Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.07.17. 00:41
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.07.16. 17:30
Kellemes estét kívánok szeretettel! Heart

2019.07.16. 11:48
Szép napot mindenkinek! Coffee cup

2019.07.16. 09:33
Szép napot HM lakók! Éva Rose

2019.07.15. 22:43
A feltöltés befejeződött. Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.07.15. 22:27
Szép álmokat kívánok szeretettel Mindenkinek! Heart

2019.07.15. 22:06
Sarolta, semmiről nem késtél le. A könyvbe e-mailben kérjük elküldeni az írásokat.

2019.07.15. 11:10
Szép napot mindenkinek. Smile

2019.07.15. 11:10
Kedves Ferenc, várjuk írásaidat e-mailben..

2019.07.15. 09:43
Kedves József! Szeretnek küldeni anyagot az " így írunk mi" kötetbe ! Lehetséges? Köszönettel. Feri.

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: xEsztiix
» Online vendégek: 2
» Online tagok: 1
Ava
Cikk hierarchia
Bakos József: Szerelem a mindennapi életünkben

Hétköznapi Rómeók és Júliák
Van egy érzés, amely végigkíséri egész életünket, megszépíti átlagos szürke hétköznapjainkat. Váratlanul jön, nem számítunk rá, és hihetetlen erővel terít le minket. Nem tudjuk miért, és mikor fogjuk érezni és azt sem, hogy meddig tart majd, csak abban reménykedünk, hogy sokáig. Ez az érzés pedig, nem más, mint a szerelem.
Minden ember legalább egyszer, a szerencsésebbek többször is átélhetik azt a gyomorszorító, minden gondot, félresöprő pillanatot, amikor tudatosul bennünk, hogy szeretünk valakit. Valakit, aki hiányzik minden pillanatban, amikor nincsen velünk, nem érinthetjük, nem nézhetjük, nem beszélhetünk hozzá. Életünk bármelyik pillanatában ránk találhat ez az érzés, hiszen nincs korhoz kötve, és végig kíséri egész életünket a születésünk pillanatától, halálunk napjáig, sok örömöt és néha fájdalmat is adva.
Amikor megszületik egy ember, kicsi, meztelen, védtelen, fázik, ijedt és ezért sír. Hangjával azonnal azt kér mindenkit, hogy szeressék őt. Ez az érzés bennünk marad, életünk végéig. Az emberben genetikailag kódolt ez a vágy. Egész életünket úgy éljük le, hogy keressük azokat, akik szeretnek minket, és akiket mi is szerethetünk.
Az emberiség történetét is végigkísérte ez az érzés. Évezredek teltek el, �civilizálódtunk�, változtak a szokásaink és ez hatással volt az életünk minden területére, így a szerelemre is, de az érzés ugyanaz maradt, csak a csomagolása lett más. Az értéke pedig, továbbra is felbecsülhetetlen a számunkra.
Már a torzonborz, állatbőrbe öltözött ősember is átélte ezt a furcsa és megmagyarázhatatlan érzést, amikor például egy sikeres vadászat után az ételt osztotta szét. Biztos vagyok benne, hogy a legfinomabb mamut falatokat az a maszatos arcú nő, vagy férfi kapta, aki neki valami miatt a legkedvesebb volt. Nem tudta ezt mivel magyarázni, csak tette azt, amit tennie kellett, még akkor is, ha ez nem minden társának tetszett és ezért támadtak nézeteltérések a csoporton, törzsön belül. Azután, ahogy teltek az évszázadok, más-más megoldások és praktikák születtek annak az érzékeltetésére, hogy az a másik, a NAGY Ő tetszik nekünk. Ezt egészen addig bonyolítottuk, amíg eljutottunk a mai állapothoz, amikor szerintem, már annyira megnehezítette a modern (?) világ az életünket, hogy még ezt az egyszerű, tiszta és számunkra mindennél fontosabb érzést is nehezebben átélhetővé tette. A kitalált kötöttségek, a mindennapi protokoll, a társadalomnak való megfelelés egyre jobban megköti a kezünket. Így pedig lassan a szerelem érzése, a lényegét veszti el, amely első nekifutásra pedig, elég egyszerűen is megfogalmazható: szeretni egy másik embert önzetlenül, önmagáért és őszintén.
Ennek a megmagyarázhatatlan, de szép érzésnek a kialakulását és okát, a görög mitológiában találjuk meg talán a legszebb történettel magyarázva. Régen nem csak két nem, férfi és nő létezett, hanem volt egy harmadik is, az androgünok (férfi és nő egyben). Bennük együtt volt megtalálható mindkét nem. Gömb alakúak voltak és tökéletesek. Két arcuk, négy kezük, és minden más egyéb testrészük megvolt, egyben. Boldogok és tökéletesek voltak, hatalmas erejük és bátorságuk volt, de elkövették azt a hibát, hogy az istenekre támadtak. Ezért Zeusz megharagudott rájuk és kettévágta őket. Ezzel gyengévé váltak és állandóan egymás társaságát keresték. Összeölelkezve próbáltak újra eggyé válni, de már nem volt rá lehetőségük. Semmit nem akartak egymás nélkül tenni, így belehaltak az éhségbe és a tétlenségbe. Amikor azonban a két fél közül valamelyik egyedül maradt új társat keresett és vele összeölelkezve próbált eggyé válni. Ezt látva Zeusz megkönyörült rajtuk és lehetővé tette számukra, hogy egymással egyesülve együtt lehessenek, átmenetileg kielégíthessék teljes boldogságukat és egy rövid időre, tényleg eggyé váljanak, testileg egyesüljenek.
A történet szerint azóta vágyunk arra, hogy megtaláljuk elvesztett másik felünket. A monda szerint tehát, csak akkor voltunk igazán boldogok, amikor egy lényként éltünk, egy testben nő és férfi és ennek a teljességnek a vágya hajt minket a társkeresésben.
Egész életünkben erre a tökéletes boldogságra vágyunk, álmodozunk, tervezgetjük életünket. Mosolyogva hallgatjuk a kis óvodást, aki az óvónő elé állva megígéri, hogy ha majd megnő, visszajön érte, és feleségül veszi. Az utcán járva-kelve, irigykedve nézzük az ölelkező párokat, a randevúra igyekvő fiút, aki egy kétméteres plüssmackóval és egy kazal virággal siet kedveséhez, hogy elkápráztassa. Lehet, hogy elég lenne egy szál rózsa és egy doboz bonbon is, de biztosra akar menni.
Hazatérve otthonunkba pedig, folytathatjuk az álmodozást. Könyvünket kinyitva, jót mulatunk Don Quiote kalandjain, de a szívünk mélyén egy kicsit irigykedünk rá, hogy talált valakit, akit ennyire szerethet. Ha ezt egy hasonlattal próbálnám megfogalmazni, azt is mondhatnám, hogy egy kis veréb is lehet szerelmes a szép és hatalmas sas madárba, csak soha nem lehetnek boldogok együtt. Ez a gondolat azonban ne tántorítson el minket a kereséstől.
Lehet, hogy a mai rohanó világban nehezebb ismerkedni, de azért nem lehetetlen. Legyünk optimisták, próbáljunk meg mindent a jó oldaláról nézni. Valahol olvastam egy idézetet, ami ide illik: �Ha az élettől citromot kaptál, nem baj. Csinálj belőle limonádét, vagy kérj hozzá sót és tequilát!� Merjünk tehát álmodni, mert álmodni jó és hátha egyszer arra ébredünk, hogy nem is álmodtunk.

Bakos József
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.