Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.01.18. 23:46
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.01.18. 23:46
Az ÚJ Verselő vers cím és Tollforgató cím: NAPLÓ. Várjuk írásaitokat a címhez kötődő verseket és prózai alkotásokat.

2019.01.18. 23:40
Imre, javítottam.

2019.01.18. 23:39
Margit, mindenkinek postáztuk a magazint.

2019.01.18. 19:19
Kellemes estét kívánok szeretettel Mindenkinek ! Heart

2019.01.18. 17:01
Este lett, kellemes pihenést és alkotást mindenkinek.

2019.01.18. 13:14
Szép napot mindannyiunknak! Smile Coffee cup

2019.01.18. 12:26
Szeretettel gratulálok a decemberi nyerteseknek! Örömmel olvastam mindet. Jók! Üdvözlettel

2019.01.18. 11:51
Kedves Józsi! Írd meg, kérlek, mi van a decemberi nyomtatott magazinnal, még nem lett postázva? Mert nem kaptam meg üdvözlettel Margit

2019.01.18. 07:20
Kedves Józsi... Szokásomhoz híven Holgernek neveztem Horger Antalt...kérlek javítsd már ki a 2019-re feltett utolsó versem címét Holgelről Horge... Bővebben

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: Zsoka111
» Online vendégek: 2
» Online tagok: 0
Cikk hierarchia
Bakos József: BAKOS JÓZSEF: Életünk könyvei

Ülök a szobában a számítógép előtt és dolgozom. A háttérben, mint mindig, most is megy egy film a Tv-ben. Egy sokak számára limcsi amerikai film ez is, mégis több ennél. Sokan lebecsülik ezeket a filmeket, pedig a mai világban sokkal nagyobb szükség van rájuk, mint valaha. Ülünk a képernyő előtt, kizárva a külvilágot és egy kis időre a helyükre kerülhetnek az értékrendek. Arra a helyre, amelyre a valóságban is kellene, csak az élet erősen dolgozik azon, hogy elgáncsolja a jót.
Talán naivnak gondolhatnak azért, amit most ebben a cikkben „összehordok”, de nem baj. Én több mint 40 évnyi élettapasztalat után, mégis megmaradtam olyannak, aki hisz abban, hogy a jó egyszer még győzedelmeskedhet. Azt nem tudom megmondani, hogy mikor és hogyan, de eljön az-az idő is.
Kezdésnek például ne vegyük fel a kesztyűt, ha valaki fel akar bosszantani minket a hétköznapok során. Mosolyogva lépjünk tovább. Ez sokkal hatásosabb lehet, mintha vitáznánk, elszomorodnánk, és megtörten megalázkodva kullognánk tovább. Persze ez leírva sokkal könnyebb, mint a valóságban, de egy próbát megér. Sok kis apróság, sok kis győzelem megerősít minket lelkileg és ellenállóbbak lehetünk mint gondolnánk.
Persze nem lehet elvonulni a világtól és remeteként élni valahol, még akkor sem, ha néha ez a gondolat is felmerül bennünk. Azt viszont megtehetjük, hogy amikor hazaérünk és becsukjuk magunk mögött az ajtót, belecsöppenünk a saját magunk által alkotott kis valóságos „mesevilágunkba”, ahol minden rendesen a helyén van.
Nem feltétlenül szükséges a napi gondokat hurcolni magunkkal és azokon rágódni egész este, hogy azután reggel újra kezdődjön minden elölről. Persze megbeszélni ezeket a dolgokat a családdal, fontos és kell is, hiszen másképpen nem is tudnánk feldolgozni, de tegyünk pontot minden este a nap előző részének történéseire.
Olyan lehet ez, mintha két könyvet írnánk. Az egyiket azért, mert muszáj és ott mi csak egy kis szereplőt játszunk, egy fogaskereket a gépezetben. A másik könyv viszont a boldog életünk, ahol főszereplők vagyunk, feltöltődünk és megerősödünk.
Forog a film tovább, ahol a főhős néhány félreértett mondat miatt eltávolodik a boldogságtól, de a véletlen a segítségére siet és minden tisztázódik. A végén happy end és egymásra találás. Egyszerű, mégis szép, és elegáns befejezés, ami után elégedetten állunk fel a fotelből. Jóleső érzéssel gondolunk a világra. Vágyva arra, hogy egy jó tündér, vagy egy nem várt esemény a helyes irányba tereli egyszer a mi életünket is. A rosszak elnyerik méltó büntetésüket, a jók pedig a jutalmukat. Kicsit utópisztikus gondolat, de ha elképzelem mosolyra húzódik a szám és ez fontos. Sok kis apró mosoly, emlékmorzsák teszik szebbé kis világunkat, hogy kellőképpen erős páncélban lépjünk ki lakásunk ajtaján. Így a külvilág mérge és idiótasága könnyebben lepereg rólunk.
Mindkét életkönyv lapjai megtelnek lassan gondolatokkal, történetekkel. Ha szerencsénk van, romantikus vígjáték bontakozik ki, ahol kiegyensúlyozott és szép végkifejlet következik. Ha viszont nincsen, akkor könnyekkel áztatott könyvlapokat morzsolgatnak fáradt ujjaink. Én inkább az elsőt választom. Felvértezve magam az otthon békés levegőjével főszereplőként szeretnék élni a másik könyv történetének lapjain is, ahol nem kell meghunyászkodva csúszni-mászni előre és kaparni a boldog percekért, remélve a jót és soha el nem érve. Ez nem az én világom.
Van egy mondás, amit szívesen használok néha. Így szól:
„Ha az élettől citromot kaptál, nem baj. Csinálj belőle limonádét, vagy kérj hozzá sót és tequilát!”
Legyen így 2010-ben és néha üljünk le egy-egy limcsi film elé, nem fog megártani!

Bakos József
230
Torma Zsuzsanna - 2010. január 22. 11:16:48

Kedves Józsi!

Most értem ide az olvasásban. Mindig nagyon örülök minden írásodnak, mint ennek a mostaninak is!
A limcsi a te értelmezésedben limonádét jelent, ugye.
A végén írsz is róla: "ha citoromot kapunk; készítsünk belőle limonádét". Nagyon jó ötlet!
És mint mindig írásod tele van bölcsességekkel.
Nem sok 40 éves emberke mondhatná el ezt magáról!
Higgyünk együtt abban, hogy a jó...meg a rossz....elnyeri..

Üdv.: Torma Zsuzsanna
Smile

2
Jozsi-foszerkeszto - 2010. január 13. 09:31:47

Kedves Kriszti, Judit, Timóca, Aida, Gyöngyi és Viola!
Nagyon örülök, hogy mindannyian olvastátok ezt a cikkemet.
Én a saját életemben próbálom kettéválasztani a munkámmal járó stresszt és gondokat, az itthoni békés, nyugodt légkörtől. Szerencsés is vagyok az életben, mert ehhez kaptam egy tökéletes feleséget is, akivel 20 éve vagyunk házasok már. Smile
Természetesen megbeszélem a gondokat itthon, de azután le is zárom a témát és itthon nem ezen rágódom.
A világ körülöttünk, messze nem tökéletes, de saját kis családi világunkat kialakíthatjuk jól, ahol feltöltődhetünk.
Persze ehhez nem csak egy ember kell és nem mindig sikerül sajnos.
A munkám közben nálam mindig szól valami. Legtöbbször zene, de néha filmet is nézek fél szemmel. Smile
A limcsi szót szándékosan használtam, kiemelve annak a fontosságát, hogy ezeket a filmeket nem kell és nem szabad lebecsülni. Egy rövid időre elgondolkodtatnak, megnyugtatnak. Lehet nosztalgiázni a segítségükkel és egy kicsit feltöltődni érzelmekkel, pozitív gondolatokkal.
Muszáj mindenkinek valamilyen módon időről időre egy kicsit megnyugodni, lassítani, megbékélni a világgal és ha lehet, elfogadni önmagát, megoldásokat keresni a problémákra nyugodtan, mert ha nem így teszünk, szétrombolhatjuk könnyedén a környezetünket is, legtöbbször azoknak okozva a legnagyobb fájdalmat, akiket a legjobban szeretünk.
Kívánom nektek és mindenkinek aki ezután olvassa írásomat, hogy boldog és sikeres legyen az életében. Találja meg azt az egyensúlyt, amire szükség van.
Köszönöm, hogy olvastatok.
Üdv: Józsi Smile

277
farkas viola - 2010. január 13. 03:32:51

Kedves Józsi!
Mélyen elgondolkoztattál remek cikkeddel, mintha többször is hozzám szóltál volna. Megszívlelendő a javaslatod, de nehéz teljesíteni, szinte lehetetlen. Ha az embernek CSAK problémája van, folyamatosan és "az élet erősen dolgozik azon, hogy elgáncsolja a jót", az ember fuldokolva küzd az életben maradásáért, mert nincs a közelében segítség, és hiányzik az "otthon békés levegője"! Vagy túl "békés", mint egy kriptáé.
Sok okos gondolat íródott le a hozzászólásokban is, melyek jó kiegészítések és szinte mindannyiunkban megvannak, segítséget jelentenek a rászorulónak.
Iránymutató jó kívánságodhoz szeretettel gratulálok: Viola

1119
tatos - 2010. január 13. 02:19:15

Kedves Timüca.
Olyan " édi" édes voltál ahogy rákérdeztél a limonádéra.Ne légy már ennyire szígorú másokkal szemben. Lépj ki a merev szabályok világából, és próbálj meg lazán elvegyülni ebben a minden negatív-pozitív világ csodáinak a közepén.Próbálj néha úgy lazítani, hogy te is hucutkodj. Mert anélkül feszes, és merev a világ.Nem fogod elhinni, hogy én akkor érzem jól magamat, ha hangok vesznek körül.Rádió, T.V. Oda is figyelek, és ha érdekes van benne, akkor áthelyezem a koncentrációmat oda. Igy az ember dupla életet tud élni.
De van mikor kifejezetten a csendet óhajtom. és akkor is megadom a módját. Ismerem ezt az érzést, amiről írtál. Magam is benne éltem mindaddig, míg rá nem jöttem, hogy nem lehetek másokkal szemben igazságtalan. Nem mindenki magas, és nem mindenki alacsony. Az alacsony nembiztos, hogy akkorát tud ugrani egyszerre. De elérheti, ha dolgozik rajta. Ha akarja. Ha meg nem, akkor mi van? Az ő dolga.Sok sikert Neked, és ne légy annyira szígorú meglátod szép a világ. A múltból meg a tudást kell elhozni nem a fájdalmakat. Üdv. tatos

1119
tatos - 2010. január 13. 01:40:58

Kedves Jüzsi!
Nagy érdeklődéssel, és egyetértéssel olvastam el a cikkedet. Jü lenne, ha sokan elolvasnák, és mint intelmeket megszívlelnék. Úgy, hogy többször elolvasva próbálják megkeresni magukban a cikkeddel ellentétes viselkedésüket, és elgondolkozni azon, hogy mi is az ami nyugtalanságra, megnem értésre, és feszültségre sarkallja őket.
Timoca Hozzád írt levelét elolvasva értettem meg, hogy mennyire nehéz úgy élni, hogy tudásunkat értékeinket úgy kezeljük, hogy nem alázatosan és hálásan fogadjuk el, hogy a sors ijenné tett, hanem ráerőltetjük a környezetünkre a saját valónkat. Ami jó dolog azokkal szemben akik megütik a mércét, és elfogadóak fejlődni akarnak. Dsak nem biztos, hogy mindenki képes azt a színvonalat elérni.
Ha nem tudunk leereszkedni, felemelkedni sem tudunk. Megmaradunk önmagunk számára nehéz küszködések között. Mert csakis válogatva engedjük be a szépet a jót. Minden olyannal szemben amit mércén alulinak tartunk magunk számára azt negatívan kezeljük.
Veled együtt szívből kívánom, hogy legyönk egymással megértőek, segítőek.türelmesek, mert akkor kapunk harmóniát a kinti életünkben is ami szintén fontos. Sok sikert üdv .tatos

686
T Pandur Judit - 2010. január 12. 09:51:57

Kedves Józsi!
A "limcsi" /romantikus és családi/ filmekről mindez amit Te itt leírtál, már nekem is az eszembe jutott. Na nem pontosan ugyanígy, de a lényegét tekintve. Mi a hollywoodi limcsi filmek sikerének titka? Megtisztelnek engem, a nézőt azzal, hogy kitalálnak egy épkézláb történetet, válogatnak hozzá jó szereplőket, élvezetesen bonyolítja a rendező a cselekményt, a vége pedig happy end, mint a régi népmeséknek, műmeséknek.
Hiszen meséken keresztül ismerkedtünk gyermekkorunkban a világgal, a mesefigurák a gyerek alaktalan érzéseit öntik formába, és segítenek abban, hogy a társadalom által megkívánt korlátok közé szorítsa őket: a történet, annak lefolyása, megoldási lehetőségeket kínál. Azt, hogy ez mennyire alapvető lélektani szükséglet, mutatja az is, hogy egész életünkre kihatással vannak ezek a tanulságok, hajlamosak vagyunk keresni ezt az állandó értékrendet, abszolutizált viselkedésformákat közvetítő történeteket. Mindezt megtaláljuk ezekben a filmekben, ez megnyugvással és reménnyel tölt el bennünket, aminek pozitív hatása van ránk.
Jó cikkedhez gratulálok!
Judit

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.