Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2017.12.17. 23:02
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2017.12.17. 23:01
Az ÚJ Tollforgató cím: ÚJ ÉV ÚJ REMÉNYEK. Ezzel a címhez kötődő tartalommal várjuk a novellákat, prózákat december 31-ig.

2017.12.17. 21:49
Keni Kedves! Érezd jól magad ezen az ünnepen! Gondolunk rád, és velünk leszel a mi ünnepünkön, akkor is, ha épp nem vagy itt. Áldott, békés Karács... Bővebben

2017.12.17. 21:38
Drága Keni! Nagyon boldog Karácsonyt, boldog újévet s hozzá jó egészséget kívánok Mindnyájatoknak szeretettel. In Love

2017.12.17. 17:49
Drága Keni! Nagyon boldog karácsonyt kívánok szeretteid körében. Áldjon meg Isten erővel, derűvel és annyi szeretettel, amennyit csak elbírsz! Hál... Bővebben

2017.12.17. 17:02
Drága Keni ! Smile Örvendek ,hogy otthon töltöd a karácsonyi ünnepeket a szeretteid körében . Smile Kivánok Nagyon Boldog Békes Karácsonyi Ünnep... Bővebben

2017.12.17. 16:55
Kellemes estét kivánok ! Smile

2017.12.17. 15:07
Kedves Keni! Kívánom, hogy szeretettel feltöltve jőjj vissza hozzánk. Érezd magad jól szeretteid körében az áldott karácsonyi ünnepeken! Heart Heart Heart

2017.12.17. 14:15
Szép napot mindenkinek. Smile

2017.12.17. 14:08
[color=#000099]Drá
ga Keni!
Köszönöm a verseimhez való hozzászólásaidat, a biztatást, az értékes véleményt! Kívánok számodra, ... Bővebben

Archívum
Felhasználók
Cikk hierarchia
Lana G Ilona: Betekintés az ausztrál irodalomba 2. rész


Az első rész általános ismertetése után egy másik vetülete annak, hogy merre járunk

Tim Winton*, kortárs nyugat-ausztrál író finoman cizellált szavakkal rajzolja, hogy mi történik, amikor a víz találkozik a parttal. "Land`s Edge" (Föld Pereme) című könyvében a szárazföldi belső területek és a tengerpart kontrasztjáról ír, az erőről és az áramlásról, a keleti és nyugati part különbözőségéről és arról hogy a tengerpart adja az életformát, a tengerpart az, amit első sorban otthonnak éreznek az ötödik földrészen.
Három mondat a könyvből, nyers fordításban:
"Az utoljára, lassan betelepülő nyugati part általában vad, szemben a szép, civilizált, keleti parttal, amely hegyeiről gyönyörű kilátást kínál. A keleti part a társadalmi, az okos és ragyogó part. Mint az Íreknél, vagy Észak Amerikában, az ausztrál nyugati partra úgy lehet tekinteni, mint új területre, amely távoli és nyitott."

Ausztrália keleti és nyugati partjáról még többet szólva:
Perth, az ausztrál konföderáció Nyugat Ausztrália nevű államának fővárosa a világ szélén van. Szemben a túlsó oldal Madagaszkár és Afrika sok ezer kilométerre, északon India és az indonéz fennsík. Az első európai valószínű holland volt ezen a területen, amely Új Hollandia néven is ismert. A Perth-től húsz kilométerre levő Rottnest Island keresztapja is holland felfedező, Willem de Vlamingh volt, aki valószínű a patkányoknak állított emléket ( Rat-nest Island). Nyugat Ausztrália történelmének emlékezetes része a Batavia nevű hajó, amely egyike volt az Amszterdamból Jáva szigetére küldött konvojnak. A Batavia 1629-ben hajótörést szenvedett 400 kilométerre Perth-től, Albrolhos szigeténél. A kapitány Francesco Pelsaert otthagyta a hajót hogy segítséget kérjen Jáváról. A szigeten maradottak egy része éhen halt, százhúsz főt egy Jeronimusz Cornelisz nevű pszihopata és hat embere ölt meg. Amikor Pelsaert visszatért Jáváról a segítséggel, igazságot szolgáltatott és Corneliszt, hat társával együtt felköttette. 1688-ban az angol William Dampier szintén járt Nyugat Ausztrália partjainál, King Soundban. Dampier ** azt írta, - ami már része az ausztrál irodalomnak - hogy Ausztráliában nincs víz, lakói a legnyomorultabb emberek a világon és nagyon nem tetszett neki a rengeteg légy.
A nyugati felfedezők véleménye merőben eltért a keleti partok optimistáiétól. Cook kapitány és társai, Joseph Banks, Daniel Solander, Sidney Parkinson zöld New South Walesről számolt be. Cook találkozott bennszülöttekkel is és neki az volt a véleménye, hogy a bennszülöttek sokkal boldogabbak, mint az európaiak, mert nem ismerik a haszontalan kényelmet és az egyenlőtlenséget. Az európaiak a keleti partvonalat szállták meg. Ausztrália egyrészt a törvényen kívüliséget, másrészt a tudomány csodáját jelentette - ma már teljesen nyilvánvaló a földrésznyi ország geológiai és természeti sokszínűsége, ami az ausztrál irodalomra is rányomja bélyegét.

A belső peremvidékről
DH (David Herbert) Lawrence*** angol író 1922-ben világkörüli útra indult feleségével, Fridával, hogy otthont találjon az újra kezdéshez, olyant, amely távol van a fáradt, saját magát tönkretevő Európától, ahol korábban volt néhány fájdalmas és kellemetlen tapasztalata.
A Lawrence házaspár Ceylonból először Nyugat Ausztrália Fremantle kikötőjébe érkezett. Hat hétig Perth Darlington nevű elővárosában, egy vendégházban időztek, majd tovább hajóztak a keleti partra, New South Wales-be. Lawrence erről az útjáról írt regényt Kangaroo címmel. A könyv 1923-ban jelent meg.
A Kangaroo önéletrajzi ihletésű főszereplője Richard Sommers, aki mint európai, elsőként ismerte meg a Nyugat-Ausztrál bozótot.
A könyv elején Sommers és felesége Harriet Sydneyben vannak, ahonnan a főszereplő visszatekint a nyugat-ausztráliai pillanatokra és próbálja megérteni saját érzéseit és reakcióit. Még otthon, Angliában úgy gondolta, hogy Ausztrália a legújabb ország, ami alatt politikai történetét és az államok közötti szövetséget értette, de ez az ismeret nem készítette fel az első, fizikai találkozásra ami váratlanul és traumatikusan érte.
Sommers visszaidézi a holdfényes, ijesztő sétát a darlingtoni vendégház mögötti hatalmas, lakatlan területen. A hely olyan volt, mint egy ősrégi, elveszett, megközelíthetetlen világ. Az ég kristálytiszta volt és mélykék, a levegő friss és hatalmas távolságok mutogatták magukat. Bozót és bozót és bozót mindenütt. Félelmetes volt. Mint költő nem tudott beszivárogni a természetbe, pedig szeretett volna. Később egy holdtölténél újból felkereste a helyet. Egyedül bolyongott a bozótban, a csonka fák fluoreszkáltak a hatalmasra nőtt égitest fényében és ekkor megérezte valaminek a jelenlétét. Ettől az estétől kezdve szégyellt félni, a korábbi érzéseit felváltotta az ámulat, a bozót iránti tisztelet. Megértette a terrort amit a rengeteg sugárzott, ahol minden pillanatban úgy érzik, hogy a fehér ember földön kívüliek területére lépett.
Tim Winton ehhez a képhez annyit fűzött hozzá, hogy Sommers valójában nem is volt távol a lakott területtől, az elvarázsolt sivatagból és misztikus bozótból semmit nem látott, ezért felfedezése csak részleges és elfogult. Az európai embernek meg kell tapasztalnia a területet, hogy megértse.
Összehasonlítva az Ausztráliában született Tim Winton belátható partvidékét és a frissen bevándorolni kívánó DH Lawrence benyomását érdekes látni hogy milyen eltérően reagáltak ugyanarra a helyre. Egyik öleli magához a partot, otthon érzi magát, a másik értelmet kovácsol a helynek. Az egyiknek az életet jelenti a "végeken" a másiknak a hazát.
DH Lawrence Kangaroo-ja természetesen sokkal többről szól, mint az ausztráliai természeti benyomások, de ennek tárgyalása más keretek közé tartozik. A Kangaroo-ból 1986-ban film készült.


*Tim (Timothy John) Winton (született 1960. augusztus 4.) többszörös díjnyertes író, eddig 11 regénye, 5 elbeszélés kötete, 1 novellája, 3 drámája, 6 gyermekkönyve, 7 tényirodalmi munkája, kritikái, forgatókönyvei jelentek meg angolul, magyar fordítás nincs.
**William Dampier (1651. szeptember 5.- 1715. március) angol kalóz, felfedező és navigátor, ő volt az első angol, aki felkutatta a mai Ausztráliát, az első ember, aki háromszor hajózta körbe a földet valamint elsőként írta le Ausztrália természeti viszonyait ( ma természettudósnak neveznénk) Dampier a Sir Walter Raleigh és James Cook közötti időszak egyik legfontosabb brit felfedezője volt. Dampierről a Google kereső magyar nyelvű információkkal is szolgál
***David Herbert Lawrence (1885. szeptember 11. - 1930. március 2.) angol regényíró, költő, drámaíró, esszéista, irodalom kritikus és festő volt. A háborús évek tragikus élményei után Lawrence önkéntes száműzetésbe ment. Menekült Nagy-Britanniából, távozása után csak kétszer látogatott vissza rövid időre, életének hátralevő részében feleségével utazott. Ez a vándorlás Ausztráliába, Ceylonba -ma Srí Lanka- az Egyesült Államokba, Mexikóba és Dél-Franciaországba vitte ott is húnyt el tuberkulózisban. Magyarul hét regénye jelent meg, további magyar nyelvű információk az interneten is találhatók.


Lana G. Ilona
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
5320
musaum - 2017. december 01. 04:32:02

Cook kapitány nagy és nem kifelejthető alakja volt a tengereknek, a navigációnak, a hajózásnak és a felfedezéseknek, nevét több földrajzi név és számtalan intézmény viseli, helyes ha pótlásként felteszek róla is néhány sort.

James Cook (1728.november - 1779.február 14.) A Brit Királyi Haditengerészet kötelékében matrózként eljutott a mai Kanada Új-Funland és Labrador tartományába és Jamaikába, közben haladt előre a ranglétrán. 1768-ban elnyerte hadnagyi kinevezését és ezzel, mint megbízott parancsnok elindult az angol csillagászati megfigyelési célokat szolgáló expedíciókon. Legalábbis ez volt a fedőneve azoknak a titkos felderítő utaknak, amelyek Ausztrália elfoglalásához is vezettek. Három expedíciója során Cook keresztül-kasul hajózott a Csendes Óceánon és Ausztrália keleti partjának feltérképezése mellett a fehérek számára felfedezte a Nagy Korralgátat, Új- Zélandot, Niue szigetét, Új-Kaledóniát, Hawait. 50 éves korában Hawaiban halt meg, egyes források szerint félreértésen alapuló összetűzés után megölték és megették a bennszülöttek amire lehet, hogy ma már nem helyes emlékezni.
Cook kapitány naplóinak érdekesebb részei 1810-ben, 1816-ban, 1955-ben és 2002-ben jelentek meg magyarul.
James Cookról részletesebben több nyelven, köztük magyarul, az Interneten is lehet olvasni.