Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2018.04.21. 22:50
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2018.04.21. 17:55
Kellemes délutánt és estét mindenkinek. Smile

2018.04.21. 10:20
Szép napsütéses délelőttöt mindenkinek! In Love Miklós

2018.04.21. 08:29
Szép napot mindannyiunknak! Ez már nem is tavasz, ez már kora nyár! Smile Coffee cup

2018.04.21. 07:56
Szép napot.

2018.04.20. 22:53
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2018.04.20. 20:00
Szép estét Tinéktek kedves Holnaposok !

2018.04.20. 19:33
Kellmes estét kivánok !! Smile

2018.04.20. 18:02

2018.04.20. 16:52
Köszönöm szépen, József Rose

Archívum
Felhasználók
Cikk hierarchia
Lana G Ilona: Betekintés az ausztrál irodalomba 13. rész


Volt, amikor a menekülés életet mentett, de volt, amikor elvette azt. Ehhez a fejezethez ennyi bevezetés elég is.
Thomas William Shapcott a Queensland állami Ipswichben, 1935. március 20-án született, egy nappal korábban, mint ikertestvére. Az író bal, testvére jobbkezes. 15 éves korában – átmenetileg – otthagyta az iskolát és beállt könyvelő apja üzletébe dolgozni. 1961-ben számviteli diplomát, 1967-ben a Queenslandi Egyetemen bölcsész diplomát szerzett. Huszonhét évig dolgozott adókönyvelőként. Első művészeti törekvése zeneszerzés volt, amitől elfordult, amikor rájött, hogy kedves együttese plagizál. 1973-76 között tagja, 1983-90 között igazgatója volt az ausztrál Irodalmi Bizottságnak és öt évig ügyvezető igazgatója a Nemzeti Könyvtanácsnak, miközben az Adelaide Egyetemen a szépírás professzoraként is tevékenykedett. Eddig 28 verses kötete, 7 regénye, 3 elbeszélés kötete, 4 ifjúsági könyve, 2 interju kötete, librettói és egy visszaemlékezése jelent meg. 11 irodalmi díj tulajdonosa és 1989-ben megkapta az Order of Australia állami kitüntetést. 2003-ban egy jelenleg 2000 dolláros nyereménnyel jutalmazó elismerés született, amely a Thomas Shapcott Költészeti Díj nevet kapta és nem publikált költemények ausztrál szerzői pályázhatnak rá.
A rendkívül sokoldalú Shapcott versei* tükrözik a költő érdeklődését a kísérleti költészeti technikák iránt, miközben a hagyományos témákban és formákban is otthon van. Regényei is igen eredetiek, közülük egyik magyar vonatkozású. A „Száműzött fehér szarvas” -t (White Stag of Exile) Balabán Tibor fordította magyarra és a Brisbaneben nyugvó Pulszky Károlyról** szól. Az összetett portréhoz az író kortárs dokumentumokra és családi emlékezésre, mint másodlagos forrásra támaszkodott, de tartózkodott a közvetlen szerzői értelmezéstől. Az adatok mozaikjából csak sugallja a fennmaradó kérdésekre adható válaszokat. Ide kívánkoznak Pulszky Károly életének főbb állomásai. Prominens magyar család tagjaként 1854. november 10-én született Londonban. Tanult Itáliában, Budapesten, Lipcsében. Létrehozta a Szépművészeti Múzeum *** gyüjteményét, része volt az Iparművészeti Múzeum megalapításában, a Nemzeti Múzeum is sok szállal kötődik nevéhez. Művészettörténeti ismereteivel és írásaival nagyban hozzájárult a magyar szervezett művészet alapjainak letételéhez. Az MTA levelező tagjává választotta. Volt képtár igazgató és országgyűlési képviselő. Feleségül Márkus Emiliát, a kor kiemelkedő színésznőjét kérte és kapta, két lányuk született, Tessa és Romola****. Ma a Szépművészeti Múzeumban látható az a Sebastiano del Piombo Férfiképmás című festmény, amely Pulszky Károly körül felkavarta a vizet. Nem tudott azonnal elszámolni a kép beszerzésére szánt közpénzzel és ezért eljárás indult ellene. Azzal kapcsolatban, hogy miért nem kapott türelmi időt és első lépésként lehetőséget a korrigálásra, Marczali Henriknek volt egy gyanúja: “ A képzőművészetek egy elsőrangú tudósa később azt mondta nekem, hogy az üldöztetés voltakép Bode Vilmostól, a berlini képtár igazgatójától indult ki. Ez a hírneves tudós ugyanis nagyon zokon vette, hogy Pulszky a legbecsesebb vételeket elhalászta előle.” A hiányt Károly öccse, Ágost kifizette, ezzel az eljárást megszüntették, de a botrány nem maradt nyom nélkül és Pulszky Károly egy idegösszeomlás után úgy döntött, hogy megpróbál új életet kezdeni. Így került Ausztráliába, ahol egy hónapig botladozott, majd 1899. Június 6-án pisztolya csövét mellkasának feszítve szívébe engedett egy golyót. Őt írta meg az ausztrál Thomas Shapcott.

Az eredeti kézirat valószínű francia nyelvű volt és elveszett, a “Mednyánszky Cézár báró emlékezései és vallomásai az emigrációból” című feljegyzéseket angolból fordította Dr. Óvári-Avary Károly 1930-ban (borítója a kísérő kép jobb oldalán látható). Angol címe The Confession Of a Catholic Priest és 1858-ban jelent meg, valószínű Londonban. Ebből eredeti már csak egy-két példány lehet, de létezik hasonmás kiadás, mert az írás ausztrál, tahitii, amerikai, angol és magyar kultúrtörténeti szempontból is fontos, van egyetem, ahol tanítják. Mednyánszky Cézár 1824. Június 6-án született Beckón a híres Mednyánszky család örömére. 24 éves korában pappá szentelték, a 48-as szabadságharcban Görgey tábori főpapja lett. Világos után Hamburgon keresztül Franciaországba menekült anyja rokonaihoz. Közben Magyarországon képmását jelképesen felakasztották. 1851-ben kilépett a papi rendből. A francia szalonok szívesen látták és ott találkozott egy képviselő lányával, Matilddal, akit el is jegyzett. Ehhez anyja nem adta áldását, aminek komoly anyagi vonzata is lehetett. A lehangolt és elkeseredett fiatalember fontolóra vette és elfogadta Farkas Márton üzleti ajánlatát, amelynek Ausztrália volt a célpontja. Az Antalope nevű hajón 1853. augusztusában érkeztek húszezer frank kölcsönre vásárolt, eladásra szánt rakományukkal Melbournebe. A kikötés után kiderült, hogy a hosszú úton az egész szállítmány tönkrement. Miután annyi pénz sem maradt ami a visszafelé hajóútra elég lett volna, Mednyászky beállt aranyásónak. Feljegyzéseiben írta: „…kevés sikerrel dolgoztunk, bár néha találtunk szemernyi aranyat, amit gondosan felszedtünk. Amikor valamennyi összejött, beküldtem a társam a városba élelemért, ami tíz napba is beletelt. Miután egyedül nem tudtam dolgozni, a sátram a patak mellett állítottam fel egy fa árnyékában, távol az aranykeresők kunyhóitól és papagájra lövöldöztem. A pástétomnak ekészített papagáj éppen csak ehető volt, de segített abban, hogy az élelmiszer készlet kitartson….” Nehezen, de végül mégis összejött a visszaútra való. Már nem sok idő volt az indulásig, amikor a The Argus***** 1854. április első hetében ezt írta: „… egy tiszteletre méltó külföldi, magyar, név szerint Mednyánszky, vasárnap este 11 óra körül hazafelé tartott Richmondba, amikor nem messze a Cadet Barakkoktól valaki megállította és pisztolyt fogott rá, pénzt követelve. A magyar félretolta a fegyvert és igyekezett menekülni, de a gazember lőtt és eltalálta a karját. Mednyánszky a sebesülés ellenére képes volt jobb kezével leütni támadóját. Az utonálló feltápászkodott, de már hiába kereste áldozatát. Amikor a magyar hazaért, az orvosi vizsgálat során kiderült, hogy karja összeroncsolódott, ezért amputációt tartottak szükségesnek a vállizület alatt, amit tegnap éjjel 2 órakor Dr. Wilson és Dr. Eades el is végzett.” Az eset kitolta az indulás idejét, de 1854. májusban a Golden Age******nevű gőzösön Mednyánszkynak végre sikerült Amerika felé elhagynia Ausztráliát és Tahitin, Panamán át visszatért Franciaországba. Ott kiderült, hogy a menyasszonya elhidegült tőle. Ekkor a Rivierán találkozott egy nem remélt szerelemmel, de miután rájött, hogy a ’kedves’ megcsalja, teljesen összeomlott. Hyeresben itta ki a méregpoharat, az 1857. Április 19-20 között éjszakán. 33 éves volt. Mednyánszky Cézár magyarra fordított visszaemlékezései alapján Sárközi György írt regényt „Mint oldott kéve” címmel, amely 1935-ben jelent meg.

* Thomas Shapcott költészete Turczi István szívügyének látszik, nagyszerű fordításaiból „Ausztrál horizont“ címen kötet jelent meg ( Orpheusz Kiadó, Budapest, 2004 ) és a Magyarul Bábelben internetes oldalon is található néhány Shapcott fordítása.

** A kísérő kép bal felén Pulszky Károly brisbanei sírja van. A régebben arra járók a hamvak felett már csak egy mohos követ láttak , de a Franciaországban élő Nijinsky rokonság nem régen rendbe hozatta. Pulszky Károlyról elegendő magyar nyelvű információ áll rendelkezésre az interneten – megtalálható a Moly oldalán, az Artmagazinban Fehér Ildikó írt róla nagyon szépen, Marczali Henrik emlékezése is nagyon érdekes és a Wikipedianak is van róla szócikke.

*** Pulszky Romola a híres balett táncoshoz, Vaslav Nijinskyhez ment feleségül, a házasságkötés Buenos Airesben történt. Nijinsky lengyelnek vallotta magát, de Kievben nőtt fel és a világelső Diaghilev Orosz Balettjének volt kiválósága.

**** 2003-ban jött létre a Pulszky Társaság Magyar Múzeumi Egyesület, amely a legnagyobb taglétszámmal rendelkező szakmai civil szervezet. Díjuk, a rangos Pulszky Károly díj, évente kerül odaítélésre.

*****A The Argus melbournei konzervatív napilapnak indult, majd baloldali lett, 1846 és 1957 között jelent meg.

****** A Golden Agenek ez volt az első útja, amely Tahitin át Panamába vezetett, kétszázezer dollár értékű aranyat ( mai értéke sokszorosan több) szállított és amíg az utasok a Csendes Óceántól átkeltek az Atlanti Óceán Óceánhoz a panamai földnyelven, sokukat kirabolták.

Lana G. Ilona
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Még nem küldtek hozzászólást