Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.03.19. 23:33
Nagyon köszönöm Smile Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.03.19. 23:19
Józsikám, névnapod alkalmából a legjobbakat kívánom szeretettel: PiaNista (M.P.László)

2019.03.19. 22:51
Boldog névnapot kívánok a Józsefeknek, de elsősorban édesapámnak! ❤️ Szép estét!

2019.03.19. 22:16
Köszönöm a magam nevében is és én is minden József nevű olvasónknak, magazin tagunknak nagyon sok sikert és boldog névnapot kívánok! Smile

2019.03.19. 21:36
Boldog Józsefnapot! Erzsike Smile

2019.03.19. 21:04
Ma névnapjukat ünneplő Józsefeket szeretettel köszöntöm! Rose

2019.03.19. 20:48
Szép estét kívánok mindenkinek! HeartMiklós

2019.03.19. 20:30
Sándor, József,Benedek nevű kedves holnaposokat szeretettel köszöntöm.

2019.03.19. 17:48
Minden Sándornak, Józsefnek és Benedeknek boldog névnapot kívánok szeretettel ! Rose Rose Rose

2019.03.19. 17:46
Kellemes estét kívánok szeretettel ! Heart

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: zentai
» Online vendégek: 1
» Online tagok: 0
Cikk hierarchia
Bakos József: A játék és a nyelv szerepe az életünkben. 2. rész.

A mai kor egyik pszichológusa Páli Judit azt írja az egyik tanulmányában, hogy a játék az ember alapvető élettevékenységei közé kell, hogy tartozzon. Leírja, hogy már az őskorban is játszottak a felnőttek, ma viszont ezt már egyre kevésbé teszik meg.
Tanulmányában bemutatja a játék kialakulását és fejlődését a történelem során. Már az őskori és ókori római leletek között is fellelhetőek a játékok, amelyek az akkori felnőttek által használt fegyverek és munkaeszközök kicsinyített másai voltak. Emellett találtak kicsi állatfigurákat is. Ezekből a leletekből jól nyomon követhetőek voltak egy adott társadalom gyereknevelési szokásai.
Érdekességként megemlíti, hogy az első csörgő játék feltalálója egy Arkitasz nevű görög államférfi, hadvezér, mérnök, bölcsész volt. Sőt Platón a Törvények című művében is megemlíti, hogy milyen fontos a jól megválasztott játék az ember életében. Azt írja, hogy ennek segítségével lehet megállapítani egy gyermek egyéni hajlamait, rátermettségét és persze nevelési szempontból is fontos.
Az ókori Rómában Quintilianus volt, aki az első tanító játékokat kifejlesztette. A középkor volt a játék sötét korszaka, akkor ugyanis az ördög mulatságának tartották és tiltották. Az igazi áttörést a reneszánsz kor hozta. Ebben a korszakban volt a legfontosabb az, hogy a gyerek felszabadultan játsszon, és itt kezdték el a játékot az oktatásban is alkalmazni. A játék fontossága innentől felfelé ívelt, a 21. században azonban egy kicsit megfeledkeztek a fontosságáról. Jelentősége pedig egyre fontosabb kellene, hogy legyen, mivel egyre több követelménynek kell megfelelni egy mai embernek.
A játék segítségével gyakorolhatja a gyerek a felnőttek életét, játékos, kitalált szituációkon keresztül. Az óvodákban még jelen van a játék, az iskolákban viszont már egyre kevésbe. Saját magam is tapasztalom, hogy amikor én voltam gyerek, még nyugodtabb életet élhettünk, és könnyebben alakulhattak ki barátságok a játék segítségével. Ma azonban egy középiskolás, már nem igazán engedheti meg magának, hogy naponta ápolja baráti kapcsolatait, mert egyre nagyobb követelményt állítanak eléjük, aminek meg kell felelniük.
Most pedig térjünk rá a nyelv és a játék kapcsolatára!
Játszani nem csak tárgyakkal, hanem a nyelv segítségével, szavakkal is lehet. Maga a nyelv is egy játéknak tekinthető. Mint minden játék ez is szabályokhoz kötött tevékenység. Minden közösségnek saját nyelve van, amelyek meghatározott szókészlettel és különböző sajátosságokkal rendelkeznek. Wittgenstein nyelvjáték elmélete szerint ha a nyelvünk, csak saját közösségünk számára érthető, akkor két különböző nyelvi közösség közötti megértés már kétségessé válik. Arra kell tehát törekedni, hogy úgy alakítsuk ki a szabályokat, hogy mások számára is értelmezhető legyen.
Mivel minden társadalomnak vannak sajátos tárgyai, tevékenységei, szavai, ezt szinte képtelenség megvalósítani. Eljátszhatunk a gondolattal, hogy milyen jó lenne, ha bárhová mennénk a világon, mindenhol megértenék azt, amire gondolunk és amit kimondunk, de ez csak álmodozás. Hiszen képzeljük csak el, hogy ha egy elmaradott törzsi kultúrában élő embert kiszakítanánk a saját megszokott világából és egyik napról a másikra egy mai modern nagyvárosban kellene megfelelnie az ottani követelményeknek, milyen esélyei lennének rá?
Wittgenstein szerint ezek a kultúrák közötti szakadékok áthidalhatatlanok. Ezt azóta már sokan cáfolták, hiszen van lehetőség arra, hogy megismerhessünk egy általunk idegennek tartott kultúrát. Ezt pedig megvalósíthatjuk például a játék segítségével is, hiszen amikor megszületik valaki, még nem tud sakkozni, vagy kártyázni, de később megtanulhatja. Mindössze arra van szükség, hogy megismerje és megtanulja az adott játék szabályait. És persze elsődlegesen arra is, hogy érdekelje egyáltalán maga a játék. Tehát ha a mai világban valami felkelti az érdeklődésünket, akkor megismerhetjük, csak akarnunk kell.
A nyelv egy olyan szabályrendszer, amely a mai gondolkodók szerint rendelkezik olyan hasonlóságokkal, amelyek segítenek áthidalni a problémákat. A nyelven kívül pedig még mindig megvan a lehetőségünk arra, hogy más módon értessük meg magunkat.
Kicsit kezdetlegesnek hangzik, de ha külföldön járunk, és nem tudjuk magunkat szavakkal kifejezni, mert nem ismerjük a helyi nyelvet, el is mutogathatjuk azt, amit szeretnénk, vagy le is rajzolhatjuk. Ez kicsit viccesnek tűnhet, de hasznos lehet. Ha valaki elég kreatív, bárhol meg tudja értetni magát.
A nyelvet, mint ahogyan már említettem, felhasználhatjuk a játékainkhoz is. Kamaszkorunkban előszeretettel találtunk ki különböző titkosírásokat, hogy barátainknak írt, vagy éppen szerelmes leveleinket idegenek ne tudják elolvasni. Jó játék volt, izgalmas és érdekes, aminek bizonyos értelemben még felnőttként is hasznát látjuk. Ilyen „játékot” játszanak a régészek is, amikor eltűnt kultúrák írásos emlékeit próbálják megfejteni. Ilyenkor hasznos lehet, ha valaki gyerekként, vagy később foglalkozott titkosírással. A munkájukat segíti az a hasonlóság, amely valamennyire minden nyelv szabályainál megtalálható.
A játék nem életkorhoz kötött tevékenység. A felnőttekben is megtalálható a vágy, csak nem mindig értelmesen vezetik le. Üzletté vált a játék, különböző szerencsejátékok csalogatnak mindenfelől minket. Ezek olyan felnőttesnek tűnnek és elég csábítónak ahhoz, hogy csapdába essünk. Persze meg lehet találni az egészséges egyensúlyt és „csak” kipróbálni egy kicsit a szerencsénket. Addig nincs is baj, amíg csak egy lottót veszünk, vagy egy-két sorsjegyet. A gond akkor kezdődik, ha a szerencsejáték már beteges szenvedéllyé válik és fontosabb lesz, mint a napi tevékenységek, vagy a család. Ez nem jelenti azt feltétlenül, hogy anyagilag is padlóra küldi a szerencsejátékost, hiszen a modern technika, az Internet segítségével, vagy egyéb számítógépes játékok által is függővé válhatunk.
A játék bizonyos értelemben öncélú és önző tevékenység is, hiszen leginkább önmagunknak próbálunk ezzel a tevékenységgel örömöt okozni. Ez nem baj, csak az nem egészséges, ha ezt már mások kárára tesszük meg. A játékhoz legtöbbször több személyre van szükség, kivéve akkor, amikor a mai technika segítségével virtuális játékot játszunk az „intelligens” számítógéppel.
A néhány évtizeddel ezelőtt még egyszerű és barátságos játékok ma már sok fiatal számára „gagyinak”, vagy unalmasnak tűnnek, nem trendik. Egy kicsit rossz irányba fordult az emberek játékhoz való hozzáállása. Népszerűbbek a vérengző, gyilkolászós játékok, amelyekkel szemben az építőkocka, vagy egy izgalmas kártyacsata már labdába sem rúghat.
Összefoglalva tehát az eddigieket megállapíthatjuk, hogy a játéknak az életünkben, sokkal fontosabb szerepe van, mint azt első pillanatban gondolnánk. Segíti a gondolkodásunk, kreativitásunk fejlődését, megtanít minket arra, hogy hogyan viselkedjünk az életünk során fellépő problémák megoldásánál és nem utolsó sorban, segítenek abban, hogy kikapcsolódjunk, pihenjünk, lazítsunk egy kicsit.
A játék legprofibb művészei a gyerekek, akik még őszintén, tiszta szívből tudnak játszani. Nekik sokszor egy fadarab, vagy egy darab kavics is fantasztikus jelentőséggel bír. Fantáziájuk segítségével külön kis világokat alkotnak, szabályokat találnak ki, történeteket mesélnek nekünk. Ez fontos a számukra, úgyhogy ne nevessük ki őket!
Minden évben megtartanak egy rendezvényt hazánkban, Mediawave fesztivál címmel. Ezen az összejövetelen olyan szakemberek és a játékokkal kapcsolatban lévő emberek tartanak előadást, akik aggódnak a játék jövőjéért. A legutóbbi ilyen rendezvényen már egy GAME OVER felirat fogadta a látogatókat és a résztvevőket. Arra hívták fel a figyelmet, hogy az emberek az igazi játszani tudást a játék élményét már szinte teljesen elfelejtették.
Felnőttként sokszor megtapasztaltam, hogy egy gyerek számára milyen nagy élményt jelent, ha egy felnőtt kicsit félreteszi a „fontos” dolgait és egy kicsit leül hozzájuk és „csak” velük foglalkozik. A szemükben ilyenkor olyan boldog kis csillogás figyelhető meg, amit mindenkinek csak kívánni tudok. A felnőttek nem attól lesznek igazán fontosak, kiegyensúlyozottak és sikeresek, ha reggeltől estig eljátsszák az elfoglalt ember szerepét, és csak dolgoznak, szabályokat követnek.
Néha jólesik egy kicsit megállni a hajtásban, megfogni egy plüssmedvét és lekuporodni a földre, elfelejteni a munkát, a főnököt, a külvilágot és gondtalanul pihenni, szórakozni, együtt lenni gyermekeinkkel. Ha ezt nem tesszük meg, akkor olyan élménytől fosztjuk meg őket, amit később már nem tudunk pótolni.

Bakos József
277
farkas viola - 2008. október 04. 11:31:22

Kedves Józsi!
Méltó folytatása az első cikkednek. Érdemes rajta elgondolkozni, hogy akkor, amikor még kicsi volt a gyermek, mi-mindent elmulasztottunk, de a szülő ugye, soha nem ér rá. Pénzt kell keresnie a megélhetésre, és ha az a szülő egyedül van? Duplán van igénybevéve az életereje. Gratulálok.
Szeretettel üdvözöllek: Viola

230
Torma Zsuzsanna - 2008. szeptember 04. 09:57:26

Kedves Józsi, ugyanoda jutottunk (kanyarodtunk) az írásod végén, ahova az előzőnél! A lényeghez:
"Néha jólesik egy kicsit megállni a hajtásban, megfogni egy plüssmedvét és lekuporodni a földre, elfelejteni a munkát, a főnököt, a külvilágot és gondtalanul pihenni, szórakozni, együtt lenni gyermekeinkkel. Ha ezt nem tesszük meg, akkor olyan élménytől fosztjuk meg őket, amit később már nem tudunk pótolni."
És én még hozzáteszem: magunkat is megfosztjuk az élménytől, ha nem tudunk együtt lenni és játszani eleget a gyermekeinkkel.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
SmileSmileSmile

298
keni - 2008. augusztus 31. 07:40:06

Folytatás: Az erkölcs kialakulása: közösség>beilleszkedés>= szocializáció.
Egységesítés - emberi téren = glogalizásiós szürkítés.
Plülüsmacik és számítógépes intelligens, virtuális játékprogramok = szülőpótló autómatizmussal.
Elidegenés: ember az embertől, de a nagyobb baj, hogy elsősorban a családtól is!.
A gyereknevelés szokásai - a szülők és felnőttek mindenkori hozzáállásából indult már az őskortól, ami tart napjainkban is.
A nyelv, mint játék: (szavak varázsa=alkotás).
A játék és szabálya - elválaszthatatlanok. A szabályok kihatnak a fejlődés minőségére!
A különböző nyelvek megértésében pld. külföldön járva: sokat segít a szemléletes gesztikuláció és arcmimika minden formája..
Ahhoz, hogy szüleim ne tudják elolvasni a naplójegyzeteimet én magyarul, de ciril betűkkel írtam!
A játék- a nyelv és a szó egymásra épülnek és kölcsönhatásokat fejtenek ki.
Szabó Lőrinc: Lóci óriás lesz c. verse - jó példa lenne ide - tanulmányod egy részének illusztrálására.
Köszönöm, ha meghallgatál !
Erre a második fejezetre szintén "68" pontot tudok "csak" adni.
Kenéz István / keni

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.