Kenéz István: Az ezoteriáról és a házasságokról....

Az, hogy megszülettünk, még nem ok arra, hogy boldogok is legyünk.
Voltaképpen mi is a boldogság, van e egyáltalán?
Lehet, hogy a boldogság csak a boldogtalanság pillanatnyi szünetelése? Mivel ritka a tartós boldogság, ez igen könnyen meglehet, - azt hiszem.

"A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle. Mert amikor bennünket elküldtek, az útrabocsátó Hatalom így szólt: Rád bízok minden embert külön, kivétel nélkül mindenkit, segítsd, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy, mint magadra, és ne hagyd a sötétségben elmerülni. Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg. Az egész világ a tied. Szabad vagy a kövektől az éterig. Ismerd meg, hódítsd meg, senki se tiltja, de jaj neked ha magadnak tartod. Elbocsátlak téged is, mint mindenkit: felelős vagy minden emberért, aki veled él, s el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál, és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg. Most eredj és élj, mert a világ a tied."
/Hamvas Béla:Láthatatlan történet/

Ahhoz, hogy ezeket a sorokat most le tudjam írni, meg kellett valamikor születnem.
Minden gondolkodó emberben legalább egyszer felmerül annak kérdése, hogy vajon miért és hogyan született erre a világra és miért akkor, amikor.

Az élet legmélyebb misztériuma kétágú dilemma: honnan jövünk, és mi történik velünk – ha történik valami egyáltalán – a halálunk előtt és után?
Az idők hajnalától kezdve minden vallás és filozófiai iskola és minden emberi lény, akiben a legcsekélyebb kíváncsiság is élt, megpróbálta megfejteni ezt a talányt. És bár a konkrét bizonyítékoknak szűkében vagyunk, mind az ősi, mind a modern ember erősen hajtott afelé, hogy higgyen a halhatatlanságban.

Mindig voltak ateisták, akik ragaszkodtak ahhoz, hogy a születés csupán biológiai jelenség, és az öntudat elszáll az utolsó leheletünkkel. Ez a materialista gondolkodásmód azonban mindig kisebbségben maradt, még ma is, a technika és a technológiai csodák korában is kisebbségben van.
Még sok olyan dolog vár felfedezésre, amelyeket mai behatárolt gondolkodásunkkal lehetetlennek tartunk. Így az időről és a térről való felfogásunk is csupán hozzávetőleges érvényű...

A *Tibeti halottaskönyv* a nyolcadik században keletkezett, és a földi inkarnációk közötti tudatsíkot mutatja be, a "bardo"-t. Ebben az ember a halál küszöbét átlépvén egymás után szembesül a testtelen lét tapasztalataival. Ez az életek közötti élet a természetes otthonunk, és ahonnan a fizikai megtestesülés fáradtságos kalandjaiba bocsátkozunk. Ezt jelenti a halál és az újjászületés.
A sumér társadalomban, amely Krisztus előtt 3400 évvel ezelőtt virágzott a Perzsa öböl északi részén, a ház urának halálakor a szolgákat is megölték, hogy következő életében is szolgálják őt.
A héber kabalisták szerint a különböző szent iratok és mitológiák beszámolnak az életközi állapot általános jellemzőiről, többek között az időtlenségről.

Az antropozófia alapítója, Rudolf Steiner 1925-ben történt halála óta a testtelen, és az időtlen tudatosság titkai egyre inkább elbűvölik az embereket. Szerinte a római katulikus purgatórium is valószínűleg az életek közti, test nélküli lét ősi görög értelmezéséből származik, ahol a lélek elválik minden kívánságtól, vágytól és szenvedélytől. A halál és újraszületés közti élet... az itteni életünk folytatása.
Engem többek között ilyen és hasonló gondolatok fogtak meg olvasmányaim alapján és saját továbbgondolásaim vezettek el a már korábban említett és megfogalmazott, egyéni egyetemes hitvallásomhoz.
Dr. Joel Whitton és Joe Fisher Létköz című könyvét, ha elolvasod, sok érdekes és további gondolatokat ébresztő dolgot megtudhatsz arról, hogy voltaképpen miért is születtél.
E létköz természetesen jelenlegi tudásunk alapján csak elmélet egyenlőre, mert gyakorlatilag nem ismerhetjük. És hogy miért? Mert:
*Nem láthatod a látás látóját;
*Nem hallhatod a hallás hallóját;
*Nem gondolhatod el a gondolkodás gondolkodóját;
*Nem ismerheted az ismeret ismerőjét.
*Ez a Te éned, amely mindenen belül van;
*Ez az egyetlen, amely örökké létezik.


Amikor Jézus azt mondta, hogy "Az Isten Országa bennetek van", valószínűleg a felsőbbrendű énre gondolt, amely az előző életekben megtestesült személyiségek sokaságát tartalmazza.
Lássuk hát az életközi lét jelentőségét az alábbiakban összefoglalva:

"E talányos világban mindent örömmel kell fogadnunk,
ami fényt vet a Mindenség titkaira, ami megmutatja nekünk,
hogy milyenek is vagyunk."


Fent idézettek szerint , születésemről tehát van egyszer egy elméleti elképzelésem, mi szerint, létközi állapotomban már készültem erre a világra, erre az életre, e földi létre, amiről most ezt az életrajzot írom.
Feladatot kaptam fent, készültem arra, hogy megoldjak itt lent olyan előző életeimben eddig meg nem oldott, vagy meg nem élt dolgokat, mely által, ha sikerül, - tovább juthatok egy magasabb szellemi régióba a tökéletesedés útján, célul a tökéletesség felé...
És amikor erre felkészültem, lekértem magam erre az életre.
Ilyen egyszerű, de vajon kedves olvasóm, mennyire érthető?

De születésemről van egy másik, gyakorlatibb és talán egyszerűen is megérthető és igen valószínűsíthető magyarázatom is. E szerint kellett hozzá nemző atyám és általa megtermékenyült anyám, egy szerelmes, édes ölelés gyümölcseként, és kilenc hónap, hogy a világra jöjjek.

S ha netán mind két elképzelésem igaz lehet, akkor egyesíteni voltam képes a materiális és az idealista elméletek ellentmondásait, mint ahogy a test és a lélek két dolog, de bennem és benned is mégis egy.

Mert mivel is magyarázhatnám mással születésem célját és jelen életem sorsát, azt amiről itt most beszámolok.
Azzal biztosan nem tudom, amin már oly sokszor elgondolkodtam és ami után oly sokszor kutattam – eleddig eredménytelenül, hogy két ember miért köt házasságot, és miért hoz létre utódokat a XX. században, hogy azután, mint az én esetemben hét hónapos koromban elváljon?

Miért?....
Nekem mindegy, hogy a házasságok az égben vagy a földön köttetnek, nekem az a mérce, hogy mennyit ér. Nem annyira a szó vagy az egymásnak tett eskü alatt vagy anélküli ígéret, hanem a felelősség, a lelki ismeret az önmagunkat feláldozás, ami már nem más, mint maga a cselekedet.

Miért köttetnek hát házasságok? Szerelemből? Szeretetből? Barátságból? Hagyományból? Társadalmi szokásból? A fajfenntartás, az utódok együtt felnevelése miatt?
Gazdasági megfontolásokból /előnyös anyagi érdek/? Praktikusságból, mert két fizetésből vagy két nyugdíjból könnyebben lehet kijönni, illetve csak így? A magánytól való félelem, a pusztán egyedül maradás gondolatának rémétől? Biológiai, szexuális együttlét legalizálása vagy más egészségügyi szempontok miatt? Vallási, hitbéli törvények okán? A menyasszonyi ruha a fényes esküvő a nászajándékok és a külföldi nászút reményében, amit mindig más fizet? Birtoklási, uralkodási vágy, anyáskodási, gondoskodási ösztön késztetése? S még kérdezhetném. A felelet: - bizonyára- ez is, meg az is.
Mi ennél, mi annál vezet, céloz és ösztönöz. Kinek, mi megengedett.
Kezdetben eszköznek tartjuk-e a házasságot valamely belső erő és ösztönök hajtotta megélésre, vagy célnak, két erő egyesítésére egy továbbfejlődés és magasabbrendű élet megvalósításának reményében?
Tudhatja e két szuverén ember hosszú távon, közös érdekeit úgy egyeztetni, gyakori lemondások közepette, hogy közben szabad is marad, miközben bensőkben, folyton változunk?
Hogyan találkozik két idegen ember közös elképzelése a későbbi valósággal, nem felejtkezünk e meg arról, hogy környezetünk és annak változása folytán mi is mindig determináltak vagyunk?

Hát ki így, ki úgy, végül is azt hiszem, - nincs garancia...

Én nem tételezek fel senkiről semmit a vélelmezett becsületesség, a megelőlegezett bizalom jogán, én elhiszem mindenki jó szándékát induláskor saját jövője, jobb sorsának ígéretében, utódainak tisztességes felnevelése hitében, amíg ki nem kötnek a bíróságok válóperes termeiben...

Hogy miért kötnek ki, akik kikötnek ott? Ugyanazokból a kérdésekből kell kiindulni, amiket már feltettem, csak itt már nem kérdések formájában fogalmazódnak meg e tételek, hanem egymásra szórt igaz vagy netán igazságtalan vádak sújtó záporaként.
Akit egyszer a tűz megéget, ne csodálkozz azon, ha fél egy kis parázstól,
– írtam egyik versemben.

Engem kétszer égetett meg a tűz életemben, örök nyomot és fájdalmat hagyva, amíg dobogni fog bennem ez a csalódott szív.
Milyen könnyű elrebegni:
"Én szeretlek Téged,
Veled szeretnék élni csak,
amíg a halál el nem választ,
látni szeretném szép arcodat.
Szépséged elbűvöl,
Te vagy szemem fénye,
Látásodra, izzó vágyban égek
És az örök üdvösségre vágyom.
És már azt is tudom,
Nem vezethet más út,
Az égi mennyországon,
Csak, ha a Te szépségedet látom."


Pedig ezek nem szerelmes szavak, nem egy fellángolás pillanatnyi hangulatos szóképei, nem egy szépen és jól hangzó, alkalomra való idézendő idézet, - nem.

Ilyen szavakat, csak egy mélységesen szerető szív, és a másikkal együttérző lélek, életében egyszer, és csak saját kútfőből vallhat meg, a szeretett lénynek.

Ha ez valakinek egy-életre szólt, én már csak abban hiszek. És vannak ilyenek!

*A legnemesebb gyémánt – karcolhat, de nem tűr karcolást.
A legnemesebb szív inkább vérzik, mint hogy- sebezne mást.* - lehet gyerekes emlékkönyvi idézet, de gondolkozz el azon, megfogalmazható e rövidebben, ami e gondolatok végére való?

Budapest, 2002.

Kenéz István
298
keni - 2008. október 29. 19:13:32

Köszönöm kedves értékeléseiteketes szavakban és pontokban is kifejezve.
Érdemes itt és Nektek írni, mert hálás olvasókra találok közöttetek.
Hálámmal !
keni

298
keni - 2008. október 07. 15:27:09

Hálás szívvel köszönöm - kedves hozzászólásaitokat, melyeket nagy örömmel olvastam
ken

277
farkas viola - 2008. október 03. 15:11:37

Kedves Keni!
Nincs szó, amivel kifejezhetném írásod NAGYSZERŰSÉGÉT, itt ismét az a problémám, hogy nem tudom kimásolni.
Kívánok Neked jó erőt, egészséget és kegyelmet, hogy el tudd viselni, ami még Rád vár /remélem, hogy sok ÖRÖM is./
Szeretettel: Viola

230
Torma Zsuzsanna - 2008. október 03. 14:43:16

Kedves Kenéz István!
Nagyon szépen, elgondolkodtatásra késztetően írtál az ezoteriáról és a házasságokról. Minden bizonnyal ihletet adott ehhez saját életedben átélt összes tapasztalatod is!
Jó volt olvasni, köszönet érte!

Üdv.: Torma Zsuzsanna
SmileSmileSmile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.