Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.07.17. 00:41
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.07.16. 17:30
Kellemes estét kívánok szeretettel! Heart

2019.07.16. 11:48
Szép napot mindenkinek! Coffee cup

2019.07.16. 09:33
Szép napot HM lakók! Éva Rose

2019.07.15. 22:43
A feltöltés befejeződött. Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.07.15. 22:27
Szép álmokat kívánok szeretettel Mindenkinek! Heart

2019.07.15. 22:06
Sarolta, semmiről nem késtél le. A könyvbe e-mailben kérjük elküldeni az írásokat.

2019.07.15. 11:10
Szép napot mindenkinek. Smile

2019.07.15. 11:10
Kedves Ferenc, várjuk írásaidat e-mailben..

2019.07.15. 09:43
Kedves József! Szeretnek küldeni anyagot az " így írunk mi" kötetbe ! Lehetséges? Köszönettel. Feri.

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: xEsztiix
» Online vendégek: 2
» Online tagok: 0
Cikk hierarchia
Bakos József: Újabb pofon a hétköznapi embereknek

Csak egy szürke kis ember vagyok ebben a kis országban. Élem a mindennapjaimat, dolgozom, szeretek, küzdök, nevelem a fiamat és élek boldogan. Ezek mind szép és jó dolgok, amikhez szükség van sok kiegészítőre is. Elsősorban jó kedvre, segítő társra, reményre, szeretetre és a végére hagytam ugyan, de pénzre is. Amiről beszélni szeretnék, pontosabban írni ebben a cikkemben, az nem a pénz és nem a családi szeretet, hanem a jókedv és a remény. Azt mindenki érzi a saját bőrén, hogy kemény és nehéz napokat, hónapokat és előreláthatólag éveket élünk meg és élünk még! Ezt nem lehet másképp megtenni, csak úgy, ha van valami ami kapaszkodót jelent a szürke és sokszor unalmas hétköznapokon. Ilyen kapaszkodó lehet egy-egy szó, egy mosoly, egy érintés, bármi, ami egy kicsit felráz minket és segítségével nem lehajtott fejjel kullogunk, hanem megyünk előre és ÉLÜNK!
Sokan vannak, akik egyedül élnek, vagy korán kelnek, fáradtan útnak indulnak esőben, hóban, jégben, fagyban, mert menniük kell. Én magam is korán 3 óra 30-kor kelek. Nem túl emberi időpont az ébredésre, de menni kell. Ilyenkor csak egy segítségem van, az autórádió gombja. És itt elérkeztem ahhoz a ponthoz, amiről beszélni szeretnék. Reggelente a Sláger rádiót hallgatom és jól esik érezni azt, hogy ismeretlenül, egy épületben ülve emberek azon dolgoznak, hogy én jól érezzem magam. Persze erre lehetnek olyan olvasók, akik azt mondják: „Ezért kapják a fizetésüket.” Nos ez nem egészen így van. A fizetésüket azért kapják, hogy szerkesszenek egy műsort. Ez egy dolog, hiszen zeneszámokat válogatni és összekötő szöveget írni bárki tud. A különbség abban mutatkozik, hogy a kimondott szavaknak van-e lelke, van-e üzenete és a műsor vezetők csak rutinként mondják a mondataikat, vagy valóban érdeklik őket a hallgatók véleménye, élete!
Hétköznapokon reggel ¾ 6-tól 10 óráig a Bumeráng c. műsorban, már több mint 10 éve hozzánk szólnak a mondatok, nekünk szólnak a zenék, értünk dolgozik Bochkor Gábor, Boros Lajos, Voga János, Gombos Edina és a többi munkatársuk. Egy családként élnek, ahol mi is a család tagjai lehetünk. Emberi szót hallunk tőlük, ami hozzánk szól és nekünk nyújt kikapcsolódást, reményt a következő órákhoz, hónapokhoz, évekhez. Amikor szükség volt segítségre, segítettek, ismeretlen családokon, egyedül élő embereken, kis települések gyerekein, személyesen jöttek el hozzánk, emberek életét tették kicsit könnyebbé és szebbé.
Október 28.-án az ORTT azonban úgy döntött, hogy erre nincsen szüksége az embereknek. (?????) Egyetlen mozdulattal söpörtek el évtizednyi munkát. Leírták a Sláger rádiót és a Danubius rádiót is. A média palettája annyira szegényes lesz nélkülük, hogy alternatívát sem tudok találni helyettük és nem is akarok!
Az „Okos (?)” emberkék szerint az utódok munkája ugyanilyen jó lesz, amiben én erősen kételkedem. Nem akarok senkit megbántani, de ismeretlen, névtelen emberek, - akik persze lehetnek korrekt és tisztességes érzésűek - sebtében összerakott konzorciumok – amelyek mögött állhat tudás is - és társaságok, nagy tapasztalattal rendelkező és jól bevált stábokat váltanak le, csupán látszólagos anyagi előnyök miatt. Én nem akarok politizálni és a gazdasági hátterét sem látom mindennek. Nekem csak kérdéseim lennének és abból elég sok!
Mit tegyen November 18.-a után az-az ember, aki emberi szóra vágyik, ha bekapcsolja a rádiót? Mit tegyenek azok, akik egyedül, szegényen, betegen, reményre, jó szóra vágynak? Kire számíthatnak azok, akik karácsonykor a Slágerangyal segítségében reménykedtek? Az idén ez már nem lesz. A szegény lakásokban marad a reménytelenség és a szomorúság.
Ez a néhány sor és kérdés, csak egy morzsája annak a kétségnek, kétségbeesésnek és értetlenségnek, ami bennem kavarog. Vádolhatnak azzal, hogy elfogult vagyok, állok elébe, de az tény, hogy 8 ember lepöckölte az asztalról több millió ember érzéseit és életét. Utcára küldött jól ismert szeretett arcokat, embereket, akik személyes ismerőseinkké váltak az évek során. Nem csak a stúdióban ülve osztották az észt és jópofiztak erőlködve, jókat nevetve saját poénjaikon. Minden reggel őszintén, saját fájdalmaikat félretéve is szórakoztatták a hallgatókat, színvonalasan, közvetlenül és törődve az egyszerű kis emberek gondjaival! Ezt pedig nem kérte tőlük senki és nem ezért kapják a fizetésüket. Önként tették, teszik és remélhetőleg még sokáig tenni fogják. Egy hirtelen jött hasonlat szerint, amit most fogalmaztam meg magamban, ez a tegnapi (Október 28.-i) ORTT döntés olyan a számunkra, mintha gyomorszájon vágnának minket. Itt kis hazánkban már sokszor érezhettük azt, hogy vannak erők, amelyek felülírhatnak sokkal nagyobb létszámú akaratot. A hatalom ilyen és ez fáj! Nekem legalábbis fáj! És rajtam kívül még közel 6 millió embernek ugyanígy!
November 18-ig továbbra is minden reggel bekapcsolom a rádiót és a Sláger rádió frekvenciáját hallgatva erőt gyűjtök az előttem álló naphoz, napokhoz, hetekhez. Hogy utána mi lesz, azt nem tudom. Csak reménykedem abban, hogy maradt még Magyarországon a tisztességnek egy szikrája és felébrednek az illetékesek, hogy nem jó úton haladnak, mert ez nem a kikövezett kivezető út a tisztességes világ és a boldogabb élet felé, hanem ez az út a sötét mocsár felé vezet. Oda, ahol a kis ember szava, élete, semmit sem számít. Csak a pénz és a hatalom. Nem baj, ha szomorúan és reménytelenül élünk szerintük ezek szerint. Talán már nem érdemlünk meg egy kicsi kis reményt sem? Egy lehetőséget arra, hogy pénz nélkül kikapcsolódhassunk és néhány boldog percre, mosolyogva élhessünk? Mit tartogathat így még a jövő? Mi lesz a következő lépés?
Kérdések, amelyekre-egyenlőre nincsen válasz, de örök optimistaként én még mindig reménykedem, mert ahogy az elcsépeltnek tűnő, de mégis igaz mondás megfogalmazza: „A remény hal meg utoljára!
Addig is November 8.-án a Budapesti Városligeti műjégpályán este ingyenes koncertet szerveznek. A fellépők között olyan együttesek lesznek, akiken generációk nőttek fel. A fellépők listája a teljesség nélkül: Auth Csilla, Bikini, Bon-bon, Charlie, Rúzsa Magdi, Irigy hónajmirigy, Korál, Karthágó és még sokan mások!
Cikkem lezárásaként csak néhány szó még: Köszönöm a Sláger rádiónak amit kaptam az elmúlt évek során tőlük. Remélem fény fog gyúlni az alagút végén és folytatódhatnak a mosolygós hétköznapi reggelek és nem borul sötétség erre a sokat szenvedő társadalomra, és a kis emberekre. Hiszen demokráciában élünk, vagy nem?

Bakos József

Az ORTT döntésréől és a hátteréről a következő ORIGO cikkben olvashattok:
http://www.origo.hu/itthon/20091028-slager-radio-danubius-radio-ortt-eldolt-a-ket-orszagos-radiofrekvencia.html
443
dzsenyami - 2009. október 29. 16:10:54

Kedves Józsi... én is elképedve olvastam a neten és az újságban is a hírt,... hova tart ez az ország ????... Mindent amit szeretnek az emberek .. mindent ami mosolyt csalt az arcokra.. mindent ami segítséget nyújtott .. elvesznek...kiírtanak mindent ami jó???
A Bochkor - Boros párost nem hiszem hogy bárki letudja körözni... ahogy írtad ... lélekkel vezették a műsort...

köszönöm hogy tollat emeltél értük, teljes szívvel azonosulok véleményeddel..
szeretettel
Ilona

230
Torma Zsuzsanna - 2009. október 29. 15:46:26

Kedves Józsi!

Igaz, hogy én kevés alkalommal hallgatok rádiót, de utazás közben, az autóbuszon a rádiót hallgatva sokszor elmosolyodtam azon, hogy mennyire közvetlenül, önfeledten tudták a hallgatóközönséget és természetesen ezen keresztül saját magukat is szórakoztatni. Sajnálom!

Üdv.: Torma Zsuzsanna

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.