Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2018.09.21. 09:27
Mamuszka Drága ! Ne menj még el,,, Maradj velünk,,, Mi lesz velünk nélküled, és az írásaid hiányában? Ölellek ! - keni -

2018.09.21. 07:52
Mamuszka Drága! Te már olyan sokszor búcsúztál, hogy nem mész sehova! Itt maradsz a verseiddel együtt. Vigyázz Magadra. Puszi: Viola Birthday

2018.09.21. 07:05
Köszönöm versem feltöltését.

2018.09.21. 00:54
A feltöltés befejeződött, jó éjszakát mindenkinek. Smile

2018.09.20. 21:20
Kedves mamuszka! Ne búcsúzz még tőlünk! Amíg a kezed tollat tud fogni, írni fogsz, majd meglátod. És mi várni fogjuk az írásaidat. Rose

2018.09.20. 20:37
Kedves mamuszka ! Szomoruan olvastam torvenyes bejelentesedet ! Sajnalom ,hogy ennyirre rossz allapotba kerultel es tiszta szivbol kivanom ,... Bővebben

2018.09.20. 20:24
Szép álmokat kivánok mindenkinek szeretettel ! Heart

2018.09.20. 20:13
Kedves mamuszka ! A Te mélységes önismeretedet kénytelenek vagyunk elfogadni. Ha fáj is bele kell nyugodnunk, hogy a betegséged súlyát Te érzed. Sz... Bővebben

2018.09.20. 18:33
Kedves Mamuszka! Kívánok sok kitartást a jövőben! Próbálj minnél többet nevetni, bármennyire is nehéz! Szeretettel: Rose Kata

2018.09.20. 18:15
Mamuszka! Nagyon hiányoznál! És mi is hiányozni fogunk, majd meglátod. Heart Amíg itt vagy, addig sem a betegség gyűr le, hanem te őt. [url]http... Bővebben

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: vasicsekjanos
» Online vendégek: 15
» Online tagok: 0
Cikk hierarchia
Jártó Róza: Könyvajánló: Bermuda-4


Hallottátok már ezt a nevet: Kovács-Torija Vera?
Ő egy első kötetes író. Könyve a Bermuda-4, mely 2017 decemberében jelent meg.
Egy fiatal, kétgyermekes tanárnőt mutatok be nektek, aki egyszer, úgy 20 éve, leült az íróasztala mellé és elkezdett írni.
Nem az oly hamar hírnevet hozó szerelmes sorokat, hanem élete nagy élményeit, s a szülei, nagyszülei, rokonai által elmesélteket. A család tagjai számos helyen éltek, Grúziában, Moszkvában, Szentpéterváron, a történetek egy része itt játszódik, illetve vannak más, különleges helyszínek is, például Grenada szigete, vagy a világ legészakabb városa, Norilszk.
Ez a hölgy, Kovács-Torija Vera – aki egyébként dr. Kovács Gyula zeneszerző, főszerkesztőn a Holnap Magazinnak is tagja, mint jómagam, a gyermeke – pár hónappal ezelőtt azzal keresett meg engem, mint édesapja alkotó és üzlettársát, hogy olvassam el a több mint 20 évig írt regényét.
Pár percig azért eltartott, míg felfogtam ennek a kérésnek a lényegét.
Azt, hogy Vera, aki egy több nyelvet beszélő magyartanár, osztályfőnök, és kinézetre inkább látszik egy csitrinek, mint két gyermekes anyukának, s aki végtelenül kedves és szerethető, aki példásan neveli általános iskolás fiait, befejezte a könyvét. No, nem azért, mert könyvet írni csak kiváltságosoknak szabad, hanem azért, hogy ennyi elfoglaltság mellett még erre is jutott ideje.
Ha egy regény elkészül, akkor vagy marad a fiókban, vagy kiadják.
Mikor megkaptam a kéziratot és elkezdtem olvasni, nem számítottam arra, ami történt. Nem tudtam abbahagyni az olvasást. Olyan 150 oldal elolvasása után azért kidőltem és „ledőltem”, elmentem aludni.
Mit mondjak, még most is a hatása alatt vagyok, pedig másodjára már, mint könyvet, igazi könyvet olvastam el a maga 524 oldalas valóságában.
Amikor a facebook oldalára feltettük a könyv megjelenésének tényét, sokan, több mint százan! szóltak hozzá, s az egyik kommentre így válaszoltam:
„Többen kérdeztétek, hogy miről is szól ez a regény, és hogy mi is ez a Bermuda-4. Mint az író már az előszóban is leírta, ez akár egy családregény is lehetne, hiszen összességében majd’ 60 évet ölel fel, de szól a szerelemről, a születésről, a halálról, a békéről, a háborúról, a mindennapokról..., tehát az életről. És szól nagyhatalmak erőfitogtatásáról, tengeralattjárókról és egy titkos hadműveletről, a Bermuda-4-ről…
Hogy Te még nem is hallottál ilyen nevű hadműveletről?
Mondom, hogy titkos volt! De sok mindent megtudhatsz erről is, a széthullott Szovjetunióról s a világ más tájairól, olyanokról, amelyekről már hallottál, meg olyanról is, amiről nem, pedig ott is élnek emberek...
Hihetetlenül sok mindent megtudhatsz ebből a letehetetlen, 524 oldalas, keményfedelű könyvből.

Ezt meg Kovács-Torija Vera írja a könyvéről:

„Az élet furcsa ismétlődések végtelen láncolata – szokta mondogatni bácsikám. – Bármi megtörténhet, ami egyszer már megtörtént. És én állok elébe… A problémák pedig azért vannak, hogy megoldjuk őket. Enélkül, azt hiszem, túl unalmas lenne az élet… – vallja regényem főhőse, és én egyetértek vele.
Olyan családregényt olvashatsz, ahol mindenki ír: van, aki naplót és regényt, van, aki csak kiegészít, más pusztán másol, átír, végül hol emlékezetből, hol hasra ütve improvizál folytatást. Ha velem tartasz, izgalmas kalandsorozatban lehet részed, átvezetlek a világ legkülönfélébb tájain, politikai eseményein, közben pedig megtudod, hogy szülei történetén keresztül hogyan formálódik felelősségteljes felnőtté napjaink fiatal hősnője.
Magyar szakos tanárként azt tanítom a diákjaimnak, hogy minden irodalmi alkotás fikció, teljesen mindegy, hogy kitalált történet-e vagy önéletrajzi ihletésű.

Ennek ellenére magam is sokszor beleestem abba a hibába, hogy kész voltam elhinni az írónak, amit leírt. Hittem Garcia Marquez Száz év magányának hihetetlenebbnél hihetetlenebb történeteiben, hittem Szabó Magdának, amit gyermekkoráról mesélt a Für Elise-ben.

Úgy gondolom, végül is ez egyáltalán nem baj, hiszen ez jelentheti azt, hogy az író lelket öntött az alkotásba. Hogy hitt benne, és sikerült ezt a hitet bennünk is megteremtenie.
A regényem alcímét olvasva (Szüleim története) jó néhány ismerősöm azonnal megkérdezte: Tényleg a szüleidről írtál?

Sajnos mindenkit ki kellett ábrándítanom: nem, nem a szüleim története a regény, hanem egyes szám első személyben mesélő főhősnőm felmenőinek az élete bontakozik ki a könyv lapjain.

Ettől függetlenül persze rengeteg családi sztori, megélt élmény, kaland, benyomás és emlék szüremkedik be a regénybe. A legfontosabbakat vastagon szedett lábjegyzetben jeleztem.

Többek között így állítottam emléket édesanyám történeteinek (például az ötvenes évek Moszkvájában alig tízévesen megélt lelencházi élményének, a grúz falu képének, a vasúti hídról a folyóba zuhanó lovak soha el nem felejthető látványának, vagy a szintén gyermekfejjel megélt megrázó falusi halálesetnek).

És emléket állítottam grúz nagyapámnak is, aki tragikusan fiatalon, mindössze 22 évesen lett áldozata a második világháborúnak (a közös sír, melyben állítólagosan nyugszik, s gyerekként magam is láttam, további 300 ezer halottat rejt).

Sőt, az ő történetét - mivel gyerekkoromban erősen izgatta a fantáziámat az a tény, hogy édesanyám nem ismerhette meg az apját - önkényesen meg is változtattam: regénybeli hősként túlélte a gödörbe lövést.

Mindezek ellenére a Bermuda-4 csupán fikció kitalált hősökkel, akikkel ha egy kicsit is azonosulni tud az olvasó, már nem írtam hiába


… és pár sor az 524 oldalas regényből:

„Tudják, anyám azt mondogatta, hihetetlen mázli, hogy amikor terhes lett velem, mert, hogy ő is itt volt apámmal, hazautazott Moszkvába, nem volt hajlandó a világ végén megszülni a gyerekét. Egy hónappal később apám már börtönben volt, nem tudott róla senki semmit. Szóval úgy születtem meg, hogy kétséges volt, él-e az apám egyáltalán.
- És aztán? – noszogatom.
- Hát, apa megmenekült, de sose heverte ki az itteni megpróbáltatásokat, még sok helyen dolgozott külföldön, én és anyám is vele voltunk mindig, ám betegesen rettegett, hogy történik velünk valami jóvátehetetlen, folyamatosan gyógyszereken élt. Aztán 2005-ben véletlenül tudomására jutott egy szigorúan titkos anyag, amitől végleg összeomlott. Kiderült, hogy az érte küldött mentőexpedíció tulajdonképpen kamu volt, igazság szerint őt már akkor rég leírták, még a halottá nyilvánítási eljárást is megkezdték. A tengeralattjárót csak azért küldték ide, Grenadába, hogy észrevétlenül átpasszolhassák az amcsiknak. De a legénység egy tagja véletlenül rájött, hogy mi készül, így idejében meghiúsították az árulást, viszont egy ember híján mindannyian odavesztek. Apát pedig a fedőterv szerint végül ténylegesen kimentették.... Én az óta szeretném megnézni azt a barlangot, és felkutatni azt az egyetlen túlélőt, hogy megköszönjem neki, hogy nem kellett apa nélkül felnőnöm… De állítólag már ő sem él… - kiissza poharát, amiben már teljesen elolvadt a jég. - Nagyon szentimentális vagyok, igaz? – néz fel.
Apa komoran ül továbbra is, William a tengert bámulja, és ő sem szól. Valami összeesküvés-elméletet gyanítok.
- És… mi lett az édesapjával? – kérdezem halkan.
- Egy idegszanatóriumban halt meg két évvel ezelőtt – motyogja a könnyeivel küszködve.
Itt már én is elhallgatok. A beszélgetés zátonyra futott. Hosszú hallgatás után Guljajev végül megtöri a csöndet:
- Azt hiszem, ideje, hogy elbúcsúzzunk, nem akartuk Önöket feltartani. – Mindketten felállnak, felveszik a homokba dobott békatalpakat és búvármaszkokat, amikor egyszer csak apám megköszörüli a torkát, és tagoltan, de remegő hangon oroszul azt mondja:
- Az az em…ber, aki meg…mentette… az apját, még él… Én vagyok…
Nem tudom, ki döbben meg jobban, azt hiszem Willin kívül, aki nem értette mit mondott apa (de elvileg ő ismerhette a sztorit) mindenki. Némán nézünk rá.
- A szigetet pedig… megmutat…hatom, ha… kíváncsi rá.
Apa egyre szaporábban kapkodja a levegőt, arca először elsápad, majd elvörösödik. William bácsi aggódó tekintetét látva gyorsan felpattanok:
- Elkísérem a vendégeinket – mondom. A tolmács persze még maradna, kérdezne, de villámló szemekkel nézek rá, úgy suttogom:
- Egy szót se. Vagy nem látja, mennyire felzaklatta? - Csak amikor már kicsit távolabb vagyunk, mondom még mindig halkan: – Ebben a történetben nem csak a maga apja sérült, de az enyém is.
Több mint 10 éve tolókocsihoz láncolt, a házból szinte sose mozdul ki. Végre sikerül rábeszélnem, hogy kijöjjön ide, és akkor jön maga meg a…
- De azt mondta, megmutatja… - vág közbe Borisz, ám továbbra sem hagyom beszélni.
- Ne kergessen hiú ábrándokat. Teljesen mindegy, mit mondott. Lehet, hogy egy óra múlva már hallani sem akar magáról. Két szélütése volt, nem érti? Várjon türelemmel, aztán majd meglátjuk, mi lesz, rendben?
- Bocsánat - mondja végül -, nem akartam ilyen helyzetbe hozni.
- Nincs kedve megnézni a jachtot? – kapcsolódik be a beszélgetésbe Guljajev, talán hogy elterelje a szót, de dühös vagyok nagyon, főleg, hogy olyan bárgyún mosolyog, mint aki nem érti a helyzet súlyosságát.
- A bélyeggyűjteményét nem mutatja meg? – csapok le rá.
- Oké, oké, nem akartam a lelkivilágába gázolni.
- Pedig már meg is taposta – sziszegem. – Pusztán üzleti kapcsolat köt össze minket, és egyelőre magának van szüksége az én segítségemre…


Kovács – Torija Vera írót bemutatta, regényét, a Bermuda-4-et ismertette:

Jártó Róza
2135
mami - 2018. június 04. 20:04:40

http://webshop.ke... http://webshop.ke...

Már a KELLO-nál megvásárolható online is a Bermuda-4...

2135
mami - 2018. április 15. 21:07:57

Kedves Kitti!

Megtisztelő, hozzáértő hozzászólásod.

Mi a Róza & Julius Kiadó, saját könyveinket magunk értékesítjük és eredménnyel Igaz nem terheljük az érdeklödőket felesleges anyagi kiadással..... Ugyan mi sosem értékeljük le a könyveket, CD-lemezeket, de az érdeklődést és a vételi szándéknál azzal kedveskedünk, hogy "sárgacsekket" biztosítunk a vételár rendezésére, aminél a postánál és az OTP-ba való fizetésnél se feladási költség, se más nem terheli a könyv megvásárlóját. Annyit fizet a könyvért amennyi a könyv ára. Természetesen mivel nem vagyunk könyvüzlet, így árrés se terheli a könyvet megvásárlót. Nálam való rendelésnél 3750 forint ami tartalmazza a könyv árát, a csomagolási és feladási költséget és az ÁFÁT is. / / Kedves Kitti, természetesen a rendelésnél kérjük a pontos címet is.

Szeretettel: Jártó Róza /mami/

2135
mami - 2018. április 15. 20:55:02

Kedves Rita!

A könyvkiadás csapatmunka volt. dr. Kovács Gyula barátom a főszerkesztő a kiadóban, nekem a kedvesebb elfoglaltság jutott, hogy olvassam és javítsam...... Élveztem az olvasást, hisz lekötött, és nem tagadom, voltak órák, hogy elfeledtem, hogy én most dolgozom annyira lekötöttek a sorok.

Köszönöm kedves hozzászólásod.

Szeretettel: Jártó Róza /mami/

5396
Kitti - 2018. április 15. 10:00:33

Kedves Róza!
Csodálatosan erős érzelmi síkon mutatod be az írót és az alkotását. Egyszerűen azt érzi a sorok olvasója, hogy azonnal a kezébe kell vennie a szóban forgó művet és el kell olvasnia. Remek jellemrajz és általános összefogó bemutatása a könyvnek felcsigázta az érdeklődésemet. Egy valamit hiányoltam, mégpedig azt, hogy hol lehet hozzájutni.

5694
ritatothne - 2018. április 14. 15:12:05

Kedves Róza!

Tisztelettel gratulálok a könyvajánlóhoz. Felelősségteljes, komoly munka az, amit elvégeztél.

Sok szeretettel: RitaHeart

2135
mami - 2018. március 23. 15:35:41

Kedves Boba!

Bizony jó könyv. Én már többször is elolvastam, igaz párszor hivatalból....Rose. Mi magyarok akik olyan szoros szállal kötődtünk a Szovjetunióhoz, de mégis milyen elérhetetlen volt eljutnunk oda, szinte delejezve olvassuk, hogy a nagymamához Békéscsabáról több mint négy napig, (nem négy óra!!!!!) tartott az út... és azok a történetek... egy tengeralattjáróról amit elakartak lopni... Hallottál Te már olyat, hogy lop egy szovjet, vagy elárulja a hazáját? Pedig volt ilyen.... és azok a csodás érzések és történetek a szerelemről és a gyerekekről és a hazaszeretetről.... És ami hihetetlen hogy honnan is tudnak egymásról a rokonak szinte napi szinten pedig akár 5 -8 ezer ( 8000 ) km messzi is laktak egymásról... Nagyon szép könyv, nagyon jól megírt sztorit tartalmazva!

Sok szeretettel ajánlom: Jártó Róza /mami/

5811
Boba - 2018. március 23. 13:30:34

Remek könyv lehet!

2135
mami - 2018. március 06. 11:51:49

Drága Zsófikám!

Örömmel olvasom, hogy megértetted a regény szándékát. Azt, hogy a történéseket se elfeledni nem kell, de túl dramatizálni és főleg 60 év távlatából.... hisz az unoka haragja nem lehet ugyan az, mint az anyáé aki árván nőt fel és a nagyanyáé akinek un. árvaházba vitték imádott gyermekét mert neki szolgálnia kellet a hazáját. Egyébként akkor a Szovjetunióban élt gyermekek 85% élt, nevelődött ilyen un. árvaházakban. Akkor az volt a rend, most ez. De az emlék megmaradt és jó, hogy az unoka vette a fáradságot és összegyűjtötte és megosztotta velünk megismertetve minket, kicsi kis betekintéssel erre a csöppet se átlag nagyságú országgal és az ott élőkkel. Gondold el Zsófikám, hogy mikor a Grúz nagymamához utazott a család, az unokákkal, akkor a vonatút több mint 4 napot tartott és nem sokszor állt meg utasokat felvenni és leadni....de voltak csodás városok, fenségesen hömpölygő folyók és hatalmas, hóborította hegyek.... Nagyon szép könyv ami a hétköznapi emberekkel megtörtént eseményeket dolgozza fel.

Szeretettel: Jártó Róza

2952
bruxinelli - 2018. március 02. 06:58:16

Kedves Róza !

Mindent átfogó könyvismertetésedet mély beleéléssel olvastam. A könyv írójának elhatározását tisztelni kell, mégpedig azt, hogy közel húsz évig összegyűjtötte és leírja azt az anyagot amit a még élő felmenőivel közösen állítottak össze és húsz év után kiadja azokat.
Az írónő bizalmasan elárulja, hogy érzelmi okokból, édesanyja apjának durva halálának körülményeit, lelki kíméletből megváltoztatta.
Az élet sokunknak tartogat olyan sorsokat, melyeket, nehéz feldolgozni. Az átélt borzalmakról írni igazán csak akkor lehet, ha leülepednek a fájó érzések és kitisztulnak mint a víz. A víz hamarabb, az élet zavarainak idő kell, ezért érthető a regény keletkezésének a befejezéséig tartó idő megléte.
Szeretettel, gratulálok a könyv ismertetéséhez, Zsófi.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.