Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2018.09.21. 09:27
Mamuszka Drága ! Ne menj még el,,, Maradj velünk,,, Mi lesz velünk nélküled, és az írásaid hiányában? Ölellek ! - keni -

2018.09.21. 07:52
Mamuszka Drága! Te már olyan sokszor búcsúztál, hogy nem mész sehova! Itt maradsz a verseiddel együtt. Vigyázz Magadra. Puszi: Viola Birthday

2018.09.21. 07:05
Köszönöm versem feltöltését.

2018.09.21. 00:54
A feltöltés befejeződött, jó éjszakát mindenkinek. Smile

2018.09.20. 21:20
Kedves mamuszka! Ne búcsúzz még tőlünk! Amíg a kezed tollat tud fogni, írni fogsz, majd meglátod. És mi várni fogjuk az írásaidat. Rose

2018.09.20. 20:37
Kedves mamuszka ! Szomoruan olvastam torvenyes bejelentesedet ! Sajnalom ,hogy ennyirre rossz allapotba kerultel es tiszta szivbol kivanom ,... Bővebben

2018.09.20. 20:24
Szép álmokat kivánok mindenkinek szeretettel ! Heart

2018.09.20. 20:13
Kedves mamuszka ! A Te mélységes önismeretedet kénytelenek vagyunk elfogadni. Ha fáj is bele kell nyugodnunk, hogy a betegséged súlyát Te érzed. Sz... Bővebben

2018.09.20. 18:33
Kedves Mamuszka! Kívánok sok kitartást a jövőben! Próbálj minnél többet nevetni, bármennyire is nehéz! Szeretettel: Rose Kata

2018.09.20. 18:15
Mamuszka! Nagyon hiányoznál! És mi is hiányozni fogunk, majd meglátod. Heart Amíg itt vagy, addig sem a betegség gyűr le, hanem te őt. [url]http... Bővebben

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: Nagy Katalin
» Online vendégek: 13
» Online tagok: 0
Cikk hierarchia
Móritz Mátyás: Könyörtelenül


Március 8.-án, napra pontosan negyvenhét éve annak, hogy 1971-ben, (első ízben) szorítóba lépett az akkori kor két legnagyobb ökölvívó legendája, Muhamammad Ali és Joe Frazier. A mérkőzések mérkőzését addig még soha nem tapasztalt, és nem jellemző reklámhadjárat és beharangozó dömping vette körül, köszönhetően a soha vissza nem térő derbi jelentőségének, amelyről azóta is csak szuperlatívuszokban beszél még az is, aki sem élőben, sem felvételről nem látta ezt az elhíresült összecsapást, a két gigász és legenda között. Nem egy dokumentumfilm, sőt könyv is született már 15 menetről, amely alapjaiban rengette meg a sportvilágát. Az akkori promótereken és menedzsereken nem múlott semmi, akik semmit sem bíztak a véletlenre, és vehemens reklámokkal népszerűsítették azt, aminek különösebb módon, nem is kellett volna a reklám, hiszen a két ökölvívó addigi karrierje magáért beszélt, és nem lehetett kérdés, hogy a nézőközönség olyan élménnyel lesz gazdagabb, amit még a gyermekeik, és az unokáik is megtörtént meseként adnak majd közre. Nem volt hiány az üzengetésekben, az egymás hergelésében, csak úgy mint a jól kigondolt taktikákban sem, hogy szinte ezüst, vagy inkább aranytálcán kínálják a nagyérdeműnek a mérkőzést. Nem fukarkodott egy szakember sem a két ringbe lépő az egekig való magasztalását, hogy melyikük miben utolérhetetlen, és utánozhatatlan. Azért is meglepő mindez, hiszen a korábbi évtizedekben nem volt divatban ez a nagy csinnadratta, akkor mégis soha nem tapasztalt hírverést kapott az összecsapás. Amit aztán a látottak alapján, joggal mondhatjuk a XX. század legnagyobb mérkőzésének. Ali, akinek az úgymond balhés ügyeit nem nézte jó szemmel a zűrzavaros 60-as évek Amerikai publikuma, 1971. március 8.-án hívta ki Fraziert. Alit akkor több államban is kinézték és megvetettél a muszlim hitre való „térése” miatt. Sokak szemében, talán azokéban is, akik egy percre sem vitatták el tőle páratlan tehetségét és űrbéli képességeit, csak egy tapintatlan, az amerikai hadserektől magát távol tartó, felelőtlen muzulmánt láttak, aki nyíltan szembeszegült az akkori törvényekkel. Frazier ezzel szemben, maga volt az élő lelkiismeret, a dolgos, és a sportágnak minden alárendelő bajnoka. Milliók és milliók szimpátiáját tudhatta a magáénak, az „énekes izompacsirta”, aki üres óráiban a Biblia olvasását sem vetette meg. A kettőjük párbaját természetesen mindenki tűkön ülve, türelmetlenül és izgalommal várta, már csak azért is, mert ennél ígéretesebb és többet ígérő ütközetre Joe Lous és Max Schmeling elhíresült meccse óta nem volt. A mérkőzésnek a New York-i Madison Square Garden adott helyett, nem kevesebb mint 21000, a tenyereit már előre dörzsölő néző előtt, akik joggal és okkal ihatták méregdrága italaikat a medve bőrére. A legfinomabb becslések szerint is, a 21000 helyszíni néző mellé, minimum 300 millióan ültek a tévéképernyők elé. Talán nem túlzás azt állítani, hogy mint az Évszázad futball mérkőzésekor Budapest, úgy ezen a napon az Amerikai utcák lettek néptelenek, és kihaltak. Ahogy a nézőszámra, úgy a bevételekre sem lehetett panasz, hiszen az, megközelítette a 15 millió dollárt, ami a mai árfolyamon, talán (bár nem vagyok végzett közgazdász, és a számok nagy barátja) a százmilliós, vagy inkább a milliárdos szintet verné. Az akkor a hatvanas éveit taposó, hatalmas tapasztalatokkal bíró, és nem egy nagy csatát átélt Eddie Futch, (nem mellesleg Frazier edzője és trénere) véleményével nem nagyon lehetett vitatkozni, aki szerint ehhez hasonló éjszakai összecsapás még sosem volt az ökölvívás történetében. Nem tudom hogyan találtak helyet a szépszámú újságírónak, akik száma a 700-at verdeste, és amely szám bőven az 1000 fölött lett volna, hiszen további 500 tollforgató zsurnaliszta adta ugyan le az akkreditációját, amelyet ilyen vagy olyan okok miatt, a szervezők már nem tudtak elfogadni. Talán helyet kellett hogy szorítsanak az olyan nagyágyuknak, mint Barbra Streisand, Bill Cosby, vagy éppen Hugh Heffner. De a szervezők legnagyobb igyekezet ellenére is, akadtak nem kisebb sztárok mint Dustin Hoffman, vagy Diana Ross, kiket a helyhiány miatt, nemes egyszerűséggel el kellett hogy „távolítsanak” a szorító közvetlen közeléből…
Első ízben fordult elő hogy egy veretlen korábbi nehézsúlyú világbajnok, és az aktuális, szintén veretlen világbajnok találkozott, Ali illetve Frazier személyében. Alit ugyan megfosztották az övétől, még 1967-ben, Ő ennek ellenére, talán tőle nem meglepő módon,az azóta eltelt évek alatt is a Nép Bajnokának tartotta magát, aki hibátlan (31 mérkőzés, 31 győzelem, 25 K.O.) rekorddal lépett a kötelek közé, azzal a Frazierrel szembe, akinek a mérlege szintén magáért beszélt, a 26 mérkőzésen elért 26 győzelmével, amelyek közül 23 volt K.O.! A korkülönbség, ahogy a képességbeli különbség sem volt számottevő a két nagyság között, hiszen Ali ekkor 29, Frazier 27 éves volt. A kettőjük gázsija, ha hinni lehet a forrásoknak, 5 millió dollár volt. Félreértés ne essék, nem fejenként hanem együttesen. Hogy ez a mai árfolyamon mekkora összeg lenne, szintén nem tudom, mikor a százmilliós gázsik úgy röpködnek, mint akkor, azon az összecsapáson a „pofonok”. A Gardenbe szóló tikettek, az internet híján, ha nem is pillanatok alatt, de a meccs előtt 30-40 nappal már mind elkeltek, annak ellenére is, hogy egy-egy jegy hivatalos ára 150 dollár között mozgott. A hangulatot csak tetézte, Ali, aki nem tagadva meg önmagát, képtelen volt lakatott tenni a szájára, és ellenfelét Uncle Tomnak keresztelte, majd kijelentette a maga kendőzetlen modorában, hogy minden fehérnek Frazier mellé kellene hogy álljon. A dolog addig fajult és mérgesedett, hogy Frazier biztonsági embereket állított és állíttatott maga mellé, köszönhetően azon fenyegetések után, amelyek között több halálos is akadt, és nem is kis számmal. Hogy a kettőjük titka miben rejlett és csúcsosodott ki, egy hosszabb és részletesebb tanulmány vagy szakdolgozat témája is lehetne, de talán senkinek nem kell külön említeni Ali gyorsaságát, a villámgyors kezeit, vagy a kiváló lábtechnikát, ahogy Frazier mindent elsöprő bal horgait, vagy a természetéből fakadó vasakaratát, ami talán a legnagyobb erősségei közé volt sorolható, amely ellen felvenni a harcot, még Ali számára is az emberfeletti kategóriába volt sorolható, akin már a mérkőzés kezdetét jelző gongszó után érezhetővé és láthatóvá vált, hogy bizony megsínylette a három évig tartó kényszerszünet. Nem önszántából, de hagynia kellett hogy Frazier diktálja az iramot, Ő pedig úgy táncolt ahogy az ellenfele fütyült. Frazier a 15 menet alatt, nem veszített a lendületéből, és folyamatosan sarokba szorította, és sakkban tartotta Alit, aki mind közelebb került mind a padlóhoz, mind a kimerültséghez, mint a matthoz. Frazier nem volt garasos, és a gyilkos balhorgait Ali többször is megízlelhette és elszenvedhette azok csonttörő erejét. A küzdelem jó értelemben persze, egy pehelysúlyú mérkőzésre emlékeztetett… Ali a meccset mindössze hat menetesre tervezte, ami természetesen csak is Ő nyerhetett meg, de nem hogy nem lett K.O., de a ringben történteket Frazier irányította, és írta a nagy meccs forgatókönyvét. Az ütések záporoztak a fejére, és a testére is, aki mind kevesebb ellenállást volt képes tanúsítani, és szégyen-szemre, a nyolcadik menetben a mérkőzésvezető harcra intette a passzív bokszolása miatt. Ali szívére vehette az intést, hiszen közvetlenül ez után Frazier védekezését kijátszva, bal és jobb ütéskombinációkkal esett neki a világbajnoknak, hogy a 9. menetből egyértelműen Ő jöjjön ki abszolút győztesként. Amikor azt hihették volna egyesek hogy akkor most vége, és Ali behúzza a meccset, Főnix madárként új erőre kapva a hamvaiból, Frazier a 11. menet vége előtt becsalta Őt a sarokba, és ajándékként egy hatalmas horogütést adott neki, és még mielőtt Ali rendezte volna a sorokat, kapott még egyet, csak úgy a miheztartás végett. Gondolom néma csönd követte mindezt, hiszen eddig kevesen láthatták még Alit olyan magatehetetlenül és kábultan, a kötelekbe csimpaszkodni mint akkor. Aki mindössze erőt próbált nyerni, de nem a visszavágáshoz, sokkal inkább csak a fejvesztett meneküléshez. Erejéből nem is tellett többre, csak a csetlésre és a botlásra. Frazier nem kegyelmezett, és egy percre sem esett meg a szíve a nagy ellenfelén, és könyörületet nem ismerve vetette magát a levegőért kapkodó, az életéért és a becsületéért küzdő Ali nyomába, akinek szájából akkor, hiteltelenül hangzottak a gúnyos megjegyzések, amit ellenfele fejéhez vágott, leplezve és elkendőzve a gyenge állapotát. De Ali túlélte és átvészelte a menetet!
Sőt, egy jobb felütésre is vállalkozott, amit már nem kivitelezhetett, hiszen a 15. menetben Frazier egy bal horoggal, nemes egyszerűséggel leütötte és végleg a padlóra küldte. A Csillagok Háborúja hajnali 2 óra 34 perckor ezzel véget is ért. Ali talán a megrendítő és megalázó kiütést is túlélte volna, ha a mérkőzés nem dőlt volna el végérvényesen, és ha a pontozók egyhangúan nem Fraziert hozták és hirdették volna ki győztesnek. A két nagyság később még két ízben mérkőzött meg egymással (mindkét meccs Ali győzelmével zárult és fejeződött be), amely trilógia a sporttörténelem nagy aranykönyvének az ékköve lett.

Móritz Mátyás
2018 Március 2. Péntek
Budapest, Csepel


Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.