Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2018.06.18. 09:05
A Holnap Magazin minden szerkesztőjének,al
kotójának,olvasójá
nak remek új hetet kívánok.Nagy alkotókedvet és pompás olvasnivalót

2018.06.18. 08:46
Szép napot mindenkinek. Smile

2018.06.18. 08:01
Kedves Viola! Még annyit szeretnék a Lajos bácsi c. prózához hozzátenni,hogy ezt az írást elküldtem Németországba egy levelezőtársamhoz.
Nyilván őt... Bővebben

2018.06.17. 21:59
Drága Viola! Sajnálom,hogy csalódást okoztam a LAJOS BÁCSI prózával,annak is a végével,de itt a kegyetlen önzés valóságát írtam le. Néha az élet sz... Bővebben

2018.06.17. 20:35
Szép estét és jó éjszakát mindenkinek. Smile

2018.06.17. 17:20
Szép napot kívánok mindenkinek!

2018.06.17. 13:35
Ó, köszönöm szépen a nyereményt.

2018.06.17. 12:20
Szép napot mindenkinek. Smile

2018.06.17. 08:18
Jó reggelt! Szép vasárnapot! Gratulálok a nyerteseknek!. Éva

2018.06.17. 08:17
Gratulálok a nyerteseknek. Csak így tovább! Vadvirág

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: abfashionlights
» Online vendégek: 3
» Online tagok: 1
musaum
Cikk hierarchia
Lana G Ilona: Betekintés az ausztrál irodalomba 11. rész


Egyetlen társadalom kultúrája sem monolitikus, valamennyi töredezett, változatos és tele van ellentmondással. Ezeket a nagy egészen belül vizsgálva kiderül, hogy az egymással látszólag szemben álló jelenségek valójában egymás kiegészítői.
A soron következő írók ismertetése elé bevezetés kívánkozik. James Cook kapitány Londonba küldött 1770-es felfedező útjáról készült jelentésében Ausztráliát „terra nullius”-ként határozta meg, amely latin kifejezés magyarul a senki földjét jelenti, jogi értelemben pedig lakatlan területet értettek alatta és az intézkedések is ennek értelmében történtek. Ezzel szemben 1788-ban, az első flotta érkezésekor az őslakók száma becslések szerint 750 000-re volt tehető. A Torres szoros Murray - bennszülött nevén Mer - nevű szigetének szülötte volt az őslakos Eddie Mabo ( 1936. június 29. - 1992. január 21.), aki eleinte gyöngyhalászként, majd cukornádvágóként, később a vasútnál dolgozott. Onnan került Townsville egyetemére kertésznek, ahol egy alkalommal történészekkel beszélgetett és szóba került, hogy Ausztrália földje koronagyarmat. Amire Mabo azt mondta, hogy a föld az ő földje és nem a brit koronáé. Ebből fejlődött ki az az óriáskígyó, amely az őslakók földjogát tárgyalta. Az eljárás tíz évig tartott, Mabot McIntyre jogász képviselte. Öt hónappal Mabo halála után* az ausztrál legfelsőbb bíróság bejelentette történelmi határozatát, amely a terra nullius jogi doktrínájának megdöntése volt, lefordítva, elismerték az őslakók saját földjükhöz való jogát. Az ügyet azóta lerövidített néven már csak „Mabo”-ként emlegetik. A sokáig, többek által másodrendűként számon tartott őslakók az irodalomban már korábban is feltűntek, a jogi határozat után azonban kiemelt figyelmet kaptak. Nem csak mint szereplők, de mint írók is.

A Remembering Babylon (Emlékezés Babilonra) című regény 1993-ban jelent meg a Mabo végzést felejthetetlenné téve, eltolva és áthelyezve a hangsúlyt az őslakókra. Írója David Malouf, aki 1934-ben látta meg a napvilágot Brisbane-ben, saját, fontosnak tartott meghatározása értelmében keresztény libanoni apától és Angliában született portugál sephard zsidó anyától. Az irodalom kora gyermekkorától életeleme, Peter Craven kritikus szerint Malouf tolla kiváló és ő maga teljesen kifinomult irodalmi úriember, ami két különböző dolog. Egyetemi évei után Londonban és Ausztrália különböző egyetemein tanított, közben egy ideig Toscanaban is tartózkodott, ahol nagyon élvezte, hogy senki nem ismeri. Sokszínű író, témái a múlt és jövő, az állat és ember, az állandóság és változás, valamint a nyelv, mint a tapasztalat közvetítője. Önéletrajzi elemekből épülő első regénye, a Johnno, 1975-ben jelent meg, azóta folyamatosan ír. Eddig 9 regénye, 5 elbeszélés kötete, 9 verses kötete, 6 tanulmánya, 1 színdarabja és 4 librettója született. David Malouf 11 irodalmi díj tulajdonosa.
A Rermembering Babylon a 19. században a keleti parton, Bowen település környékén játszódik. 1840-1890 között ez a terület volt Ausztrália legbrutálisabb kolóniája. Itt volt a legnagyobb számú bennszülött népesség is, ami hasonlóan a többi gyarmatosított afrikai, indiai, ázsiai őslakossal szembeni viselkedéshez, erős – ma így mondjuk - rasszizmussal járt. A regény ezt az érát és ezt a földrajzi közösséget reprezentálja. A első rész Gemmy Fairley bemutatása, aki tizenhárom évesen hajótöröttként kerül a környékre és tizenhat évig él bennszülöttek között. A második részben a saját identitását kereső Gemmyt a fehér telepesek nem fogadják be és megölik. A regény végkicsengése, hogy nem az számít mi történt a múltban, hanem az számít, amire a jelenben emlékezünk. A Remembering Babylon kritikája először jó volt, majd Germain Greer két újságban szubjektivitással, látási zavarokkal küzdő rosszindulatú, szexista megközelítéssel támadta az írót.

Kim Scott regénye, a That Deadman Dance ( durván fordítva: Ahogyan a halott táncol) a Remembering Babylon után majdnem húsz évvel, 2010-ben jelent meg és 2011-ben a legnagyobb irodalmi díjat, a Miles Franklin Award–ot nyerte, ezen kívül még hét elismerésben részesült. A két megjelenés között eltelt idő nagyon sok változást hozott egész Ausztráliában, ami az őslakókat előnyösen érintette. Scott regényének színhelye a nyugati parton fekvő Albany környéke és a Swann folyó, a történet szintén a gyarmati időkben játszódik. A bevezetőben megjelenik az őslakó, a Noongar törzsbeli Bobby Wabalanging, aki saját nyelvén, írásban azzal köszön be, hogy „kaya”, aminek „hello” a jelentése. Bobby ekkor még nem beszél, krétával próbálja palatáblájára írni nevét és különböző szavakat, úgy, ahogyan tanítgatták neki. Amint a betűket illeszti egymáshoz gondolataiban előkerülnek a történetek, amelyeket Menak nagybácsijától hallott. Az írás formálása közben megjön mesélő kedve is. Szó kerül azokról a bálnavadászatokról, amikor a bennszülöttek negyven százaléka szigonyozta a tenger óriásait angol és francia vállalatok számára; magukról a bálnákról, a púposokról és a fehérekről, amelyek telenként a Déli-sarkról úsznak fel melegedni Ausztrália partjaihoz; a katonaorvos Joseph Crossról, aki Bobby nagybácsijának barátja; együttélési szabályozókról és fehérek közötti árulásról. A regény üzenete, hogy a földrész eredeti kultúrájának ( részbeni) eltűnésével őslakók és fehérek egyaránt károsultak. Talán van abban valami szimbolikus, hogy az író éppen a bálnavadászatot választotta kerettörténetnek mondanivalója közléséhez** ( a kísérő kép csontból és husángból készített bennszülött bálnaszigonyokat ábrázol).
Kim Scott a Noogar törzs leszármazottja Perth-ben született 1957-ben, őslakos apától és fehér anyától. Eddigi irodalmi termése 4 regény, 6 elbeszélés kötet, 1 gyermekkönyv, 1 tanulmány.
A Mabo-hoz lazán köthető legújabb irodalmi termés a 2017-ben született és a sci-fi kategóriába sorolt „Terra Nullius” című munka Claire G. Coleman őslakó írónő tollából. A történet nem a ma ismert Ausztráliáról szól, hanem a múltból kiinduló, elképzelt jövő országáról, amely egy újabb, második gyarmatosításon esik át.*** A cselekményen végigvonuló visszatekintésekben természetesen benne van az az apokalipszis is, amit a fehér ember megjelenése okozott és amelynek a mai, kis létszámú őslakosság a túlélője. Az elején nem könnyű követni a különböző szálakon futó történetet, de ezek lassan rendeződve kettőre redukálódnak és kitisztul a kép. Clare G. Coleman könyvét Stella díjra és Aurealis díjra jelölték.

* Eddie Mabot, a „királyt” kétszer temették, másodszor Murray szigetén, ahol földijeitől olyan búcsúztatót kapott, amilyen rituálét nyolcvan éve nem látott a Torres szoros.

**A bálnák már régóta elég nagy teret kapnak az emberi képzeletben és amíg nem volt róluk elég ismeret, lényüket titokzatosság vette körül. A cetek különböző fajtáit egyes kultúrákban szinte isteni rangra emelték amíg másutt fenyegetést láttak bennük. A tenger óriásai több formában is megjelennek az inuit, az izlandi, afrikai és hindu mitológiákban. Japánban a bálnáknak még ma is kultuszuk van. Az ókori görögök ketos/cetus néven tartották számon, az Ószövetségben Jónás kisprófétán keresztül és Jób könyvében Leviathan formájában vannak jelen. A régi hajósok hiedelemvilágában bálnával találkozni nem volt jó jel, úgy gondolták, hogy vihart, vagy kalózokat hoz. Az ausztrál őslakók a bálnákat mindig közel érezték magukhoz és ma is barátként néznek rájuk. A cetekről szólt még Arisztotelész; az idősebb Pliniusz; Dicuil, a Nagy Károly udvarában élő ír szerzetes a kor szellemi ezermestere aki bálnák dolgában kicsit elvetette a sulykot; a vizek hatalmasai szerepelnek a „Konungs skuggsjá” című, 1250-es évek beli norvég, úgynevezett királytükörben ami hasonlatos Szent István intelmeihez; Voltaire sci-fijében a Micromégas-ban; Kipling sem maradt adósunk. A világ leghíresebb bálnáinak egyike Melville Moby Dick-je, amelyhez William Scoresby és Thomas Beale munkái voltak a legfontosabb források. Babits Mihály cetje és Jónása, Petrovics Emil zenéje pedig mindannyiunk szellemi öröksége.

*** a frissen megjelent sci-fi irodalmat úgy olvassuk, mint a fantázia szülöttét. Egy-egy könyvhöz néhány évtizeddel később visszatérve gyakran meglepődünk, hogy az író mennyire a jövőbe látott.

Lana G. Ilona
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.