Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.07.20. 08:37
Kellemes szép nyári napokat és hétvégét Tinéktek kedves Holnaposok ! Etelka o Istvan Heart Rose In Love

2019.07.20. 08:26
Szeretettel kívánok szép,szombati napot mindenkinek! Jó pihenést a hét végére! Rose

2019.07.20. 08:25
Szépséges napot mindenkinek! Smile

2019.07.20. 08:25
Kedves Józsi! Írtam Neked e-mailt, és a Facebookon is üzentem. Smile

2019.07.20. 07:38
Szép napot kívánok mindenkinek! Smile Rose

2019.07.19. 19:53
Kedves Józsi! Elküldtem world dokumentumban, a verseket amiket az í gy írunk mi , könyvpályázatra szántam! Nem tudom megèrkezett-e
nem k... Bővebben

2019.07.19. 18:19
Kedves Józsi! Eltèvesztettem
a bizonytalanság 4. című iràsomnál nem jelöltem hogy folytatásos történet ha lehet potoljad üdv Kevelin kö... Bővebben

2019.07.19. 17:46
Szép kora estét kívánok szeretettel! Heart

2019.07.19. 14:53
Kedves Mama! Sajnálom, hogy nem tehetek eleget kedves kérésednek, de a Berkenyeágon kismadár kötetek összes példánya elfogyott. Írtam Neked privát... Bővebben

2019.07.19. 14:49
Szépséges napot mindenkinek! Smile Rose

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: mama
» Online vendégek: 3
» Online tagok: 0
Cikk hierarchia
Bakos József: Eltűnt újságok nyomában.-1.rész.

A Nyíl regényújság története

1931 tavaszán egy fiatal újságíró, Újváry Sándor jelentkezett a Révai Irodalmi Intézetben. Egy új regényújság tervével kereste fel barátját, Juhász Andort, aki a cég egyik lektora volt. A külföldi ponyvairodalom helyett magyar írók műveit tervezte kiadni, segítve ezzel anyagi helyzetüket is, mivel az újság átfutási ideje rövidebb, mint a könyveké, így hamarabb juthatnak hozzá a honoráriumhoz is. A lektornak, mivel tetszett az ötlet bevitte őt Shultz Elek cégvezetőhöz, akit csak „Lexi”-nek hívott mindenki. A Révai testvérek saját nevelésű munkatársa kockázatosnak, de újszerűnek tartotta az ötletet. A megvalósításához viszont a konzervatív cég vezérigazgatójának Keéri Szántó Gábornak kellett rábólintani, aki a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesületének is elnöke volt. A lexikon és a nagy magyar írók (Jókai, Mikszáth, Eötvös) után ez egy új irány volt. Keéri részletes tervet kért, időt akart nyerni. Újváry készült erre és elé tette a teljes tervezetet, példányszámok, munkatársak, írók, honoráriumok. Talpraesettsége imponált a vezérigazgatónak, aki már csak a lap címére volt kíváncsi. A férfi levett a polcról egy Révai Lexikont és letette a vezérigazgató elé. Megkérte, hogy nyissa ki valahol és bökjön rá egy szóra. Így lett a lap neve: Nyíl. (A kép csak illusztráció!)
Az első szám 1931. június 3-án jelent meg, benne Erdős Renée Kaland Firenzében című kisregényével. Ezután a lap kisebb kihagyásokkal, minden csütörtökön az újságárusokhoz került. Ára mindössze 10 fillér volt. A szerkesztő – legalábbis papíron – maga Keéri-Szántó lett. Újváry mint segédszerkesztő szerepelt, talán azért, mert ő más újságokat is szerkesztett ebben az időben. Az újság 16 oldalas volt. 14 oldalon a kisregény jelent meg, két oldalon pedig kisebb írások, egy-két cikk, karcolat és keresztrejtvény. Újváry neve feledésbe merült, Shultz Eleknek tulajdonították az ötletet. A lap sikeres lett, hónapokra előre megvoltak a kiadandó kisregények. Révaiék hatszáz pengőt fizettek egy Nyíl-regényért, ötven szabványos gépelt oldalért. Ez abban az időben hihetetlenül magas összeg volt, így tódultak a szerzők és a kéziratok. A kiadó huszonnégy óra alatt elolvastatta a kéziratot és másnap már fizetett is.
Szakmai körökben is elismerést vívott ki a lap. A modern magyar írók művei népszerűvé váltak. Hét hónap alatt harminc magyar író harminc eredeti regénye jelent meg a Nyílban. Ezzel megcáfolták azt, hogy csak ismert írók regényének fordításaira van igény.
A Nyugat cikkírója Illés Endre azonban nem csatlakozott a lap támogatóihoz. A tízfilléres regényeket giccsesnek és tömegfogyasztásra szánt szégyellnivaló írásoknak tartotta, amelyeket csak a tizenévesek, a kissé prűd nagymamák és az egyszerű gondolkodású háztartási alkalmazottak olvasnak. Limonádé történeteknek jellemezte.
Abban igaza volt, hogy többnyire a szórakoztatás volt a célja a lapnak, később azonban olyan szerzők is publikáltak benne, mint Mikszáth Kálmán, Surányi Miklós, Tersánszky J. Jenő, Móra Ferenc, Krúdy Gyula, Palotai Boris. Sőt megjelent a lapban a széppróza is, mint érdekesség, Várnai Zseni, Déry Tibor, Móricz Virág és Dénes Zsófia írásaival. Itt jelent meg Déry Tibor Átutazó című kisregénye is és Rejtő Jenő első hosszabb szépirodalmi munkája: 1932. Július 28.-án, a 30. (61.) számban, A párisi front című kisregénye. Egyes számokat akkori neves rajzolók is illusztráltak, pl.: Benedek Kata, Jaschik Álmos, Szűr Szabó József, Vogel Eric.
1932-ben könyvsorozat is indult a lap nevével, de mindössze három kötet jelent meg a gondozásában. Ambrus Zoltán Giroflé és Girofla, valamint Conan Doyle Kettős, alkalmilag kísérettel című regényei, valamint Rákosi Viktor Emmy című regényének új címlapkiadása. A könyvek ára 66 fillér volt.
Néhány hónappal később azonban kiderült, hogy a kezdeti számítások hibásak, és csak akkor lehet nyereséges a lap, ha százezres nagyságrendben fogy el minden szám. Ez pedig nem így volt. Csökkentették a magas honoráriumokat, és csak százhúsz pengőt fizettek egy kéziratért. Emellett külföldi írók műveit is elkezdte kiadni a lap, amiért nem fizetett honoráriumot. A Literatura c. lap, akik az újság indulásakor mellé álltak, most temetni kezdték a Nyíl regényújságot. Cikkükben azt írták, hogy az ígéretes kezdés után elfordultak a magyar szerzőktől és becsapták őket. Elvették tőlük a megélhetés lehetőségét.
A külföldi írókra már a Nyugat cikkírója sem mondhatta, hogy giccs, vagy limonádé, hiszen olyan nevek szerepeltek közöttük, mint pl.: W. Somerset Maugham, Stefan Zweig, Francis Jammes, Thomas Mann, stb. A Literatura viszont jogosan írta, hogy ezek az írások többségében már megjelentek és nem volt szükség újra kiadni őket.
Mindezek mellett, az újság árát is a duplájára emelték. Az olvasók elfordultak a laptól, így a Nyíl című szépirodalmi hetilap nemsokára megszűnt. Létezése során 162, nagyrészt eredeti magyar kisregényt adott az olvasók kezébe. Utolsó száma 1934. július 5-én jelent meg.

Bakos József
2
Jozsi-foszerkeszto - 2009. június 15. 21:48:57

Kedves Zsuzsa, Keni, Viola, Peth! Örülök, hogy olvastátok cikkemet. Ez az írásom egy főiskolai vizsgamunkám, de kedvet kaptam az eltűnt lapok utáni kutatáshoz és tervezem a folytatást, ahogy időm engedi.
Kedves Peth! Szívesen olvasnék néhány cikket a régi újságokból. Gyerekkoromban én a nagymamámnál olvasgattam a Film színház muzsikát és a Ludas Matyit.
Jó néha visszagondolni rá. Sajnos ő már csak az emlékeimben él, mint ahogyan az újságok is.
Józsi

277
farkas viola - 2009. június 06. 20:48:40

Kedves Józsi!
Gratulálok érdekes írásodhoz, igazán jó ilyeneket olvasni.
Csak annyit fűznék hozzá, hogy ERDŐS RENÉ három színtes kis mesepalotája itt van a közelemben, Rákoshegyen a Báthory utcában, állandó kiállítások vannak benne. Felkapott hely.
VOGEL ERIK kosztümtervezőt pedig személyesen ismertük hisz Ő is a Moulin Rouge-ban álmodta meg a szebbnél szebb fellépő ruhákat. Amikor pedig Hugommal együtt saját ruhatárunkkal jelentünk meg fellépésre, elégedett
volt kosztümjeinkkel. Csak ennyit fűztem hozzá.
Szeretettel: Viola

298
keni - 2009. június 05. 10:05:29

Kedves Józsi !

Talán, mint a Magazin főszerkesztője, és újságíró, nem véletlenül írtad meg ezt a gazdag irodalomtörténeti cikkedet, mert talán titokban arra gondoltál, hogy a mi Magazinunk is kinőheti - komoly tehetségeivel, és a még esetleg csatlakozó, jó nevű mostani írók társaságával, és azok írásaival - magát - e Holnapot...

Olyan neveket olvastan Tőled, a legnagyobbakon kívűl:
mint - Erdős Reneé, Palotai Boris, VárnaiZseni /Feltámadás../,
Móricz Virág, Dénes Zsófia: /Egyszeri kaland.../, vagy a nem említett Gulácsy Írén: a /Pax Vobis, vagy a Fekete vőlegények - történelmi regényeivel../
Úgy tudom Ők egy darbig tiltó indexen is voltak...
[small](Bár én olvastam őket - kölcsönkapva, - fiatalabb koromba).[/small]
Bizony jó volt, és nagy érdem, hogy így sok ismeretlen mű - közkézre került - olcsó áron, aminek persze nem volt semmi köze a színvonalbeli irodalmi értékükhöz. Sőt ettől lettek elterjedve - híresek..

Tisztelettel !


Kenéz István Wink

230
Torma Zsuzsanna - 2009. június 04. 10:17:12

Érdekes, s talán többeket érintő témáról írsz, kedves Józsi!
Nekem is volt egy kedvencem, a "Rakéta" regényújság, amit sokáig megvásároltam. De emlékszem még a"Kisdobos" újságra is, pedig az már nagyon-nagyon régen volt. Sokáig megvettük a Lúdas Matyit, és leánykoromban sokáig vásároltam a Filmhíradót is. Az újságból megjelent képeket összegyűjtöttem, ma is megvannak.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
SmileSmileSmile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.