Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.05.22. 11:40
Üdvözlöm! Szeretném megkérdezni, hogy miért nem hagyták még jóvá a 20 nappal ezelőtt feltöltött versemet? Köszönöm a választ!

2019.05.22. 11:02
Szép napot kívánok mindenkinek HeartMiklós

2019.05.22. 00:01
Kedves Főszerkesztő Úr, a megadott címen a Megszülettem c.vers olvsható.A Jövünk - et Megszülettem címre kérem, javítani! Köszönöm

2019.05.21. 21:12
Szép estét és jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.05.21. 19:51
Kellemes estét Heart kívánok szeretettel!

2019.05.21. 16:42
Kellemes délutánt mindenkinek. Smile

2019.05.21. 16:42
A már fent lévő versekkel nem lehet pályázni, ugyanazt a verset nem tesszük fel mégegyszer.

2019.05.21. 16:41
Ha pályázatra küldöd a versedet, feltöltésnél ezt a kategóriát válaszd ki. A beérkezett összes pályázati vers amely májusban érkezik, június 1-jén ... Bővebben

2019.05.21. 16:41
CEY, Ferenc, verseid fent vannak a magazin oldalán. Saját profilodnál mindegyik címére kattintva láthatod az olvasottságot, hozzászólásokat is.

2019.05.21. 16:09
Kedves Holnap Magazin! Megkaptam az ajándék könyvet, szívből köszönöm! Kaliczka Kata Rose Heart Smile

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: DianaSun
» Online vendégek: 3
» Online tagok: 0
Cikk hierarchia
Bakos József: Színes álmok között okosan élni

Kilenc hónapnyi teljes összkomfort és kényelem után kicsusszanunk a világra. Az első kellemetlen élmény számunkra az, hogy minden sokkal hangosabb, mint odabent.
A szemünket kinyitva azonban rácsodálkozunk arra, hogy milyen változatos és színes körülöttünk minden. Az egyhangú sötétség után ez felüdülést jelent. Pontosabban csak jelenthetne, ha a szebbnél szebb színekhez a „civilizált” emberi elme nem társítana különböző képzeteket, babonákat és egyéb járulékos tartalmakat.
Kálváriánk már sokkal korábban elkezdődik, hiszen gondos szüleink, még mielőtt megszületnénk, beszerzik a nemünknek megfelelő színű rugdalózót, játékokat, ágyneműt, esetleg még a szobánkat is kifestik. Hála az orvostudománynak, erre már jó előre fel tudnak készülni. Pedig ebben a korban nekünk teljesen mindegy, hogy rózsaszín, kék, vagy éppen kanári sárga rugiban mosolygunk elégedetten a világra egy kiadós ebéd után. A lényeg az, hogy kényelmes legyen, puha és meleg.
Szép lassan felcseperedve viszont már mi döntjük el, hogy milyen divat és színvilág szerint öltözködünk. Persze ez már konfliktusokhoz vezethet az előző generáció képviselőivel. Különböző praktikákkal még tesznek némi kísérletet arra, hogy egyéniségünk erőteljesen fejlődő bimbóit letörjék, és a helyükre beültessék saját elképzeléseiket, de ez korunk előrehaladtával egyre esélytelenebbé válik.
A felnőttkor küszöbén, miután már megalkottuk önmagunkat és megbékélhetnénk a világgal, ismét döntésre kényszerülünk. Nagykorúságunk elismeréseként négyévenként megkínálnak minket egy fehér kis cédulával, amelyen meghívnak szavazni.
Kilépve gyermekkorunk kereteiből ez egy új feladat. Elkezdünk kapaszkodókat keresni környezetünkben és a lehetőségeket összehasonlítva, mérlegelve, döntést hozni, hogy a nagy napon a megfelelő helyre tudjuk biggyeszteni azt a bizonyos x-et.
A következő meglepetés itt érhet minket. Rokonaink, akik egyébként helyesek, okosak, szépek és még talán intelligensek is, ilyenkor ismeretlen okból kifolyólag többször egymásnak ugranak. Ha nem is szó szerint, de villognak a szócsaták virtuális pengéi és szikráznak a szemek a rögtönzött párbajok során. Kiderül számunkra - ha eddig még nem tudtuk -, hogy a piros szegfű nem csak egy virág, a narancs pedig nem csak egy finom déli gyümölcs, hanem ennél sokkal mélyebb tartalommal bír.
Ezt látva és tapasztalva csak abban reménykedünk, hogy a vihar után szivárvány következik és nem konok sötétség. Mivel én hasonló eseményekben nem igazán szoktam részt venni, és szerencsére családom sem, más kikapcsolódás után néztem. Leültem csak úgy, céltalanul a televízió elé.
Kezemben a távkapcsolóval felmértem a kínálatot. A hírműsorok vértől és katasztrófáktól tocsogó hírei és beszámolói után, átvergődve a kereskedelmi adók szokásos késő délutáni „lelkisegély” jellegű kibeszélős műsorain, megérkeztem a régi öreghez, a Magyar Televízió egyes csatornájához.
Egy halk szavú férfivel beszélgettek éppen, majd bemutatták azt a helyet, ahol él. Egy egészen más világba csöppentem. A földeken dolgozó asszonyok mosolyogva mesélték a kis falu előnyeit. Elsőként emelték ki, hogy minden lakásban van széles sávú internet és 31 csatornás kábeltévé. Nagy ügy gondoltam, de amikor azt is hozzátették, hogy mindez bruttó 2.500 forintért, már kíváncsi lettem.
A helyi polgármester szintén mosolyogva mondta el, hogy ezt saját forrásból teremtették elő és önkormányzati tulajdonban van. Ha pedig valami probléma adódik, nem hívnak szerelőt, ő maga megy ki javítani. Ügyes kezű férfi, ezt kijelenthetjük és nem is lenne különösebben érdekes a történet, ha nem lenne folytatása.

A kamera forog tovább és elindul az utcákon, bemutatva ezt a kis magyar csodát. A falu, ahol talán csak néhány százan élnek, saját sportpályával, parkkal, iskolával, óvodával, uniós játszótérrel, díszhalakkal teli mesterséges tóval, saját szennyvíztisztítóval, és új kultúrházzal büszkélkedhet. A lakóknak a szemétszállításért nem kell fizetni és a vízért sem, sőt a gyerekek, függetlenül társadalmi, anyagi, vagy egyéb családi hátterüktől, naponta háromszori ingyen étkezésre jogosultak! A faluban nincsen munkanélküliség, nem kell senkinek segélyt folyósítani, mert az állástalanoknak közmunka lehetőséget biztosítanak, amivel élnek is.
Erre már nem lehet nem odafigyelni. Az egészben pedig az a szép, hogy mindez nem csak egy mesekönyv lapjain létezik, hanem itt, ma 2009-ben Magyarországon. A kis helység neve Aparhant és Szekszárd szomszédságában található.
A film véget ért. Zárszóként a polgármester még annyit említett meg, hogy pályázataikat teljes egyetértésben írják, senki sem tagja egyetlen pártnak sem és nem arra törekszenek, hogy nyereséget, vagy hasznot termeljenek, hanem a faluért dolgoznak. Teszik a munkájukat, csendesen, mosolyogva és önzetlenül.
Így fejlődik, épül, szépül ez az egyszerű és boldog emberek lakta település, ahol a vörös szegfűt szimplán csak virágként szeretik és vázába téve, asztalhoz ülve, nyugodtan majszolgatnak el néhány finom érett narancsot a magyar zászló árnyékában.

Lehet így is élni. Színes álmok között, okosan…

Bakos József
298
keni - 2009. május 25. 19:37:44

Kedves Józsi !

Nagyon is figyelemfelkeltő írásodnak egyik legfőbb erénye többek között, - hogy ebben az írásban: 'meghalattad' a pártokat, a politikát, és minden 'színt', ami hozzájuk köt egyes embereket....

Én hiszem, hogy politika, és pártok nélkül is lehetne élni, csupán dumák helyett, - tetteinkkel igazán megfelelő, és nyugalmas, rendezett, szép, és boldog életet...

Köszönöm Neked --!....

Kenéz István Wink

2
Jozsi-foszerkeszto - 2009. május 25. 12:34:10

Kedves Maja, Viola és Zsuzsa!
Örülök, hogy olvastátok cikkemet erről a faluról. Valóban nagyon jó lenne, ha nagyban is működne mindez. Csak akarat kérdése az egész. Remélem egyszer megvalósul. Én örök optimista maradok. Smile
Szeretettel: Józsi

230
Torma Zsuzsanna - 2009. május 25. 08:18:16

Kedves Józsi!
Nagyon örülök, hogy írtál erről a faluról. Reményem szerint nem csak ezen az egy helyen vannak meg az "optimális" körülmények a boldoguláshoz. De ha csak ez az egyetlen falu lenne, akkor reménykedem, hogy ezután mind többen csatlakoznak hozzá. Azt hiszem, az emberek többsége ilyen faluban szeretne élni, tevékenykedni.
Örülök, hogy olvashattam, hogyha már a TV-ben nem láthattam ezt a riportot. Egyébként inkább néznék ilyen riportokat sorozatban, mint a kereskedelmi csatornákon a borzalmakkal teli filmeket!!!
Üdvözlettel: Torma Zsuzsanna
SmileSmileSmileSmile

277
farkas viola - 2009. május 23. 21:02:16

Kedves Józsi!
Nagyon tetszik az írásod, sőt, egészen fantasztikus, ahogy a megszületésről írsz, mintha emlékeznél rá. Aztán, ahogy finoman áttérsz egy egészen más témára, az emberi cselekvés csodájára. Valami rémlik, mintha én is hallottam volna ezt az elképesztő, egyszerű EMBERI történetet. Oda szeretnék menni lakni! Légyszíves szólj, ha közelebbit tudsz róluk. Nekem ez felülmúlhatatlan és gratulálok.
Szeretettel: Viola

490
kismehi - Libricz Maja - 2009. május 23. 17:52:13

Grin
Kedves Józsi!!

Írásod meglepett, mert nem erre számítottam a cím alapján... A csecsemő megszületése, és cseperedése utáni felnőtté válás minden gyermekes családnak -főleg a mai világban-nagyon nehéz... próbáljuk terelgetni gyermekeinket több, kevesebb sikerrel...
Ebben a cikkben is látszik, hogy lehet(ne) másképp is élni, mint ahogy tesszük..
Tehát röviden: TENNI KELL!!!! a közösségért, családért, mindenért.. és nem csupán másokat kihasználva.
Még sok ilyen falunak, városnak és több ilyen polgármesternek kellene lennie, akinek előbbre való a közösség léte, mint a saját maga gyarapodása...
Gratulálok írásodhoz!
Szeretettel: majaSmile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.