Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.07.20. 08:37
Kellemes szép nyári napokat és hétvégét Tinéktek kedves Holnaposok ! Etelka o Istvan Heart Rose In Love

2019.07.20. 08:26
Szeretettel kívánok szép,szombati napot mindenkinek! Jó pihenést a hét végére! Rose

2019.07.20. 08:25
Szépséges napot mindenkinek! Smile

2019.07.20. 08:25
Kedves Józsi! Írtam Neked e-mailt, és a Facebookon is üzentem. Smile

2019.07.20. 07:38
Szép napot kívánok mindenkinek! Smile Rose

2019.07.19. 19:53
Kedves Józsi! Elküldtem world dokumentumban, a verseket amiket az í gy írunk mi , könyvpályázatra szántam! Nem tudom megèrkezett-e
nem k... Bővebben

2019.07.19. 18:19
Kedves Józsi! Eltèvesztettem
a bizonytalanság 4. című iràsomnál nem jelöltem hogy folytatásos történet ha lehet potoljad üdv Kevelin kö... Bővebben

2019.07.19. 17:46
Szép kora estét kívánok szeretettel! Heart

2019.07.19. 14:53
Kedves Mama! Sajnálom, hogy nem tehetek eleget kedves kérésednek, de a Berkenyeágon kismadár kötetek összes példánya elfogyott. Írtam Neked privát... Bővebben

2019.07.19. 14:49
Szépséges napot mindenkinek! Smile Rose

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: mama
» Online vendégek: 5
» Online tagok: 0
Cikk hierarchia
Bakos József: Középkori utazás


Amikor egy ismert előadó zenés estjéről hallunk, szemeink előtt rögtön egy nagy színpad, lámpák sora, tömeg, és testőrök között érkező megközelíthetetlen figura jelenik meg.

A sztárok fellépésének elengedhetetlen kellékei mondhatnánk egyszerűen, pedig ennek nem feltétlenül kell így lennie.


Március 19-én este a székesfehérvári Felsővárosi Közösségi Ház terme előtt mindössze öten ácsorogtunk. Az első gondolatom az volt, hogy igen csak szűk családi körben fog zajlani ez az este, ha így folytatódik. Kinyitották a terem ajtaját, és szabadon választhattunk magunknak ülőhelyet. A következő húsz percben viszont meglepő fordulat állt be és szűknek bizonyult a kis terem. A szokásos fecsegés és zsivaj erősödött, amikor közeledett az este hét óra. Mindenki feszült várakozással nézelődött, várva a pillanatot, amikor az est „mókamestere” megérkezik.
Néhány perces késés után szolidan nyílt az ajtó és feltűnt egy magas, kócos, első pillanatban rendezetlen külsejű két méter körüli, őszes hajú férfi. Egyedül volt, nem kísérték kigyúrt testőrök. Besétált, kezében néhány kézzel írt papírlappal, letette törölközőjét, és a színpad előtt álló egy szál mikrofonhoz lépett. Nem pásztázták színes fények és különleges zene sem kísérte megjelenését, mégis teljes csend lett, amint megjelent. Az arcok felé fordultak és a következő másfél órában el sem engedték őt a tekintetek. Mosolyogva körülnézett és jellegzetes rekedt hangján köszöntött mindenkit. Ez az egyszerű két szó: – Jó estét! – mindenki számára egyértelművé tette, hogy ő nem más, mint Földes László, művésznevén Hobo.
Műsorát azzal kezdte, hogy meggyújtott egy gyertyát annak a művésznek az emlékére, akiről ez az este szólt. Francois Villon (1431-1463), a középkor legnagyobb francia költőjének verseit hozta el nekünk. Rögtön a közepébe vágott műsorának és a következő pillanatokban már a középkori Párizs utcáin, vagy éppen füstös kis kocsmáiban járhattunk virtuális sétánk során. Megelevenedett előttünk a középkori világ. Villon, aki a Sorbonne egyetemen végzett, tudását inkább a költészetben kamatoztatta. Kocsmák és bordélyházak lakója volt, rablóbandákkal együtt garázdálkodott, embert is ölt és a börtönt is többször megjárta. Nem volt igazán mintapolgár, viszont hátrahagyott művei tisztábban és egyértelműbben mesélik el a kor problémáit, félelmeit, gondolatvilágát, mint bármelyik történelemkönyv.
Hobo egyénisége magával ragadta a közönséget. Közöttünk sétált, meg-megállt a nézők előtt és mintha csak beszélgetne velünk, mesélt, és mesélt. Hangja az egyik pillanatban csendesen suttogott, a következőben viszont már szinte kiabált, ahogyan a versek megkívánták. Játszott velünk, nekünk, de nem csak a költő soraival, hanem egész személyiségével, tekintetével, mozdulataival. Ha kellett, fennkölt és magasztos hangon szavalt, de ha arra volt szükség, szinte megdöbbentően naturálisan írta le a halált, a szenvedést, vagy éppen az erotikát, amely a fő gondolatát képezte Villon műveinek.
A sodró lendületű előadást csak pillanatokra szakította meg, amíg megvárta a közönség lelkes tapsviharának csendesedését. Közvetlen volt, emberi és megnyerő. Egyedül egy mikrofonnal a kezében kiállni a közönség elé, nem könnyű feladat. Ő viszont ezt tökéletesen oldotta meg. Még az apró kis bakik is színesítették az előadását. Amikor elfelejtette a szöveget, mosolyogva megkérte a technikust, hogy indítsa újra a zenét és megnézte a verset a kéziratában.
A másfél óra szinte perceknek tűnt és nem akartuk elengedni a műsor végén. Háromszor tapsoltuk vissza és még mindig tudott nekünk újat mutatni. Láthattuk, hogy ugyanazt a verset hogyan lehet négy különböző stílusban előadni más-más fordításban. Az előadás záró versénél megkérdezte a közönséget, hogy félnek-e, majd teljes sötétséget kért. Csak a színpadon égő egy szál gyertya fénye nyújtott némi világosságot, miközben elmondta Villon egyik haláltánc témájú versét. Amikor befejezte, csendesen meghajolt, elfújta a gyertyát, megköszönte, hogy velünk lehetett és kezét az ég felé emelve köszönetet mondott a művésznek is odafönt, akinek a verseit elhozta nekünk.
Az est végén ugyanúgy távozott, ahogyan jött. Kisétált az ajtón egyedül, kíséret nélkül, mint bármelyik hétköznapi ember közülünk, de itt hagyott nekünk egy olyan élményt, amelyet soha sem fogunk elfelejteni. Bebizonyította, hogy nem kell hatalmas fény- és hangtechnika vagy látványos show ahhoz, hogy lekössék a közönség figyelmét. Lehet másképp is tartalmasan szórakoztatni. Nem kell más hozzá, csak egy kis szív, lélek és persze olyan nagyszerű előadó, mint ő, Földes László, művésznevén Hobo.

Bakos József
230
Torma Zsuzsanna - 2009. április 22. 10:05:39

Kedves Józsi!

Olyan gyönyörsűséggel írtad le az előadás miliőjét, mint amilyen fenkölt érzéssel a szívedben (szívetekben) hagytátok el a termet, ahol Hobo (Földes László) előadását néztétek és halgattátok végig.
Teljes mértékben át tudom érezni, s azt hiszem én is boldogan részvettem volna egy ilyen előadáson, ahol verseket hallgathatok, s hozzá zenét (amely nem fülsiketítő), hanem szolid, a témához szorosan illeszkedő.
Ahogy írtál az egészről, azt szerintem senki sem tudta volna szívhezszólóbban leírni. (Próbálja, meg, aki tudná!), és ezért én ezt az írást felülmúlhatatlannak értékelem.
Örülök, hogy olvashattam, és lelkiekben átélhettem.

Üdv.: Torma Zsuzsanna
SmileSmileSmileSmileSmile

277
farkas viola - 2009. április 19. 07:06:43

Kedves Józsi!
Örülök, hogy megosztottad velünk ezt az élményedet. Rácsodálkoztam, mert a nevet ismertem, de hogy miben művész?..
Én, aki valamikor nem tudtam elképzelni színház nélkül az életem, az évtizedek alatt szép lassan érdektelenné válik minden, és szép csendben átalakul, majd eltávozik.
Kitűnő írásodat jó volt olvasni és tájékozottabb lettem tőle.
Szeretettel gratulálok: Viola

298
keni - 2009. április 06. 09:46:58

Kedves Józsi !

Én mint színházrajongó emberke is, láttam már hasonló csodákat, és volt élményem ilyen előadásokban is , ha nem is épp az itt említet művészben.
A művészet valóban itt kezdődik számomra és itt is ér véget.
Bár én szeretem a látványt, a táncot, a nagy zenekart, és mai színházi előadás minden velejáróját, a díszleteket és a fényeket is, - de amiről most Te itt írtál, az egészen másról szól.
Tiszteletem és hódollatom az ilyen egyéni tehetségeknek is...

Szeretettel !
- keni-

490
kismehi - Libricz Maja - 2009. április 05. 21:31:18

Kedves Józsi!!!

Magával ragadott írásod, szinte ott voltam köztetek. Igaz én nem ismerem személyesen Hobót, nem is nagyon hallottam számát, de erről az oldaláról meg végképp nem tudtam. Most már jobban odafigyelek rá...
Köszönöm, hogy ezt az élményt megosztottad velünk.
Szeretettel: MajaSmile

288
Pegazus - 2009. április 05. 16:34:00

Kedves Józsi!
Örülök, hogy megosztottad velünk az élményeidet. Komádiban is volt, járt nálunk és találkozott a gyerekekkel is. Feljthetetlen élmény volt a számomra és minden hallgató (gyerek, felnőtt) számára is. Ő akkor is hasonlóan nézett ki, legfeljebb még nem volt őszes.
Szeretettel: - Pegazus

499
magyareszter - 2009. április 04. 08:56:40

Kedves Józsi!
Hasonló élményben nekem is volt már részem és csodálatos volt. Vidéken egy nagyon szegényes kis színpadon csodát láthattam, de éppen ebben rejlik a tehetség, hogy egy deszkán is lehet színházat csinálni, vagy még az sem kell hozzá.
Sajnos a látvány, a technika kezdve a filmektől és folytatva a színházi előadásokkal egyre inkább előtérbe kerüln a tartalommal, értelemmel szemben. Ezért ritkán tapasztaljuk meg az ilyen értékes előadást.
Vonatkozik ez szerintem életünk más területeire is, hiszen a karácsony is egyre inkább az ajándékhegyekről és nem az érzelmekről szól, vagy például régen Szilveszterkor nem volt petárda, tüzijáték, de volt hangulat. Ma már sok minden mesterséges, megjátszott, felszínes.
Ezért is olyan értékes egy ilyen kisugárzású előadóművész, mint Földes László, művésznevén Hobo.
Sok szeretettel Eszter

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.