Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Révész Márton: A gyár


Egy évben 365 nap van, 52 vagy 53 naptári hét. 152 munkanap. Közben tavasz lesz nyár majd ősz és végül tél. Egyhangúan telnek a napok. A reggeli rutin után bejövök a gyárba. Ismerős fáradt szürke arcok köszöntenek. Vidám arcokat ritkán látni, ha mégis gyanakodni kezdek, mert ott valami nincs rendben.

A munka unalmas, már rutinosan végezzük, mint szorgos és hatékony robotok. Az elején még érdekes és izgalmas volt, aztán idővel megfakult a varázs. Olyan ez, mint a szerelem – gondolom, – belefagyunk a rutinba. A gyárat még 1800 körül, az ipari forradalom idején alapították, azóta él, növekszik duzzad, dagad, egyre több embert foglalkoztat. Már nem is tudom eredetileg mit gyártottak itt. Azóta több tulajdonosa volt, egyszer csődbement, majd átszervezték, és átépítették. Jelenleg elektronikai alkatrészeket gyártunk. Apró kis fémlényeket, nyáklapokon vagy önmagukban. Az igazat megvallva a nagyrészéről azt se tudom mire való, nem is érdekel igazán. Mi csak gyártjuk őket és dolgozunk egész nap, egész évben. A gyár olyan, mint egy nagy szürke ámbráscet, mi meg apró kis sejtek vagyunk a szörnyeteg belsejében. Az ébren töltött életem felét itt élem. Ha körbenézek itt minden szürke, a falak, a gépek, az emberek. Itt tényleg beszürkül az ember. A sok apró meghalás – napról napra – ezt teszi velünk. Néha szeretnék madár lenni, hogy elrepülhessek innen. Pedig látszólag szabad vagyok, nincsenek rácsok vagy szögesdrót kerítések, mégsem vagyok szabad. Elmehetünk innen, ha akarunk bármikor, de senki nem megy sehova. Tudjuk, hogy azonnal mások állnának a helyünkre. Bérrabszolga vagyok, több millió sorstársammal együtt. A szüleink is azok voltak, és az ő szüleik is. Ezt az utat járták, és ezt az utat mutatták. Mi tartjuk fenn ezt a rendszert. Fontos, hogy ne gondolkozz. Ezen ne! Azért vannak az alternatívák, a kereskedelmi televíziók vagy a közösségi oldalak. Irányított információ adagolás. Csámcsogjunk a semmin. Az üresség érték, az ostobaság erény, a szabadság csak illúzió. Legyél konformista. Legyél olyan, mint a többi. Legyél megalkuvó. Legyél csúcsfogyasztó, dolgozz azért, hogy meg tudj venni mindent, amire igazából nincs szükséged. Látszatboldogság! A pénz és a profit irányítja ezt a világot. Elméletileg ki lehet szállni, de én nem ismerek senkit, akinek valaha sikerült volna. Talán azért, mert az igazi szabadságnak ára van, de ezt az árat senki nem hajlandó megfizetni, nem akarunk kiszállni. De minek is tennénk? – hiszen már nem tudunk szabadon élni, mint egykor, elfelejtettük ezt is sok más dologgal együtt. Ez van. Csak a gyár, meg a szürkeség. – Ránk telepszik amíg agyon nem nyom.

Néha azért a szürke embertelenségben valahol megcsillan egy halvány fénysugár. – Játszani hív.

Révész Márton
6901
n13 - 2020. június 09. 13:08:09

Köszönöm Mária! Smile

5555
Maria HS - 2020. június 09. 12:19:19

"Néha azért a szürke embertelenségben valahol megcsillan egy halvány fénysugár. – Játszani hív."-Gratulálok: MariaHS

6901
n13 - 2020. június 09. 09:48:40

Kedves Kitti köszönöm! Örülök ha inspirál. Azért "a szürke embertelenségben valahol megcsillan egy halvány fénysugár. – Játszani hív."

5396
Kitti - 2020. június 09. 09:32:14

Kedves Márton! Rengeteg gondolatra inspirált az írásod. Itt tolonganak a fejemben és hirtelen mind egyszerre akarna kitódulni. Szánalmas világképet festettél és rémes, de valós igazságokat piszkálnak fel a szavak. Az elmúlt rendszerek szövevénye, az embertelenség csúcsa, robotként használt embertömegek kitermelése ami folyik. Az eleinte izgalmas tevékenységek monoton ismétlődése elsilányítja a munka örömét, maga a kifejezés is nevetségessé válik. Nincs benne öröm. Csak ellenérték van, amiért cserébe, kárpótlásul megvehető majd pár dolog, ami folyton cserére vagy javításra szorul majd, csak, hogy fogyassz. Illetve a betevőre való, hogy tudj majd tovább robotolni, gondolkodás és érzelmek nélkül élni a sivár és szürke, motivációhiányos életedbe. Belegondolva, hát elveszett az élet értelme is...
Nagyon jó cikk ez, gratulálok!

6901
n13 - 2020. június 09. 09:18:49

Köszi! Smile

6935
ferenczvicus - 2020. június 09. 08:50:59

..."Az üresség érték, az ostobaság erény, a szabadság csak illúzió..." ..
... ismét egy remekbeszabott iromány.. tökéletesen megfogalmazott valóság...köszi Márton.. ( lájk ikon )

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.