Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2018.11.18. 21:34
Szép estét és jó éjszakát mindenkinek. Smile

2018.11.18. 18:16
Miklós! Lélekben hordozlak magamban minden nap és sok erőt, kitartást és erőt kívánok a gyógyuláshoz tartó úton! Rose Ha csend van, hát olvaslak...

2018.11.18. 15:22
Kedves Józsi ! Köszönöm szépen ! Smile

2018.11.18. 15:21
Kellemes délutáni pihenést kivánok szeretettel ! Heart

2018.11.18. 12:18
Szép napot mindenkinek. Smile

2018.11.18. 11:41
Szép napot kívánok! Szeretettel megosztom: Könyvbemutatóm videofelvételét oldalamon, a könyvajánló végén, csak alkotói barátkozások, ismerkedések ... Bővebben

2018.11.18. 11:05
Kitti drága! Köszönet az üdvözletért. Sajnos az utóbbi időben ismét gondjaim akadtak a szívemmel, így a terhelhetőségem is erősen lecsökkent... Bővebben

2018.11.18. 11:02
Szép napot kívánok mindenkinek! HeartMiklós

2018.11.18. 08:59
Janna! In Love Rose

2018.11.18. 08:58
Miklós! Üdvözöllek szeretettel, nagyon örülök, hogy látlak! https://www.youtu.
..HJyJ9xYEFA

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: rugami
» Online vendégek: 3
» Online tagok: 0
Cikk hierarchia
Bige Szabolcs Csaba: Hej, diófa! Hej, diófa!


Hosszabb távollét után, mikor hazatértem örömmel láttam, mekkorára terebélyesedett a diófa az udvarunkon. Dús árnyéka hívogatott hűsölni, menekülni a károsnak mondott ultraibolya sugarak elől. Micsoda gyönyörű fa! Juglans regia a neve latinul. Valóban királyi, ahogy a régi rómaiak nevezték. Id. Plinius adta neki a királyi (regia) nevet.
És milyen hasznos! A termésétől a fájáig, a levelétől a kérgéig minden része felhasználható. Termésének, a diónak fogyasztása, mondhatnánk, egy idős az emberiséggel. A legősibb táplálékok közé tartozik. Az ember által fogyasztott dió leletei több mint 50 000 (ötvenezer!) évesek – észak-iraki barlangokban találták. A kőkorszak emberei számára a dió biztosan része volt a táplálékuknak, amit ásatások leletei bizonyítanak. Az i.e. 6000 körüli időből való tűzhelyek körül pörkölt dió maradványokat találtak. A hazai, Kárpát-medencei jelenléte visszanyúlik a miocén korig. Körülbelül 20 millió évvel ezelőtt itt is élénk vulkáni jelenségek zajlottak. Ezt bizonyítják az ipolytarnóci leletek. A vulkáni hamu alatt felismerhetően megmaradtak az akkori növények, melyek között azonosították a diófát is (hasonlóan a Vezúv kitöréséhez, mely bár elpusztította, de meg is őrizte, mintegy konzerválta Pompeji városát).
Történetéhez tartozik, hogy a legkorábban termesztésbe vont gyümölcsfák közé tartozik egy sorban a kajszibarackkal, olajfával, fügével, mandulafával, datolyával. Mezopotámiában Hamurabi, az első írásos törvények megalkotója, megszabta a dió tárolásának, elosztásának, fogyasztásának rendjét. E szerint a dió az uralkodót illeti, mint királyi táplálék, s rajta kívül csak a papok ehettek még belőle, de a egyszerű nép, a lakosság többi része már nem.
A klasszikus görög korban a perzsa uralkodó, Nagy Kürosz a perszepoliszi könyvtár tanúsága szerint diónemesítésbe kezdett. Valóban nagy király volt, aki a Perzsa Birodalom határait kiterjesztette az Indus folyótól a Nílusig, és hatalma egyetlen elven nyugodott, hogy mindig a jónak kell győznie!
Ismerve a diófa jó tulajdonságait, hasznát a görögök már a homéroszi korban, sőt már előbb is szent fának tekintették. De a magyaroknak is szent fája – Jéki László szerint -, lévén a bölcsesség és erő szimbóluma, s mint ilyen számos magyar legendában szerepel.
Az ótestamentumban is történik említés a dióról. Mózes I. könyvében ezt olvashatjuk: „Vegyetek e föld válogatott gyümölcseiből a ti edényeitekbe, és vigyetek ajándékot … fűszerszámokat, mirhát, diót, mandulát.” Salamon király pedig így énekel: „A diófás kertekbe mentem vala alá, hogy a völgynek zöld füveit lássam;” (ford. Károli Gáspár.) Tehát Mózes idejében a dió már értékes ajándék volt.
Az ókori rómaiak Jupiternek szentelték, melynek árnyéka menedéket ad az embereknek a nap tüze ellen. Maga a név „Juglans” egy szóösszetételt rejt magában: „Jovis glans”, azaz Jupiter makkja.
A népi hagyományok az ókori szokásokat megőrizték – termékenységgel kapcsolatos varázslatokban a dió fontos szerephez jut, így például a fiatal házasokat egyes vidékeken dióval dobálták meg, hogy a fiatalasszony termékeny legyen. Máshol a vadházasságra azt mondták, hogy „diófa levelén keltek egybe”, azaz egy diófa alatt kötötték egybe az életüket. Az ősi néphitben a halhatatlanság jelképe, régebben ezért ültették a halott vőlegény, vagy menyasszony sírjára.
Titus Livius római történetíró érdekes történetet említ a dióval kapcsolatban. Történt, hogy Hannibál körülzárta Casilinumot arra számítva, hogy kiéhezteti a bent levőket és azok majd megadják magukat. A rómaiak úgy segítettek a bennrekedteken, hogy a városon átfolyó folyóba diót szórtak, amit a városiak kihalásztak és azt fogyasztották, amíg felszabadult a város. Dió pedig elegendő állt rendelkezésre, hiszen a közeli hegyoldalakon, a Vezúv lejtőin hatalmas diófás kertek terültek el.
Ezután a kissé hosszúra sikerült bevezető után lássunk neki mai témánknak „mire jó a diólevél?”
Talán a legrégebbi felhasználása féregűző tulajdonságához köthető. A kutyák, macskák fekhelyére, az alomba diólevelet tettek, hogy elűzze a bolhákat. Emlékszem gyermekkoromban mi is tettünk a lepedő alá diólevelet ugyan ezen célból. Ma is érzem kellemes fanyar illatát.
Ehhez köthető az Angliai népi szokás, hogy fejtetű és atka ellen használták, valamint az a megfigyelés miszerint a szárazbab zsizsikesedését megakadályozhatjuk, ha szellős zsákban, diólevelek közzé tesszük.
Külsőleges felhasználása azonban leginkább tea formájában történik. Erre a célra így készül a tea: egy púpozott teáskanál apróra vágott diólevelet 1/4 liter forró vízzel leöntünk, rövid ideig állni hagyjuk. Miután lehűlt használhatjuk borogatásra, lemosásra. Csersav tartalma miatt jótékony hatású felületes bőrbetegségek, kiütések, gyulladások esetén – ekcéma, akné, tejkiütés, fejkoszmó, pattanás, gennyes kiütés, visszérseb. A népi gyógyászat ide sorolja még a pikkelysömört is, ami napfénykúrával kiegészítve látványos eredményt hozhat. Hatásos lábizzadás ellen is a diólevél teával történő lemosás. Ezt naponta többször érdemes megismételni, de legalább reggel és este. Vigyázzunk, hogy lemosás után legyen a láb szárazra törölve.
Borogatás formájában jó hatású a fagydaganatok esetén, erre a célra erősebb diólevél főzetet készítsünk. Hasonló módon járjunk el körömgyulladásnál is. Ugyancsak eredményesen használható aranyér kezelésére ülőfürdőnek.
A külsőleges használathoz sorolom az öblögetést is. Mivel antibiotikus hatással is rendelkezik, valamint összehúzó hatású gyógyítja a szájpenészt, a szájnyálkahártya- és fogínygyulladást. Gargarizálás enyhíti a torokgyulladás tüneteit.
Külön említem a hajápolást, mint a diólevél tea egyik régóta ismert területét. A hajas fejbőr bántalmairól, a korpáról, hajhullásról és a hajfestésről lesz néhány mondatban itt szó. Az elkészítetett, lehűtött diólevél teát hajmosás után alkalmazzuk. Mosás után jól leöblítjük, majd egy törülközővel felitatjuk a hajról a vizet, ezután bemossuk a teával és rajta hagyjuk tíz, tizenöt percig. Ezt alapos öblítés és szárítás követi. Kétnaponta meg lehet a műveletet ismételni, ameddig a gyógyulás igényli.
A festéssel kapcsolatos tudnivalókat elmondja a kérdés jeles szakértője: „Diófa levelével hajat is színeznek. A teát úgy készítik, hogy egy csésze forró vízhez két kanál diólevelet tesznek, és hagyják állni egy napig. Egy másik csésze forró vízbe egy evőkanál orosztea levelet tesznek, és szintén hagyják állni egy napig. Másnap felforralják, és leszűrik mind a kettőt, majd összekeverik és egy üvegbe öntik, utána pedig, ha kihűlt, beteszik a hűtőbe. Hajmosás után törülközővel kissé felitatják a hajról a vizet, majd korábban a festéshez használt hegyes szájú üvegbe téve ugyanúgy festik vele a haj tövét, mint a hajfestékkel.
A beáztatott hajat olyan régi törülközőbe csomagolják, amiért nem kár, majd kissé leöblítik és szárítják. Ez a hajfesték különösen a rákos, vagy egyéb súlyos betegeknek felel meg, mert nem tartalmaz veszélyes vegyszert. Hajöblítéshez egyszerű teát használnak, ami csak diólevélből készül, s egy csészéhez egy evőkanál levelet tesznek.” (Pethes József)
Belsőleg is használható rövidebb kúrákra a diólevél tea.
Forrázatát gyomor és bélhurut kezelésére, bélférgesség -, székrekedés ellen és étvágyserkentőként ajánlják a füvesemberek. Tény, hogy erősítő, élénkítő hatása van, elősegíti az emésztést, serkenti a máj működését és a vérkeringést. Antibiotikus hatása régóta ismert a népgyógyászatba. A cukorbetegég elleni gyógytea készíthető belőle - szabályozza az anyagcserét, csökkenti a vércukrot, enyhíti a szomjúság érzetet, csökkenti a vizelések számát és megakadályozza a szövődmények kialakulását.
Bár a diólevél hivatalosan is elismert gyógynövény, huzamosabb ideig való belsőleges használata esetén mindenképpen kérjük ki a kezelőorvos tanácsát, véleményét!
Gyuri bácsi megfogalmazása szerint a teljesen kifejlődött, megvastagodott szövetű, a szárról lefosztott, szárított levelei adják a drogot (Juglandis folium).
A fenti követelménynek a június végétől augusztusig gyűjtött levelek felelnek meg, mikor már szép sötétzöld a színe, de még nem jelennek meg rajta rozsdafoltok. Az ép, nem foltos leveleket a levélnyéltől megfosztva, többször átforgatva megszárítjuk, összevágjuk és száraz, szellős helyen tároljuk, papír tasakban (!).
Fontos megjegyeznem, hogy elkerülendő a fa károsodása, a levelek gyűjtését szakaszosan végezzük.

Bige Szabolcs Csaba
6081
varonklari - 2018. október 29. 19:38:13

Kedves Szabolcs!
Nagyon köszönöm, hogy megosztottad velem ezt az új információt is. Nagyon figyelmes vagy! További jó alkotómunkát kívánok neked, szeretettel: KláriSmile

2720
bigeszab - 2018. október 29. 09:25:07

Kedves Klári!
Találtam még egy érdekes megjegyzést a dióval kapcsolatban. Ide másolom: „És akinek ótvar van a fején, vegye a dió külső burkát, vagyis a héját, és préselje ki a nedvet belőle a sebes helyek felett, vagyis az ótvarok felett, és ha a nedv keserűsége miatt ezek a helyek megduzzadnak, azonnal kenje be faolajjal (olívaolaj), és ez enyhíti a keserűséget. És tegye ezt gyakran, és az ótvar meggyógyul” – írja Szent Hildegárd.
Szeretettel: Szabolcs

6081
varonklari - 2018. október 28. 05:46:51

Kedves Szabolcs!
Nekünk is volt otthon diófánk, de nekem egy fa volt a sok közül. Cikked olvasása után, már különlegesnek tartom. A történetek, legendák, tudományos magyarázatok érdekessé és tartalmassá tették az írásodat. Gratulálok! Szeretettel: Klári

2720
bigeszab - 2018. október 21. 10:17:02

Köszönöm az olvasást, kedves Rita!
Ablakunk előtt van egy szép diófa. Ez ihletett a cikk megírására.
Szeretettel: Szabolcs

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.