Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.05.20. 13:08
Kedves Szerkeszto Ur! Az utolso foltett versemnel a cimnel a kekkel szobol egy "k" eltunt. Nem tudom hogyan javithato? Udvozlettel: Maria

2019.05.20. 07:23
Szép napot és hetet kívánok, mindenkinek, szzeretettel, Magdi

2019.05.19. 23:33
Szia Józsi! Levél ment, Smile

2019.05.19. 22:23
Szép estét és jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.05.19. 21:10
Szép álmokat kívánok szeretettel Mindenkinek! Heart

2019.05.19. 20:18
Magdolna 43 Szép estét kívánok Rose!

2019.05.19. 02:06
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.05.18. 18:13
Szép délutánt mindenkinek! HeartMiklós

2019.05.18. 17:01
S Heartzép napot kívánok szeretettel!

2019.05.18. 11:41
Szép napot, Jó hétvégét mindenkinek! Smile

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: Freyvirag
» Online vendégek: 1
» Online tagok: 0
Cikk hierarchia
Bige Szabolcs Csaba: Nyárád vize be széles


Egy Nyárád menti faluban töltöttem tavaly a Húsvét ünnepnapjait. Ott a Nyárád völgyében végig színtiszta magyar falvak fűzére sorjázik a fenttől, a Bekecs aljától le egészen a Marosig, ahova beömlik a széles vizű Nyárád. A nóta is így mondja:

„Nyárád vize be széles
babám csókja be édes
egyszer loptam belőle
szerelmes lettem tőle”


Szorgalmas, becsületes emberek lakják ezeket a kicsi falvakat. És milyen szép tisztán beszélik a magyar nyelvet! Nincs tájszólás, se őző, se éző, se trágár, se más. Sokan mehetnének oda tanulni! Hogy mikor telepedtek le ott, nincsenek pontos adatok – az első írásos emlék 1332-ből származik, mely egy papot említ. Ekkor már magyaroktól belakott volt a vidék.
Ez a folyóvölgy egyike az ország legsűrűbben lakott területének. Az egész folyó nem hosszabb 80 kilométernél. A térségben egy városka és 10 község terül el összesen 68 faluval. Szorgalmas, becsülrtes magyar emberek lakják,
A város – Nyárádszereda – adott helyet annak az erdélyi országgyűlésnek, melyen Bocskai Istvánt fejedelemmé választásának 1605. február 21-én.
Térjünk azonban vissza a kezdeti mondatomra, a húsvéti ünnepnapokra. Vendéglátóink nőtagjai szombaton nagy sütés-főzésbe fogtak, alig foglalkoztak a vendégekkel. Ez a férfiakra maradt, akik szorgalmasan töltögették a borospoharakat, közben megbeszéltük az ünnepi teendőket. A kedves házigazda elmondta, hogy milyen szokásokat tartottak régebben, és azokból mi maradt mára.
Annak idején a húsvéti határkerülés szokása dívott. Ez másodnapján hajnalban indult. Falunkban ezen csak férfiak és legények vehettek részt. Más falvakban más volt a szokás. Az előkészületek folyamán úgy nevezett tisztségviselőket választottak. Ők vezényelték le az eseményeket. Volt király, pap, bíró, csapómester. A király írta elő a szabályokat, s aki vétett ellene, annak a csapómester a hátsó felét megcsapta. Kora hajnalban előreküldték a fiatal legénykéket, akik először vettek részt a processzión, és megbízták őket, keressék meg a falu határát jelző halmokat, melyek neve határhomp, és ott gyújtsanak tüzet. Mikor jöttek a határkerülők, ellenőrizték, vajon jó helyet jelöltek-e meg. Ha rosszul jelölték meg a határt, akár a szomszéd, akár falunk javára, a hibát vétőket lefogták és a hátsó felüket a határhomphoz verték, miközben azt kiabálták: „emlékezz, emlékezz, itt van a határ!” Előfordult, hogy összetalálkoztak a szomszéd falu határkerülőivel. Ilyenkor jókedvű szópárbaj vette kezdetét. Ez a szokás a régi törvényes határkijelölést utánozták.
„A faluközösség nemcsak a határok pontos ismeretét nyújtotta át a felnövekvő nemzedéknek, hanem a termőföld megbecsülését, a munka- és rendszeretet, az összetartozás érzését is.” – írja a Székely Útkereső.
- Mi maradt meg mára ebből a szokásból? – érdeklődöm mindentudó házgazdánktól.
- Új szokások helyettesítik, de ezek az emlékek tovább élnek az esti beszélgetések révén. Most a legények fenyőágat tűznek a lányok kapujára, s ugyan így feldíszítik fenyőágakkal a templomot, az iskolát, a községházát, s még a tűzoltó szertár kapuját is.
- Mit szimbolizál ez zöld ág? – érdeklődöm tovább.
- A húsvéti feltámadást, az újjászületést, melynek az egész világ részese. Van itt azonban ennél zajosabb szokás is másodnapján. Majd meglátjátok, ha maradtok addig.
Maradtunk és megláttuk.
Húsvét hétfőjén korán ébresztett a gazda.
- Halljátok? – nyitotta ki az ablakot.
A kitárt ablakon beáradt a friss tavaszi levegő, és kiűzte fejemből az esti beszélgetés, borozgatás kábulatát. Az üdítő szellő mellett hangok, muzsika hangok is szűrődtek be az utcáról.
- Muzsikálnak – jegyeztem meg teljesen feleslegesen, hisz mindenki hallotta a szobában.
- Így van. Az öntözők jönnek! – világosította meg a helyzetet a házigazda.
- Menjünk, nézzük meg őket! – kezdtem magam összeszedni.
- Meglátjuk őket, amikor betérnek hozzánk!
Azért mégis kimentünk az utcára, s megnéztük az öntöző, felköszöntő menetet. Tizenöt-húsz legényemberből állott a menet, mögöttük egy furcsa fehérálarcos alak ágált. Egyebekben is fehérbe öltöztették: fehér ing, fehér gatya, kezébe botra kötött fehér zsák hamuval töltve. Ő a húsvéti bohóc, a hamubutykás. Ő vigyáz a rendre, helyrekergeti a lemaradozókat, ijesztgeti a gyerekeket. A rendetlenkedőket, de akár a jövőmenőket is megcsapja a hamubottal. Igaz őt is csúfolják, nyakon öntik hidegvízzel.
Igaza lett a házigazdánknak, mert az udvarunkra is betértek, mikor a menet idáig ért. Udvariasan köszöntek, és éneklésbe fogtak. Muzsikusok is voltak velük. A ház népe a vendégekkel együtt kitódult az udvarra, s a lépcsőn állva nézte, hallgatta a műsort. Még nagymama is elhagyta birodalmát, a konyhát, és kötényébe törölve kezeit megállt a többiek mellett.
Az énekek után versek, rigmusok következtek a tavaszról, Húsvétról, szerelemről.

Rügyfakadás, kikelet,
Ébred már a természet,
Szertelen, mint kiskamasz,
Vidám évszak a – tavasz.


Mikor vége lett a szavalatoknak is, jöttek a legények és szagos vízbe mártott fenyőággal minden leányt, asszonyt megöntöztek, megspricceltek, de a férfiak is kaptak egy-egy adaggal, nehogy megnehezteljenek! A házigazda ezek után mindenkit megkínált egy pohár borral, majd nagymama a konyhából kihozta az előkészített adományokat: tojást, szalonnát, kalácsot, bort, a gazda pedig pénzt adott a menet vezetőjének.
Szépen köszönték és mentek tovább.
- Mi lesz az adományokkal, s a pénzzel? – okvetetlenkedtem.
- A pénzt a templomnak adják, a tojásból és egyebekből nagy lakomát csapnak este. Nálunk két templom van egy unitárius és egy református. Felváltva szervezik ezeket a húsvéti öntözéseket, felköszöntőket. Egyik évben az egyik, a másikban a másik, s amelyik szervezte, az kapta az adományokat is.
- Szép szokás!
Ebéd után aztán köszöntük a kedves házigazdának a vendéglátást, a magyarázatokat, és lélekben feltöltődve indultunk hazafelé…

Bige Szabolcs Csaba
2720
bigeszab - 2019. május 13. 21:57:58

Kedves Babu!
Köszönöm a jelentkezésedet! Többszintű kötődés főz a Nyárádmentéhez. Dolgos, értelmes emberek lakják. Mindig szíves-örömest tettem látogatást azona vidéken. Most, hogy már kevesebbet utazgatok, gyermekeim keresik fel az ott élő barátokat, rokonokat…
Szeretettel üdvözöllek:
Szabolcs

5548
babumargareta - 2019. május 13. 19:25:23

Drága Szabolcs !
Szépséges történelmi útbaigazítás a Nyárád menti falvakról.
Sokat jártam Nyárádmagyaróson.Igy nagyon jól
ismerem a Nyárád vize mellett lakó tiszta ,bőségben élő
embereket.
Nagyon szépen írtál erről a vidékről!
Gratulálok szeretettel....BabuHeart

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.