Tóth Sarolta: Egyszer tanácsom: ha nincs elég pénzed, ne légy beteg!


Városunk megyeszékhely, kórháza oktató kórház. Eredetileg a honvédség számára épült, de civil betegeket is fogadott. Híres orvosok rendeltek, gyógyítottak. Városunkban ekkor még működött egy másik, régi, felújításra szoruló kórház épületsor is, szükséges osztályokkal, gondozott belső, parkosított udvarral. A sorkatonaság megszüntetése után a régi épület osztályait átköltöztették a volt honvédkórházba, az épület ma is üresen áll évtizedek óta. Az új kórház is ma már változott, új épületekkel gazdagodott, személyzete cserélődött.
Közismert tény, hogy a szakmailag jól felkészült orvosok nagy része külföldre vagy magánklinikára távozott. Maradtak az idősek, az osztályvezetők, és a rezidensek. A maradók elfásultak, kiégtek, előre átnyújtott „hálapénz” lelkesebbé teszi őket. Ebben az esetben nem kell a szokásos több hónapos várakozási időt megvárni, de a vizsgálat új látogatást javasol, mert felületes, vagy nem ismerik fel az igazi baj okát.
Saját tapasztalataim vannak erről, több orvosról. Megnevezni nem kívánom őket. Néhány példát szeretnék ismertetni.
Gyomortükrözés - soron kívül - tizenötezer, és csak pozitív diagnózis, mert a cső csak félig ment le, és a gyulladás, amit fontosnak tartottam ellenőriztetni a fájdalom miatt, elmaradt. Az orvos átvette a borítékot, „van 5 percem” - mondta és figyelmembe ajánlotta ismert sebész kollégáját. Telefonon felhívtam a sebészt, mondott egy kedvező, korai időpontot, a nap stimmelt, de több órát vártam, mire bejutottam a rendelőbe. Ott a professzor kérte korábbi leleteimet, átadtam. Mivel a leletek nem voltak frissek, jelen panaszomat próbáltam ismertetni, de a…
- Beteg fölfekszik az asztalra, nem beszél, a panasz nem rám tartozik, én csak operálok - mert sebész vagyok. Mégis adott receptet, miután megdicsértük. Fájdalomcsillapítót képtelen voltam szerezni, mert egy másik orvos, akihez javasoltak - onkológus képzettségre hivatkozva négy órát váratott - noha korábban ismertem, ígérte segítségét. A recept, amit adott, nem volt érvényes.
- Több alkalommal megtörtént, hogy a járó beteg ellátáson rendelési idő alatt nem volt orvos. Az én kezelőorvosom miközben benn ültem nála a rendelőben, alig figyelt rám, friss leleteimet - amit magamnak kellett beszerezni hosszú időpontokkal - nézve annyit válaszolt.
- „Ezzel együtt kell élni” - ha fáj, vegyen be fájdalomcsillapítót. Vényt nem adott. Többé nem mentem, mert nincs értelme, az egészséges ember is megbetegszik, ha így bánnak vele.
- Ennél csak a Sürgősségi osztály ellátása rosszabb, ez mint mindenütt, nálunk is .Tudom, mert két alkalommal vitt be mentő, és akkor megfogadtam, soha többé nem akarok oda kerülni, erre kértem családomat is. Kerekeken gurítható, keskeny, kemény lemezen feküdtem hat és fél órán át, fejtámasz nem volt, megfordulni sem volt hely, WC pelenkába, fájdalomcsillapító nem járt, vérvizsgálat, röntgen után infúzió, a vizsgálatot fiatal rezidens doktornő végezte és egy ápolónő. Nem szólhattam semmit panaszomról:
- „csend, itt csak mi kérdezünk!” - mondták. Végül jött egy szakorvos, aki aláírta a szakleletet. Panaszomra nem jött segítség, csak a tanulság: többé ne menj ide!
- Háziorvosunktól tudom, akit mentő visz be, mindenki ide kerül, a sürgősségire. Vért venni - krónikus betegség esetén kontrollként is csak három havonta lehet, ha ez nem áll fenn bizonyítható módon, akkor csak félévente. Lehetne még folytatni a nehézségeket annak indokolatlanságával, miért nincs elég parkolóhely, ami van, abból is elvettek egy részt a kórházi dolgozók számára. Majd egyszer, később, tervezés van a parkolóhelyek bővítésére.
- Nos, megismétlem: ne légy beteg, vagy élj együtt vele otthonodban.
3757
jegmadar - 2018. december 20. 11:39:11

Szomorú igazságokat írtál.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.