Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2018.02.19. 17:52
Szép estét kívánok mindenkinek! Heart Miklós

2018.02.19. 17:29
Akinek kellően forog az agya, és otthon van sokféle tudományokban, az valóban megért Téged, kedves pulzus! Mondanivalóid túlnőnek (ezt bátran állít... Bővebben

2018.02.19. 16:34
Kellemes délutáni pihenést kivánok ! Smile

2018.02.19. 16:19
Köszönöm Józsi! Szép délutánt és estét neked is !

2018.02.19. 14:58
Szép napot mindenkinek. Smile

2018.02.19. 11:44
Szép jó napot, szép hetet mindannyiunknak! Smile Coffee cup

2018.02.19. 09:57
Szép napot Smile

2018.02.18. 21:14
Rég jártál itt Krisztián. Üdvözlet neked! Rose

2018.02.18. 20:48
SZép estét kedves Mindenkinek .

2018.02.18. 20:00
Igaz Janna! Nem feledkeztem meg Rólad, és most köszönöm meg kedves szavaid! Jól esett! Üdvözöllek szeretettel: pulzus

Archívum
Felhasználók
Cikk hierarchia
Lana G Ilona: Betekintés az ausztrál irodalomba 10. rész


A fejezet kísérő képe a jelenlegi ausztrál tízdolláros két oldala. A régi papírpénz mellé az új bankjegy négy és fél hónapja került forgalomba, anyaga polymer, rajta Dame Mary Gilmore és AB 'Banjo' Paterson képe látható, verseik részleteinek finoman rajzolt jeleneteivel, a vidéki élet szimbólumaival.
Dame Mary Gilmore (1865-1962), leánykori nevén Mary Jean Cameron, farmer családba született egy Goulburn közeli kis faluban. Apja Skóciából érkezett, ír származású anyja már Ausztráliában látta meg a napvilágot. A bushban töltött gyermekkor és a szükséges vizsgák letétele után Mary Jean különböző vidéki iskolákban kezdett tanítani. Az 1888-89-es tanévet az akkor nagyban üzemelő ezüstbánya közelében, Silvertonban töltötte, ahol kapcsolatba került a bányászokkal. A munkások nehézségeinek megismerése kihatott egész további életének szemléletére. 1890-ben Sydneybe került, ahol megismerkedett Henry Lawsonnal, aki valószínű feleségül kérte ennek beteljesedésére azonban nem került sor, de barátságuk öt éven át tartott, amit utazás tört meg. Az erősen szociális érzékű Mary Jean 1896-ban a dél-amerikai Paraguayba hajózott tanítani, hogy csatlakozzon az Új Ausztrália* nevű csoporthoz, amely meg akarta a gyakorlatban valósítani a mindenki egyenlő gondolatát. A paraguayi tartózkodás során ismerkedett meg William Alexander Gilmore birkanyíróval, 1897-ben házasodtak, 1902-ben együtt tértek vissza Ausztráliába. Mary Gilmorenak 1903-ban jelent meg első verse a The Bulletinben és 1908-tól életét írással és szerkesztéssel töltötte. Küzdött azokért az emberekért, akiknek segítségre volt szükségük. Ide tartoztak az őslakosok, a munkába hajtott és alulfizetett gyermekek akik kénytelenek voltak gyárakban és birkanyírókban dolgozni, az öregek és nyugdíjuk, a szegények és folyamatosan harcolt a nők jogaiért. Írásaiban a legkülönbözőbb témákat érintette, köztük az angol nyelvet, az imakönyvet, a földrengéseket, a nemzeti himnuszt vagy a bevándorlást. A Szenvedélyes Szív című kötetéből származó jogdíjakat az első világháborúban megvakított katonáknak adta át és számtalan más módon igyekezett segíteni minden rászorulónak.1937-ben VI. György királytól megkapta a ’Dame’ címet, ami a lovagi rang női megfelelője. 1962. december 3-án, Euréka Nap**-on húnyt el, ami lehetne akár jelképes is. Dame Mary Gilmore állami temetésben részesült, Sydney utcái tele voltak az őt gyászoló tömeggel. Nevét ma, sok más intézmény mellett, canberrai városrész is viseli. Versei nagyrészt a szeretet, a bátorság és az önzetlenség örök értékeit hirdetik. Életében kilenc kötete jelent meg, halála után Dymphna Cusack, T. Inglis Moore, Barrie Ovenden és Walter Stone állított össze gyüjteményes munkát “Mary Gilmore: A Tribute” címmel, valamint leveleiből és életéről is jelent meg könyv. Egyik leghíresebb, hazafias verse a “No Foe…” a második világháború alatt született, ennek refrénje: No foe shall gather our harvest, Or sit on our stockyard rail ( durva fordításban: Egyetlen ellenség sem takaríthatja be termésünk/Vagy nehezedhet karámunkra) – ez a két sor mikro nyomtatásban ott áll a tízdollároson is.
Andrew Barton ‘Banjo’ Paterson ( 1864-1941) bush bárd, író és ujságíró a Narrambla nevű faluban született. Alsó iskoláit vidéken végezte, a középiskolát Sydneyben járta, majd 16 éves korában ügyvédbojtárnak jelentkezett. 1886-ban tette le jogi vizsgáit és partner lett egy ügyvédi irodában. Tanuló évei alatt megjelent verseit a The Bulletinben és a Sydney Mail-ben kedvenc lova után B, vagy The Banjo néven jegyezte, a Banjo hozzánőtt és a mai napig ez a név jelenti őt az ausztrál költészetben. 31 éves korában írta leghíresebbjét, a Waltzing Matilda-t ( keringőzz/táncolj Matild, lásd lejjebb). Első verseskötete is ekkor jelent meg, amelynek címadója a The Man from Snowy River (A Férfi a Havas Folyótól, lásd lejjebb) és ezzel elkezdődött a korábbi angollal szembeni teljesen ausztrál könyvkiadás. A The Man From Snowy River első megjelenése heteken belül elfogyott és hat hónap alatt négy kiadást ért meg, népszerűsége a kortárs angol Kiplingével vetekedett. 1899-ben haditudósítóként Paterson Dél Afrikába ment, hogy a második búr háborúról*** írjon cikkeket, majd az 1901-es év Kínában találta hogy a boxerlázadásról**** tudósítson, de későn érkezett, a felkelés már befejeződött egy jegyzőkönyvvel. 1902-ben felhagyott a jogi pályával és a következő hat évben szerkesztő volt. Feleségül vette Alice Walkert, két gyermekük született. Az első világháború alatt Európába utazott, hogy ismét haditudósító legyen, ami menet közben többszörösen módosult, mert lószakértőként volt önkéntes állatorvos, eltűnt majd megkerült személy, sebesült, mentős, végül őrnagyi ranggal búcsúzott a háborútól. Felesége csatlakozott a Vöröskereszthez és mentőegységekben dolgozott férje közelében. Banjo Paterson 1919-ben tért vissza hazájába. Ahogyan megérkezett sor került költészete harmadik gyüjteményének kiadására és az írást ott folytatta, ahol abbahagyta. 1941. február 5-én szívrohamban halt meg Sydneyben. Banjo Paterson-ról és -től mintegy hatvan kiadvány látott napvilágot. A bush bárd bush balladáinak egy részét, Henry Lawson verseihez hasonlóan, Slim Dusty***** és felesége zenésítette meg.
A Waltzing Matilda***** dal akkor született, amikor Banjo Paterson a MacPherson család tulajdonában lévő birtokon tartózkodott, ahol szóba került az életeket is követelő, három évvel korábbi nagy birkanyíró sztrájk, ami a költemény kiindulási alapját képezhette. Feltételezés szerint a szavakat Christina Macpherson, az állomás egyik családtagja által citerán vagy hárfán játszott dallamához illesztette a költő. A versben egy vándormunkásról van szó, aki legszükségesebb holmiját batyuba kötve gyalogol, keresve a megélhetést. Hogy legyen mit enni és mivel takarózni, birkát lop. A rend őrei nyomára jutnak, de inkább megöli magát, mint hogy megbüntessék – ebben a motívumban benne van a volt büntető kolónia egész keserves tapasztalata. Az ausztrálok mindig romantikusan gondolkodtak a vándormunkásokról, akiknek életmódjuk miatt kemény embereknek kellett lenniük és akik nem tudták elviselni a föléjük ültetett, korlátolt gondolkozású hatalmat.
A The Man from Snowy River röviden arról szól, hogy egy díjnyertes versenyló kiszabadulva a karámból a hegyek vad méneséhez csatlakozik. A férfiak a vadlovakat üldözőbe veszik, de azok olyan meredeken vágtatnak le, ahova a gyakorlott lovasok sem merészkednek utánuk. Kivéve egyik fiatal fiút, aki póniján ülve végül az elszököttel ‘kincsemmel’ együtt befogja és karámba tereli az összes vadlovat. A vers szereplői olyan hősök, akiknek bátorsága, alkalmazkodóképessége és kockázatvállalása olvasóinak egy új nemzetet jelzett, amely 1901-ben mint egységes ausztrál állam jelent meg. A The Man from Snowy River-nek nagy utóélete van, a történet több filmnek is alapja, létezik a névvel fémjelzett fesztivál, múzeum, megzenésítve változatlanul hallható, a 2000-es Sydney Olimpia nyitójelenetében is felvonultak a bátor lovasok leszármazottai és a tízdollároson ott van a mindennapokban.
Minden népnek megvannak a költeményei és dalai amelyek a kivülállóknak alig jelentenek valamit, de az odatartozók libabőrösök lesznek tőlük. Ausztrália egyik ilyen verse a My Country, fordítsuk úgy, hogy Hazám és keletkezésének évszáma miatt ebben a részben a helye. Szerzője Dorothea Mackellar, aki gazdag család szülötte volt, 1885-ben látta meg a napvilágot Sydney-ben és 1968-ban húnyt el. A verset 19 éves korában írta, amelynek második versszaka az ausztrál költészetnek talán legismertebb strófája.
I love a sunburnt country,
A land of sweeping plains,
Of ragged mountain ranges,
Of droughts and flooding rains.
I love her far horizons,
I love her jewel-sea,
Her beauty and her terror -
The wide brown land for me! *******
A tizedik rész befejezéseként említem, hogy 19. század végére virágzóvá vált ausztrál irodalomhoz a művészeti élet is kezdett felzárkózni – legjelentősebb képviselői a Melbourne melletti heidelbergi iskola festői, más néven az ausztrál impresszionisták, akik egy árnyalattal sem rosszabbak világszerte ismert európai kollegáiknál.

* A nagy elképzeléseknek – legyenek azok negatívak vagy pozitívok – a múltban a bölcsőjük. Marxot és Engelst is bőven megelőzték néhányan az osztály nélküli társadalom elméletével. Ezek közé tartozott Robert Owen, Saint-Simon gróf, Charles Fourier és még korábbi gondolkodók. Owen, Saint-Simon és Fourier elképzelései a 19. század második felében lendületet adtak egy sor olyan kísérletnek, amely ideális vagy utópisztikus létezésre törekedve új közösségeket hozott létre, a megvalósítás helyszínéül az amerikai kontinenst választva. Ennek egyike volt a Nueva Australia. Az ausztrál Queensland állam és a dél-amerikai Paraguay történelmi de főként gazdasági helyzete úgy esett egybe, hogy Paraguayban létrejöhetett egy egyenlőséget próbálgató ausztrál kolónia, ahol a szocializmus gyakorlatba történő átültetése négy év alatt tökéletes kudarcba fulladt ( nem lett volna rossz, ha az eszme megmarad ebben a stádiumban).

**Az Eureka felkelés 1854. december 3-án kitört lázadás volt, amelyet a Ballarat környéki aranymezők bányászai kezdeményeztek a brit gyarmati hatóság ellen. A konfliktus 27 ember halálát követelte, többségükben lázadókét. Az elégedetlenek nagyobb részben írek voltak, de lehetett közöttük akár magyar is, mert az 1848-49-es első magyar emigráció 11 tagjával 1852-ben futott be Melbournebe a másokat is szállító hajó. Az Eureka felkelésről sokan úgy tartják, hogy ez az esemény volt az ausztrál demokrácia kezdete, hogy a csata ugyan elveszett de a háborút megnyerte az alakuló társadalom.

*** A búr háborúkról bőséges magyar információ található az interneten, aki kedveli a történelmet és ezt a szeletét nem ismeri annak érdekes és tanulságos olvasmány a föld kincseiről, hollandokról, angolokról, koncentrációs táborról.

**** A boxerlázadásnak szintén van magyar szócikke a Wikipedián, ezt kiegészítve kívánkozik ide, hogy Kínában nem ez volt ez egyetlen eset, amikor elegük volt a külföldiekből.

*****A Wikipedia bőséges magyar nyelvű tájékoztatást ad a Waltzing Matilda ausztrál értelmezéséről.

****** Slim Dusty (született David Gordon Kirkpatrick, 1927. június 13. – 2003. szeptember 19.) country zene énekes, dalszerző, gitáros, producer és kulturális ikon volt, Ausztrália egyik legrangosabb művésze, Buddy Williams country zenei úttörő követője. Majdnem hét évtizedes zenei pályfutása során Dustynak számos felvétele született, ő volt az ausztrál "Country Zene Atyja", programjain – Henry Kendall és Adam Lindsay Gordon mellett - mindig szerepeltek Lawson és Paterson bush balladái.

******* látszólag egyszerű versről van szó, de tanúja voltam amikor ketten akarták magyarra fordítani és már az első sor értelmezéséből majdnem harag lett. Többek között ezért sem vállalkozom fordításra, bár már verset írni is nagy merészség, azonban a csúcs a műfordítás – ennek ellenére biztosan akad tehetség, aki szívesen nekiáll vagy nekiül.

Lana G. Ilona
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Még nem küldtek hozzászólást