Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2018.01.23. 19:11
Kedves Rózsa ! Szeretettel, köszönöm, hogy gondoltál rám, Zsófi.

2018.01.23. 19:10
Kedves Babu ! Köszönöm a megemlékezésed, a jó kívánságból sosem elég. Szeretettel, Zsófi.

2018.01.23. 18:52
Boldog szülinapot Nelli, szeretettel. Rózsa

2018.01.23. 17:44
Kedves Zsófika ! Csak most vettem észre ,hogy szülinapozól ! Nagyon Sok Boldogságot kivánok szeretettel ! Rose Rose Rose

2018.01.23. 16:57
Keni ! Köszönöm szépen a szülinapi jókívánságodat. Szeretettel, Zsófi. A tortát is köszönöm!!! Smile

2018.01.23. 16:55
Józsi, köszönöm a módosítást és a szülinapi megemlékezést is.Szeretettel, Zsófi. A tortát is köszönöm !!! Smile

2018.01.23. 16:55
Kellemes délutánt kivánok !! Smile

2018.01.23. 15:25
Szép napot kívánok mindannyiunknak! Smile Coffee cup

2018.01.23. 13:08
Gyöngykoszorú c. kötetében Ildikó szíve-lelke köztünk él. A megmaradt kötetek megrendelhetők lánya e-mail címén. Emlékezzünk együtt Adorján Ildik... Bővebben

2018.01.23. 13:08
Adorján Ildikó sajnos már nem tudja megjelent kötetét az olvasókhoz eljuttatni. Költői örökségét lánya, Zsuzsa kezeli: zsuzsa0924@freemai
l.hu

Archívum
Felhasználók
Cikk hierarchia
Lana G Ilona: Betekintés az ausztrál irodalomba 5. rész


Watkin Tench, Barron Field és azok a csodálatos kenguruk
A már előzőleg említettek ismétléseként: a tizennyolcadik század végétől az Ausztráliáról angolul megjelentek sok évtizedig a gyarmati és elítélt élet valamint a természet leírásai vagy hivatalos beszámolói voltak.

Az első flottával érkezett Watkin Tench brit tengerésztiszt, aki előzőleg megegyezett a Debrett nevű londoni kiadóval, hogy hivatalos feladatai mellett könyvet ír a kolónián szerzett kezdeti tapasztalatokról. Tench első könyve 1789-ben jelent meg „A Botany öböl expedíciójának leírása” címmel, amely a nagy érdeklődésre való tekintettel három angol kiadást ért meg és azonnal lefordították franciára, németre, hollandra és svédre. Második könyve, „Teljes beszámoló a Port Jackson-i letelepedésről” az európai helyfoglalásról szól Sydney nagy kikötőjének körzetében.* Watkin Tenchtől sokat lehet tudni az indulásról, például azt, hogy Farm Cove volt a kormány által kijelölt mezőgazdasági terület amelynek a rabokat kellett volna ellátnia élelemmel ( ma a Botanikus Kert, az Új Dél Wales Állami Művészeti Galéria és a Sydney Operaház területe). A farmról menet közben kiderült, hogy földje nem felel meg a kívánt növények termesztésére, így a kormány hamarosan áttette Parramattára. Farm Cove és környéke előzőleg a Yura, Eora, Cadiga, Wanegal és Cameraygal törzsek fontos ceremónia helye volt, a Wuganmangulya névre hallgatott és az is feljegyezésre került, hogy az őslakókat az angolok eleinte indiánoknak nevezték. Tench szimpatizált a bennszülöttekkel és el volt bővölve az újonnan felfedezett terület növény és állatvilágától, fekvésétől. Port Jackson akkoriban bővelkedett kenguruban és emuban, Tench pedig elég változatosan aktivizálta magát, így vadászott, néhol Rousseaut esetleg Lady Mary Wortley Montagu-t** idézte, vagy Cook kapitány megfigyeléseit javítgatta és ezirányú saját munkálkodásáról azt mondta, hogy részletek inkább, mint konklúzió. Tudta, hogy az angliai olvasók mennyire érdeklődnek a különleges állatok iránt, ezért megadta a kenguru méreteit: hossza 7 feet, farka 3 feet lába 3 feet ( 213 cm, 93 cm, 93 cm) és Laperouse tengerésztiszttel együtt mérték az elfogott, illetve lelőtt állatokat. Eredményeiket összehasonlították egymással és a Cook kapitány naplójában lefestett kenguruval is, amely elkápráztatta az angolokat. Tench nem csak a paramétereket adta meg, de kitért arra is, hogy az állatok hogyan mozognak, milyen zajt keltenek.

1817-ben, 30 évvel Watkin Tench írásai után Barron Field érkezett Sydneybe, mint a legfelsőbb bíróság bírója. Első sorban jogász volt, de szeretett költészettel is foglalkozni és Londonban tagja volt a Leight Hunt irodalmi körnek. Barron Field a verselést Ausztráliában is folytatta és a kormányzati nyomdában létrejött, 1819-ben megjelent ( első) irodalmi kötetben, az „ Ausztrál Költészet Első Gyümölcsei”-ben az ő természettudományos témájú lírája is szerepelt. Leghíresebb verse a Kangaroo ( igen, megint egy kenguru), ebben az ötödik kontinenst bevonja a klasszikus mitológiába valamint a bibliai teremtésbe miközben az érdekes erszényessel azonosítja Ausztráliát. A kenguru Barron Fieldnél nem csak különleges állat, de metafóra is. A versnek azok a sorai, hogy „KANGAROO, Kangaroo! -Thou Spirit of -Australia, “( Kenguru! te Ausztrália szelleme/lelke) a mai napig aktívan él a Qantas légitársaság jelmondatában, amelynek gépein a repülő erszényes a logó ( a kísérő kép is a kenguruk repüléshez hasonlító ugrásával szeretné díszíteni ezt a fejezetet). A Qantas légitárasaság beceneve is repülő kenguru ( Flying Kangaroo).

A kenguru ezzel nem fejezte be különleges küldetését, irodalmi szereplése mellett Ausztrália címerállata lett az emuval együtt, a kettő a föderációban egyesült államok címereit fogja közre.
Nem szorosan az irodalomhoz tartozik, de Barron Field ausztrál természetet idéző versei kapcsán kalandozzunk el két kép történeténél. Annak idején Cook kapitány első útjára fényképezőgép híján festőket is vitt magával, akik vázlatokat készítettek az útközben talált érdekességekről, a művészek azonban meghaltak, mielőtt valamennyi képet kidolgozták volna. Ugyanezen út alkalmával az expedíció szárított kenguru és dingó bőröket szállított vissza Angliába, ahol George Stubb festőművész arra kapott megbízást, hogy az adott lehetőségekből örökítse meg az állatokat. A mester a szárított bőröket beáztatta, hogy visszanyerjék eredeti formájukat és nagyságukat, majd kicsit még dolgozott rajtuk s miután jól értett az anatómiához a bőrök és az elhúnytak vázlatai alapján megfestette a kengurut és a dingót. Stubbnak soha nem volt alkalma képeinek témáját eredetiben látni. Kétszáz évvel később a festményeket az Ausztrál Nemzeti Galéria szerette volna megszerezni, amiből nemzetközi harc lett, mert mind Anglia mind Ausztrália saját kultúrális örökségként tekintett rájuk. Nagy pénz megfordulása után a képek végül Angliában maradtak és a Nemzeti Tengerészeti Múzeumban láthatók, Londonban.

A két ’első ’

1830-ban jelent meg Henry Savery**** elítélt tollából a Quintus Servinton című első ausztrál regény, amely az író saját tapasztalatain alapul. A történetben szó van az angol üzleti rendszerről és visszaadja a korabeli tazmániai fegyenctelep brutalitását, horrorját, igazságtalanságát. Több helyen utal arra, hogy az elítéltek egy része inkább szerencsétlen áldozat, mint kemény bűnöző. A regény Hobartban jelent meg 1830-31-ben három kötetben, irodalmi értéke elsőségében és a dokumentálásban van. A regény eredeti kiadásából ma csak négy vagy öt példány létezik.

A másik első Charles Harpur volt, aki igazán méltó az első ausztrál költő címre, a hangsúly a költőn van. A 19. században munkásságát alábecsülték pedig legtöbb verse kiváló és az antológiákban a mai napig jelen van.
Charles Harpur (1813-1868) Ausztráliában látta meg a napvilágot, szabadnak született büntetésüket letöltött apától és anyától. Volt lehetősége tanulni és olvasni, ezzel széles körű ismeretekre valamint nagy szókincsre tett szert, amibe beépítette a kolónia új kifejezéseit is. Egész életében arra törekedett, hogy verseivel bekerüljön a legjobbak közé, ami hatalmas szellemi kapacitásával sikerült is – halála után. Angol hagyományokon alapuló munkásságának négy évtizede alatt írásaival, verseivel, kritikáival, politikai állásfoglalásával nagyban hozzájárult a periodikus sajtóhoz és ez kétségtelenül több volt, mint bármely más kortárs ausztrál íróé. Az 1850-es években Sydneyben született a Szökött fegyenc (The Bushrangers ) című első drámája, ez az elítélt családtagokról, a tájról és a tipikus ausztrál karakterekről szól. A kenguru nála sem maradhatott szó nélkül, közismert verse a ’Kenguru vadászat, avagy egy reggel a hegyekben’. Harpur az egyenlőség harcosa volt, kiállt a bennszülöttek jogaiért. Költészete öt részre osztható: korai lírai versek, természetről szóló versek, szatírikus versek, filozófikus versek, elbeszélő költemények. Élete folyamán több foglalkozást is űzött, miután a költészetből és írásból nem lehetett megélni. Feleségének lánykorában sokáig udvarolt, mert annak jómódú családja nem akarta befogadni a szegény ’firkászt’, de győzött a szerelem. Házasságukból egy fiú és egy lány született, a késő leszármazottak nyilván köztünk élnek. Charles Harpur kiváló tehetségének elkötelezettje Judith Wright költőnő volt, aki 1963-ban tanulmányt írt róla.
A tápláló patakoktól eljutottunk az ausztrál irodalom folyójához, amely a következőkben egyre szélesedik.

*Watkin Tench angol nyelvű könyvei ingyenesen letölthetők az internetről.

**Lady Mary Wortley Montagu (1689. május 26-án keresztelték) angol arisztokrata, brit török nagykövet felesége, levélíró és költőnő volt. Lady Mary-t ma főleg levelei kapcsán ismert az irodalomban, különösen az oszmán birodalomi utazásairól írtak tartanak számot érdeklődésre. Ő volt az első, aki női szemmel látta a muszlim élet- és viselkedés formát.

***George Stubb ( 1724. Aug. 25 – 1806. July.10.) angol festő első sorban lovakat ábrázoló festményeiről közismert, de portréfestészetben is jeleskedett.

****Henry Savery (1791. aug. 4. London -1842. feb. 6. Port Arthur Tasmania), üzletember, számlahamisító, elítélt és író.
1825. április 4-én hamisításért halálra ítélték, de a végrehajtás előtt egy nappal az ítéletet életfogytiglanra változtatták amit Ausztráliában kellett letöltenie. 1825 elején érkezett Hobart városába és egy ideig a gyarmati pénztárnál dolgozott. Néhányszor feltételes kegyelmet kapott de nem tudott hamisítási hajlamának ellenállni, mindig visszaesett. Egyszer öngyilkosságot is próbált elkövetni, de megmentették.
Savery írt az életéről ami 1829 júniusától decemberéig a hobarti Colonial Times-ban jelent meg Van The Diemen's Hermit címen, Simon Stukeley aláírással. Ezek az első ausztrál esszék.

Lana G. Ilona
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Még nem küldtek hozzászólást