Elbert Anita: A vizuális és a verbális kultúra


Az idők kezdete előtt a vizuális kultúra volt az elsődleges. Ez azt jelentette, hogy mindent a szemnek hittek. Elkövetkeztek ezt követően a könyvnyomtatások. Az első nyomtatott könyv a Biblia volt. Talán ennek rovására már nem az élő példamutatás lett a primer tanítási módszer, hanem az olvasásra helyezték a legfőbb hangsúlyt. Manapság, aki könyvet, vagy újságot olvas, először a képeket mustrálgatja. A gyermekek mindent a szemükkel érzékelnek, a szavak a felnőttek ismerve. A vizuális deformálása a verbális kultúra. Közös ismeretjegyük maga a pixel. Mivel a betű is kis képpontok összessége. Mondhatni a betű a képpontok által létrehozott forma. A vizuális képek pedig a képpontok által összeszőtt szín és forma egysége. Minden kép gondolatokat ébreszt az emberben, amely imaginációt képez. Míg a szavak is képesek gondolatokat, emlékeket feltámasztani, de ez az inspiráció jelenségkörével áll összeköttetésben. A vizuális és a verbális kultúra mediális közege így a gondolat.

Vizuális és verbális kultúra:
betű=képpontok által létrehozott forma, vizuális kép=képpont általi szín+forma

Minden betű a kép töredékét képes felfogni. Így maga a betű a kép deformációjaként szolgál. Még az idők előtt az emberek példamutatással, és a non–verbális jelekkel kommunikáltak. Szavak nélkül is megértették egymást. Az auditív jelek a verbális kultúra megtestesítői, az ember magát adja át az auditív jelek által. A verbális jelek így objektívek, míg az auditívek pedig szubjektív természetűek.

Vizuális és verbális kultúra:
non-verbális jelek=szavak nélkül megérteni egymást, verbális jel=objektív, auditív jel=szubjektív


Minden jel más kaliberű. Így egészen más kultúrát épít fel. A vizuális világ az imaginációt erősíti, a képzeletvilág, és a fantázia szerepkörét. Az álmodozó egyén jellegét tematizálja. Az auditív világ az inspiráció sajátosságait jelzi, a zene témakörében. Ez azt jelenti, hogy ez az érzékeny ember típusát jelöli ki. Illetve a verbális kultúra az inspiráció szerepkörét erősíti, az olvasás aktusát. Illetve a gondolkodó embert demonstrálja. Minden kultúrának megvannak a maga sajátosságai. Ez azt jelenti, hogy vannak erősségeik, illetve gyengeségei. Látással leképezni a világot a legkönnyebb metódus. A hallás, illetve a betűk már nehezebben dekódolhatók. Maga a betű leképezése is vizuálisan történik, csak a betűk kódolva vannak vizuálisan. Így a verbális kultúra a vizuális csökevényességeként szolgál.

VIZUÁLIS: imagináció, képzelet, fantázia, álmodozó egyén
VERBÁLIS: inspiráció, olvasás, gondolkodó ember
AUDITÍV: inspiráció, zene, érzékeny ember


A vizuális deformálása a verbális kultúra. Közös ismeretjegyük maga a pixel. Mivel a betű is kis képpontok összessége. Mondhatni a betű a képpontok által létrehozott forma. A vizuális képek pedig a képpontok által összeszőtt szín és forma egysége. Az auditív jelek a verbális kultúra megtestesítői, az ember magát adja át az auditív jelek által. A verbális jelek így objektívek, míg az auditívek pedig szubjektív természetűek. A vizuális világ az imaginációt erősíti, a képzeletvilág, és a fantázia szerepkörét. Az álmodozó egyén jellegét tematizálja. Az auditív világ az inspiráció sajátosságait jelzi, a zene témakörében. Ez azt jelenti, hogy ez az érzékeny ember típusát jelöli ki. Illetve a verbális kultúra az inspiráció szerepkörét erősíti, az olvasás aktusát. Illetve a gondolkodó embert demonstrálja.

Székesfehérvár, 2019. december 3.

Elbert Anita
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.