Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.07.18. 00:32
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.07.18. 00:32
Javítottam a hibát.

2019.07.17. 19:39
Kedves Józsi! Kérnék szépen egy javítást, Régi nyár II. cimű novellámban az utolsó szót egybeírni. betakarítani. Köszönöm szépen, Magdi

2019.07.17. 19:00
Szép estét kívánok szeretettel minden Holnaposnak ! Heart

2019.07.17. 11:22
Tiszteletem minden Holnaposnak! Winkriston

2019.07.17. 10:05
Szép napot mindenkinek! Coffee cup

2019.07.17. 07:49
Kellemes, szép napot kívánok kedves Holnaposok! Rose Heart

2019.07.17. 07:46
Szép napot.

2019.07.17. 06:54
Szép napot, jó alkotást kívánok mindenkinek! Tibor Cool

2019.07.17. 00:41
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: szucsilona
» Online vendégek: 2
» Online tagok: 0
Cikk hierarchia
Bige Szabolcs Csaba: Emberségből példát



Régebbi riport tanulsággal.

Mottó: A virág? Az kibújik az
iszap alól is. (Elekes Emma 94 éves)


Udvarhely széki Siménfalván voltam látogatóban. Az augusztus végi árvíz nyomait követtem. Néztem a letarolt földeket, a kidőlt kerítéseket, a megrongált, sok helyen összedőlt házakat. Ahogy haladtam a Nyikó folyó völgyében lefelé, úgy szaporodtak a károk, nőtt a nyomorúság. És ahogy távolodtunk a régió székhelyétől, apadtak a segélyek. De a székely nem panaszkodott, nem zúgolódott. Tudomásul vette és dolgozott, hogy újra rend legyen. A helyi körorvos vezetett végig a víz áldozatainak során. Körzetéhez 15 falu tartozik, ebből ötöt érintett az árvíz. Több portát is felkerestünk, de az embereket alig mertem megszólítani, mert mindenki dolgozott, javított, épített, takarított.

A beszélgetésekből idézek.
- Olyan gyorsan jött a víz, hogy alig tudtunk a házba bemenekülni. Éppen fát vágtam az udvaron, készültem a télre. Zúgást hallottam, s kidőlt a csűrkapu. A ház 8 lépcső magasan van, mégis egy perc alatt már a szobában volt a víz. Az asszonnyal felmásztunk a hiuba. Szóval a padlásra. Szinte összeomlott az egész ház. Nézze, a hátsó fal kidőlt. Ami házban volt? Tönkre ment. Volt egy kis félre tett pénzük. Tudja a temetésünkre. Az asztal fiában volt. Volt… Hogy mire volna most szükségünk? Az edényeket kimostuk, kisúroltuk, az ágyneműt a lányunk elvitte s kimosta. Ruhát, azt adtak a jóemberek, a tűzifát, a télire valót most szárítgatom a napon, mert vizesen ugye nem ég. Fedél kellene a fejünk fölé. Azt mondták, hogy akinek van saját telke, építhet. Nekünk van. Még Sz. Albertnek is adtunk egy tagot, mert neki nem csak háza pusztult el, de a telek is csúful néz ki. (V. Domokos.)

- R. Gyula felesége vagyok, a lányomék is velünk laknak, őt Csillának hívják. Nézze itt állott a ház, a nyári konyha. Most csak az alap van meg. Ott volt a tűzhely, a mosógép. Az hiányzik legjobban. Sokan segítettek a szomszédok, a szomszéd falubeliek, még Magyarországból is. Téglát is kaptunk, hogy az épületet visszaépíthessük. Megleszünk.

- Amott lakom abban a kis házban, hátul volt a műhelyem. Asztalos vagyok. Olyan tovább szolgáló nyugdíjas. A 75-öt taposom. Minden szerszámom elpusztult a vízben. Még az új szekrény is, amit most fejeztem be. Ugye elcsavarodtak a deszkák a víztől. Nem lehetett megmenteni. Sajnáltam, mert jó munka volt. Takarítgattam, pucolgattam az iszaptól, amit lehetett. Most megyek közmunkázni a templomhoz. Hívott a tiszteletes úr. A saját bajom mellett a máséval is kell törődnöm. Csinálom, ameddig bírom. (M. István)

- Farkaslakán lakom, Tamási Áron szülőfalujában és Székelyudvarhelyen vagyok zenetanár. Oboás. Semmit sem tudtunk a lakásban megmenteni, csak a két oboát. Az összes kotta, felvételek elpusztultak. A kotta gyűjteményem nagyon hiányzik. Pótoljuk! (M. László)

- Ide az állatorvosékhoz nem mertem bemenni. Nem volt hozzá lelki erőm. Csak álltam az út közepén és néztem a sürgés-forgást, ahogy a szomszédok, rokonok végezték a helyreállítási munkálatokat. Néztem a nagy kaput. Előtte állott az autó azon a tragikus napon. A doktor úr, amikor emelkedni kezdett a víz, kiállt a kocsival a ház elé, beültette a kicsi fiát és beszaladt a házba még valamiért. Mikor kijött, se kocsi, se gyermek! Az ár elsodorta … (T. Lajos,)

- Látod fiam, ott állt az öreg ház. Csak romok maradtak. Szerencsére ez az újabb épület kibírta. Itt voltam a konyhában, aztán felmásztam az ablak talpára. A párkányra. Most csak nézem, hogy, vajon hogy tudtam oda felmászni. A nagy úr a szükség! Kinyitottam a felső kisablakot, úgy kapaszkodtam, amíg értem jöttek. Látod ott kint a ház előtt a virágokat? Virág, az még az iszap alól is kibújik. (E. Emma 94 éves)
- Emma néni szívében is virágok nyílnak!

2005. október.

Bige Szabolcs Csaba
2720
bigeszab - 2019. április 20. 12:18:00

Kedves Magdi!
Köszönöm együtt érző szavaidat!
Szeretettel: Szabolcs

6191
Magdolna43 - 2019. április 13. 22:37:48

Kedves Szabolcs!
Együttérzessel olvastam történetedet az árvízről.
Iszonyatos erő van a vízben ha elszabadul, rombol, pusztít, de a virág az iszapból is kinől.
Szeretettel,gratulálok,
Magdi

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.