Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.03.19. 23:33
Nagyon köszönöm Smile Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.03.19. 23:19
Józsikám, névnapod alkalmából a legjobbakat kívánom szeretettel: PiaNista (M.P.László)

2019.03.19. 22:51
Boldog névnapot kívánok a Józsefeknek, de elsősorban édesapámnak! ❤️ Szép estét!

2019.03.19. 22:16
Köszönöm a magam nevében is és én is minden József nevű olvasónknak, magazin tagunknak nagyon sok sikert és boldog névnapot kívánok! Smile

2019.03.19. 21:36
Boldog Józsefnapot! Erzsike Smile

2019.03.19. 21:04
Ma névnapjukat ünneplő Józsefeket szeretettel köszöntöm! Rose

2019.03.19. 20:48
Szép estét kívánok mindenkinek! HeartMiklós

2019.03.19. 20:30
Sándor, József,Benedek nevű kedves holnaposokat szeretettel köszöntöm.

2019.03.19. 17:48
Minden Sándornak, Józsefnek és Benedeknek boldog névnapot kívánok szeretettel ! Rose Rose Rose

2019.03.19. 17:46
Kellemes estét kívánok szeretettel ! Heart

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: zentai
» Online vendégek: 1
» Online tagok: 0
Cikk hierarchia
Bakos József: Miért olvasunk? - És miért nem?

Néhány évtizeddel ezelőtt, amikor még kisdiákként koptattam az iskolapadot, előszeretettel jártam könyvtárba és sorban olvastam ki kedvenc szerzőim köteteit. Megfordultak a kezeim között az igazi klasszikusnak számító J. F. Cooper indián regényein kívül Alexandre Dumas, Szilvási Lajos és Rejtő Jenő könyvei is. Szívesen lapozgattam a megsárgult köteteket és kényelmesen elhelyezkedve beleéltem magam más világokba. Kicsit magamra öltöttem a főszereplők életét és elkalandoztam. Kizárva a külvilágot, olyan élményekkel lehettem gazdagabb, amelyeket ma is őrzök magamban.
Később a világ megváltozott és sokan azt a kissé már elcsépelt szlogent hangoztatva, hogy „Haladni kell a korral”, elpártoltak az olvasástól is. Elterjedt a számítógép, az internet. Egy új, virtuális világba csöppenve csak kapkodtuk a fejünket és kapaszkodókat keresve kezdtük elfelejteni a nyugodt esti olvasgatások élményét. Már nem ültünk le kényelmesen kedvenc fotelünkbe, teát szürcsölgetve és elálmodozva egy-egy regény eseményein. Néhány kattintással lehívtuk magunknak azokat az információkat, amikre szükségünk van és rohantunk tovább, pörgetve magunk előtt a napokat, heteket, hónapokat, éveket. Hogy miért tettünk és teszünk sokszor még ma is így? Talán azért mert – egy újabb elcsépelt mondást használva: „Felgyorsult a Világ”, – vagy csak kényelemből, esetleg azért, mert ez a trendi. Csupa olcsó és valljuk be őszintén elég ócska kifogás a lustaságra, felületességre. Persze mindannyian benne vagyunk az élet körforgásában és sodródunk az árral, de azért nem feltétlenül kellene megfeledkeznünk a régebbi szokásokról sem. A csillogó-villogó számítógép monitor nem ugyanaz, mint egy könyv. Személytelen, hangulattalan és ami talán a legfontosabb, alkalmatlan arra, hogy sokat olvassunk.
Én a mai napig veszem a fáradtságot és a kezembe fogva egy könyvet leülök. Kikapcsolom a külvilágot és olvasok. Sokak számára ez az élmény egyszerűen nincs is meg. Már az iskolában kezdődnek a problémák. A tankönyvek külsőre egyre szebbek, színesebbek, csak éppen a tanulók nem olvassák őket. Ennek több oka is van. Gond az, hogy a nyelvezete unalmas, szürke, élménytelen, a tartalma itt-ott megkopott már, de nem veszik a fáradtságot arra, hogy új tartalommal töltsék meg. A szülőktől sem látják otthon azt, hogy olvasnának, így a gyerekekben sem alakul ki az olvasás iránti igény. Sok családban már az óvodás gyerek is a monitor előtt ül és a számítógépen játszik, nem mesekönyvet lapozgat. Apa, vagy anya nem ül le mellé, hanem betesz egy filmet a DVD lejátszóba és így köti le csemetéje figyelmét. Azután felcseperedve ezekből a gyerekekből olyan szülő lesz, aki már hírből sem ismeri a könyveket.
Ennek ellenére nem kell eltemetni a könyveket. Akad még rajtam kívül néhány olyan elvetemült, aki más élményekre, egy kis nyugalomra és értékes tartalomra vágyik. Az utóbbi időkben pedig sokan kezdenek ráeszmélni arra, hogy valami hiányzik az életükből. Hosszas töprengés, vagy hirtelen felismerést követően nem nehéz rájönni arra, hogy mi ez. Egy kis nyugalom! Egyszerű, hétköznapi csend és békesség. Na ezt adja meg egy könyv olvasása többek között.
Utópisztikus gondolat lenne tőlem, ha azt mondanám, hogy mindenre ez a megoldás, hiszen a világ problémáit könyvek segítségével sajnos nem lehet orvosolni, de érdemes elgondolkodni azon, hogy milyen lenne egy kicsit visszafordulni az időben és a helyére tenni az értékrendeket. Ami húsz, harminc, vagy éppen ötven évvel ezelőtt szokás volt, az mára nem biztos, hogy elavult és ciki. Nem mindig kellene csak a környezetünket követve a legújabb, legmenőbb és legmodernebb technikai eszközöket használva élni. Külön kellene választani a szükséges dolgokat a személyesektől. Ebbe pedig egy kicsit bele kellene tartoznia a régi jó szokásoknak, elévülhetetlen, értelmes és fontos értékeknek is.
A kereskedelmi csatornák, bulvár újságok, szenzációhajhász csapatai módszeresen törlik ki belőlünk a fontosabb és értékesebb információkat, lebutítva az átlagembert, ami úgy működik, mintha valami módszeres agymosást hajtanának végre a jelenlegi társadalomban élőkön.
Persze a lehetőség arra, hogy mit választunk rajtunk múlik. Követhetjük birkanyáj módjára a többséget is és boldog lebutulásban ülhetünk napi több órán át a szépen villogó TV és számítógép képernyője előtt, gondosan begyűjtve minden felesleges információt, amikre egy-két nap múlva talán már nem is emlékszünk vissza, mert végeláthatatlan tengerként zúdulnak ránk az újabb „menő infók és fantasztikus események”, amelyeket legtöbbször nem az élet ír, csak a jól összeválogatott gegcsapatok alkotnak meg.
A szórakoztatás üzletággá lett, ahol már sokszor nem fontos a hír hitelessége sem, csak az, hogy eladható legyen. A csendes, „békebeli” olvasgatás feledésbe merül, ha végképp lemondunk róla. A könyv marad protokoll ajándéknak, mert jól mutat a könyvespolcon a szép színes borítójával.
Számomra a könyv ennél sokkal többet jelent. Én még előszeretettel olvasom is őket, nem csak polctámasznak használom, vagy dekorációnak. Számomra még fontos, hogy nevessek, sírjak, elgondolkozzak azokon a történeteken, amelyek megszülettek az írók fantáziájában. Írók, költők ma is vannak, itt élnek közöttünk. Alkotnak, élnek, szeretnek, gyűlölnek és kiírják magukból örömeiket, fájdalmukat. Kiáltanak nekünk, szólnak hozzánk, keresik a lehetőséget arra, hogy kapcsolatba lépjenek velük.
Amikor kinyitunk egy könyvet, az akár olyan is lehet, mintha felvennénk a telefont, vagy bekapcsolnánk a számítógépet és rácsatlakoznánk az msm, vagy a skyp hálózatra. Itt is ugyanazt kapjuk, sőt ennél többet. A könyvek szerzői beengednek minket a saját életükbe, álmaikba és mesélnek nekünk. Legalábbis a jó könyv alkotói és nem a tartalom nélküli, „adjuk el gyorsan a menő nevű szerző könyvét” stílusú kiadványok, amelyeket végigolvasva csupán csak egy gondolatunk támad: „Ezt mi a francnak vettük meg?”
Összegezve eddigi gondolataimat én azt szeretném, ha a könyv fontosabb szerephez és elismeréshez jutna. Jól esne, ha visszatérhetnének a nyugodt olvasgatások, a beszélgetések, tartalmas gondolatok, kiszorítva életünkből azt a sok felesleges hulladék információt, amelyek kihasználják és kitöltik mindennapjainkat. Így értelmesebben élhetnénk az életünket, ahol a legfontosabb a személyes kapcsolat, a közvetlen emberi kommunikáció lenne. A régi értékrendek helyreállítása, a barátságok, személyes találkozások élménye. Sokan erre azt mondhatják, hogy álmodozó vagyok. Ez nem baj, mert én szeretek álmodozni. Van egy kedvenc mondásom is, amelyet olvastam valahol: „Merjünk nagyokat álmodni!”
Én ezt vallom és ezt követem, mert ettől lesz ember az ember…

Bakos József
524
BogIcu - 2009. december 11. 05:41:44

Kedves Józsi !

Nagyon örülök, hogy papírra vetetted ezt a témát. Minden sorod olyan igaz és annyira szívemből jön, de sokan vagyunk így ezzel.
Gyermekkoromban ha könyvet kaptam Karácsonyra ajándékba, remegtem a boldogságtól. Az volt a mindenem. Nem is kellett más. Sajnálom, hogy a könyv "varázslatát" a mai fiatalok nem élhetik át., legalábbis zömében.
Szókincsük az aztán nincs, mitől is lenne. Ha dolgozatot kell írni, a fontos dolgokat kinézik a netről, vagy megírja anyuka. Mondom tisztelet a kivételnek.
Sajnálom ezt a világot többek között ezért is!

Valóban butulunk és hogy ez egyszer változik-e, nem lehet tudni.

Köszönöm, hogy olvashattam cikkedet.

Szeretettel: Icus

686
T Pandur Judit - 2009. december 04. 09:39:45

Kedves Józsi!
Igazad van, az olvasás élményét nem pótolhatja semmi. Egyedülálló és kivételezett helyzetben vagyunk mi ma itt Európában, hogy képesek vagyunk megvenni a könyveket, és hogy eleget tanulhattunk ahhoz, hogy élvezni tudjuk a szellemi örömöket, amit nyújtanak. Elődeink nem voltak ilyen szerencsések, és utódaink lehetőségeit még nem látjuk.
Nekem is óriási könyvtáram van, e tekintetben /is/ gazdagabb vagyok, mint a mesék királyai!
Judit

490
kismehi - Libricz Maja - 2009. december 02. 11:20:34

Kedves Józsi!

Körülbelül 3.osztályos voltam, amikor megkaptam életem első "csíkos"regényét...Azóta folyamatosan olvasok. Szüleim erről az oldalukról nem voltak igazán híresek, de általam mindhárom testvérem sokat olvasott... Szüleim inkább csak a folyóiratokat, újságokat lapozgatták.
Mikor gyermekeim megszülettek nagyon sokat olvastam nekik, imádták a verseket...
Mostanában már inkább sajnos a számítógép előtt ülnek... Hiába a kötelező olvasmány, azt is a netről "szedik" le...
Karácsony közeledtével könyveket vásároltam... számomra ez az ajándék... na meg a szeretet.
Köszönöm, hogy olvashattam ezt a cikket.
Üdv: Maja

230
Torma Zsuzsanna - 2009. december 01. 11:13:12

SmileKedves Józsi!
Nagy figyelemmel olvastam írásodat, mint az eddigieket mindig. Mindig tudsz új, időszerű és örökérvényű témákról írni, ha bár mint írod is, a nyomtatásban megjelent könyveket háttérbe szorítja a számítógépen (interneten) megtalálható nagyon sok információ. Ez is jó, ha valami általunk fontosnak tartott dolog, (fogalom) nem jut az eszünkbe. De az biztos, hogy egy-egy film (ami egy regény, kisregény vagy novella alapján készült), nem tudja visszaadni azt az érzést, amit a különböző alkotások olvasása nyújt számunkra.
Régebben biztos, hogy több könyvet olvastam, mint az utóbbi években, és e betudható a TV-nek is, ahol már rengeteg csatorna van; és már a videót sem kell használnunk. Így háttérbe szorult a moziba járás is, és a könyvolvasás is. De, mivel a megvásárolt és már elolvasott könyvek ott vannak a polcaimon, azokat majd bármikor elővehetem, amikor több szabadidőm lesz, és újra elolvashatom. És ezekért már fizetni sem kell.
örülök, hogy olvashattam legújabb írásodat is!

Üdv.: Torma Zsuzsanna
Smile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.