Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2018.05.26. 22:28
Szép estét és jó éjszakát mindenkinek. Smile

2018.05.26. 21:27
Keni, kellemes pihenést! Smile

2018.05.26. 21:27
Szép estét kívánok mindannyiunknak! Smile

2018.05.26. 17:56
Kedves Kitti! Köszönöm kedves, vigasztaló szép szavaidat! Azt hiszem az emberség, a kedvesség a jó szó, ami a legmeggyőzőbb! KÖSZÖNÖM!!! Azt mo... Bővebben

2018.05.26. 17:28
Szép napot mindenkinek. Smile

2018.05.26. 15:57
Hiányozni fogsz Keni! Sad. Azért ha van időm, olvaslak továbbra is! Smile Jó pihenést! Rose

2018.05.26. 14:58
Keni! Jó pihenést! ha javasolhatom Beethoven "Csend" című darabját hallgasd meg! Engem teljesen kikapcsol és feltölt. Várunk vissza! Üdv: Winkriston Bővebben

2018.05.26. 12:31
Kedves Keni! Jól teszed. Jönnek majd a kellemetlen, nem szeretem idők, akkor úgy is beszorul az ember a lakásba. Ki kell használni a jó időt! ... Bővebben

2018.05.26. 11:57
Hello keni ! Istvan barátom már én is hiányoltalak .Nyaralj és ésélvezd a szabadság önfeledt napjait. Itt egész májusban csodás idönkl van . baráti... Bővebben

2018.05.26. 11:21
DRÁGA KENI! tudd meg, hogy hiányzol. Vigyázz Magadra és jó pihenést kívánok. Küldök még valamit, kérlek, olvasd el. In Love

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: Matt99
» Online vendégek: 5
» Online tagok: 0
Cikk hierarchia
Lana G Ilona: Betekintés az ausztrál irodalomba 16. rész


Az ausztrál költészet az első száz évben teljesen angol befolyás alatt állt, az 1900-as századfordulón megjelentek a bush és a vidéki élet ihlette versek, kifejlődött a nemzeti érzés, a XX. század elején-közepén az új utakat keresők is hallatták hangjukat, a második világháború után még szélesebb lett a skála, napjainkban egymás mellett él szinte minden irányzat.
Nem szokott megelégedni egyetlen irodalmi műfajjal az, akinek a tollforgatáshoz van tehetsége, kedve. Gyakorlat közben dől el, hogy mely mód a legalkalmasabb a mondanivaló tolmácsolására. Így alakul ki, hogy van akire prózája a jellemzőbb holott verseket is ír és van aki versben közöl, miközben a próza sem idegen tőle. Előzőleg történt már említés költeményekről és versben-prózában jeleskedő szerzőkről*, ez a rész azokról szól, akiket az irodalom első sorban költőként tart számon. A poétákból** nem könnyű kiválasztani az egész újabb kort reprezentáló ötöt, de meg lehet próbálni, mint ahogyan az lejjebb történt.

<>

Alec Derwent “A.D.” Hope (Cooma 1907. július 21. - Canberra 2000. július 13.) költő és esszéista volt, aki első sorban a témák szatírikus megközelítéséről ismert, bár lírai hangja is figyelemre méltó. Apja református lelkész volt, édesanyja tanított. A költő a Sydney Egyetem elvégzése után oxfordi ösztöndíjas lett, 1931-ben tért vissza Auszráliába és végzettségének megfelelő munkakörökben dolgozott, amíg professzorként nyugdíjba nem ment. 1937-ben kötött házasságot Penelope Robinsonnal, frigyükből Emily, Andrew és Geoffrey született. Emily nem élte túl szüleit. Hope fiatal korától írta verseit, de az első kötetre való nagy része tűzre került, mert a közönség – vagy az évtized – még nem volt készen főként erotikus témáinak és gunyoros hangjának fogadására, ezért korai költéményeinek kiadása 1955-ig késett. A múlt század közepén kortársai féltek maró, magas intelligenciájú irodalmi jelenlététől és az érzést humorral kívánták enyhíteni, ezért a verseiben gyakran előforduló szexuálitás miatt háta mögött elnevezték Phallic Alec-nek. Rendkívül kritikus hangjának pozitív eredményeként azonban erősen megemelkedett az irodalmi vita színvonala. Hope költészetének jellemzője a ragaszkodás a hagyományos ritmusokhoz, formákhoz és gazdag mitológiai utalásokban. Klasszikus példaképeinek*** hatása minden munkájában jelen van. Verseinek hangulata a szórakoztatótól a hősiesen keresztül a romantikusig terjed. Ahogyan egy amerikai kritikusa mondta, Hope a huszadik század legjobb tizennyolcadik századi költője. Megjelent 15 verses kötete, 2 drámája, 1 regénye, 13 kritikája, 1 önéletírása. Munkásságának jutalma 9 irodalmi díj, 4 ausztrál egyetem doktori fokozata és három állami elismerés (Companion of the Order azaz AC, Order of British Empire, azaz OBE és NSW állam díja). Az ausztrál költők közül ketten kaptak irodalmi Nobel díjra jelölést, egyikük A.D. Hope, másikuk Judith Wright.

<>

Judith Arundell Wright, a környezetvédő és őslakók jogaiért harcoló költőnő és kritikus, Armidale közeli farmon született 1915. május 31-én. Apja családja pionír volt és kornvelli kelta****. Anyja korai halála miatt Judithot egy ideig nagynénje nevelte, majd különböző kollégiumokban élt. A II. világháború kitörése előtt visszatért apja farmjára segíteni. Ezt követően a Sydney Egyetemen angolt tanult, de foglalkozott filozófiával, pszichológiával és történelemmel is. 1937-38-as európai útja után kezdett írni, 1946-tól végzettségének megfelelő munkakörökben dolgozott. 1950-ben találkozott a filozófus Jack McKinney-vel, kapcsolatukból leánygyermek született, 1962-ben kötöttek házasságot. McKinney 1966-ban meghalt. Judith Wright életének utolsó harminc esztendejét Braidwood városkában töltötte, a nyelvek szerint azért költözött oda, hogy közelebb legyen Canberrában dolgozó kedveséhez. 1992-re teljesen elvesztette hallását. Nagyon aktív életet élt, szívén viselte a természet megóvását és nem csak beszélt róla de tett is érte. Ez irányú elkötelezettsége segített megállítani néhány bulldózert és megmenteni több ezer korallt. Az őslakók érdekeinek is nagy harcosa volt akkor, amikor ez még nem volt divatban. 2000. június 25-én húnyt el Canberrában. Robert Gray költőtársa azt mondta róla, hogy Ausztrália lelkiismerete volt. Klasszikus formákat követő, szavakat nagyon finoman kezelő költeményeiből a természet és az őslakókkal való azonosulás sugárzik, a wrighti szellem nagy befolyást gyakorolt a hagyományos ausztrál irodalomra, költészetre. Irodalmi hagyatéka 29 verses kötet, 6 kritika, 11 esszé, 3 levél. Munkásságának elismerése 3 díj, Q150 icon tagság (ez az angol királynő által adományozott kitüntetés, amelyet a legbefolyásosabb művészek kaphatnak) és 5 egyetemi doktori cím. A.D. Hope mellett ő volt a másik költő, akit irodalmi Nobel díjra jelöltek. Napjainkban született a Judith Wright Centre és a Judith Wright Költészeti Díj, amelyre fiatal és rászoruló költők pályázhatnak.

<>

Philip Ian Hodgins ( Shapperton 1959. január 28. - Maryborough 1995. augusztus 18.) Gyermekkorát saját farmjukon töltötte, ahol szülei tejgazdaságot üzemeltettek. A középiskolát Geelongban végezte, ezt követően egy melbournei kiadónál dolgozott, majd a Victoria állam közepén fekvő Maryborough nevű kedves kisvárosba költözött. 1983-ban myeloid leukémiát állapítottak meg nála, aminek tapasztalataival későbbi munkáiban sokat foglalkozott. 1990-ben Janet Show írónővel kötötte össze életét, házasságukból Anna és Helen született. A költő ráhangolódott az elkerülhetetlenre és a hozzá közel állókat is készítette rá - néhány héttel halála előtt még elolvasta a róla szóló nekrológot, amelyet Peter Goldsworthy író állított össze és hogy köszönetét kifejezze, küldött neki kedvenc borából. Hodgins verseinek nagy része az ausztrál pásztordalok hagyományai nyomán születtek, legjobbjaiban horáciuszi a tisztaság és egyensúly. Költeményeiben nincs szentimentalizmus, megjelenítő képei hidegek és emlékezetesek. Gyermekkorának emlékei szinte szenvedélyévé váltak, ezek egyike a tej íze.

Tej
(Fordította Turczi István)

Már nem jó.
Addig kezelték, amíg
nem lett ugyanolyan az íze,
ugyanolyan az illata,
és elrohadt ahelyett, hogy megsavanyodna.
Apám szokta mondani:
„Homogenizált, pasztőrözött és elbaszott.”
És igaza volt.
Csak azért rontották el a tejet,
hogy megöljenek néhány baktériumot,
amit a bürokraták nem tudtak lenyelni.
És ami még rosszabb, tönkretették a szertartást.
Nem kell többé hajnalonta kihajtani
az álmos teheneket meleg vackukról;
nem kell sétálni velük
lefelé a dűlőúton
mindig ugyanott, ugyanúgy,
és hallgatni kemény patáik puffogását
akár egy lassú földcsuszamlást;
és nem kell szelíden beterelni őket a karámba
és megfejni mindet,
miközben a lábak erdejében macskák
sompolyognak érdes nyelvükkel a friss tej körül.
Nem ugyanaz
későn ébredni a nagyvárosban
és a sarki boltban ilyen-olyan tejet venni.
Régen
a tej íze
a szezontól és a tehén táplálékától függött.
A legédesebb tejet
a tavaszi lucernásnak köszönhettük;
a legrosszabbat akkor ittam,
amikor a tehenek egy törött kerítésen kijutva
felzabálták egy borsfa alsó leveleit.
Az a tej savanykás volt és keserű
akár maguk a levelek,
és még napokig éreztük a szörnyű ízt.
Még rágondolni is rossz,
hány éve történt ez,
de az íz még ma is erős.
Bennem maradt,
elevenen és rögeszmésen,
mint annak az emléke, hogy valaha szerettek.

Philip Hodgins a Mildura írófesztivál egyik alapító tagja volt és hátrahagyott költeményein, írásain kívül emlékét ez a tény, valamint a Philip Hodgins Emlékérem őrzi, amelynek odaítélésére évente kerül sor és kiemelkedő ausztrál író kaphatja. Rövid életében 8 verses kötete jelent meg és 8 irodalmi díjat kapott.

<>

A száz ausztrál élő kincsnek minősített személyek egyike Leslie Allan „Les” Murray 1938. október 17-én született Nabiacban és azon a dimbes-dombos környéken is nőtt fel. 1957-ben került a Sydney Egyetemre, ahol modern nyelvészetet kezdett tanulni, közben az egyetemi lap szerkesztőségében is dolgozott s hogy valamicske jövedelme legyen csatlakozott a Royal Australian Navy Reserve-hez. Sydney-ben katolizált, amelynek gyakorlatáról ez a véleménye:
„Az egész vallás egy hosszú, gyengéden ismétlődő vers;
mint minden vers, kimeríthetetlen és ott is teljes,
ahol megkérdezzük: mit akart ezzel a költő mondani?” (a fenti részlet a Költészet és vallás c.versből Turczi István fordítása)
Les Murray a hatvanas években Európában is szétnézett egy kicsit. 1962-ben egybekelt a budapesti születésű Valerie Morellivel, házasságukból öt gyermek született. 1971-ig fordítással foglalkozott, majd lemondott államilag fizetett állásáról, hogy több időt tudjon szentelni a költészetnek. 1975-ben visszavásárolta a korábban elveszett szülői farm egy részét, ahol 1985-ben családostól véglegesen letelepedett. Les Murray generációjának kiemelkedő, nyelvileg és érzelmileg sokszínű költője, napjaink bush bárdja és egyik legbefolyásosabb irodalomkritikusa. Rendkívül hazaszerető, minden írásában igyekszik meghatározni, hogy kultúrális és szellemi értelemben mit jelent ausztrálnak lenni, amiben – paradox módon - a kozmopolitizmus is benne van. Megnyilvánulásaiban azonosul a hátrányos helyzetűekkel, különösen a vidéki szegényekkel és az őslakókkal, vagy ahogyan ő mondja, a "közönséges népekkel". Költeményeiben a forma és a tartalom egységben van, klasszikus és modern versírásban egyformán otthonos. Eddig megjelent 35 önálló verses kötete, 2 verses regénye, 8 prózai kötete, 6 antológiában szerepel. Munkásságának elismerése 11 irodalmi díj és az Order of Australia állami kitüntetés.

<>

Ern (Ernest Lalor) Malley 1918. március 14-én született az angliai Liverpoolban. Apja 1920-ban elhúnyt, anyja két gyermekével hosszú hajóút után Sydney külvárosában telepedett le. Az anya halála után 1933-ban Malley abbahagyta az iskolát és autószerelőként kezdett dolgozni. Tizenhét évesen Melbourne-be költözött, ahol egyedül élt és egy ideig biztosítási ügynökként, később órásként kereste kenyerét. A negyvenes évek elején Graves kórral diagnosztálták, a kezelést Malley elutasította. Visszatért Sydneybe, 1943. márciusában összeköltözött húgával Ethellel aki az egyre szeszélyesebb költőt haláláig ápolta. Ern Malley 25 éves korában, 1943. július 23-án húnyt el. Kiadatlan versei és életrajza Etrhel név alatt érkeztek Max Harrishoz, a Dühös Pingvinek***** magazin szerkesztőjéhez és innen már egyenes volt az út a hírnévhez. Harris elolvasta a költeményeket és ahogyan később felidézte, izgalom vett rajta erőt. A verseket megmutatta irodalmi baráti körének és egyetértettek abban, hogy eddig teljesen ismeretlen, fontos, nagyon modern költőt fedeztek fel egy ausztrál külvárosban. Max örömében úgy döntött, hogy elkészítí az Angry Penguins külön kiadását. Ez meg is történt, a címlapot Sidney Nolan illusztrálta, a tartalom lényege az új hang bemutatása volt. Minden simán ment egészen 1944-ig, amikor cikk jelent meg az Adelaide Egyetem diákújságban, amely nevetségessé tette a Malley verseket, azt sugallva, hogy valami nincs rendben. Nem sokkal ez után kitört a botrány. Kiderült, hogy Ern Malley sosem létezett, az életrajzot és a töredékekből összeállított verseket James McAuley és Harold Stewart****** küldte a magazinnak. A hír végigment az egész sajtón és az évszázad irodalmi pere kerekedett belőle. A csalásnak hosszú távú következményei voltak, de nem csak negatív értelemben, hiszen - mondták Oxfordban – a megtévesztők formai és tartalmi kísérletezésének nagy szerepe volt az ausztrál modernizmus kialakulásában. A Dühös Pingvinek avantgárd csoport is Malley tündöklése alatt élte fénykorát és a tréfa bekerült az ausztrál irodalomba. Még mondja azt valaki, hogy az irodalomtörténet nem szórakoztató. Ern emléke szívünkben él.

*Theodor Strehlow, őslakosoktól az Álomidő, Barron Field, Charles Harpur, rab-balladák – népies versek, Frank a költő, Henry Lawson, Banjo Peterson, Mary Gilmore, Dorothea Mackellar, Thomas Shapcott

** A 2001-ben kiadott New Music című, napjaink költőinek antológiájába 96 költőt válogatott be a szerkesztő.

***Hope példaképe volt Alexander Pope (a 18. századi angol költő aki első sorban szatírikus verseiről és Homérosz fordításáról híres) és a többi Augustan költő, író, valamint Yeats és a görög-római ókoriak. Az Augustan névnek két értelmezése van. Egyik az Augustus császár korabeli költészetet és költőket, Vergiliuszt, Horáciuszt, Ovidiusz jelöli. A másik az angol Anna, I. György és II. György királyok uralkodása alatt létrejött irodalmi korszakot, amely a regény gyors fejlődését és a szatírikus megközelítést jelentette drámában, prózában, költészetben. Hope mindkét Augustanra példaképként tekintett.

****A kornvelli kelták etnik csoport Anglia déli részén élnek, magukat a britonoktól ( nem keverendő össze a bretonokkal) származtatják és bizonyos mértékig elkülönülnek az angoloktól. Nyelvük a brythonic ( régi angol), számuk a világban 6-11 millió.

*****A Dühös Pingvinek magazint ( Angry Penguins) a 18 éves, szürrealista költő, Max Harris publikálta 1940-ben, a nevet átvette az ausztrál irodalmi és művészeti avantgárd mozgalom is, amelynek festő tagjai John Perceval, Arthur Boyd, Sidney Nolan, Danila Vassilieff, Albert Tucker és Joy Hester voltak.

****** James Phillip McAuley (1917. október 12. - 1976. október 15.) akadémikus, költő, újságíró, modern verseket ki nem állható irodalomkritikus, Harold Frederick Stewart (1916. december 14. - 1995. augusztus 7.) költő és orientalista tudós volt.

Lana G. Ilona
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.