Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2018.04.21. 22:50
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2018.04.21. 17:55
Kellemes délutánt és estét mindenkinek. Smile

2018.04.21. 10:20
Szép napsütéses délelőttöt mindenkinek! In Love Miklós

2018.04.21. 08:29
Szép napot mindannyiunknak! Ez már nem is tavasz, ez már kora nyár! Smile Coffee cup

2018.04.21. 07:56
Szép napot.

2018.04.20. 22:53
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2018.04.20. 20:00
Szép estét Tinéktek kedves Holnaposok !

2018.04.20. 19:33
Kellmes estét kivánok !! Smile

2018.04.20. 18:02

2018.04.20. 16:52
Köszönöm szépen, József Rose

Archívum
Felhasználók
Cikk hierarchia
Lana G Ilona: Betekintés az ausztrál irodalomba 12. rész



A tegnapi ausztrál irodalom át van szőve az otthon - máshol - idegenben - kettős otthon - örökké száműzetésben érzésével és gondolatával és a szociális polaritás sem hiányzik. A felsoroltakból a most következő három klasszikusnál sincs hiány. 

Ethel Florence Lindesay ( Henry Handel*) Richardson, az irodalomban H.H Richardson néven számon tartott írónő, 1870-ben született Melbourneben. Apja ( Dublin 1826 – Australia 1879) orvosként végzett, de a ballarati aranymezőre nem gyógyítani hanem aranyásónak érkezett Európából. Húsz évvel fiatalabb feleségével is a szerencse keresése közben találkozott. Miután aranyásónak nem vált be, kinyitott egy üzletet de az sem volt sikeres, így visszatért eredeti végzettségéhez és mint orvos egy ideig jól boldogult. Amikor szifilisz miatt elmegyógyászati kezelésre szorult majd elhúnyt, a tragédia megrázta családot. A négy gyerekkel özvegyen maradt anya Maldonba költözött és a postán kapott állást, ami akkoriban nagy dolog volt. Ethel 13-17 éves kora között presbiteriánus iskolában tanult és ennek a tapasztalatának alapján írta meg első könyvét, az 1910-ben megjelent The Getting of Wisdom-ot ( A bölcsesség megszerzése). Ez az egyetlen írása amit hűen dolgoztak át a képernyőre 1977-ben. A Richardson család 1888-ban költözött Európába. Ethel zongorázni tanult a lipcsei konzervatóriumban, ahol ragyogóan végzett. Lipcsében találkozott a skót John George Robertson-nal is, aki az egyetemen skandináv és német irodalomat hallgatott. 1903-ban házasodtak össze és Londonba költöztek. Az írónő egyszer még visszalátogatott Ausztráliába, hogy kutatást folytasson a The Fortunes of Richard Mahony ( Richard Mahony szerencséje) című trilógiához. 1946-ban halt meg Hastingsben, East Sussexben. Hét regénye közé tartozik a The Young Cosima ( A fiatal Cosima) kitűnő könyv, amely a zeneirodalom híres Cosimájáról, Liszt Ferenc lányról szól, aki Richard Wagnerhez ment feleségül. Megjelent még elbeszéléseinek négy gyüjteménye és egy önéletrajz, amely állítólag megbízhatatlan. H.H Richardson emlékét canberrai kerület, Sydney-i leányiskola, egyetemi előadóterem és bélyeg őrzi.
A The Fortunes of Richard Mahony első könyve az Australia Felix** 1917-ben, második könyve a The Way Home ( Hazafelé ) 1925-ben, harmadik könyve az Ultima Thule *** 1929-ben jelent meg.
A történet az 1850-es években kezdődik és a nyugtalan Richard Mahony életéről szól, egészen az összeomlásig. A főszereplő személyében könnyű felismerni az írónő apját és környezetét. A trilógia az alkalmatlanság ragyogó elemzése, a körülmények, a környezet és a kapcsolatok bonyolultságát hozza elénk, az ausztrál történelem egy jelentős időszak megismertetetésével és az emberi gyengeség megértésével együtt, a 19. század legjobb európai és orosz íróinak elveit és technikáit követve. Korlátozott mértékben Thomas Mann Budenbrook Házával hasonlítható össze. A teljes megértéshez és az események követéséhez egyes tanácsok szerint a legjobb az egészet egyszuszra elolvasni. A The Fortunes of Richard Mahony trilogia ezer oldala remekmű.
Miles Franklin, teljes nevén Stella Maria Sarah Miles Franklin (1879. október 14. - 1954. szeptember 19.) író és feminista, Talbingo-ban, az ausztrál Alpok tövében született és egy közeli farmon nőtt fel. Elődei között volt elítélt is, aki az első flottával érkezett lopásért kapott hét éves büntetését letölteni, aminek végeztével nem ment vissza Európába. Miles tíz éves koráig otthon tanult, majd iskolába került, ahol tanárai arra bátorították, hogy írjon. 1906-ban Az Egyesült Államokba hajózott**** és Ausztráliába 1931-ben tért vissza. A két dátum között élt még Skóciában és Londonban, az első világháborúban kórházi önkéntes volt majd Görögországban főzött a szerb katonáknak. Hazájába apja halála hívta vissza. Miles Franklin egész életében írt, ujságcikkeket, könyveket. Elég korán elkötelezte magát az ausztrál irodalom kifejlesztése mellett, és ezt a célt egész életében aktívan támogatta. Az általa alapított kitüntetés a mai napig fontos része az ausztrál irodalmi életnek. A Miles Franklin díj a legnagyobb évente odaítélt jutalom, idén és még néhány évre visszamenően az erkölcsi elismerésen felül hatvanezer Dollárt (durván számolva tizenkétmillió Forint) jelentett a nyertesnek. A Miles Franklin díj női írókat támogató különdíja a Stella. Az írónő nevét canberrai kerület és egy leányiskola viseli. Életének 74 éve alatt az ujságcikkeken felül három tanulmányt és tizennégy regényt írt. Közülük legnevesebb induló könyve, a My Brilliant Career ( Ragyogó pályafutásom), amely – mint a legtöbb első regény - önéletrajzi elemekből épül. Főszereplője a huszadik század eleji Ausztráliában felnövő szeszélyes lány, Sybylla, akinek lehetősége lenne férjhez menni egy gazdag fiatalemberhez, de elutasítja a kérőt, akit egyébként szeret. Ő azonban a függetlenséget többre tartja a házasságnál és saját családalapítás helyett nevelőnői és házvezetőnői állást vállal a gazdag írástudatlan szomszédnál. Hogy mit mond ez a regény a mának? A legtöbb olvasó azonnal felismeri Sybylla életében saját tapasztalatait a világról és a családról, ugyanakkor érdekes a kor, amelyben a déjà vue történik.
Martin Boyd 1893. június 10-én született Svájcban. Mindkét szülője festő volt, amikor Martin világra jött, éppen Európában tartózkodtak. Velük utazott a család matriarchája Emma Beckett***** is, aki anyagilag támogatta a familiát. Ugyanebben az évben a szép Beckett vagyon felére csappant, ezért valamennyien visszatértek Melbournebe. Martinnak boldog és biztonságos gyermekkora volt, amelyet az ausztrál Victoria állam különböző településein töltött. A Trinity iskolában ő szerkesztette az intézmény magazinját, ezzel került egészen közel a nyomtatott betűhöz valamint az angol irodalomhoz és itt kezdődött hitbeli elkötelezettsége is. Az első világháborúig kereste az utat, a vallás is, a társadalmi élet is vonzotta. Martin Boyd alapvetően pacifista volt, az ő, Nagy Británniához erősen loyális családjában azonban csak idő kérdése volt a katonai önkéntesség. Gallipoli****** után, ahol több barátja is meghalt, úgy döntött, hogy brit zászló alatt fog harcolni, ezért 1915 augusztusában elhajózott Európába. 2016-ban befejezte a tisztképzőt és 1918-ig a légierőknél szolgált Franciaországban, majd rövid ausztráliai tartózkodás után 1921-ben visszatért Angliába. Vallásos elhivatottságot érezve megpróbált a Ferences rendhez csatlakozni, de többször is elutasították. Ez után maradt a másik szerelem, az írás. 1948 és 1972 között élt Ausztráliában, Angliában és végül Olaszországban, ott is húnyt el 1972. június 3-án. Csak pár nappal korábban kapta a hírt, hogy a katolikus egyház befogadta. Keats és Shelley közelében nyugszik a római angol protestáns temetőben. Tizenegy plusz négy ( tetralógia) regényt, verseket, egy gyermekkönyvet egy visszaemlékezést és két kiadatlan írást hagyott az utókorra. Legnagyobb lélegzetű műve a Langton familiáról szóló négy részes regényciklusa, ami az ausztrál Forsyte Saga.******* A tetralógia 1952-ben született első kötetének címe The Cardboard Crown ( „A karton korona”. A kísérő kép is ennek egy díszítés nélküli változatát ábrázolja, mindenki ízlése szerinti dekorációt képzelhet rá). A címből könnyű következtetni a szereplőkre, akik a felső középosztályhoz tartoznak. A Langtonok ingáznak Ausztrália és Anglia, az egymásnak ellentmondó két társadalom között és egyik országban sem érezik otthon magukat. Az író mesteri technikával rajzolja a komplex család karaktereit és indítékaikat finom mélységgel ábrázolja. A stílus szellemes, gyakran költői. Martin Boyd könyvei az USA-ban voltak népszerűek és ott is kerültek kiadásra. Az író a huszadik század közepéig nem kapott elismerést Ausztráliában, aminek valószínű oka, hogy szembe ment egyes áramlatokkal. Később változott a helyzet és mára a helyére került.

*Az 1800-as évek írónőit nem vették nagyon komolyan, hogy a női író sztereotípiától megszabaduljanak, néhányan férfi nevet kezdtek használni. A kor híressége volt George Sand és valószínű őt követte, - utánozta? - George Eliot ( amit alighanem sosem vallott volna be, hiszen az lehetetlen, hogy egy angol egy franciát tekintsen példaképnek…). Ethel Richarsonra többek szerint Eliot hatott, amikor a Henry Handel Richardsont vette fel írói névnek.

** A Félix latin eredetű név, jelentése szerencsés, boldog, sikeres.

*** Ultima Thule latin kifejezés, földrajzi értelemben jelenti azt, hogy a világ vége.

**** Az emberek mindig szerettek jönni-menni és legyőzni a távolságot Miles Franklin idejében már gőzhajók jártak, de korántsem akkorák mint a mai tengerjárók, ezért a közönségnek legalább fele tengeribetegséget kapott, ami nagyon nagyon kellemetlen. És ez csak egyike a lehetséges rosszaknak. Különösen, ha nem órákról vagy napokról, hanem hetekről van szó, hiszen a huszadik század elején legalább harminc napig tartott a hajóút Ausztrália és USA között és több, mint negyven nap volt a menetidő az Ausztrália és Anglia közötti távolságon.

*****A Boyd család számos nemzedéken át járult hozzá az ausztrál kultúrához. Szinte mindenhez közük van, ami művészet: festészethez, szobrászathoz, kerámiához, irodalomhoz, építészethez és zenéhez. A művészeti dinasztia az 1886. január 14-én házasságot kötött Emma Beckett és Arthur Boyd házasságának gyümölcse.

****** ”A Gallipoli-félsziget ostroma 1915. február 19-től 1916. január 9-ig tartó csata volt, melynek során a védekező török hadsereg sikerrel védte meg a Dardanellák tengerszorost a támadó brit és francia erőkkel szemben” írja a magyar wiki. A harcokban részt vevő ausztrálok vesztesége 28150 katona volt.

*******John Galsworthy legismertebb műve a nagy családregények közé tartozó - szintén tetralógia - Forsyte Saga, ugyancsak a felső középosztály sznobériájának és erkölcsének kritikája.

Lana G. Ilona
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Még nem küldtek hozzászólást