Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.01.18. 23:46
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.01.18. 23:46
Az ÚJ Verselő vers cím és Tollforgató cím: NAPLÓ. Várjuk írásaitokat a címhez kötődő verseket és prózai alkotásokat.

2019.01.18. 23:40
Imre, javítottam.

2019.01.18. 23:39
Margit, mindenkinek postáztuk a magazint.

2019.01.18. 19:19
Kellemes estét kívánok szeretettel Mindenkinek ! Heart

2019.01.18. 17:01
Este lett, kellemes pihenést és alkotást mindenkinek.

2019.01.18. 13:14
Szép napot mindannyiunknak! Smile Coffee cup

2019.01.18. 12:26
Szeretettel gratulálok a decemberi nyerteseknek! Örömmel olvastam mindet. Jók! Üdvözlettel

2019.01.18. 11:51
Kedves Józsi! Írd meg, kérlek, mi van a decemberi nyomtatott magazinnal, még nem lett postázva? Mert nem kaptam meg üdvözlettel Margit

2019.01.18. 07:20
Kedves Józsi... Szokásomhoz híven Holgernek neveztem Horger Antalt...kérlek javítsd már ki a 2019-re feltett utolsó versem címét Holgelről Horge... Bővebben

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: Zsoka111
» Online vendégek: 2
» Online tagok: 0
Cikk hierarchia
Bakos József: A játék és a nyelv szerepe az életünkben. 1. rész.

Egész életünk során szabályokat követünk, előírásokhoz, mások által kialakított rendhez, megszokásokhoz alkalmazkodunk. Sokan és sokszor elemezték már ezeket az emberi szokásokat, megfogalmaztak teóriákat arról, hogy miért viselkedünk úgy, hogy megfeleljünk a különböző elvárásoknak. A filozófusok és pszichológusok szerint egész életünk egy szerepjáték. A játék ténye tehát mindig mindenhol velünk van. De mit is nevezünk játéknak?
Amikor megszületünk és még ismeretlenek számunkra a külvilág szabályai, mindenre érdeklődéssel tekintünk, felfedezzük a környezetünket. Első kapcsolatunk a tapintás, hiszen beszélni még nem tudunk. A kisgyerek előszeretettel fog meg mindent, így érzékeli maga körül a dolgokat. Később is sokszor használjuk ezt az érzékszervünket, de a beszéd, a nyelv lesz a legfontosabb kommunikációs kapcsolatteremtő eszközünk. Nem biztos, hogy a legtökéletesebb, de így alakult ki a fejlődésünk során. Addig azonban amíg idáig eljutottunk, hosszú idő telt el. Kezdjük a történetet a legelején.
Az ősember bizonyos értelemben egy mai kisgyermekhez hasonlítható. Nem volt kialakult beszédük, hangokkal, mozdulatokkal, arcjátékkal fejezték ki az érzelmeiket. Sokszor eljátszották, hogy mi történt a vadászatuk során. Persze néha biztosan túloztak is egy kicsit, hogy saját szerepüket előnyösebben mutassák be, mint amilyen az adott helyzetben volt. Ez az érzés minden emberben megtalálható, hiszen fontosnak érezzük, hogy környezetünk figyeljen ránk. Ezt bizonyos esetekben ki is provokáljuk és ez változatlanul jelen van a mai világunkban is. Nincs ezzel semmi baj addig, amíg nem visszük túlzásba.
A gyerekek számára ez úgy nyilvánul meg, hogy játszani hívják a szülőket. Belevonják őket a saját kis kialakított szabályrendszerükbe és morcosak akkor, ha megpróbálunk valamit másképpen tenni, mint ahogyan azt ők szeretnék. A felnőttek pedig sokszor elkövetik azt a hibát, hogy meg akarják változtatni csemetéik szabályait, és befolyásolni próbálják őket a viselkedésükben. Ezzel nem azt próbálom meg kihangsúlyozni, hogy soha ne tegyenek így, csak szerintem a gyerekek fejlődése során hagyni kell őket egy kicsit önállóan viselkedni, gondolkodni és figyelni kell arra, hogy mit és hogyan cselekszenek. Adott esetben ösztönösen ráérezhetnek olyan dolgokra, amiket mi felnőttek, már elfelejtettünk, felvett szokásrend és külső elvárások szerint működő életünk során.
A gyerekek, akár régen az ősemberek leginkább saját tapasztalataik alapján tanultak meg dolgokat a világról. Fontos tehát a személyes, közvetlen ismeretszerzés és az erre történő reagálás. Így alakulhattak ki a különböző társadalmi kapcsolatok. Persze mindezt segítette a tapasztalatok cseréje is, ahol megosztották egymással az élményeiket, gondolataikat. Először csak elmutogatták, vagy lerajzolták, később elmondták egymásnak. A nyelv kialakulása nagy előrelépés volt a civilizációnk fejlődése során, de sok buktatója is volt és van a mai napig. Nézzük meg, hogy mik ezek a buktatók?
Ha egy nyelv kialakulásáról beszélünk, akkor meg kell állapítanunk azt, hogy az elindult valakitől, tehát az alapgondolatok, alapszabályok tükrözik valakinek a saját véleményét. Ha csatlakoznak mások is ennek a nyelvnek a megismeréséhez, alkalmazkodniuk kell, és el kell fogadniuk az alapelveket. Ez azonban kötöttségekkel is jár, részben megakadályozva a szabad véleménynyilvánítást.
Ezzel tehát csatlakozunk egy mások által létrehozott játékhoz, ha a nyelvet játéknak tekintjük, mint ahogyan ezt Wittgenstein tette. Szerinte a nyelvjátékok és maga a nyelv, nem más, mint egy életforma. Tehát amikor egy nyelvet beszélünk, akkor egy adott életformához csatlakozunk, azt képviseljük azzal, ahogyan élünk. Ezek a szabályok pedig meghatározzák minden lépésünket, gondolatunkat és tetteinket az életünk során.
A filozófus szerint minden tevékenységhez kapcsolódnak bizonyos nyelvi konvenciók. Az azonban már nem általánosítható, hogy egy adott szó, amelyet egy bizonyos csoport használ, ugyanazt jelenti egy másik csoport kapcsolatrendszerében is.
Ezek a szavak, gondolatok, konvenciórendszereket alkotnak, amelyeket Wittgenstein a nyelv alapjainak nevez. Szerinte minden ilyen rendszert nyelvnek nevezünk. A kérdés csak az, hogy van-e közös sajátosságuk?
Mivel már több kérdés is felmerült a játékkal kapcsolatban, vegyük őket sorra és keressük meg a válaszokat is!
Első kérdés: Mi a játék?
A játék meghatározása az értelmező kéziszótár szerint is több értelemmel bír. Gyermekek esetében időtöltésül, szórakozásképpen végzett szabad és önfeledt tevékenységnek írja le. A másik értelmezésben a játékot szabályok szerint, csoportosan végzett tevékenységnek írja le. Ez a meghatározás megfelel a nyelv megfogalmazására is, hiszen az is szabályok szerint alakul ki és fejlődik tovább, de magára az életre is, ahol szintén minden szintén így működik.
A Révai Nagy Lexikonnál a játék fogalma újabb tartalommal bővül, amely már közelebb visz minket a játék és az élet kapcsolatához. Szabadon értelmezve az ott leírtakat, azt fejezik ki, hogy a játék, mint tevékenység kettős céllal bír. Egyrészt a fölös életenergiákat vezeti le, másrészt pedig felkészít az élet küzdelmeire. Ezek szerint tehát fontos minden élőlény számára, legyen az állat, vagy ember.
A játék tehát jelen van életünk minden pillanatában. Hasznos akkor is, amikor nem az élethez elengedhetetlenül szükséges dolgokkal foglalkozunk, áttételesen azonban felkészít minket arra, hogy hogyan reagáljunk bizonyos helyzetekben az életünk során. Összegzésként tehát megállapíthatjuk, hogy a játék előkészülés a komoly életre, ezért már a megszületésünk pillanatában komoly jelentőséggel bír.
Második kérdés: Mik a játék buktatói?
Erre a kérdésre már nem lehet egyszerű és egy mondatban megfogalmazható konkrét választ adni. A játék az életünk során más és más formában jelenik meg. Gyerekkorban leginkább a felhőtlen szórakozás és a kikapcsolódás eszköze, bár eközben, mint ahogyan a lexikonban is olvasható, tudatosulnak bennünk az életünkkel kapcsolatos fogalmak is. Megismerjük azt, hogy mi a jó és a rossz, vagy éppen a becsületesség és a hazugság fogalma.
A játékok során hozzászokunk ahhoz is, hogy be kell tartanunk bizonyos szabályokat, hogy beilleszkedjünk a környezetünkbe és részei legyünk egy – egy közösségnek. Ez néha sikerül, néha nem. Mivel nem vagyunk egyformák, az adott szabályok sem felelnek meg mindenkinek. Ez természetes és jó is, hogy így van, mert a véleménykülönbségek biztosítják az állandó változás lehetőségét. A mai társadalom azonban már belefutott abba a hibába, hogy egységesíteni szeretné az életünket. Ez a legnagyobb hiba, amit ember elkövethet!
Ennyire azonban ne menjünk előre. Maradjunk még egy kicsit a gyerekeknél. A szülők ott követnek el a hibát, amikor megpróbálják átírni az általuk kialakított kis világuk szabályait, és rájuk erőszakolnak olyan viselkedési formákat, amelyeknek nehéz megfelelniük. Ennél már csak az a nagyobb hiba, ha nem törődnek a gyerekükkel és nem ülnek le velük játszani, legtöbbször arra hivatkozva, hogy nincsen rá idejük.
Az igazság azonban az, hogy a felnőttek sokszor csak kifogásokat keresnek, mert elfelejtették azt, hogy milyen is igazán önfeledten és boldogan játszani. A mai társadalom pedig ezt erősíti. A gyerekek számára maradnak az egyre intelligensebb játékok, amelyek kiszolgálják őket. Sokkal bizalmasabb viszonyba kerülhetnek sokszor a plüssmackójukkal, mint a saját szüleikkel és ez eléggé megnehezíti később a beilleszkedésüket. Ezt még tovább súlyosbítja az, ha nem is beszélgetnek egymással. Így nincs lehetőség arra, hogy a gyerekek a kérdéseik során megismerjenek olyan dolgokat, amikre szükségük lenne későbbi életük során. Igaz amikor felnőnek választ kapnak ezekre a kérdésekre a saját tapasztalataik során is, csak az bizonyos esetekben sokkal keservesebb és nehezebb lesz.
Mi felnőttek úgy éljük le az életünket, hogy mindig csak a megfeleléssel, az előrejutással, karrierrel foglalkozunk, és nem figyelünk arra, - tisztelet a kivételnek-, hogy egy kicsit pihenjünk, lazítsunk, játsszunk, a gyerekeinkkel is többet foglalkozzunk.

Folytatás a 2. részben, ugyanitt.

Bakos József
277
farkas viola - 2008. október 04. 11:18:17

Kedves Józsi!
Már többször megnéztem ezt az édes kisbabát és el is olvastam a kitűnő írásodat, amely nagyon jó. Most, hogy gyermek született fiaméknál, ismét közel kerültem a témához, bár ők nagyon messze vannak, de felhívom a figyelmüket írásodra. Minden úgy igaz, ahogy leírtad, jó lenne könyvben is ez a téma. Megjegyzem: egy külföldön élő magyar gyermeknek nehéz a dolga, mert egyszerre két nyelvet kell tanulnia /a magyar nem hanyagolható el/, azután pedig a svéd mellé az angol is kötelező.Örülök, hogy ismét elolvashattam, gratulálok.
Szeretettel üdvözöllek: Viola

230
Torma Zsuzsanna - 2008. szeptember 04. 09:51:06

Kedves Bakos József (Józsi)!

Nekem nagyon tetszett az írásod. Érdekes, figyelemre méltó és hasznos, tanulságos.
Igen, mi felnőttek így éljük le az életünket. De vannak köztünk olyan felnőttek is (akik régen voltunk már gyerekek), akiknek gyerekként is az állandó megfeleléssel kellett megkűzdeniük. Felnőttként pedig folytatódott ez a folyamat.
Egy filozófus lakozik benned, de ez legtöbbünkben - akik írunk - megtalálható.

Üdv.: Torma Zsuzsanna
SmileSmileSmile

298
keni - 2008. augusztus 31. 06:47:01

Kedves Józsi *
Megpróbálom összegezni az első fejezetet:
A szocializációs fejlődéshez, a felettes én-környezetünk adja számunkra az alkalmazkodási kényszert, ami nem szabadon választható. A tudatfejlődés komoly kronológikus leírását részletezed különféle aspektusokból nézvén.
Szabályrendszerünk egyik lehetősége viszont, hogy megmutathatom magam.
Szokásrendszerünk automatikus -autonómizmus is. A nyelv és életforma, alakítja sorsbeteljesülésünk mikéntjeit.
A játék valóban a fölös életenergiáink levezetésére szolgál.
A kapcsolatrendszerünk = kommunikáció, alkalmazkodás és exibició.
Filózófiai tárgyú okfejtéseid, logikusak, következetesek és tanító jellegűek.
Az írásod tudományos, de köznyelven íródott-így mindenki számára érthető lehetőséggel bír...
Amennyiben értékelhetném - én: "68" -azaz Hatvannyolc pontot tudnék adni érte.
Üdvözlettel
Kenéz István / keni

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.