Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2018.02.19. 17:52
Szép estét kívánok mindenkinek! Heart Miklós

2018.02.19. 17:29
Akinek kellően forog az agya, és otthon van sokféle tudományokban, az valóban megért Téged, kedves pulzus! Mondanivalóid túlnőnek (ezt bátran állít... Bővebben

2018.02.19. 16:34
Kellemes délutáni pihenést kivánok ! Smile

2018.02.19. 16:19
Köszönöm Józsi! Szép délutánt és estét neked is !

2018.02.19. 14:58
Szép napot mindenkinek. Smile

2018.02.19. 11:44
Szép jó napot, szép hetet mindannyiunknak! Smile Coffee cup

2018.02.19. 09:57
Szép napot Smile

2018.02.18. 21:14
Rég jártál itt Krisztián. Üdvözlet neked! Rose

2018.02.18. 20:48
SZép estét kedves Mindenkinek .

2018.02.18. 20:00
Igaz Janna! Nem feledkeztem meg Rólad, és most köszönöm meg kedves szavaid! Jól esett! Üdvözöllek szeretettel: pulzus

Archívum
Felhasználók
Cikk hierarchia
Lana G Ilona: Betekintés az asztrál irodalomba 8.


A BBC 2015-ben TV sorozatot készített Banished (Száműzöttek) címmel. Az izgalmas, hét részes dráma az első olyan ausztrál büntető-telepről szól, amelyet 1788-ban New South Wales-ben a britek alapítottak. Az angol szempont szerint készült történelmi hűségre törekvő játékfilmben a foglyok a királyi haditengerészet őrei és tisztjei mellett éltek, ezer foglyot 100 ember őrzött, és minden nőre öt férfi jutott. A túlélés krónikájában azt látjuk, hogy a rabok és vigyázóik egyformán ki voltak szolgáltatva a körülményeknek és az új országnak, Ausztrália alapjainak letétele közös eredmény volt. Az eddig kiválasztott irodalmi kalandozás utolsó két része is ehhez a bűn-és-bűnhődéshez kötődik és bár bőven lenne még róla mondanivaló, átlépünk a szabadon betelepülők világába.
Miután 1813-ban megtalálták a Sydneyből Kék Hegyekbe vezető utat, hatalmas méreteket öltött Ausztrália területének felfedezése, amely folytatódott a következő ötven évben, hiszen szükség volt termékeny földekre, vízre, a közlekedés biztosítására és kommunikációs útvonalakra. A feltárások nyomán újabb térségek nyíltak meg letelepedésre, miközben azt is fontos volt tudni, hogy mi van még beljebb és még beljebb, ezért mind a kormány, mind egyes magánvállalkozók expedíciókat bíztak meg a kontinens teljes feltárására. Vizi, szárazföldi és sarkköri felfedező utakra körülbelül százhuszan vállalkoztak.* A kisebb nagyobb felderítő csoportok mindig férfiakból álltak. Az ausztrál történelem ezen figyelemre méltó, heroikus korszakát számos kutató napló, vagy egyéb jegyzet formájában maga is dokumentálta. Az írások az egyes expedíciókat követően jelentek meg, általában folyóiratokban. Nagy volt a kereslet irántuk, ismét lehet írni, hogy különösen Angliában, ahol az emberek rendkívüli érdeklődést tanusítottak az új kontinens megnyitása iránt.
A felfedező utak meghatározott irányba vezettek. Az egyik legnagyobb és legdrágább, a Burke és Wills nevekkel jegyzett expedíció délről haladt észak felé. 60 ezer fontba került, akkor, amikor heti hatvan óra munka átlag bére 3 shilling 9 pennyt fizetett és egy font 240 pennyt ért. A hatalmas költség ellenére a vállalkozás az első perctől végzetes volt, útközben heten vesztették életüket. Egyedül John King élte túl, akit az őslakosokkal való jó kapcsolata mentett meg ( a kísérő kép Sir John Longstaff olajfestménye Burke, Wills és King pihenőjéről). Burke és Wills legendává nőtt története sok feldolgozásban látott napvilágot. Ott van az ausztrál folklórban, hat-hét versben, rádiójátékban, filmeken, prózák írnak róla különböző megközelítésekben – egyik a hősiességból indul ki, másik a felelősségből, a harmadik kritizál. A legteljesebb Tim Bonyhady, Burke and Wills: From Melbourne to Myth, 1991. (Burke és Wills: Melbornetől a Mítoszig) című munkája, amely először elemez 1874-óta érintetlen tizennégy doboz eredeti kéziratot, és értelmezi a kialakult mítoszt. Tim Bonyhady munkája óta a témában Hermann Beckler naplója látott napvilágot és legutóbb Peter Fitzsimon mesélő kedve jeleníti meg előttünk szép kiállítású angol nyelvű könyvben a nagy feladatra vállalkozókat.
A felfedezőként számon tartott Ludwig Leichhardt (1813-1848) rendkívül tanult porosz tudós 1842-ben eredetileg azért érkezett Ausztráliába, hogy tanulmányozza a kőzeteket és a vadon élő állatokat. 1844-45-ben vezetett első expedíciója 4800 kilométer volt, amelyről visszatérve Sydneybe leírta tapasztalatait, de ezen kívül is számtalan dokumentum és vázlat maradt utána, amelyeket NSW állam könyvtára őrzi. Leichhardt egy 1846-ban meghiúsult kísérlet után 1848-ban nyolc tagú csoportjával eljutott Queensland államba és az Északi Területre, majd Moreton Bay és Perth között - ami óriási távolság - eltűnt. Leichhardtot sokan keresték, néhányan csontokat is találtak, de nem tudták biztonsággal azonosítani. Vannak, akik úgy gondolják, hogy expedíciós társa ölte meg, mások azt feltételezik, hogy bennszülöttek. Megint mások arra gyanakodnak, hogy őslakosok között maradt, míg van aki azt hiszi, hogy hirtelen árvíz sodorta el, de az is lehet, hogy a szomjúság végzett vele. Bármi volt is az ok, eltűnése a mai napig rejtély és a rejtélyek mindig is izgatták a fantáziát. A Leichhardt-ról szóló irodalom talán még termékenyebbb, mint a Burke & Wills párosé. Legünnepeltebb a nyomtalanul eltűnt felfedező alakjának irodalmi megközelítése Patrick White** Voss című regényében.
A Voss egyik fő alakja a német Johannes Ulrich Voss, aki 1845-ben jelenik meg Ausztráliában, a másik a fiatal, árva Laura aki az Új-Dél-Wales-i kolónián él és ügyvéd nagybátyja révén kerül kapcsolatba Voss-al.Voss felfedező expedícióban vesz részt, ahol különböző megpróbáltatásokon megy keresztül, a végén a társaságnak majdnem minden tagja elpusztul, Laura pedig örökbe fogad egy gyermeket. A könyv ereje nem az események fizikai leírásából származik, hanem a lelki vívódások, szenvedélyek és a végzet ábrázolásából és kiterjedt vallási szimbolizmust használ. Vossot ismételten Istenhez, Krisztushoz és az ördöghöz hasonlítja, Voss és Laura találkozása az Éden kertet idézi. A regényt metafizikai szál egyesíti, miközben az őslakosok lelkisége is áthat egyes fejezeteket. A regénynek született opera változata is, amelynek zenéjét Richard Meale szerezte, szövegkönyvét David Malouf írta, róla a következőkben még lesz szó.
Patrick White-nak Ausztráliában elég széles körű ismeretsége volt, nyilván magyar emigránsokhoz is volt szerencséje, mert ’Slattery kisasszony és gonosz szerelme’ című elbeszélésének férfi alakja a kemény angol akcentussal beszélő Tiby Szabó. A történet egy ausztrál lány és a magyar férfi meglehetősen érzelemmentes kapcsolatáról szól, amely szükségszerűen megszakad. Miután az író ausztrál szemmel nézi és láttatja az eseményeket, a végén az olvasó a lánnyal szimpatizál.

*Valamennyi ausztrál felfedező nevét földrajzi vagy intézmény név formájában őrzi az utókor. A teljes névsor nem fér ezen keretek közé, néhányuk mégis ide kívánkozik. Az dél-észak vonalat először Burke, Wills és Stuart járta meg, szárazföldi és tengerparti felfedezők Flinders és Bass voltak, Qweensland és az északi területek Leichhardtot tartja atyjának keletről nyugatra Gregory és a Forrest testvérek szelték át először a kontinenst.

**Az ausztrál Patrick White hét regényén alapuló 1973-as irodalmi Nobel díját a Svéd Akadémia úgy indokolta, hogy " az epikus és pszichológiai narratív művészetért, amely új kontinenst vezetett be az irodalomba"….
Patrick White ( 1912-1991) eredeti neve Victor Martindale. Londonban született, majd életét különböző helyszíneken töltve végül Ausztráliában telepedett meg és húnyt el. Életrajza magyarul is megjelent műveinek felsorolásával a wikipedián megtalálható magyar nyelven is.

Lana G. Ilona
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Még nem küldtek hozzászólást