Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2018.02.19. 17:52
Szép estét kívánok mindenkinek! Heart Miklós

2018.02.19. 17:29
Akinek kellően forog az agya, és otthon van sokféle tudományokban, az valóban megért Téged, kedves pulzus! Mondanivalóid túlnőnek (ezt bátran állít... Bővebben

2018.02.19. 16:34
Kellemes délutáni pihenést kivánok ! Smile

2018.02.19. 16:19
Köszönöm Józsi! Szép délutánt és estét neked is !

2018.02.19. 14:58
Szép napot mindenkinek. Smile

2018.02.19. 11:44
Szép jó napot, szép hetet mindannyiunknak! Smile Coffee cup

2018.02.19. 09:57
Szép napot Smile

2018.02.18. 21:14
Rég jártál itt Krisztián. Üdvözlet neked! Rose

2018.02.18. 20:48
SZép estét kedves Mindenkinek .

2018.02.18. 20:00
Igaz Janna! Nem feledkeztem meg Rólad, és most köszönöm meg kedves szavaid! Jól esett! Üdvözöllek szeretettel: pulzus

Archívum
Felhasználók
Cikk hierarchia
Lana G Ilona: Betekintés az asztrál irodalomba 9. rész


Ausztrália fehér benépesülése nagy lendületet vett a 19. század második felétől, mert 1851 májusában megindult a világ egyik legnagyobb aranykeresési hulláma NSW államban. Az aranyláz fegyverét Edward Hargraves sütötte el. A következő ötven évben a sárga ördög felkutatása az egész földrészre átterjedt és alig volt olyan év, amikor nem fedeztek fel újabb aranymezőt. Az újrakezdés mellett a meggazdagodás lehetősége is csábító volt, e kettő százezreket vonzott az országba tengeren túlról, pár év alatt többen érkeztek Európából, mint a megelőző hatvan évben. Kínai vállalkozó szellemekből sem volt hiány. Az arany birtoklása gazdagsággal kecsegtetett, és voltak is, akik mérhetetlen vagyonra tettek szert ( a kísérő kép a legnagyobb ausztrál aranyrögöt ábrázolja 1869-ben találták, teljes súlya 78 kg volt és a „légy üdvözölve idegen” névre keresztelték). A fiatal társadalom ezen korszaka fegyorsította a fejlődést és maradandó változást hozott. A vagyonok gyarapodása stabilizálta a kolóniát, kívánatosan és radikálisan megnövelte a népesség létszámát, ellenszegült az angol társadalmi struktúrának és pozitívan járult hozzá az új állam kialakulásához. Ahol pénz van, ott megjelenik a legkülönbözőbb alakot öltő áru és pezseg az élet. Ez történt az aranymezők környékén is, nem egy mai, nyolcszáz körüli lakosu település mondhatja magáról, hogy az aranyláz idején tízezerek éltek a faluban. Nagy idők voltak, kovácsolódott egy nemzet és születőben volt az új nyelv, az ausztrál-angol. Az aranyásóknak a szerszámoktól kezdve a lakhatáson és élelmezésen keresztül a szórakozásig voltak igényeik, amelyek kielégítésre kerültek. És természetesen voltak emberi és az arannyal kapcsolatos szakmai történetek, leírások, amelyek változatos formában jelentek meg. A feltárások közelében megszerveződött a sport, szerencsejáték, színjátszás, opera és tánc Lola Montez-el* amatőr művészet, sok rajz és 1857 után fényképezés. Érkeztek a mesteremberek - a pékek, cipészek, ácsok, ékszerészek, közöttük Ernest Leviny* is és a krónikások.
Az 1855-ben behajózott aranykeresők között volt egy fickó, bizonyos Peter Larsen, norvég születésű bányász, aki családjával együtt folyamatosan követte az aranyat. Első szülött Henry fiát Lawson-nak anyakönyvezték. Henry Lawson anyja anekdotázó és fantáziadús, apja pedig remek zenész volt, lehetett tőlük szellemi kincseket örökölni, de a gyermekkort megmérgezte a lassan megromló családi légkör. Ráadásul Henry hallása 14 éves korában erősen megromlott, ami kihatott további tanulmányaira és életére. Frustráltságában elkezdett írni. Első verse "A könyörgés" megjelent a The Bulletinben ( lásd lejjebb) majd ezt több vers követte. Ugyanakkor belekóstolt az ujságírásba és 1890-ben már egy kis hírnévnek is örvendett. Lassan kiderült rendkívüli elbeszélés-írói képessége, amit J.F. Archibald laptulajdonos és szerkesztő hamar észrevett és a fiatalembert utazási támogatásokban részesítette, hogy ne fogyjon ki a témákból. Archibald nem tévedett. Henry Lawsonból, zaklatott magánélete mellett is, az ausztrál irodalom egyik legnagyobb klasszikusa és sokat olvasott írója lett, amit a papír tíz dollárosra nyomtatott arcképe nyomatékosít.
Lawson utazásai során együtt élt az emberekkel megismerte minden rezdülésük, nehézségük, örömük és bánatuk, így érzett rá első sorban a bush lakóira, vándorlóira, aranyásóira. A városi élethez nem tudott ennyire közel kerülni. Elbeszéléseiben sejteti, hogy a szegénység, a magányos halál és az őrület a vidéki elszigeteltségben élők ajándéka az élettől. Alakjai ennek ellenére nem depressziósak, hanem elfogadók és hálásak azért a kicsiért ami nekik jutott. Az író nagyon finom ráérzéssel és morállal minden történetét diadalra viszi. Közben pedig nem bíbelődik azzal, hogy az egyes bekezdéseket lazán összekösse, ezt az olvasó fantáziájára bízza, így prózája is kicsit olyan mintha vers lenne, de ez egyáltalán nem megy az olvasmányosság rovására. Korai versei prófétikusak, szinte szóról szóra bekövetkeztek jövendölései. Henry Lawson rendkívül temékeny író volt, körülbelül 160 sok oldalas elbeszélést és mint igazi bush bárd, 280 verset írt amelyek nem négysorosok. Számtalan kiadást értek meg a műveiből összeszeállított különböző válogatások. Magyarul kielégítő információ és fordítás róla és tőle sajnos nem található az interneten, írásait valószínű nehéz is fordítani, de hogy pár sor erejéig még vele maradjunk, nézzük egyik válogatásának címadó elbeszélését, a ’Marhahajcsár feleségé’t. Az elbeszélés arról szól, hogy a bushban egy kunyhóban az asszony egyedül van négy apró gyermekével, mert férjének hónapokra el kellett menni az állatokkal. Napnyugtakor kígyó kúszik a ház alá. Az asszony a gyerekeket lefekteti és kutyájával együtt várja, hogy a kígyó előjöjjön. Az átszenvedett éber éjszaka után a hüllő hajnalban jelenik meg, nő és kutya együtt pusztítják el, mielőtt a kígyó marna meg valakit. Az elbeszélés a magános nő és a természet egymással való küzdelmének megható ábrázolása.
És akkor a The Bulletin nevű magazinról, ami az ausztrál irodalom és kultúra sokáig fontos, meghatározó ’ intézménye’ volt. A 2008-ig hetente megjelenő folyóiratot 1880-ban alapította J.F. Archibald*** és John Haynes. Az első szám mindjárt januárban jelent meg azzal a célkitűzéssel, hogy a tollnak és ceruzának verhetetlen színvonalú sajtótermékét adja az olvasó kezébe.
Korai fénykorában a kiadvány a bushlakók bibliája néven vált ismertté, kifejezetten ausztrál és gyakran ellentmondásos írásokat és rajzokat publikálva, ami valójában jellemző volt az egész korszellemre. A csúcsponton a magazin hetente körülbelül nyolcvanezer példányban kelt el, ami az összes körülményeket figyelembe véve hatalmas sikernek számított. A bushlakók bibliáját 27 évig nem lehetett lekörözni. J.F.Archibaldnak csodálatos érzéke volt felismerni a tehetségeket és a The Bulletin maga köré győjtötte a kor kulcsfontosságú íróit, művészeit, illetve maga is iskolát teremtett. A magazinhoz számos jól ismert ausztrál irodalmi és grafikai kiválóság járult hozzá, a legismertebbek: Barbara Baynton, George Lewis Becke, Christopher Brennan, Victor Daley, Frank Dalby Davison, C.J. Dennis, Edward Dyson, Miles Franklin, Joseph Furphy, Mary Gilmore, Norman Lindsay, Henry Lawson, Dorothy Mackellar, Harry Morant, John Shaw Neilson, Will H. Ogilvie, Nettie Palmer, Vance Palmer, Andrew Barton alias Banjo Peterson, Katherine Susannah Prichard, Steel Rudd, Ethel Turner ( legtöbbjüktől van angolul olvasható írásmű a Gutenberg Australia oldalon). A The Bulletin történetéhez tartozik, hogy miután Archibald leköszönt a magazin hanyatlani kezdett és többször is változtatta profilját. Az 1960-as évek elején újjáéledt és politikai, hír-alapú újságírásra szakosodott, majd az internet térnyerésével elhalt.

*Az 1821-ben Írországban született Lola Montez az évszázad kurtizánja volt. Férje 19 éves korában eldugta Indiába, ahonnan öt évvel később sikerült visszatérnie Angliába. Táncolt Londonban, komédiázott Drezdában, Berlinben, Párizsban, Varsóban, SzentPéterváron, Münchenben. Európában szerelmi kapcsolata volt többek között Liszt Ferenccel, az idősebb Dumassal és I. Lajos bajor királlyal, aki grófnői címmel ajándékozta meg és akinek később Lola miatt le kellett mondani a trónról. Ausztráliába egy újabb félresikerült házasság miatt került a kaliforniai aranymezőkről. Az ötödik földrészen az általa előadott ugynevezett pók-tánc miatt került az ujságok kereszttüzébe, azt írták róla hogy a tánc igen felszabadult. Az aranymezők közönsége azonban minden – tánc vagy ének - fellépését és Lolát magát is imádta és aranyrögökkel díjazta. Sokkal. Később fizikuma már nem bírta a teljesítményt, az őt mindig kísérő komplikációkkal visszament San Franciscoba, ahol előadásokat tartott divatról, szépségről, de főként morálról. 39 évesen húnyt el. Lola Monteznek a sokat támadott pók-tánc és a mozgalmas élet biztosított halhatatlanságot. Élete több írót is megihletett, az ausztrál aranymezőkön töltött idejéről hat könyv és egy musical született.

** A bajorországi születésű Leviny Ernő (1818-1905) budapesti ezüstműves és ékszerész 1843-ban Párizsban orosz társsal aranyműves vállalatot alapított, majd a brit kolónia aranyláza az ausztrál aranymezőkre vitte, ahol mint ékszerész és órás sikeres lett. 1863-ban megengedhette magának, hogy megvegye az akkor Delhi Villának nevezett kúriát Castlemaine-ben, amit átkeresztelt Buda névre. Ide vitte új feleségét Berthat is 1864-ben. Ez a Buda is idegenforgalmi nevezetesség, ma is barátságos, európai atmoszférát áraszt, nem csoda hogy Leviny mester beleszeretett.

*** Jules François Archibald (1856-1919) nem csak a The Bulletin alapítója szerkesztője és ujságírója, de a NSW Művészeti Galéria megbízottja is volt. Az egyik legrégibb és legismertebb művészeti díj róla kapta nevét. Az évente megrendezett Archibald portré-festészti versenyre kitűnő képek születnek, amelyek kiállítás keretében tekinthetők meg és a legjobbnak ítélt alkotója pénzjutalomban részesül. A versenyet és kiállításokat 1921 óta rendezik, az idei - 2018-as - május 12-én nyílik. Judy Cassab, magyarul Kaszab Judit kétszer nyert Archibaldot, amit egyszer nyerni is nagy dícsőség.

Lana G. Ilona
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Még nem küldtek hozzászólást