Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2018.06.21. 08:10
Szívből gratulálok a nyerteseknek! Szeretettel: Ági Heart Smile

2018.06.20. 23:53
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2018.06.20. 21:23
Gratulálok a nyerteseknek! Szép estét!

2018.06.20. 19:52
Szépséges estét mindenkinek! Angel

2018.06.20. 15:07
Szép jó napot mindannyiunknak! Smile Coffee cup

2018.06.20. 14:04
Köszönöm Józsi az információt.

2018.06.20. 12:40
Az Egyszer volt... verselő vers nyertesei: Dés András, Kristófné Vidók Margit és Török Nándor

2018.06.20. 10:55
Kérdezni szeretném, "Az egyszer volt..." verselő játéknak volt valamikor eredményhirdetése?
Biztos elkerülte a figyelmemet.

2018.06.20. 10:13
Köszönöm szépen a Könyvajánlót, kedves Józsi! Smile Szeretettel:Zsike Smile

2018.06.20. 10:13
Szépséges napot mindenkinek! Smile

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: Titania
» Online vendégek: 9
» Online tagok: 0
Cikk hierarchia
Bakos József: Szerelem, a mindennapi életünk része. 2/2.

A szerelem érzése, minél tovább elmélkedünk rajta, annál bonyolultabbá válik. Igaza van mindenkinek, akiről eddig szó volt. Keressük a másik felünket, saját boldogságunkat szeretnénk megtalálni és körülvenni valakit a szeretetünkkel, rajongásunkkal, amellett, hogy utódainkon keresztül biztosítani szeretnénk azt is, hogy nevünket ne felejtse el ez a világ, ha innen már távozni kényszerülünk. Az emberi élet, csak akkor válik teljessé, ha sikerül ezt megvalósítanunk. A kérdés most már csak az, hogy hogyan tegyük meg ezt? Van-e lehetőségünk rá, hogy átéljük a szerelem érzését és legalább egy kis időre, elmondhassuk magunkról, hogy boldogok vagyunk? Tudom, hogy a következő gondolat nagyon közhelyesen hangzik, de szerintem ezen keresztül jól jellemezhető a mai társadalmi felfogás. Sokan azt mondják, és így is gondolják sajnos, hogy ma, a XXI. században, nincsen elég idő a romantikára, a szerelemre. Szerintem ezt így kényelmes dolog kijelenteni, mert ezzel leplezhetjük saját hibáinkat. A szerelemre kell, hogy legyen az embernek ideje, még akkor is, ha néha úgy érezzük, hogy minden, ami körülöttünk van, igyekszik ezt megakadályozni. Az tény, hogy nem könnyű ma jól élni és közben szeretni, de én biztos vagyok benne, hogy kell hozzá lennie elég erőnknek, időnknek és fantáziánknak, mert csak így lehet és érdemes élni. Ha már az első akadálynál feladjuk, soha sem érhetjük el a céljainkat. Itt jön képbe az a három érzés, amelyről már említést tettem: bátorság, kitartás és optimizmus!
Képzeljük csak el az első embert, aki megmászta a Mount Everestet. Nem volt még olyan jó felszerelése, mint a mai alpinistáknak, de a fejébe vett valamit és volt hozzá elég bátorsága, elszántsága, és kitartása, hogy megtegye. Volt egy álma és elég optimizmusa, hogy valóra is váltsa! Lehet, hogy az utolsó métereken, már a csupasz kezével kapaszkodva húzta fel magát a jeges sziklák tetejére, de amikor felért és lenézett, elfelejtette azt a sok kínt, amit átélt.
A szerelem pedig, szerintem minden embernek egy ilyen közös vágy, amióta világ a világ. Nem pusztán egy egyszerű érzés, néhány jó pillanat az életünkben, hanem az életünk értelme.
Összetett, bonyolult, mégis egyszerű érzés, amelynek minden örömét megélni, szinte egy élet is kevés, de törekedni azért lehet rá! Van egy mondás, amely nagyon jól érzékelteti azt, hogy a szerelem miért nem egy konkrétan megfogalmazható és mindenki által ugyanúgy megélhető emberi érzés. Így szól: �A szerelemben mindenki mást akar. A férfi a nőt, a nő a férfit.�
A kérdésre pedig, hogy hogyan lehetséges átélni a szerelem érzését, már szinte megválaszolta az előző néhány sor. Akkor lehetséges, ha van elég bátorságunk arra, hogy álmodjunk, célokat tűzzünk ki magunk elé és megpróbáljuk valóra váltani azokat. Ha elkeseredünk, gondoljunk azokra, akiknek nem volt elég erejük kimutatni azt, hogy szeretnek, vagy azokra, akik úgy érezték, hogy nem szeretik őket. Ez adjon elég erőt ahhoz, hogy mi ne ilyen életet éljünk!
Két jó példa is van az ilyen keserű sorsú emberek bemutatására. Az egyik Shakespeare A vihar című művének döbbenetes befejező jelenete, ahol a varázshatalmú király a közönség felé fordul, leveszi a maszkját és a jelmezét. Nem játszik tovább, ott áll velünk szemben egy boldogtalan ember, aki a hirtelen támadt csendben, kimerülten és kétségbeesetten, csak arra kér minket, hogy szeressük őt! Ezt a jelenetet Müller Péter is leírja, a Szeretetkönyv című művében, érzékeltetve, hogy milyen szenvedés annak az embernek az élete, aki úgy érzi, nem szeretik. Azt írja a színészről:
�Csodálatos varázsvilágot teremtett eddig, ámultan néztük, rejtőzve a homályban, és most hirtelen ránk veti a tekintetét. Szeme a szemünket keresi. Most látjuk először a valódi arcát. A verejték lemosta róla a festéket. Ez már nem a szerep, hanem egy kifosztott emberi arc. Rám néz. A fényből hunyorog felém, kérlelőn és riadtan keresi a tekintetemet. És a többi emberét, akik mostanáig odalentről lesték a varázslatát. Őszintén bevallja, hogy elfáradt, majd váratlanul könyörögni kezd, hogy szeressük őt!�
A másik történet is tőle származik. Könyvének kezdő soraiban ír nagyapjáról, aki több mint száz évig élt, de soha sem mutatta ki, hogy szereti őt, egészen addig, amíg a kórházban halála előtt, az ágyánál ülve el akart menni a látogatás végén, nagyapja pedig, akiről úgy tudta, hogy már nincsen magánál, hirtelen megszorította a kezét, és azt mondta: �Ne menj el!�
A szerelem és a szeretet felemelő érzéséhez sokszor negatív élmények és érzések is kapcsolódnak. Pl.: csalódás, kiábrándulás. Ezek megnehezítik az életünket, de nem jelentik azt, hogy eleve reménytelen vállalkozás szeretni!
A szeretet, a szerelem egy több lépcsőből álló összetett folyamat. Én a szerelem érzését három részre osztanám. A fellángolás, a megismerés és a beteljesülés időszakára. Nézzük meg részletesebben is, hogy miért?
A fellángolás:
Életünk során sok emberrel találkozunk. Amikor azonban meglátunk valakit, aki akkor is hiányzik, amikor nincs velünk, már elkönyvelhetjük, hogy kezdünk szerelmesek lenni. Ha megkérdezi ilyenkor valaki tőlünk, hogy mit szeretünk rajta, ami más, mint a többi emberben, nem biztos, hogy ténylegesen választ tudunk adni rá. Megpróbálhatjuk, de nem valószínű, hogy sikerül. Születnek sablonos válaszok, pl.: szép a szeme, csinos, édes a mosolya, stb. de ez elmondható a kedvesünkön kívül még sok száz, vagy sok ezer más nőre, vagy férfira is. Hogy mégis mi az, ami annyira megfog minket egy másik emberben, hogy minden gondolatunkkal és idegszálunkkal hozzá kötődünk, azt még senki sem tudta megmagyarázni. Ismét Müller Péter gondolatait kell használnom, aki az egyik kedvenc íróm. Mondatait kissé szabadon értelmezve arról ír, hogy szerinte az emberek egy elvont, kővé dermedt, maguk köré épített bezárt kis világban élnek, a valóság hétköznapi közönyös, pénzhajhász, önző, robotmunkába temetkező, magányos kis életüket irányítgatják. Ebbe a zárt világba tör be hirtelen annak a másik embernek a személye. Meglátjuk őt, és mint egy varázslat, széthullik körülöttünk minden fal. Felébredünk, mint egy álomból és akkor kezdünk el igazán élni, mert az ember valóságos állapota az, amikor szeret valakit!
Persze ilyenkor mindig akad olyan ember, aki irigykedik ránk és próbál �jó tanácsokkal� ellátni, vagy csak egyszerűen úgy konstatálja az eseményeket, hogy megőrültünk, vagy el vagyunk varázsolva. Nos ebben egy kicsit igazuk is van, de ez egy nagyon jó érzés. Én személy szerint ezt az érzést ki nem hagytam volna az életemből soha sem.
Amikor a szerelemnek ebben a szakaszában vagyunk, hajlamosak vagyunk a túlzásokra is. Képzeljünk el egy férfit, aki a kedvesére vár valahol, hóna alatt egy kétméteres plüssmackóval, kezében egy kazal virággal. Első pillanatban megmosolyogjuk, majd irigyelni kezdjük azt a lányt, akire vár, hiszen a fiú nem őrült, csak szerelmes. Bár erre azt is mondhatjuk, hogy a szerelem az őrület kistestvére, vagy éppen enyhébb formája. Az első randin lehet, hogy egy doboz bonbon és egy szál rózsa is elég lett volna, de a mackós, virágcsokros fiú biztosra akart menni, elkápráztatni szíve választottját, érzékeltetni azt, hogy ő az, aki mindent meg fog tudni adni a lány számára az életben. Ha ezt az igyekezetet a lány kineveti, azt nagyon rosszul teszi. A legokosabban akkor cselekszik, ha boldogan megköszöni, és csak finoman érzékelteti azt, hogy ő egy szál virágnak is tud örülni, mert nem a mennyiség, hanem a szándék a fontos. /Zárójelben jegyzem meg, hogy ha a másik mindig azt várja el tőlünk, hogy állandóan elhalmozzuk gazdag ajándékokkal, az már nem szerelem, de ez egy más téma./
A megismerés:
A kezdeti �vak� és �rózsaszínben látom a világot� című fellángolás kicsit öntudatlan korszaka után egy nehezebb és bonyolultabb, de legalább annyira boldog (ha nem még boldogabb) időszak következik, választottunk életének, szokásainak, lelkivilágának, vágyainak kiismerése. Ez sok lehetőséget tartogat a számunkra, de sok buktatót is. Amikor elmúlik a tíz centivel a föld felett járok érzés rövid, vagy kicsit hosszabb időszaka, belecsöppenünk a �szerelem dolgos hétköznapjaiba�. Meg kell ismerni a szeretett személyt részletesebben is, és össze kell egyeztetnünk az ő életével, a mi megszokott életvitelünket. Ez azonban nem is olyan könnyű feladat, mint amilyennek az első pillanatban tűnik. Még az is lehet, hogy nagyobb falat, mint amit meg tudunk emészteni, mert itt kezdődnek a buktatók. A felhőtlen és gondtalan pillanatok után szembesülnünk kell egy másik, ismeretlen világgal.
Amikor egy másik embert próbálunk megismerni, belebújni a lelkébe, megismerni az érzéseit, vágyait, vele együtt kapjuk az emlékeit, jó és rossz szokásait is. A szerelemnek ebben a fázisában követjük el a legtöbb hibát. Ezeknek a kijavítása viszont, csak a Hollywood-i filmekben könnyű és egyszerű. Ha azonban sikerül összeegyeztetni a hétköznapi szokásainkat és nem találunk olyan pontot, ami számunkra nem elfogadható, akkor akár tovább is léphetünk.
A beteljesülés:
Minden ember arra vágyik, hogy elérje ezt a pillanatot. Ez kezdődhet az összeköltözéssel, amikor ténylegesen együtt éljük a hétköznapokat. Közösek a programjaink, megbeszéljük a problémáinkat, együtt kelünk reggel, kerülgetjük egymást a fürdőszobában, munka után ugyanoda térünk haza, és megértéssel hallgatjuk végig kedvesünk napi élményeit. Együtt szidjuk a hülye főnökét, vagy együtt örülünk a kinevezésének, majd egy öleléssel elfelejtetjük vele a napi gondokat, hogy erőt gyűjthessünk a következő hétköznap megpróbáltatásaihoz. Ez így elég unalmasnak tűnik, de mégsem az, ha figyelünk arra, hogy apró dolgokkal, ötletekkel, színesítsük ezeket a napokat. Csak rajtunk múlik, hogy a kapcsolat ezután meddig marad fenn. Jöhet házasság, gyerekek, amelyek tovább bonyolíthatják az életünket, de sokkal boldogabbá is tesznek minket. Emellett néha meg kell küzdenünk a rokonokkal is, mert azt ne felejtsük el, ha valakit feleségül veszünk, vagy hozzámegyünk, megkapjuk vele egy csomagban az összes családtagját is. Ha szerencsénk van és kedvelnek minket, akkor könnyebb a dolgunk. Ha nem, akkor tepernünk kell, hogy megpróbáljuk ezt a hátrányos helyzetet megváltoztatni. Sokszor hallunk gonosz anyósról, apósról, vagy barátról, barátnőről, aki �jó tanácsaival� igyekszik kapcsolatunkat aláásni. Ezeket nehéz elkerülni, de ha működik két ember között az őszinteség, meg lehet beszélni.
Azt mondják, hogy a szerelmet nem megszerezni, hanem megtartani nehéz. Nos erre is mondhatjuk azt, hogy közhely, de igaz! Hajlamosak vagyunk az évek múlásával megfeledkezni arról, hogy a társunk, férjünk, feleségünk, szerelmünk megerősítését várja tőlünk, legalább néha. Van, aki azt mondja, hogy ha sokszor mondja a párjának azt, hogy: �szeretlek�, akkor a szónak nem lesz már jelentősége, elveszti az értékét. Én ebben nem hiszek. Szerintem mindenki szívesen hallja ezt a szót, akár minden nap. Feltéve persze, ha őszintén mondjuk, és így is érezzük!
Egyszer valaki azt mondta: �Minden napot és pillanatot úgy érdemes megélni, mintha az lenne számunkra az utolsó, és amikor számot kell vetnünk arról, hogy hogyan éltük le az életünket, őszinte boldogsággal tudjuk elmondani azt, hogy mindent megtettünk környezetünk és saját boldogságunkért.�
Összefoglalva az eddigieket leszögezhetjük, hogy a szerelem érzése a legbonyolultabb érzés az ember számára. Soha nem tudhatjuk, hogy életünkben mikor melyik pillanatban tör ránk, és ki lesz az, aki előhozza belőlünk. Az azonban biztos, hogy minden bizonytalanságával, titkával, fájdalmával és nehézségével együtt, a legnagyobb élmény minden ember számára.
A legfontosabb, hogy vállaljuk fel kapcsolatainkban az érzéseinket. Egy férfi például nem lesz attól macsóbb, hogy mindig keménynek mutatja magát. Néha meg is könnyezhet egy romantikus filmet. Ki tudja, lehet, hogy ezzel többet ér el, mint egy látványos vacsorameghívással. Kettesben otthon egymás karjaiban megnézni egy filmet, nagyobb élmény lehet, mint egy zsúfolt étteremben. Az egyszerű ötletek és pillanatok színesítik meg a hétköznapok egyhangúságát. Vacsorázni, pedig otthon is lehet, na jó esetleg egy kis eper, pezsgővel azért feldobhatja ezeket a pillanatokat, de lehet, hogy erre sincsen szükség. Egy nő pedig, nem attól lesz tökéletes, ha a szeretett férfi csak sminkben látja, mert a végén még megijed, ha egyszer véletlenül meglátja az igazi arcot. Ezzel persze nem arra próbálok buzdítani, hogy hanyagoljuk el magunkat, mert otthon jó a szakadt mackónadrág is, de azért ne essünk túlzásokba! Mindig próbáljuk meglátni társunkban a gyönyörű nőt, vagy az ellenállhatatlan férfit. Mi pedig próbáljunk meg úgy viselkedni, mintha azok is lennénk!
Nem gondolom, hogy ezzel a gondolatmenettel végérvényesen megoldottam ennek a kérdésnek a problémáit és látványos áttörést értem el a titokzatos érzés megfejtésében, de arra talán elég volt, hogy aki ezt elolvassa, maga is elgondolkodjon azon, hogy számára mi is a szerelem?
Nekem itt a végén, már csak egy tanácsom van. Ha nem akarunk boldogtalanok lenni, akkor bátran keressük a szerelmet, és akkor se keseredjünk el, hogyha nem mindig úgy sikerül minden, ahogyan azt elterveztük. Tanulhatunk a csalódásokból is és a következő alkalommal, már nem követjük el ugyanazokat a hibákat. Az ember, nem csak egyszer lehet szerelmes, de minden szerelmet érdemes úgy megélni, hogy ez most az igazi, mert lehet, hogy tényleg az lesz az igazi! Ha mégsem így alakul és egyedül maradunk, nem kell pánikba esni, ez az állapot, csak átmeneti. Nagyon sok nő és férfi járkál a Világban, akik arra várnak, hogy szeressék őket. Ne felejtsük el az optimizmust! Valahol olvastam egy idézetet, ami ide illik:
�Ha az élettől citromot kaptál, nem baj. Csinálj belőle limonádét, vagy kérj hozzá sót és tequilát!�
Legyünk optimisták, próbáljunk meg mindent a jó oldaláról nézni. Merjünk tehát álmodni, mert álmodni jó és hátha egyszer arra ébredünk, hogy nem is álmodtunk.

Bakos József
1978
Anonim felhasználó - 2010. október 08. 12:04:30

Kedves Józsi!
Olvasva a cikkedet csak nagyot sóhajtottam.És eszembe jutott,hogy a távolság mindent megöl,keserűvé tesz és a depresszió is beköltözik a szívedbe.Ha hiányzik a szerelem,és a szeretet akkor nem sok értelme van az életnek.A kettő között csak átmenetek vannak és légüres tér.
üdv
Gyorgyiasz3

163
Anonim felhasználó - 2008. november 13. 15:23:50

Kedves Józsi!

Most jutottam csak el odáig, hogy elolvassam a második részt. Szerintem nagyon igaz, amiről írtál. Csak ne lenne ezt olyan piszokul nehéz kivitelezni a valóságban.
Egyébként egy javítást engedj meg nekem. Karinthytól származik az egyik idézet és helyesen így hangzik: Férfi és nő hogyan is érthetné meg egymást? Hiszen mindegyik mást akar. A férfi a nőt, a nő a férfit.
Ettől függetlenül jónak találtam a cikkedet.

Üdv..

Timóca

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.