Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2018.12.12. 23:40
NYUGODALMAS ÍJÓ ÉJT KÍVÁNOK!

2018.12.12. 22:10
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2018.12.12. 20:24
Mindenkinek ki Smilevánok szép álmokat szeretettel.

2018.12.12. 16:09
Kellemes délutánt mindenkinek. Smile

2018.12.12. 14:35
RoseIsten éltesse a Gabriellákat!

2018.12.12. 12:52
Kellemes ,szép napot kivánok szeretettel ! Heart

2018.12.12. 07:09
Szép napot mindenkinek. Smile

2018.12.11. 22:33
Jó éjt mindenkinek! Smile

2018.12.11. 21:50
Jó éjt.

2018.12.11. 21:46
Köszönöm a választ, József!

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: Pepe0617
» Online vendégek: 4
» Online tagok: 0
Cikk hierarchia
Zádori-Molnár Ágoston: Kedvenceim, ahogyan én látom 1. rész: Kosztolányi Dezső: Paulina


Kezdem Kosztolányi Dezső Paulina című művével, mely annyira megfogott, hogy az alábbi gondolatok törtek felszínre olvasása közben.

Mi az igazság? Távoli múltba vesző mondatok, valóságnak vélt fikciók, történetek, események.
A régmúlt történéseiből később legenda, mítosz - história - kerekedett az igazság avagy a valótlanság jegyében.
Sokszor sokan foglalkoztak - történészek, kutatók, írók - az igazság kutatásával, de mindeddig csak a szubjektív igazság látott napvilágot, amit a többség elfogadott, vagy a kisebbség által kevésbé hangoztatott, tényeken alapuló, sokszor elferdített valóságok parazsai hamvadtak el az igazság hamvai alatt.
Az igazság keresése a katolikus, - és általában más - egyházak szerint teljesen felesleges elfoglaltság, mert tanításuk az egyetlen igazságot ismeri el: a tökéletes igazság maga az Isten.
Bár az ember kíváncsi, és mindig is kíváncsi volt, újat, és még újabbat akar megtudni, megismerni: a vitális mechanizmusokat, az emberiséggel élő alapvető tulajdonságokat; azok törvényszerűségét megmagyarázni, valamiféle keretek közé zárni, emberi elmével (még) felfogható módon kifejezni. Erre legalkalmasabb fórum az egyetemes irodalom. Költők, írók más-más módon, különböző helyszíneken, eltérő habitusú, korú szereplők által keresik, és találják meg az igazat, melyet az olvasó feltétel nélkül elfogad és átérez a kimondott vagy kimondatlan igazság megtestesítőjével.
A kitalált történetek, megírt művek az ember ösztönös és autentikus élethelyzetekben adódó tudatos cselekedetei, mondatai által árad a lélek minden rezdülése, vele az igazság, mint megfoghatatlan valóság kerül a középpontba.
Vannak hosszabb regények, melyekben az írók hosszasan vezetik olvasót az igazság göröngyös útjain, azonban erre a novellák a legalkalmasabbak, terjedelmük okán.
Kosztolányi Dezső a 19. század szülöttje, a 20. század kimagasló irodalmára ezekben a rövid lélegzetvételű kisepikai írásaiban keresi a választ. Számos verse, novellája, regénye látott napvilágot sok elismerést szerezve. Műveit sok nyelvre is lefordították. Szívesen írt az antik világról, a "Véres költő" című regényét német nyelvre Oscar Wöhrle ültette át, maga a német íróóriás Thomas Mann írt előszót 1923-ban.
Kosztolányi írásai mindig aktuálisak, novelláiban szakít a klasszikus szerkezettel, nem alkalmazza az ókori latin Lukaianos, a középkori Boccacio, a magyar Heltai Gáspár által megszerkesztett művek ismérveit. Legjobb példa erre a "Paulina" című prózai írása. Az előzőekben említett klasszikusokkal ellentétben ebben a műben aránylag sok szereplővel találkozhatunk, és nem fedezhető fel a novellákra oly jellemző keretes szerkezet sem.
A történet az ókori Rómában játszódik a Krisztus előtti első században. Egy kiskocsma esti élete tárul szemünk elé, ahová tengerészek, matrózok járnak mulatni. Paulina a kis szegény leányka itt dolgozik, amolyan mindenes: a konyhán tevékenykedik, felszolgál és italt mér.
Egy hajóács meglopásával kezdődik a bonyodalom, és mivel a valódi tettes kereket oldott, Paulinát gyanúsítják meg. Ő váltig tagad, mindhiába, katonákat hívnak, akik első szóra hisznek a gyanúsításnak, erőszakkal hurcolják el a munkahelyéről. A lány tagadja a lopást, szembeszáll a túlerővel - mindhiába - agresszióba csapó indulattal viszik el a rend őrei kihallgatni. Érdekes párhuzam figyelhető itt meg: az igazságot képviselő lány - mint tudjuk ártatlan - és az igazságot hivatalból megtestesítő katonák szembenállása.
"A szegény embert még az ág is húzza" mondás nagyon ide illik; nem hajlandók segíteni az igazáért küzdő Paulinának még akkor sem, ha tudják hogy a lánynak van igaza, inkább végignézik annak küzdelmét - magára hagyják teljes reménytelenségben.
A történetet zseniálisan átvezeti Kosztolányi a második részbe, ahol már két férfi a főszereplő: a bölcs és a költő - a kor művelt elitjének képviselői, az ellentét mély barázdáját húzva Paulina és közöttük. Az igazáért küzdő lány kiabálása újabb beszélgetésre ösztönzi őket, szembeállítva a racionálisan gondolkodó bölcset és az álomvilágban élő költőt. A novella végén kimondva - leírva megjelenik az "igazság" is, amely a lányban ölt testet azonban ismét csak gondolattá, kimondott szóvá zsugorodik vissza.
Az író egy este pár órájának történéseit érzékletesen rögzíti, szinte ott van az olvasó a helyszínen, és néma követője a gyorsan zajló eseményeknek. A párbeszédek rövidek, azonban a mű végén filozofikus gondolatokba ágyazva futtatja végig írása vezérfonalát - az igazságért való reménytelen küzdelmet.
A novella szereplői szimbolikus jelentőséggel bírnak: a kicsi, törékeny lány az igazság jelképe, az erőszakos katonák a hatalom képviselői, azé a hatalomé mely minden korban az igazságosság megtestesítője kell hogy legyen - a józan logika szerint.
A gúny és az irónia is megjelenik a sorok között, Kosztolányi az egyik katonát alacsonynak és kancsalnak képzeli megkérdőjelezve: ilyen küllemű férfi vajon hitelesen képviseli-e a hatalmat.
A történetben Paulina megszólítja az éppen regnáló Caesart is, sőt Jupiterhez, a legfőbb istenhez is fohászkodik segítségért, míg a császárt mint embert bűnösnek, gazembernek bélyegzi.
Az írásmű végén a halál - mint végső "megoldás" is testet ölt a bölcs szájából:"Belökik a Tiberisbe", azaz az igazságot csak a teljes megsemmisítéssel lehet elhallgatni. Ezzel ki is mondta az író az alapigazságot: minden igazság szubjektív és csak addig létezik, amíg az utolsó képviselője is megszűnik létezni.
Remek novella, mindenkinek ajánlom szeretettel:

Zádori-Molnár Ágoston
1593
MT - 2018. december 06. 23:29:20

Remek gondolataid hatására én biztos elolvasom. Köszönettel:
Pilla

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.