellett írni vagy a csoportnak előadást tartani. Élvezettel vettem részt ezeken a gyakorlatokon, és így a tanszék oktatói hamar megismerték nevemet. Ha a nyelvészeti tanszéken választottam volna szakdolgozat-témát, valószínűleg a tanszéken tanársegédi állást kaptam volna. Erre a lehetőségre a negyvenéves évfolyam találkozónkon derült fény, amikor a még oktató kedvelt tanárnő ezt megmondta nekem. Nagyon sajnálom, hogy nem vettem ezt észre akkor.
Középiskolai tanárként is igyekeztem a nyelvtant megkedveltetni tanítványaimmal, és egy-egy humán érdeklődésű osztályban akadtak nyelvészversenyre is benevezhető tanítványaim.
Ma viszont azt kell hallanom, hogy a helyesírást az érettségi dolgozatokon nem kell osztályozni. A Kazinczyról elnevezett verseny még él, de meddig - hiszen a gimnáziumok számát is csökkenteni akarják, és ez a nemes vetélkedő a nyelvújításunk emlékéhez kötődik a Kazinczy Ferencről elnevezett gimnázium ad neki helyet, rangot. /Ebben az iskolában érettségiztem és kezdtem tanári pályámat/.
Édes Anyanyelvünk őrzői, tudósai és követőik szomorúak a mai nyelvhasználattól. A reformkor nagy költői és politikusai kiharcolták, hogy a magyar legyen a hivatalos nyelv az addigi - csak a kiváltságos nemesi réteg által ismert latin nyelv helyett. Legyünk erre ma is büszkék!

Tóth Sarolta
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
3872
M Laurens - 2017. augusztus 01. 21:57:32

A nyelv élő, és állandóan változik. Hol előnyére, hol hátrányára. Rövidesen ezt is hallhatjuk majd: "Margarin van a feje-tetején". Majd kicsit később ez is lecsúszik fül mögé. Példaként álljon itt a "jó" és a "Remek" szavunk fejlődéstörténete: Csúcs, isteni, szuper, király, klassz, oltári, frankó, cool, zsír, sirály, tuti, tök jó, kafa, állat, pöpec, príma, baró, klafa, istencsászár. Hogy most mi az éppen aktuális trendi, azt már követni sem tudom. Cool
Gratulálok az írásodhoz!
/ Miklós /

3177
mamuszka - 2017. július 27. 20:44:10

Köszönöm, hogy figyeltél rá.

Kár, hogy alig érdekel valakit anyanyelvünk sorsa

3757
jegmadar - 2017. július 27. 09:10:05

Jó cikk!