Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.04.19. 23:42
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.04.19. 22:08
Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok sok szeretettel: Kövesdi Ferencné Teri

2019.04.19. 21:36
Kedves Holnaposok! Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok, mindenkinek!

2019.04.19. 21:07
Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok Mindenkinek!

2019.04.19. 18:18
Kellemes Húsvéti Ünnepeket kíván szerkesztőségünk minden magazin tagnak és olvasóinknak! Smile

2019.04.19. 18:16
Szép estét kívánok szeretettel! Heart

2019.04.19. 18:16
Mindenkinek Kellemes Húsvéti ünnepeket kívánok! Heart

2019.04.19. 17:54
Kedves Józsi ! A vers ( Erdőn,mezőn ) kétszer lett feltéve kérlek a meglévőt törölni. Köszönettel Tibor (Mirage )

2019.04.19. 14:13
Koszonom szepen, hogy nyuszis versikem ilyen gyorsan folkerult. Mindenkit udvozlok es Kellemes Husveti Unnepeket kivanok.

2019.04.19. 09:05
Kedves Holnaposok! Mindenkinek Kellemes Húsvéti ünnepeket kívánok! Smile Rose

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: BerencsiSzilvia
» Online vendégek: 4
» Online tagok: 0
Cikk hierarchia
Kenéz István: Mindig volt pénzem...

"Egy őrült nehéz, bolond nap volt a mai és már azt hittem soha nem lesz vége.
Hazajöttem, meztelenre vetkőztem, na nem valamiféle perverzitásból, hanem hogy ne érjen semmi még a rajtam levő ruha sem a bőrömhöz. Mára már elég volt mindenféle izgalmakból. Minden idegesített, még a rajtam levő ruha is. Engedem a fürdővizet, hogy végre valami kellemes, meleg átöleljen, és lemossam magamról, legalább kívülről, a rám rakódott szennyet.
Mikor kezdődött? Talán tegnap este. Kínlódtam az elalvással, mert egész éjjel üvöltött a szél. Megpróbáltam valami kellemesre gondolni és azzal biztatgattam magam, hogy majd egyszer az is valóra válhat, hiszen nem lehetetlen még nekem sem, s talán éppen azért, mert már kinélkülöztem. A sok rossz után egyszer valami jónak is kell történnie, mert az nem lehet, hogy mindig csak magamat sirassam. Lehet talán megszán valaki, aki képes arra is, hogy megért. De mikor, ki és miért és szánalomból?
Minden reggel fél hatkor csörög a vekkerem. Ma is pontosan szólalt meg, de hagytam, nem nyomtam le. Mikor lesz, hogy egyszer örülni fogok az ébredésnek, hogy lehetőséget látok a hajnalban, kezdetét valami feldobónak, a felkelésre érdemesnek, hiszen a nap se csak azért kel fel, hogy este megint lepihenjen. Miért nő a fű, ha aztán meg elszárad, és miért szárad el, ha ismét kinő?
Kimásztam a fürdőszobába és vagy tíz percig ültem a kád szélén, kezemben persze avval a rohadt cigarettával és tudtam, hogy ez az állapot a neurózis, a majdnem depresszió.
Éhes vagyok, pedig két ebédet is ettem, igaz viszont háromszor voltam a WC-n. Nem elég nekem az idegi és a lelki kín, még a nátha járvány is kerülget, hogy teljesebb legyen a kínlódásom.
Azért az epeteából megittam egy jó pohárral és örvendeztem, hogy kavinton nélkül sem feledkeztem meg még róla, sőt élveztem is azt a szar keserű, undorító ízét. Megettem négy kanál lépes mézet és bebeszéltem magamnak, hogy most ez biztosan az agyam idegeibe is jó hatását ki fogja fejteni.
Ébredeztem. A többi már ment automatikusan, egészen az ÁPISZ - ig. Estig kiürült két doboz cigaretta, lenyeltem hat pohár bosszúságot és többször arra gondoltam, miért nincs még telefonom. Akkor beszólhattam volna, ma ne várjatok, haldoklom, de ne küldjetek orvost, csak szeressetek. Közben a víz kifolyt, a tükörbe nézek, utálom magam, és azt sem tudom miért, most legalább még azt sem tudom. Félek megint az éjszakától, de itt van előtte még az este. Szeretem az esti sötétséget, és hogy ilyen állapotomban csak egyedül vagyok.
Ritkán az is előfordul, ilyenkor, hogy állok a sötét szobában az ablak előtt és nézek előre a semmibe, de valahova nagyon messzire. Folyik a szememből a könny, anélkül, hogy valójában sírnék, nem érzek én semmit, csak mint ha fájna bennem a lélek. Hagyom, had fájja ki magát. Ezek csodálatos megkönnyebbülések. Soha nem szégyellem, de nincs is ki előtt. Úgy vagyok, mint Radnóti, - "kamasz korom kútjába visszahullva" - tépelődöm, várom a csodát, de most nem segítenek a csillagok.
Azután elengedem a fantáziám, csodákban hiszek és földi csodákat kergetek.
Azt képzelem Te hasonló vagy, mint én és csak más testet öltött valódban, aki képes leszel megérteni engem és én is a Te nyűgeidet.
Megérintelek. Hagyod, nem tiltakozol, sőt úgy érzem ez neked jól is esik.
Ennyi lenne csak a boldogság? De ki az a Te. Gondolataimban mindig más és más, de csodálatos. Erre való és erre jó a röpködő képzelet. Jobb, mint a jelen valóság.
Zavar az írógép kattogása. Azért az esték, mindig gyorsan telnek. Nappal hányan megyünk el egymás mellett, és milyen jó már az is, ha néha összenézünk. Szeretem a szép, mély nézésű szemeket, ha van bennük erő, és melegség, amely mosoly nélkül is meg tud simogatni, ha csak egy pillanatra is.
Gromikó ma itt van, kivilágították neki az egész várost. Nekem mikor fognak akár egy gyertyát is gyújtani? Amikor már késő?
Nézem a TV-ben a Klinika sorozatot, jó mert gondolatelterelő és pótló, mégis emberi érzéseket ébreszt. Az csak a baj, hogy ez sokszor az életünkben így nem igaz. De aki írta éppen így sóvároghatott, mint, most én, csak őneki sikerült alkotnia valamit ebben vajúdásban és megszülte véle ezt a sorozatát. Bennem is, érzem annyi szép dolog él, mint gondolat, de el is hal, amint felkapcsolom a lámpát.

1988. február 23.

***************************************************************************
40 éves voltam ebben az évben, és így teltek életem állítólag legszebb évei és napjai. Aki húsz évesen nem szép, harminc évesen nem erős, negyven évesen nem okos, ötven évesen nem gazdag, az már ne nagyon akarjon és ne is reméljen semmit. Még van tehát tíz évem, hogy gazdag lehessek. Hát ezen is röhögnöm kellett.
Pár nappal később ezt írtam:
"Húszhoz közeliek, de még mindenképpen középiskolások, könnyed csevegését hallgattam ki hétfőn reggel a HÉV-en, munkába menet.
Érdemes volt hallgatni, ahogy felelevenítették valamelyik előző éjjeli és hajnalig tartó házibuli élményeiket.
- *A parketta olyan volt éjfél után, hogy már alig lehetet végigmenni a szobán. A zoknik talpán a piros aranytól, a savanyú uborkáig, minden megtalálható volt, úgyhogy jobbnak látták eldobni, a moshatatlanság miatt. Hajnal felé ugyan a még ébren lévők rendet csináltak, de ez már nem sokat segített a falakon. A tapétán ugyanis alig maradtak száraz foltok, a többi rész a vörös és fehér pezsgő árnyalataiban absztrakt módon pompázott. Az ajtók kilincseit vastagon bekente valaki még az éjjel disznózsírral. A WC és a fürdőszoba ajtaja le lett akasztva és megfordítva állt az előszobában.
- Képzeljétek, amikor a srác anyja hazajött és meglátta a lakást, a falakat és a törmelékeket, csak nézett ámulatában és lassan sírva fakadt. Pedig akkor már rend volt.*
Sajnálom, hogy én még nem lehettem ilyen buliban. Nagy élmény lehetett. Ilyen a mai fiatalság egy része? Ez a része miért és mitől lenne más? Rendkívül jól öltözöttek, mindegyiken több ezerért a legújabb divat szerinti szerelés, a legmárkásabb farmernadrág, Adidas edzőcipő, kvarc óra, ékszerek. De a körmük lenőtt, alja fekete, a kezük egyébkén is koszos, mert alaposan megmosni sem tudják, de a festés-mázolás, tapétázás költségeiről sem tudnak sokkal többet. Na jó, legalább azt a pezsgőt nem itták meg, ami a falra került. Ki tudhatja, akkor mi minden történhetett volna még.
1988. február 29.-e van esteledik. Leszállok a Rómain a HÉV- ről és gyalog megyek tovább, hazáig. Tök egyedül vagyok. Azon veszem észre magam, hogy megint rohanok - de miért? Lassan kezd fagyni. A szám nyitva és már régen azon veszem a levegőt, pedig náthás sem vagyok. 40 éves vagyok, két gyerek apja és már elvált. Három nap múlva lesz fizetés, és addig van 36.-40 Ft a pénztárcámban.
Holnap nem iszom kávét, legalább kipróbálom, akkor kevésbé fáj-e az epém. Dupla haszon, nem? A lányom 15, a fiam 13 évesek, őket most az anyjuk neveli. Lehet, hogy ma-holnap ők is ilyen bulikba fognak járni? Én úgy tudom, hogy még nem is cigarettáznak.
Hazaérek kis lakásomba, ahol rend és tisztaság fogad. Mindjárt levetkőzöm, a ruháimat összehajtogatom és megint iszom az epeteából. Észreveszem, hogy az ablaknál a tapétán, alig látszik a minta. Elkopott, cserére várna. A tej az ablak párkányán a poharakban megaludt, be kell tennem a hűtőbe. A mérlegre állok és megállapítom, hogy még soha nem voltam ennyi. Mennyiszer volna kedvem lázadni, mint most is, mert millió elfojtott érzelem feszít, de én hol és hogyan tombolhatnám ki magam?
Ebben a szituációban mit ér az engem körülvevő rend és fegyelem? Valami hazug látszatharmónia? Erőlködés valami után, ami nincs. Aprópénzre váltott hazug hangulatjelentés, azoknak, akik azt hiszik rólam, hogy rendes ember vagyok. Bennem belülről pedig már azt sem tudom eldönteni, hogy mi fáj jobban. A múlthoz való kötődések, a gyökerek, amik nem engednek, ragaszkodván a hülyeségeimhez, vagy az alaptalan jellememre terv nélkül építkező jövőm? Ha van egyáltalán. A fájdalmak kisugároznak innen-onnan is és összemosódnak bennem, és azt hiszem, hogy enyhíthet rajtuk az epe tea.
Irigykedve nézem a mai ifjúságot, hogy nem gond számukra a tapétára hányt orosz pezsgő, az egy alkalomra felvett fehér zokni, és a sáros peronra ledobott márkás táskák, hogy nehogy megterheljék kis karjaikat, és nyugodtabban hadonászhassanak, gesztikulálhassanak egymást fellicitáló előadásaik alatt. De féltem is őket, hogy egyszer mégis csak rájönnek, hogy valami még sincs rendben - belülről. Ők is oda juthatnak egyszer, ahol ma én vagyok, ha más úton is vezet sorsuk idáig.
Számomra már befagytak a lehetőségek, már észre sem veszem, ha megalkuszok. Nem tudom kitől, mit kaptam eddig, hogy holnaptól én kinek mit adhatok. Akármilyen jövő, ma egyre bizonytalanabb, a húszhoz közelebbieknek épp úgy, mint a "nagy generációnak", ami most én vagyok. Nagy generáció, - a dolgokat valahol elszúrtad? Szeretnék valamit adni, - Neked!

Részlet: Linnankoski - Dal a tűzpiros virág - című könyvéből.
- "...minden ember olyan boldog, mint mi?
- Nem.
- Miért? Nem tudnak?
- Nem, mert félnek a boldogságtól. Ó milyen bolondok az emberek! Járnak katekizmussal, zsoltáros könyvekkel a kezükben, akkor, mikor várja őket az ifjúság és a szerelem. Mikor megöregszenek, és mikor már erük ólommal van tele, koldustekintettel néznek vissza kárba veszett ifjúságukra, s mert többé nem szerezhetik vissza, a mi kezünkbe is katekizmust és zsoltáros könyvet nyomnának.
- Igazán?
- Igazán. Csak akkor boldog az ember, amikor fiatal, amikor az élet higanya futva kering ereiben. És milyen nagyszerű az ember, amikor van bátorsága két kézzel elvenni az élettől a maga részét, amikor félelmet nem ismerve ereszkedik le a zuhatagon, és szeli a zajló hullámokat, és habgyöngyök csillannak meg a szempilláján, és az élet vízpárából szőtt fátyola lágyan hull az arcába.
- Én merek ilyet? Mondd merek?
- Mersz. És éppen ezért vagy olyan szép és csábító.
Oly szép az ember, mikor egészen másnak adja magát, mikor nem kérdez semmit, nem vár viszonzást, nem gondol utólagos számadásra, hanem testestül-lelkestül az élet mélységes forrásában fürdik."

Budapest, 1988.- 2002.

Kenéz István
4465
Janna - 2018. március 06. 12:22:13

Kedves Keni!

Gratulálok. Az említett kötetet olvasni fogom.

Janna

298
keni - 2008. november 11. 15:40:07

Kedves Mária, Viola, 77macska, timoca...!
Végtelen öröm fogott el, hogy még ilyen sok idő elteltével is megtaláltatok és olvastatok és elnyertem atetszéseteket - szerény beszámolómmal...
Hálás szívemmel vagyok mindegyikőtök felé...
keni

277
farkas viola - 2008. október 21. 20:43:24

Kedves Keni!
Nagyon jó az írásod, életszerű. Köszönöm, hogy olvashattam.
Szeretettel és tisztelettel: Viola

298
keni - 2008. október 07. 15:28:33

Köszönöm kedves észrevételed és , hogy olvastad és értékelted fenti írásomat !
keni

230
Torma Zsuzsanna - 2008. október 06. 12:14:01

Kedves Kenéz István!

Csodálattal olvastam írásodat 1988-ból!
Már akkor is felülmúlhatatlan voltál - számomra.

Üdv.: Torma Zsuzsanna
SmileSmileSmile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.